mai szemmel" cikksorozatát, melyet ő a Nevelésügyi Szemlében íróink nevelői arcképeinek megrajzolásával elkézdett 1939-ben.
Külön kell szólnunk K E M É N Y Gábor közelítésmódjárói és módszeréről, mellyel a társadalom és a nevelés bonyolult összefüggésének, a nevelés sorsdöntő jelentő-ségének tudatosodási folyamatát végigkövette, és neveléstörténeti állapotrajzait,
•nevelői arcképeit megalkotta. Ebben, és más munkájában is gyakran használja a szellemtörténet, szellemfejlődés kifejezéseket, de semmi sem áll távolabb tőle, mint az ún. szellemtörténeti módszer. A nevelést a társadalmi-emberi élet lényegi m o z z a n a t á n a k , alapvető személyiség- és társadalomformáló emberi tevékenységnek , tartja, melyet a tudatosság és felelősség minősít. Neveléstörténeti k u t a t á s a i során
t e h á t a nevelés történelmi-társadalmi meghatározottságával együtt mindenkor figye-lembe veszi a nevelési szféra viszonylagos önállóságát, s z a b a d s á g f o k á t is. E z az a momentum, mely KEMÉNY Gábor embernevelési és neveléstörténeti felfogását élesen elhatárolja a nevelés mechanikus materialista, ökonomista szemléletétől és interpretációitól.
A múlt művelődéspolitikai és pedagógiai törekvéseit saját koruk társadalmi-gazdasági viszonyaihoz, kulturális-nevelési helyzetéhez mérten értékeli, ugyan-akkor rámutat a jelenhez szóló, aktuális jelentőségükre is. Reális, dialektikus neveléstörténeti szemléletét „Az európai ember nevelkedéséről" írt tanulmányában az Akropolisz-példával teszi érzékletessé:
,,Az Akropoliszt például nemcsak úgy szemlélhetjük, mint a mai művészettel utánozandó, mint tökéletességében fel nem mérhető múltat; és nemcsak úgy, mint a mai technikai megoldások számára már elavult múltat. Lehet úgy sétálni romjai között, és lehet szerkezetét, szociális atmoszféráját úgy átélni, mint annak az időnek a jelenét, annak a kornak önformáló feszültségében. Hogy ez így helyes, azt világossá teszi az a meggondolás, hogy építésének idején nem múltat, hanem jelen életet jelentett."9
Ami K E M É N Y Gábort nevelésünk „akkori jelen életet" jelentő múltjában legjobban érdekelte: az a harc, melyet a haladás erői és képviselői vívtak koruk visszahúzó erőivel az emberért, az emberi személyiség megvalósulásáért e terü-leten is. Ezt emeli ki „az első modern magyar pedagógus": APÁCZAI CSERE János drámai erővel megrajzolt egykorú arcképének és aktuális-jelentőségének
össze-foglalásában: A
,,A magyar szellemfejlődés feltételeit megteremteni s ezért vitázni, szembe-szállni korának primitív szellemeivel vagy önző lelkeivel, egyházi vagy világi felsőségekkel s magával a mindenható fejedelemmel: ez a harc APÁCZAI munkájá-nak belső lényege és külső kerete. Ez érdekel minket APÁCZAI munkájában. Ez a harc, melyben egy törékeny ember a látó lélek és az átfogó gondolat erejét szegezi szembe korának elgáncsoló törekvéseivel.
Lelkes tanítványok számolnak be APÁCZAI életéről. Bennünket elsősorban az élő APÁCZAI érdekel, a nevéhez fűződő, az akkor is kínzó s a ma sem megoldott
p r o b l é m á k . . .
KEMÉNY Gábor azért nevezi ApÁCZAit, a lelkes, szuggesztív nevelőt, „aki mindig és mindenütt tanítani, hatni, kulturális lehetőségeket valóvá tenni"
törekedett, az első modern magyar pedagógusnak, mert ő volt az első, aki „egész személyében helytállva" tudatosan megfogalmazta a magyar nevelés célkitűzé-seit és teendőit. „Ettől kezdve törekvéseknek és személyeknek mértékéül szolgál,
9 Kemény Gábor: Az egyszerűség útja. Budapest, 1972. 172.
10 YPM 246.
'185
milyen tudatosan képviselik, milyen sikerrel vitték végbe a magyar nevelésnek
A P Á C Z A I által megfogalmazott célkitűzéseit."11
Ilyen értelemben látjuk mi is K E M É N Y Gábor küzdelmes életében, emberi-nevelői helytállásában, szintézisalkotó munkájában, egész életművében a szocia-lista magyar nevelés kezdetét: k ö z n e v e l é s ü g y ü n k , e m b e r n e v e l ő g y a k o r l a t u n k és neveléstudományunk célkitűzéseinek és tennivalóinak első tudatos megfogal-mazását. Elő példa és mérték ma is ,,a pedagógiai arcvonalon" küzdők széles tábora, a nevelésügy munkásai, intézői és intézményei számára.
