Ajánlom írásomat feleségemnek, fiaimnak és unokáimnak
Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.
(Szent Pál apostol elsõ korintusi levelébõl)
fõmérnöke hozta meg számunkra, aki azt tanácsolta, hogy legyek geoló-gus. Az õ elmondása szerint ez a pálya érdekes, egészséges, sõt jó megél-hetést is biztosít. Feltétlen bizalmam volt iránta és elfogadtam javaslatát.
Augusztus végén felutaztam Budapestre és beiratkoztam a Pázmány Péter Tudományegyetemen a geológus szakra. Nagy szerencsém volt a gyors elhatározással, mert ez volt az utolsó év, amikor az egyetemi felvétel még nem járt politikai szûréssel. Azzal biztosan nem vettek volna fel származá-som miatt.
Egyetemi éveim
Ebben az évben tizenketten jelentkeztek a geológiára, kettõ kivételével kedves, szimpatikus fiúk és lányok. A szak vezetõje Vadász Elemér pro-fesszor úr volt, aki mindnyájunkat igen kedvesen fogadott. Huszonkét éves voltam, telve kíváncsisággal és tudásvággyal. Emlékszem, elsõ egye-temi elõadásunk a kristálytan volt, amit a feledhetetlen emlékû Székyné Fux Vilma, röviden Minka néni tartott (alig volt pár évvel idõsebb nálunk).
Rögtön megragadott az a csodálatos logika, ami a kristályok szerkezetét és formáit jellemezte. Az órákra rendszeresen belátogatott Mauritz Béla pro-fesszor úr, a tanszék vezetõje. Joviális, közvetlen kedvessége oldott, csalá-dias légkört teremtett. Az elõírt tárgyakat változó érdeklõdéssel hallgat-tam, volt ami nagyon tetszett, például Gróh professzor kémiai elõadásai, de volt amit eléggé untam. Maga a geológia elnyerte érdeklõdésemet, különösen a Vadász professzor úr által vezetett földtani kirándulások.
Sajnos elõadásai nem voltak ilyen jók. Jegyzetbõl olvasott fel monoton hangon és negyed óra múlva már mindnyájan az elalvással küszködtünk.
Az elsõ év hamar elszállt. Vizsgáimat változó sikerrel tettem le, de ez külö-nösen nem zavart. Általában nehezen memorizáltam a „magolós” tár-gyakat, de amit egyszer megjegyeztem, évtizedekre megmaradt bennem.
Az elsõ nyáron Binder Béla támogatásával két hónapot a Maort geofizikai csoportjánál töltöttem Keszthelyen. Rengeteget tanultam itt a fúrásoknál, a helyszíni geofizikai méréseknél és benn az irodában az ada-tok feldolgozásánál. Itt szerettem meg a geofizikát. A második év után újból két hónapot dolgozhattam Keszthelyen, ezúttal Ottlik Péter barátom-mal, akivel egy évfolyamba jártunk. Ez a nyár további, még részletesebb ismeretekkel gazdagított. Nem tudom elfelejteni azt a baráti légkört, ami a geofizikai csoporton belül uralkodott.
A „fordulat éve” után sajnos egyre bizonytalanabbá vált helyzetem, egyre valószínûbbé vált, hogy el fogják távolítani az egyetemrõl az
„osz-tályidegen” hallgatókat. Vadász profeszor úr egy nap félrehívott és közölte, hogy veszélyben vagyok. Ezért beszélt a Maszobal szovjet vezérigazgatójá-val, aki hajlandó volt „segédgeológusként” alkalmazni 1950. június 1-el. Ez teljes politikai védettséget jelentett számomra. Napi két órát kellett bejár-nom a Maszobal központjába egyetemi tanulmányaim befejezéséig. Így sikerült a negyedik évet baj nélkül elvégezni. Említést érdemel, hogy a kö-telezõen elõírt tárgyakon felül a geofizikai tárgyú elõadásokat is meghall-gattam és le is vizsgáztam belõlük.
Szakdolgozati témául a szõci bauxit-elõfordulás földtani leírását kap-tam. Minden igyekezetemet beleadtam, hogy szép munkát végezzek.
Összegyûjtöttem az összes kutatási dokumentációt, a bányákat is többször bejártam és mindent leírtam, amit láttam. Nagy izgalommal vártam az eredményt. Vadász professzor úr ezt írta a dolgozatra: „Kitûnõ, de keve-sebb több lett volna”. Igaza volt és ez a figyelmeztetés egész életemen vé-gig kísért, valahányszor egy jelentést vagy cikket írtam.
