Vszevolod sógorát Jaroszlav Vlagyimirovicsnak hívták. Jaroszlav nagy-apja a híres Nagy Msztyiszlav volt.520 Azonban apja, Vlagyimir már nem játszott jelentős szerepet a Kijevi Rusz történetében. Nagy Msztyiszlav fiaként 1167-ben ugyan megpróbálkozott a kijevi trón megszerzésével, de ahhoz a nemzetségi rangsorrendben elfoglalt helye önmagában nem bizonyult elegendőnek.521 Jaroszlavnak még ennyire sem tellett: ő egy Vszevolodtól függő fejedelem, a vlagyimir-szuzdali befolyás megteste-sítője volt Novgorod élén. Bár Vszevolodnak apai ágon is rokona volt,
518 NPL. 36. PSZRL. T. I. 388. (Az évkönyvben Vlenának nevezett folyó a Velja, a Dubna bal oldali mellékfolyója. Következésképpen Szvjatoszlav a Dubna folyót felhasználva vonult be a szuzdali földre. A Volgán, a Tverca torkolatától a Dubna torkolatáig, há-rom város helyezkedett el: Tver, Sosa és Dubna. Ezeket gyújtotta fel Szvjatoszlav és Vlagyimir, miközben Perejaszlavl felé haladt: Kucskin, 90–91.)
519 NPL. 36–37. PSZRL. T. I. 388.
520 NPL. 37.
521 PSZRL. T. I. 353. T. II. 535–537.
szuzdali státuszát felesége révén nyerte el. Feltételezhető, hogy a vlagyimi-ri fejedelem feleségének, Mavlagyimi-rijának legalább két testvére volt. Jaroszlav az egyiküket feleségül vette, s így lett Vszevolod sógora.522
Jaroszlav először 1182–1184 között töltötte be a novgorodi fejedelmi tisztséget. Az Első Novgorodi Évkönyv alapján úgy tűnik, hogy Vszevolod hívta őt el a városból. A forrás szerint a novgorodiak elégedetlenek voltak vele, mert Jaroszlav sok kárt okozott a novgorodi volosztyban,523 azonban a szövegből nem derül ki, hogy konkrétan mi történt. Az óorosz pakoszty (пaкocть) szónak a káron kívül még sok jelentése van: rossz, baj, gonosz-ság, fosztogatás, csalás stb. Bármi történt is, az egy kissé meglepi a kérdés-kör kutatóját. Ha Novgorodban a fejedelem vétséget követett el, bizton számíthatott az elűzésre. Kérdés, hogy ilyen körülmények között milyen sérelmet okozhatott Jaroszlav fejedelem.
1184-ben a novgorodiak Msztyiszlav Davidovicsot, a szmolenszki feje-delem fiát hívták meg a trónra. Az erőviszonyok azonban már 1186-ban kezdtek megváltozni: ekkor Zavid (Nyerevinyics) poszadnyikot, a szmo-lenszki orientáció hívét leváltották, legalábbis erre enged következtetni az, hogy az előbbi Szmolenszkbe ment, a tisztséget pedig a Szuzdal-barát Mihalko (Sztyepanovics) kapta. 1186–1187 telén újabb esemény jelezte a szmolenszki irányzat gyengülését: Novgorodban a korábban eltávozott Zavid testvérét és egy társát meggyilkolták, a Volhov hídjá-ról a folyóba hajították.524 1187-ben a novgorodi forrás szerint valakik szétzavartak egyes (pecserszkijnek és jugorszkijnak nevezett) személye-ket Pecsorában, másokat pedig Zavolocsjéban.525 Néhány sorral lejjebb az olvasható, hogy a novgorodiak elűzték fejedelmüket, Msztyiszlavot, majd Vszevolodtól a sógorát kérték helyette, s Jaroszlav még novem-berben megérkezett.526 Az utóbbi hírt az északkeleti forrás is
megerő-522 M. V. Scsepkina szerint a házasságkötésre 1180-ban került sor, Jaroszlav felesé-gét pedig Jaszinjának hívták: M. V. Scsepkina: O proiszhozsgyenyii Uszpenszkovo szbornyika. In: Drevnyerusszkoje iszkussztvo. Rukopisznaja knyiga. Pedkollegija: V.
Ny. Lazarev, O. I. Podobedova, Sz. O. Smidt. M., 1972. 71–73. Mivel a szerző nem jelölte meg forrásait, az 1180-as évszám nem ellenőrizhető. A feleség neve viszont cáfolható, Jaszinját ugyanis Szvjatoszlav kijevi fejedelem fia, Msztyiszlav vette nőül:
PSZRL. T. II. 625.