S Z É K E L Y E N D R É N É
A Z E G Y S Z E R Ű S É G Ú T J A
Neveléstörténetírásunk méltó helyére tette életművét. Töretlen volt és kristály-tiszta, bármily változások tették is próbára. Az eötvösi hagyomány kései köve-tője ő, ki S C H E L L E R István és N A G Y László közvetítésében és barátságában teszi magáévá a liberális polgári eszmék legjavát, a radikális pártban találkozik a Huszadik Század, J Á S Z A I , A D Y , K Á R O L Y I Mihály körével, politikai szerepet vállal a forradalmakban, gránitszilárd kritikai ellenzékbe vonul a Horthy-ellenforra-dalom idején; és ugyanő — s ez természetes — a felszabadulás után végre haza-talál . . . Igaz, fáradtan, halálos betegen, de az új élet hasadása még egyszer fel-lobbantja alkotóerejét. 1948. május 15-én megszenvedve a halálért hunyt el.
Ennyit mond róla nemes hagyományt alkotva a neveléstörténet. Tudtunk kéziratairól és „lappangó" önéletírását néhányan ismertük is. Oly mélyen, lírai pengéssel, férfi szeméremmel vallott ebben önmagáról és a világról, hogy érthető volt a család tétovázása a kézirat nyilvánosságra bocsátásában. Ez érthető és helyes volt, miképpen az is, hogy 25 év után mégis közkinccsé tettük K E M É N Y
Gábor vallomásait. Nemcsak gazdag kortörténeti, kultúrpolitikai, köznevelés-történeti adatokkal gazdagítja ismereteinket, de a pedagógiában a legfontosabb:
a nevelőpélda erejével. 0 is ott töpreng, mint minden tehetség az életpálya könnyebb és göröngyösebb alternatívája előtt. Mikor az élet nagyon megüti, nagyon alázza, fölteszi a kérdést: talán mégis a „simább", mégis az „objektí-vabb" utat: a klasszika-filológiát kellett volna választania, de a felelet egyér-telmű: „ B E N K A Gyulának még nagyon is frissen élő emléke, S C H N E L L E R István távolba is utánam nyúló atyai gesztusa nagyon is eleven erővel munkáltak ben-nem . . . , pedagógusnak születtem, gyakorlati pedagógusnak, aki az iskolától, a tanulókkal való állandó érintkezésből meríti erejét és életkedvét." S ha már mindent is elfelejtenénk — bármily helytelen. —, ami K E M É N Y Gábor életmű-vében szép és vonzó, a hivatásáért élő, a benne megújuló, az embert nevelő pedagógus példáját meg kell mindig őriznünk. Önéletírásának minden sora szug-gesztív tanulság erre. A Tankönyvkiadó jó ügyet szolgált, amikor K E M É N Y
Gábor kéziratát „Az egyszerűség útja" címmel 1972-ben kiadta.
Az önéletírás egy széldobálta életről szóló írói vallomás. De ebben a több kor-szakot átívelő nyugtalan sorsban egyre stabilabb jellem jelenti az „archimedesi"
pontot. A gyermekkor első benyomásai, a családi élet fészkében érzékennyé és szeretővé fejlődő melegszívű gyermek világa lassan kitágul az iskolában. Első
" V P M 283.
mestereire, a szarvasi gimnáziumból a „természetimádó" V A J D A Péterre, a
„jóságos" B E N K A Gyulára, C H O V Á N Károlyra, N E U M A N N Jenőre és másokra hálával emlékezik vissza. Itt szívja magába a liberalizmus eszméit, a vallási türelmességet, ugyanakkor első társadalombíráló véleménye is itt alakul ki.
G Y Ó N I Géza osztálytársával együtt a gimnáziumba csempészett „szociális íráso-kat", a Népszavát olvassa s már ekkor „megütötte lelkemet a társadalmi egyen-lőtlenség szele." A latin auktorok közül leginkább Tacitus az eszménye, aki a szabadság és a becsület szeretetére s az önkény és zsarnokság gyűlöletére taní-totta. Már VH-es gimnazista korában megismerkedik a fiatal ADY költészeté-vel s K E M É N Y Gábor is szeretné az „Alföldet behálózó kulturális álomkórságot"
meggyógyítani. Családjában a 48-as forradalmat tisztelettel emlegették, K O S S U T H
Lajos volt a legnagyobb „politikai ideál s P E T Ő F I a családnak úgyszólván bib-liája". Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az eminens diák valamennyi tantárgy-ban, de főképpen a nyelvekben kimagasló képességet és szorgalmat árul el, s mint az önképzőkör elnöke is — az előbb említett GYÓNival s a nagyon tehetsé-ges, de fiatalon elhunyt K A T O N A Sándorral — első költői és írói zsengéit már folyóiratokban is publikálta, az életindulást nagyon ígéretes auspiciumnak
ve-hetjük.
