vonult Szoborsinon keresztül Hrabovszky dandárja a piskii csatához,' hbvá közölünk is 9«en

csatla-koztak, kik közöl 5-en ott is lelek sirukat. Á piskii csata után az erdélyi ügyek mindinkább bonyolódottabbakká lettek, elanyira, hogy február utója felé csak azon vettük észre magunkat, hogy Zámot ismét ellenséges katonaság szállta meg, s a bánsági részen Szelezsovától a Maros mentén Lippáig futó-árkokat kezdenek ásni, s a császáriak elő-őrsöket állítanak ki. Mi tehát elhatároztuk, hogy ha a küldött hatodik futárunk is eredmény nélkül tér vissza Aradról, ott hagyjuk Szoborsint s Aradra menekülünk, pedig S&oborsin hadászati szempontból oly nevezetes pont, hol csekély erővél nagy ellentállást lehet kifejteni, s igy Szo-borsin feladása .Erdélyre nézre anyi lett volna, mint az Alföld kulcsát adni át, mivel Szoborsinból a hegyeken, keresztül egész Nagy-Váradig minden akadály nélkül nyitva állt az út.

1849-ik március 2-án reggeli 3 órakor azonban Rainer János hatodik futárunk azon örvendetes hirrel tért vissza Aradról,. hogy Villám, ezredas.dandárja -már

— 166 —

van, és mi mégis rettegve néztünk a jövő elébe; mert Valemárén a császáriak lápokat szegeztek össze, Zámból bajókat szállítottak és roppant tevékenységet fejtettek ki a Szoborsinba való átszállás miatt. Mi Kujás helység felől a szorost mintegy két ölnyi szélességben átvágván, a Marost egész a hegyig bocsátottuk ; a partot pedig éber őrizet alatt tartottuk, midőn délután 5 Oratájban azon leverő hirrel lépettünk meg, hogy.jövő hajnalban az ellenség átkel a Maroson és Szoborsmt. megszállja, hogy igy az aradiakat hátulról támadhassa meg.

Mi a legnagyobb feszültségben vártuk Tillám dandá-rát, de, fájdalom, kevés reménynyel; mert az országúton nem jöhettek, mivel a szorosok Paulistól egész S&öborsinig ágyúkkal lövöldöztettek. — így lőn esteli 7 óra,.midőn egyszerre a Kujás felőli őrszeqi jelt ád, hogy Zám felől sebesvágtatva lovasság közéig,, s egyúttal a bánsági részről puskalövések hallatszottak az innenső part felé; nem tudtuk mire vélni a dolgot, arról biztosak valánk, hogy Zám felől csak is ellenség jöhet, de hát mit jelentsen a túlpartróli lövöldözés? kérdők egymástól, midőn egyszerre az őr *Állj!

ki vagy?' kiáltására> magyar nyelven: ⁹J6 bárért« és

„Huszárok* lőn a válasz. Hogyan? Erdély felől huszárok, midőn Zámon császári katonaság tanyáz, ez megfoghatian ! monda némelyikünk«

Én néhányad magammal a hegy ómon keresztül meg-kerülve a fenn emiitett két ölnyi átvágást, az őrhöz mentem, meggyőződni a tényállásról; és valóban magyar huszárok voltak (közülök egynek csákóját egy golyó keresztül is fúrta), s i^utáa kérdők, hoimaa jőnek s ki a parancsnok? válaszúi

— 167 —

kaptak: „A parancsnok Csutak Kálmán őrnagy* és

„Halmágyról jövünk*. Mire az árok egy részét azonnal behányattam, ini egy pillanat müve volt, s aztán sorakoz-tattam kis csapatomat üdvözölve Csutak Sálmán őrnagyot, mint megmentőnket. — Sirtak a nők, s i&n magunk is örömünkben, midőn a tisztelt őrnagy előttünk -ellovagolva biztatólag monda : „Ne féljenek barátim! itt vagyunk már most mi*.