523 NPL. 37.
524 Uo. 37–38.
525 Uo. 38.
526 Uo. 38–39.
síti.527 V. A. Kucskin az alábbi értelmezést adta a fenti eseményeknek:
Vszevolod emberei kergették el a novgorodi adószedőket. A novgorodi-ak kérését a vlagyimiri fejedelemmel való megbékélési szándék diktálta, mivel az utóbbi akadályozta az adó beszedését Zavolocsjéból, Pecsorá-ból és JugráPecsorá-ból.528 Úgy tűnik, hogy a váltás a Szuzdalt támogató politikai csoportosulás és Vszevolod lépéseinek következménye volt.
Jaroszlav ezúttal 9 évig (1187–1196), tehát szokatlanul hosszú ide-ig ült a fejedelmi székben. Az Első Novgorodi Évkönyv beszámol a vele kapcsolatos eseményekről: több gyermeke született, szövetkezett a polockiakkal, hadjáratot vezetett a csudok ellen, Pszkovban járt, közreműködött az új főpap, Marturij megválasztásában és Vszevolod érdekeinek megfelelően kétszer is kivette a részét a novgorodi erők Csernyigov elleni mozgósításából.529 A viharfelhők azonban 1195 végén vagy 1196 elején ismét gyülekezni kezdtek: a novgorodiak Miroska, az akkori poszadnyik vezetésével küldöttséget menesztettek Vszevolodhoz, és egyik fiát kérték fejedelmüknek, mivel Jaroszlavval elégedetlenek voltak. A vlagyimiri fejedelmet a Csernyigov elleni hadi előkészületek foglalkoztatták. Nem tett eleget a kérésnek, sőt a köve-teket sem engedte vissza Novgorodba. Később egy részük visszatér-hetett, de néhányan fogságban maradtak. Végül a konfliktus a szoká-sos módon oldódott meg: 1196 novemberében elűzték Jaroszlavot.530 A forrás szerint a novgorodiak a radikális lépés előtt a fejedelemvá-lasztás szabadságát hangoztatták, az elűzésről szóló döntést pedig (a «съдумавъше новгородьце» kifejezésből ítélve) a vecse hozta.531 Érdemes megjegyezni, hogy Miroska olyan bojárcsoportot vezetett,
527 PSZRL. T. I. 406.
528 Kucskin, 90. Zavolocsje – mint már említettük – a Vlagyimir-szuzdali Fejedelemség északi határvidékén, az Északi-Dvinánál helyezkedett el. Pecsora alatt a Pecsora folyó vidékét kell értenünk. Az Urál északnyugati előterében az óorosz időszakban ugorok éltek, ezért ezt a területet Jugrának nevezték.
529 NPL. 39–43. Az óorosz évkönyvek csugynak, azaz csudoknak nevezték a Baltikumban és annak közelében élő finnugor népeket, elsősorban az észteket. Korábbi kutatásokra hivatkozva Ja. Ny. Scsapov úgy vélekedett, hogy a 12. század második felében és a 13.
század első negyedében csak egyes novgorodi püspökök rendelkeztek érseki titulus-sal, s Martyirij (Marturij) fennmaradt pecsétjein is csak püspöki cím található. Ja. Ny.
Scsapov: Goszudarsztvo i cerkov Drevnyej Ruszi X–XIII vv. M., 1989. 65.
530 NPL. 42–43.
531 Uo. 43.
amely ellenséges viszonyban volt a Vszevolodot támogató Mihalko ál-tal képviselt irányzatál-tal.
Az elűzött fejedelem azonban nem utazott nagyon távolra, mivel Vszevolod Novij Torg (Torzsok) élére állította.532 Ezután Jaroszlav adót szedett a környező területeken.533 Az adott helyzet kétféleképpen ér-telmezhető: 1. Vszevolod megszállta a novgorodi fennhatóság alá tar-tozó Novij Torg-i volosztyot, pátfogoltja pedig igyekezett minél több kellemetlenséget okozni Novgorodnak. 2. V. A. Kucskin szerint a 12.
század 80–90-es éveire Torzsokot két részre osztották, egy szuzdalira és egy novgorodira.534 E szerint az elképzelés szerint tehát Vszevolod a Vlagyimir-szuzdali Fejedelemség egyik volosztyának élére állította Jaroszlavot.