Á budapesti bölcsészetkarra már széleslátókörű, világnézetileg, társadalmi-lag elkötelezett ifjú érkezik. Ezen a mondatán is elmeditálhatunk: „Minden habo-zás nélkül a tanári pályát választottam". A görög—latin szak mellett magyar, francia, német irodalmi és nyelvészeti előadásokat is hallgat, s tanítványi hálá-val emlékezik meg Ponori T H E W R E W K Emilről, H E G E D Ű S Istvánról, P E T Z Vil-mosról, N É M E T H Y Gézáról, A L E X A N D E R Bernátról, C H O L N O K Y Jenőről, B E Ö T H Y
Zsoltról, B O D N Á R Zsigmondról. A főváros diákéletformája, az egyetemi hallga-tók sorsa azonban túlságosan rideg K E M É N Y Gábor számára s két év után a „kis Athénban", Kolozsvárott folytatja — s közben és szinte végig maga is tanítvá-nyokat vállal — tanulmányait. A város, Erdély, a székelyek szeretete ezután mindig meleg emlékként él benne. Kolozsvári tanítói közül főleg C S E N G E R Y
János, S Z A M O S I János, SzÉCHY Károly, M Á R K I Sándor, B O H M Károly és min-denekelőtt S C H N E L L E R István ragadják meg. Hogyne találna mesterére „a szív pedagógusában" — így jellemzi ScHNELLERt önéletrajzában — az, akinek peda-gógiai hitvallása „a gyermek tisztelete és az ember szeretete"?
A pályaindulás is szép és — ha nehézségekkel terhes is — biztató. Szilágy-somlyón nevelő 1906 nyarán, innen Sopronba kerül egy évig a LÁHNE-féle magán-gimnáziumba, majd a tordai unitárius gimnáziumban következnek tanulóévek.
Közben tanulmányút nyugatra, Ausztriába, Svájcba, Párizsba és korai nősülés.
Ám a Sturm und Drang korának lezáródása az elmélet és a gyakorlat kiforrott pedagógusát állítja elénk. Megszenvedi és megvalósítja a gyakorlatban, éspedig 70-es létszámú osztályban mindazt, amit a reformpedagógia, a gyermektanul-mány elit és „hermetikus" helyzetre méretez: aktivitásra neveléssel, individua-lizálással (estig vesződve a gyógypedagógiai esetekkel, retaldáltakkal, saját pénzén vett könyvekkel serkentve a tehetségeseket), a tanulók fejlődéséről vezetett olyan részletes jellemzéssel, hogy az osztályozást (s ez ebben az esetben természetes is!) kiiktatja módszerei köréből, szülők parlamentjét szervezi s mindennek kerete és foglalata olyan közösségi nevelés, amelyről teljes vértezetben a szocialista pedagógiában hallunk majd. És ismételten visszatérnek mesterei:
„Mély hatással volt reám S C H N E L L E R különösen szuggeráló egyénisége és N A G Y
László, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság elnökének fanatikus szenvedé-lye, mellyel mint egy modern KAZINCZY, az ország legtávolabbi vidékeiről is
'187
munkásokat toborzott a gyermektanulmány mivelésére. Párizsba utazásom előtt előadást tartottam a Gyermektanulmányi Társaságban az osztályozás eltörlésé-ről, ami az akkori idők szokása és lehetősége szerint nagy vitát is provokált a jelenlevő szülők és más felfogású pedagógusok részéről." Mindez azonban ter-mékeny pedagógiai-elvi vita, ám a gondolatszabadságért kiálló, de harcot szolid természete folytán sohasem „provokáló" K E M É N Y mindig és mégis „végzet-szerűen szemben találta magát az ecclesia militans ádáz harcosaival", s Párizs
•után ÁDYval együtt mondhatja: „a felsőbb tanügyi hatóságokat nemigen érde-kelték sem a párizsi, sem egyéb külföldi dolgok. Ok a quieta non movere alapján állottak, és sem a tanítási rendszer reformjára, sem a tanügyi igazgatás szaba-dabb kezelésére nem gondoltak".