A város- terére érvén, miután a csapat beszállásoltatott, s a Marosparton őrvpnal állíttatott föl, Csutak őrnagy lakására menjünk, s rövid üdvözlet után legelső volt tőle megkérdeni, hogy mikóp jöhettek Erdélyről Szobôrsinba, midőn az erdélyi útban fekvő Zám határfalu ellenséges csapatok által van megszállva? kérdésünkre a következő választ kaptuk:

„Halmágyon értesültem a ' szoborsiniak szorongatott helyzetéről. Föltevém- haladék nélkül .segítségükre sietni, s hogy minélhamarább célt érjek, a legrövidebb utat vá-lasztám. És igy a jozsáshelyi és gurahonci hegyormokon

— Hosián ős Obernán keresztül Petrisrei érkeztünk Ez Tolt az egész*. .

E felvilágosítás dacára még mindig megfoghatlan volt előttem, ki azon sziklás vidéket nagyon jól ismerem, hogy mikép jöhettek ott el ágyúkkal, hol lóháton is életveszély közt halad az ember, szekérrel pedig — legalább tudtomra

— még soha sem utazott senki. — Hannibál, Nagy Károly, I. Napoleon meghágták ugyan sergeikkel az Alpeseket, de alig hiszemv hogy nagyobb nehézségekkel kelle, kttzdeniök,

- 1.68 —

mint épea Csutak őrnagynak, csapatával a Bosia és obemai bérceken keresztül.

Másnap, március 3*án reggeli 4 órakor Csutak riadót veretett és 5 órakor már csatáraink feloszolva toltak a Marosparton. Valemáre részén több százra menő ölfa volt a part mentiben felrakva, ez ölfarakatok mögé állíttatott fel a császári sereg zöme, mig a többiek a futóárkokat szállták meg. '

Áz üdvözlő „jó reggelt* részünkről dörgó egy 6 fontos, mire a futó-árkokból adák a nyájas „fogadj istent*. Ez alatt lassan világosodni kezdett, s az úgynevezett Cukor-hegyről megpillantok, hogy az ellenség zöme az ölfa mögött vají fölállítva, Csutak tehát az egész üteggel azon pontra tüzeltetett; hogy mi hatása volt e hadi műtétnek; azt a császáriak akkori vezénylő őrnagya vagy ezredese mond-hatná meg legjobban. A valemárei nép legalább mai napig is azt állítja, hogy 150 halott és. 110 szekér sebesült vitetett tovább. ,

így puffogtak aztán- a fegyverek egész fél kettőig délután éa nekünk- mindeddig még-csak sebesültünk sem volt. Ez időtájt a Cukorhegyről ismét jelenték, .hogy röp-pentyűk érkeztek, melyek müködésökct azonnal ïaeg is kez-dek és egész 5 óráig tüzeltek, minek következtébe^ közölünk 15-en könnyű, 4-en_pedig nehéz sebet kaptak, az .utóbbiak közt egy volt bécsi legionista, akkoron már halálfejei csapatbeli hadnagy is, Iá épen mellettem kapta a halálos sebet, s mielőtt vitéz lelkét hadúrnak yisszaadá, ,átnyujtá halálfejes gjrürüjét, kérve, Jiogy,tartsam meg azt, $ nap

— 169 —

örökemlókeül. — A gyűrűt szent ereklye gyanánt még most is.ujjamon hordom. . •

-öt óra után a tüzelés mindkét részről megszűnt ^f s engem Tóth hadnagy társaságában Csntak azonnal lőporért küldött Aradra, átadván egyúttal a történtek felőli Török Gábor kormánybiztosnak szóló hadijelentést is. Síi Gróf Fórra y legjobb fogatát vettük igénybe, s azt Odvaőon ugyancsak a tisztelt gróf fogatával felváltva, éjfólután 1 órakor Aradra értünk, hol a jelentést azonnal át is adtuk, s miután a lőport átvettük, Szoborsin felé útnak indulánk;

de mivel a várból ágyúzni kezdtek, kénytelenek voltunk Kurtics felé kcrülni, simidőn a lövések ellen már biztosak valánk, Mikalákánál jöttünk ki az útra.

Este 8 órakor Paulisra értünk, "hol Fischer András