Vszevolod nem érte be a Jaroszlav által Novgorodnak okozott kárral, hanem tovább fokozta a szomszédos területre gyakorolt nyomást: em-berei Zavolocsjéban és „az egész földjén”, vagyis a Vlagyimir-szuzdali Fejedelemségben elfogták a novgorodiakat. (Az előbbiek adószedők, az utóbbiak kereskedők lehettek.) A novgorodiak végül elűzték soros (ezúttal csernyigovi) fejedelmüket, és hajlandóak voltak Jaroszlavot visszahívni. Vszevolod Jaroszlavot Vlagyimir városába hívta Novij Torgból. A novgorodi előkelőkből álló küldöttségnek így meglehető-sen messzire kellett utaznia a régi-új fejedelemért. Jaroszlav valószí-nűleg 1197 végén érkezett ismét Novgorodba. Ezt követően már nem volt akadálya annak, hogy a foglyok hazatérjenek. Nagy volt az öröm a városban, amikor mindenki épségben megérkezett. Köztük volt Miroska poszadnyik is, aki a krónikás megjegyzése szerint két évet ült Novgorodért.535
Jaroszlav ezúttal rövidebb időt töltött a novgorodi fejedelmi szék-ben. Távozásának körülményeit a források eltérő módon ismer-tetik. Az Első Novgorodi Évkönyv, amelynek szövege az 1196. év-nél kiemeli a szabad fejedelemválasztás jogát, azt tartalmazza, hogy 1199-ben Vszevolod elhívta Jaroszlavot Novgorodból, a vladikát (a főpapot, vagyis Marturijt), Miroska poszadnyikot és az előkelőket
532 PSZRL. T. I. 414.
533 NPL. 43.
534 Kucskin, 91.
535 NPL. 43.
pedig megkérte, menjenek el a fiáért. Marturij útközben meghalt, a többiek azonban Miroska vezetésével megérkeztek a szuzdali földre.
Vszevolod nagy tisztelettel fogadta a novgorodiakat, és „nekik adta”
fiát, Szvjatoszlavot.536
Az északkeleti Lavrentyij-évkönyv szerint537 a novgorodiak kül-döttsége kérte Vszevolodot, hogy küldje el a fiát fejedelemnek, vagy-is hívja vvagy-issza Jaroszlavot. Vszevolod tanácskozott a druzsinájával, majd Szvjatoszlavot „adta” a novgorodiaknak. Az utóbbit négy bátyja is elkísérte (talán csak a szuzdali „főváros” határáig), és nagy volt az öröm Vlagyimir városában. Ha jól értelmeztük az évkönyv szövegét, Vszevolod megállapodást kötött a novgorodi követekkel. Egy ilyen lé-pés beleillik a két szomszédos terület közti viszony logikájába. A kró-nikás szerint a novgorodiak Vszevolod Jurjevics nagyfejedelem úrnak szólították Vszevolodot. Ez a megszólítás egyrészt meglehetősen alá-zatosnak tűnik az öntörvényű Novgorod képviselői részéről, másrészt az északkeleti forrás ugyan használja a nagyfejedelmi titulust, a nov-gorodi viszont nem. Megkérdőjelezhető, hogy a novnov-gorodi előkelők így emlegették vagy szólították volna meg Vszevolodot. A vlagyimi-ri évkönyvíró igazi túlzása azonban az a novgorodiak szájába adott gondolat, mely szerint Novgorod a vlagyimiri fejedelem otcsinája és gyegyinája. A két kifejezést ez esetben apai és nagyapai örökségként értelmezhetjük. Vszevolod nagyapja, Vlagyimir Monomah ugyan már kijevi nagyfejedelemsége (1113–1125) előtt ellenőrzése alatt tartot-ta Novgorodot, azonban a voloszty helyzete akkor is speciális volt.
Vszevolod apja, Jurij Dolgorukij pedig soha nem állt Novgorod élén, bár időnként el tudta fogadtatni saját jelöltjeit fejedelemnek.
536 Uo. 44. Az évkönyv szövegében elsőször Miroska, másodjára Mihalko szerepel poszadnyikként. Ez elírás lehet. V. L. Janyin szerint is Miroska ment Vszevolodhoz a nov-gorodi követséggel: V. L. Janyin: Nyírfakéreg levelek üzenete. Gondolat, Bp. – Kárpáti, Uzsgorod, 1980. 279. V. Ny. Tatyiscsevnél fennmaradt egy adat (V. Ny. Tatyiscsev: Isztorija Rosszijszkaja. T. III. M., 1964. 166.), amely úgy is értelmezhető, hogy amikor Szvjatoszlav került Novgorod élére, Vszevolod azt követelte, hogy a jövőben csak az ő fiai üljenek az ottani trónra: M. V. Szedova: Szuzdal v X–XV vekah. M., 1997. 104.
537 A Lavrentyij-évkönyv adatai az 1199-es év eseményeiről: PSZRL. T. I. 415–416.