A „homo politicus" történeti portréja nagyon változatos. Sokakban Cicero, Danton, Kossuth él, másokban Richelieu, Metternich, Bismarck, vagy a két Pitt.. Feltétlen feltétel az elképzelésekben a nagy akarat, a politikai pályára készülés tudatossága. De a történelemben se szeri se száma azoknak, akik nem akartak politikusok lenni, sőt kerülték a pályát, mégis kiváló politikussá vál-tak. Nem szeretnénk hamis analógiával élni és képet sem nagyítani, de K E M É N Y
Gábornak, aki még csak nem is kacérkodott közéleti szerepléssel, háromszor kell -vállalnia ezt a feladatokat, s mind háromszor kitűnő kvalitásokat árul el. Nem véletlenül esik a tordai munkások jószemű választása éppen a forradalomban őreá 1918-ban . . . Kormánybiztos-főispánnak választják s nemcsak a feladatok, de a helyzet megítélésében is a gyakorlott politikus judiciuma vezérli. Példája nemcsak a forradalom alkotó, bonyolult, a vesztes háború miatt szinte remény-telen helyzetében tömegeket mozgósító, de a megszállást követő megalázó atro-citások idején is hősien helytálló.
De ugyanúgy politikai feladat az, amit Erdélyből kiutasítása és féléves békés-csabai tanárkodása után, mint fiatal „nyugdíjas" a magyar pedagógiai ellenzék szervezése terén végez. Kapcsolatban van V Á M B É R Y Rusztemmal, B R A U N
Róberttal, SZÁSZ Zoltánnal, B E N E D E K Marcellal, B A L L A I Károllyal, J Ó Z S E F
Attilával, K R A M M E R Jenővel, J A N C S Ó Elemérrel, DOBOSSY Lászlóval, I L K U Pál-lal, D I E N E S Lászlóval. A haladó pedagógia eme kapcsolatai Pozsonyban, Érsek-újváron, Kolozsvárott tovább fodrozódnak és szerveződnek. Nincs a Horthy-korszaknak olyan oktatásügyi jogszabálya, intézkedése, melynek ebben a körben -ne lenne éles és állandó kritikai visszhangja. A széles ellenzéki platform
kép-viselői az urbánus íróktól a szocialistákig húzódnak, s ebben az egyik legmarkán-sabb pedagógus és egyben a kulturális demokráciáért a legkövetkezetesebben harcoló közíró — „kritikai realista" — K E M É N Y Gábor.
S vajon a felszabadulás után a Pedagógusok Szakszervezetében, a minisz-tériumban, az Országos Köznevelési Tanácsban vezető posztra került K E M É N Y
Gáborban nem a kiváló homo politicust is kell tisztelnünk? írásai, előadásai
•a politika „egyetemi tanári" szintjén szóltak korához. Többek között ilyen alko-tások részese: az általános iskola életrehívása és továbbfejlesztése, a dolgozók iskolái megszervezése, a középfokú iskolákban a progresszív tandíjrendszer be-vezetése, a nemzetiségi oktatás rendezése, tantervek, tankönyvek, útmutatá-sok szerkesztése, a pedagóguútmutatá-sok átképzéseinek megszervezése, stb. stb. Ekkor már annak a pártnak a képviseletében harcol a neveléspolitika élvonalában, amely a legkövetkezetesebben jelöli ki a demokratikus, majd szocialista átalaku-lás programját.
Az önéletírás a neveléselmélet tudós művelőjéről is számos új, szubjektív él-ménytől kísért adalékot, történést tartalmaz. Ha magántanári habilitációja a
véletlenek összjátszása s végül legalább annyira haladó politikai és emberi magatartása miatt nem is sikerül, tudományos munkássága mindenképpen eléri
„katedrapedagógusainak" teljesítményét. Nem szabad azzal a rezignált véle-ménnyel egyetérteni, amely életművét a lehetőségektől elütött, halszerencsés töredéknek tünteti föl. Igaz, a tudományos pályához nem volt „szerencséje", s KORNlSnak és másoknak nem kellett szerény nyugdíjból tengődniük, magán-tanítványokkal bajlódniuk, mégis a tudós KEMÉNYt a következő alkotások, haladó szakirodalmunk gyöngyszemei fémjelzik: Iskolai értékelés és kiválasztás;
Egy magyar kultúrpedagógus (NAGY László életműve); TESSEDIK Sámuel élete és munkája (NÁDOR Jenő társszerzővel); A Huszadik Századtól a márciusi fron-tig; A nemzetiségi kérdés Magyarországon; ADY és az iskola; Az új pedagógia körvonalai; Régiek mai szemmel c. tanulmánysorozata; Az európai ember nevel-kedésének történetéhez stb., és még vagy húsz, nagyobb megjelent tanulmány és száznál több kisebb írása ugyancsak a Századunkban, a Korunkban, a Szoci-lizmusban, a Jövő útjain-ban, a Magyar Tanügyben, a Nevelésügyi Szemlében, a felszabadulás után, a Köznevelésben, az Embernevelésben és másutt.
Néhány szót kell ejtenünk az íróról, költőről is. Gazdag, színes, bensőséges egyéniség művészetéről van szó. A versírás kényszere és ihlete végigkíséri egész életén. „Az egyszerűség útjában" kortársak, leányai ezt meleg elismeréssel ho-norálják, a recenzort mégis KEMÉNY prózája fogta meg. Bár nem volt erdélyi, de Kolozsvár és Torda — úgy tűnik — megtanítja az erdélyi írókra jellemző epikai szélességű előadásmódra, a tér és táj, ember és cselekvés, markáns, rea-lista ábrázolásmódjára és mesébe szőtt székely humorizálásra.
De álljon szemléltetésül néhány sor. A hepehupás vén Szilágyban vagyunk.
A fiatal tanár most végzett Kolozsvárott és egy jómódú örmény családnál, ANTAL Jakabnál nevelőséget vállal s a háziúr fiát, Barnát javítóvizsgára készíti elő: ,, így aztán lassan összebarátkoztunk, Barna törelmesen hajtotta igába fejét, s még ő biztatott engem, milyen jókat fogunk lovagolni az őszi hónapok-ban, mikor a nagv sárban úgyszólván lehetetlen a gyalogjárás. Időnként el-eljártunk a falu intelligensebb családjaihoz: a református lelkészhez, a katolikus plébánoshoz, a postásékhoz és egy földbirtokos családhoz. Ezzel már úgyszól-ván ki is merült az intelligencia listája. A kálvinista pap jókedélyű ember volt, nagy családja és egy kevés földje, sokat kellett dolgoznia, hogy diákfiait idegen-ben taníthassa . . . Szép a papi pálya, kedves öcsém, — mondogatta — csak az a vasárnap ne volna; s ezzel dokumentálta, hogy a földdel szívesebben foglalko-zik, mint a hívekkel . . . A. katolikus plébános gyakran látta vendégük a falu értelmiségét, néha egy kis kártyapartira is, s mikor a délelőtti partijátszma véget ért, akkor adott parancsot a szakácsnénak, hogy immár harangozhat — egyéb-ként akkor történt a harangozás, niikor elkészült az ebéd, s ehhez az időjelzés-hez igazodott a falu, annál is inkább, mert órája egyik templomnak sem volt, és csak a katolikus templomnak volt messzehangzó harangja."
' Ha szerkezetileg nem is zökkenőmentesen, de értékénél fogva indokolhatóan (bár KEMÉNY Gábor kéziratainak további sajtó alá rendezése ismét aktuálissá válhat) kerül az önéletírás után égy 1947-ben írt, nagyobb lélegzetű kultúr-történeti t a n u l m á n y : ,,Az európai ember nevelkedésének történetéhez ( E g y forrá-sokat tartalmazó szöveggyűjtemény elé)". Kemény ebben a tanulmányában már a dialektikus módszert kapcsolja a történeti és szociológiai vizsgálati módszer-hez. A tudomány eredetét, tényezőit, az emberi gondolkodás összetevőit kíséri nyomon a görögöktől, a rómaiakon, a kereszténységen, a felvilágosodáson ke-resztül napjainkig. A prométheuszi „kin", „szenvedély" a teljes tudásért vezet
'189
el a modern tudomány nyugtalan világába. Ez a történeti korokat átívelő kultúr-filozófiai „panneau" bőséges fejtegetéseket tartalmaz a tanítási anyag, módszer és nevelés — vertikális és horizontális — összefüggéseiről. Vajon a szöveggyűj-temény, mely elé ez a tanulmány készült, nem rejtőzik valahol a hagyatékban?
Nagyon tanulságos, hasznos lenne.
K E M É N Y Gábor önéletírása 1944-ben megszakad. A felszabadulás utáni tevé-kenységéről már kortársai, munkatársai vallanak: K E M É N Y Judit, N Á N A Y Béla,
B É K I Ernő, L U K Á C S Sándor, S Z É K E L Y Endréné, K O V Á C S Máté, N Ó V Á K Károly,
K L S S Árpád. Nehéz lenne az értékelés és elismerés e gazdag tárházából valamit is kiemelni: K E M É N Y Gábor tudósnak, közéleti embernek, tanügypolitikusnak, gyakorló pedagógusnak egyaránt nagyszerű volt. Pedagógiai személyiségének hatása, szerény, szemérmes természetén is átütő varázsa környezetére áramlott.
A kortársak boldogan és büszkén emlékeznek vissza a vele együtt töltött munka alkotó szépségére és emberségére. Lányának, K E M É N Y Katalinnak bevezető tanulmánya pedig esszé szintjére emelt méltó megemlékezés a kiváló pedagó-gusról, íróról, művelődéspolitikusról és családszerető édesapáról.
S I M O N G Y U L A
K E M É N Y G Á B O R K I A D A T L A N Í R Á S A I B Ó L
KEMÉNY Gábor hazánk felszabadulásával jutott el az igazi pedagógiai cselekvéshez. Önélet-rajzából s a vele foglalkozó tanulmányokból tudjuk, hogy a Horthy-korszakbari a pedagógia perifériájára szorítva fejtette ki nagyjelentőségű és a hagyományos pedagógiai gondolkozást lényegesen túlhaladó társadalompedagógiai tevékenységét.
Az 1945 utáni időből származó írásaiból, különösen pedig mindmáig kéziratban levő tanul-mányaiból, vázlataiból, feljegyzéseiből tudjuk, hogy eleven érdeklődését az iskola iránt élete végéig megőrizte. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az elsők között ismerte fel az ú j idők követelményeit s az első között kívánt megfelelni ezeknek a követelményeknek.
KEMÉNY Gábort a felszabadulás u t á n azok között találjuk, akik keresik az új, demokratikus társadalomnak megfelelő iskolát. Ezt bizonyítja többek között az Embernevelésben publikált Demokratikus iskolareform című m u n k á j a (1945. 1—2. sz. 2—26. o.). E z a tervezet a hazai leg-jobb hagyományokat, APÁCZAI, TESSEDIK, EÖTVÖS, NAGY László vonalát követi, s az ú j társa-dalom követelményeinek felel meg.
Az új köznevelés érdekében végzett igen szerteágazó elméleti és gyakorlati tevékenységébe szervesen illeszkedik a pedagógusképzés, a továbbképzés gondolata; azt vallotta, hogy az új ember formálásának feladatait csak új szemléletű, új módon gondolkodó pedagógus tudja megoldani.
A pedagógust az iskola demokratikus szellemű megújításában meghatározó tényezőknek tekintette.
Hagyatékában — amely az Országos Pedagógiai K ö n y v t á r és Múzeumban található — szá-mos, a pedagógusok átképzésével és továbbképzésével foglalkozó tervezet, javaslat található.
Mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I I I . Nevelési Ügyosztálya vezetőjének hivatal-beli kötelességei közé is tartozott a nevelő-továbbképzés gondozása.
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban levő kéziratok közül most a következő dokumentumokat közöljük:
Az 1. sz. dokumentum annak a körlevélnek a szövege, melyet az ország valamennyi tankerületi főigazgatójának és vármegyei tanfelügyelőjének küldött ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz-térium 1946 májusában.
A 2. sz. dokumentum az előbbi körlevél mellékleteként kiküldött, KEMÉNY Gábor által össze-állított elméleti és gyakorlati átképzési tervet tartalmazza. Az eredeti példány 3,5 oldal terjedel-m ű , sűrűn gépelt sorokkal. E z t a tervezetet stencillel sokszorosították és az 1. sz. körlevéllel együtt küldték el a tanügyi szakembereknek.
A 3. sz. dokumentum a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletéből kiadott ú t m u t a t ó a nevelői "továbbképző tanfolyamok megindításával kapcsolatban 1946 októberéből.
A 4. sz. dokumentum annak az előadásnak szövege, melyet KEMÉNY Gábor a budapesti peda-gógus átképző tanfolyam megnyitóján mondott. Ez a beszéd megjelent a Köznevelés 1947.
évi 1—2. számában. Az eredeti szöveg 4 gépelt oldal terjedelmű.
Az 5. sz. dokumentum, melyet fotómásolatban közlünk, annak a beszédnek vázlata, melyet 1946 októberében a minisztériumban tartott értekezleten mondott el KEMÉNY Gábor. Az ere-deti példány 4 oldal terjedelmű. KEMÉNY Gábor saját kézírásával. A tintával írott szöveget helyenként ceruzával írt kiegészítésekkel látta el. (1—4. ábra)
Közreadja P. BÁLIND MÁRTA és KÖTE SÁNDOR
[1]
Magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium
40.459/1946. szám Tárgy: A nevelők átképzésének elméleti és I I I . ü. o. gyakorlati tervei
Melléklet száma:
Csatoltan megküldött „Útjelző vázlat"-ban megjelölöm azokat a szempontokat, amelyek szerint a magyar nevelők állandó jellegű továbbképzését megindítani kívánom. A hároméves terv egyidejű megküldése mellett felhívom a C í m e t , hogy a szeptember hóban meginduló tanfolyamra személyi és tárgyi javaslatát lehetőleg június hó 30-íg, de legkésőbb július 31-ig szíveskedjék beküldeni.
A fontosahb szempontok a következők:
1. Hogyan, milyen csoportokban tartjuk ajánlatosnak a pedagógusok részvételét?
2. K i k lennének az előadók, illetőleg vitavezetők?
3. Melyek azon munkacsoportok, melyekben a nevelők részvételét — esetleg csoportonként — kötelezővé lehetne tenni?
4. Arra vonatkozó javaslatot is kérek, hogy a hallgatók sorába a nevelőkön kívül a társada-lom többi rétegeit is bevonjuk-e.
A világnézeti megvitatásokat, az emberi jogok kodifikálására vonatkozó felvilágosítást az 1946. évi I. tc. alapján minenütt kötelezővé kell tenni.
Azzal természetesen számolnunk kell, hogy minden munkacsoportot minden helyen előadni, megvitatni nem lehet. A tervezetben megjelölt tárgykörökön kívül a pedagógiával, filozófiával, kémiával, matematikával, esetleg statisztikával és egészségügyi problémákkal is lehet foglal-kozni, ahol megfelelő szakemberek vállalkoznak az előadásra vagy vitavezetésre.
Az átképző tanfolyamok szervezőit és előadóit a V M K . később meghatározandó díjazásban fogja részesíteni.
Budapest, 1946. évi május hó 23-án.
A miniszter rendeletéből:
dr. Kemény Gábor s. k.
ügyosztályvezető Valamennyi tankerületi Főigazgatónak és valamennyi
vármegyei Tanfelügyelőnek.
t
[2]
Nevelők átképzésének elméleti és gyakorlati tervei (Útjelző vázlat)
40 459/1946.
I I I . ü.p.
I. Vezető elvek
A munkafolyamat neve nem átképzés, de célja annál inkább az marad: átképzése a nevelőknek.
1. Látókör-tágítás,
2. összefüggés-látás szempontjából.
'191
Milyen formában történjék? Ezt a munka célja szabja meg. Az átképzés ne átmeneti jellegű legyen, hanem
állandó szellemi irányító szerv.
Formája: előadások, írásbeli közlések, de leginkább közös megbeszélések, megvitatások.
Szelleme: sohase legyen a nevelő önérzetet bántó fölény, ne okozzon kisebbrendűségi érzést, legyen széles tájékozottságéi, tudásban, ízlésben, magas színvonalú és baráti hangú.
Alapszínek: magas színvonalú erkölcsi és ízlésbeli hang. A magyar értékek európai és univer-zális színvonalra emelése, az előadó, illetve megbeszélő tekintete mindig az egészen v a n — ez az egész jelent harmóniát és így a részek, mint pl. a sajátos magyar kérdések megfelelő elhelyezését és kiemelését.
Látókör-tágítás és összefüggéslátás valójában egyet jelentenek. A látókör-tágítás i n k á b b az előadások tárgyi részét jellemzi, de ezzel együtt jár a távoli tárgyak összekapcsolása, az össze-függések megmutatása és érzékeltetése evidenssé tétele.
Ennek az összlátásnak kidolgozása szükséges, nemcsak az összes tantárgyakra, de az iskolai élet minden mozzanatára vonatkozóan is. A külön-külön előadóknak figyelembe kell venniük egymás m u n k á j á t és mindenekelőtt a főirányító előadók m u n k á j á b a n kell összhangnak lennie.
A figyelembe veendő összefüggések minden tárgynál azok, amelyekre a többi természeti, társadalmi, művészi, lélektani stb. összefüggések is ráfűzhetők. Ezek:
1. a világegyetem harmóniájának általános törvényei — számok törvénye, világkorszakok ismétlődése, periodikus törvények stb.
2. ezeknek alkalmazása a természet részletjelenségeiben; fizikai, biológiai, etnikai összefüg-gések,
3. ezeknek megvalósulásai az emberi életben: az emberi közösség törvényei.
Az átképzés gyakorlati megoldása hármas feladat:
1. az átképzők megszervezése és annak tudatosítása, hogy itt nemcsak nívós eló'adásról és szereplésről van szó, hanem az átnevelés felelősségéről.
2. a tanárok állandó műveléséről,
3. a gyermekek műveltségének elmélyítése (a két előbbi cél elérése után m á r magától tör-ténik.)
I I . Munkacsoportok í . biológia,
2. fizika,
3. gazdasági földrajz, 4. közgazdaságtan, 5. szociológia, 6. irodalom, 7. történetszemlélet, 8. művészet.
9. az emberi jogok kodifikálása az 1946: I. t. c.-ben 10. pedagógia,
11. filozófia, 12. mennyiségtan, 13. kémia, 14. statisztika.
Ezeknek a tárgyakaak centrumában mindig az egész élet fejlődése áll, tehát nem elszigetelt ismereteket kell nyújtani az előadásoknak vagy megvitatásoknak.
I I I . Iskola és élet 1. Az iskola történetét ismerik-e a nevelők?
2. az iskola viszonya a közösséghez, 3. az iskola és tanuló belső kapcsolata, 4. nevelők és növendékek munkaközössége, 5. osztályozás és természetes szelekció, 6. van-e intézetben lélektani laboratórium?
7. vari-e pályaválasztási tanácsadás?
8. hogyan oldják meg a mindennapi kérdések problémáját?
9. milyen volt a háború hatása az ifjúságra?
10. milyen az elmúlt esztendő befolyása?
11. m i az erkölcsi mérleg a béke első éve után?
12. hogyan működik az önképzőkör?
13. van-e cserkészegylet, olvasókör, vagv egyéb ifjúsági szellemi munkaközösség?
14. a MADISZ-kérdés,
15. politikai hatások és munkaeredmény kapcsolata,
16. az általános iskola I. évének eddigi lélektani és szociális tanulságai.
IV. Kinek a közreműködésével lehet megszervezni a megbeszéléseket vagy vitákat?
1. iskolai igazgatóság, 2. főigazgatóság, 3. tanfelügyelőség, 4. megyei titkárság, 5. Nemzeti Bizottság,
6. kellő tapintattal a szülői értekezleteken is tájékozást lehetne szerezni arról, milyen az iskolai atmoszféra, kik a népszerű vagy népszerűtlen pedagógusok, kiknek a tudásában bíznak meg.
V. A kérdés legnehezebb része: mely személyeket lehetne a szakszerű és szociológiai megvitatásokba bevonni?
E z csak lépésről lépésre történhetik, nagy meggondolás és körültekintő megszervezés ú t j á n . Ebben az említett tényezőkön kívül az egyetemek testületeit, a Műegyetem, az orvosi kar elis-mert tekintélyeit, a Mérnökök Egyesületének, a Természettudományi Társulatnak vezetőit is tanácsos megkérdezni.
Az első év a megszervezés jegyében telik el. A munka esetleg megindulhat Budapesten és környékén.
A második évben a vidékre is nagyobb mértékben kiterjed a munka hálózata.
A. harmadik év a teljes kiépítés éve.
A 9-ik munkacsoportot Simon László államtitkár leirata alapján vettem fel a munkatervbe.
Ebben a leiratban rámutatott arra, h. az emberi jogok kodifikálásának nagy történelmi tényét a nevelők eszmevilágában tudatosítani kell és pedig már a nevelőátképzésnél is. E z t a gondolatot teljesen magamévá tettem s azért külön és hangsúlyozottan is figyelmébe ajánlom azoknak, akik a továbbképzésben, a demokratikus Magyarország szellemi felépítésében résztvenni kívánnak.
A nevelők átképzése a demokrácia legkomolyabb feladata. Éspedig annál komolyabb, minél váratlanabbul értek bennünket a demokratikus fejlődés lehetőségei. Valljuk meg őszintén: nem voltunk felkészülve és m a annál nagyobb szükségünk van a fogalmak tisztázására.
Az emberi jogok kodifikálása: minden nevelőnek, aki az építő demokratikus m u n k á n a k részese akar lenni, éreznie kell ennek a ténynek ünnepies voltát, történeti jelentőségét.
Az emberi jogok kinyilatkoztatása és kodifikálása minden nép történetének a jobbik részét jelenti.
Minden amerikai polgárnak valóságos bibliája az 1776-ban megszerkesztett és ünnepélyesen kinyilvánított nyilatkozat: „Minden ember egyenlőnek van teremtve, minden ember az Isten által bizonyos el nem idegeníthető javakkal van felruházva, ilyenek az élet, a szabadság, a bol-dogságra való törekvés . . . ha a kormányzási mód mindezt veszélyezteti, a népnek jogában áll ezt m e g v á l t o z t a t n i . . . "
1789. november 3-án hirdetik ki a francia nemzetgyűlés ünnepélyes nyilatkozatát az ember és a polgár jogairól.
„Az emberek születésüknél fogva szabadok és egyenlő jogúak — így hangzanak az első cikk kezdő sorai — ; a társadalmi megkülönböztetések semmi máson nem alapulhatnak, csak a közös-ség érdekén.
Minden politikai társulás célja az ember természetes és láthatatlan jogainak megőrzése. Ezek:
a szabadságjog, a tulajdonjog, a személyes biztonság és az elnyomással szemben való ellenállás A magyar történetből sem hiányoznak az ilyen sorsdöntő nyilatkozatok. Berzeviczy Gergely írja 1790-ben latin nyelvű m u n k á j á b a n (De dominio Austriae in Hungaria), hogy „mivel az összes osztrák királyok veszélyes szándékot tápláltak Magyarország ellen, mivel senki közülük a meg-kötött szerződést be nem tartotta, megilleti a nemzetet a jog a pragmatica sanctiotól visszalépni."
13 Magyar Pedagógia 193