Így értek véget egyetemi éveim. Még azt tartom szükségesnek megem-líteni, hogy Szádeczky Kardoss Elemér professzor úr csak végzésem után kapcsolódott be a geológus szak egyetemi oktatásába. Vele a hatvanas években kerültem szakmai kapcsolatba.
Közben megházasodtam. Feleségem Lieszkovszky Zsuzsanna, szintén a geológia szakra járt, de az utánam következõ évfolyamba. Szüleit kitele-pítették. Egy alagsori albérleti szobában húztuk meg magunkat. Miután végzett, szerencsére õt is felvették a Maszobalhoz.
Hálás köszönettel emlékeznem Papp Ferenc mûegyetemi professzor úrra. Õ orosz fordítások megrendelésével támogatott. Elsõ három egyete-mi évem alatt ugyanis súlyos anyagi gondokkal küszködtem, mert szüleim, maguk is nyomorúságos anyagi helyzetben lévén nem tudtak anyagilag támogatni. Papp Feri bácsi megbízásai a legnehezebb idõsza-kokon segítettek át.
A Maszobal védõszárnyai alatt
Felvételem utáni elsõ nyaramat Barnabás Kálmán mellett töltöttem, aki akkor készítette el a Sümeg–Nyirád–Halimba térség 1:25 000-es bauxitföld-tani térképét. Sümegen laktunk és onnan jártunk ki terepjáró autóval a területre. Rendkívül sokat tanultam tõle: a terepi munka pontosságát, ala-posságát és földtani szemléletet. Zárkózott, de végtelenül becsületes, kor-rekt embernek ismertem meg. Máig sajnálom, hogy a késõbbi években kapcsolatunk megromlott.
Õsszel az egyetemi elõadások megindulásával felkerültem Pestre a Maszobal központ bányászati osztályára, amelyet Alliquander Endre vezetett. Az õ csodálatos tapasztaltsága, gyakorlati érzéke és kedves, ter-mészetes humora igazi iskola volt számomra. Meleg, családi légkör uralkodott osztályán, amihez nagyban hozzájárult Velõssy bácsi, mûszaki rajzolónk varázslatos egyénisége.
A végzés után az akkor alakult Bauxitkutató Expedícióhoz osztottak be, melynek székhelye Balatonalmádi volt. Szovjet geológusok kezében volt a vezetés, így sok hasznát vehettem a hadifogságban szerzett orosz nyelvis-meretemnek. Jól felkészült szakemberek voltak, akik munkámat megbe-csülték.
Néhány hónap betanulás után a nyirádi kutató-fúrócsoport vezetésével bíztak meg. Sokrétû feladat volt ez, mert a mindennapos földtani doku-mentáció és mintavételen felül a fúrások mûszaki színvonaláért is én vol-tam a felelõs. Az elavult, erõsen elhasznált fúrógépek üzemben tartása állandó küzdelmet jelentett számomra. Ahogy a kutatások Nyirád, Szõc és Halimba térségében sikerrel jártak, három kutatási zárójelentés elkészí-tésével is megbíztak; Nyirád: Izamajor, Szõc: Szárhegy és Határvölgy, Halimba: Tormáskút. Mindhárom záró-jelentéshez készletszámítást is kel-lett készítenem. A zárójelentéseket a Maszobal központjában neves szak-emberekbõl álló zsûri bírálta és fogadta el õket. Óriási sikerélményt jelen-tett ez akkor számomra. Ugyanakkor kezdettõl fogva izgatott a készlet-számítások megbízhatósága. Átnéztem az összes hozzáférhetõ szakirodal-mat és Vadász professzor úr ösztönzésére egy áttekintõ cikket írtam e mód-szerekrõl és alkalmazási lehetõségeikrõl (Földtani Közlöny 1954). Ezt kö-vette egy tanulmány, melyben egy bauxitlencse készleteit tíz különféle módszerrel számítottam ki és térképeken is bemutattam (Földtani Közlöny 1955). Értékeltem az eltéréseket és a módszerek megbízhatóságát. A téma iránti érdeklõdésem egész életemen át fennmaradt és nyugdíjazásom után egy új készletszámítási módszer kidolgozásához vezetetett. Errõl a késõb-biekben szólok majd.
Még budapesti segédgeológusi munkám során hívta fel figyelmemet Alliquander Bandi bácsi arra, hogy megfigyelései szerint, ha a bauxit Al2O3 -tartalma nõ, többnyire a TiO2-tartalom is növekszik. E kérdés tisztázására feleségemmel több ezer bauxit-vegyelemzést dolgoztunk fel és szoros kor-relációs kapcsolatot találtunk az alumínium- és a titántartalom között.
Eredményeinket 1953-ban, a Földtani Társulatban mutattuk be, majd ta-nulmányunk a Földtani Közlönyben is megjelent. 1954-ben angol nyelven
az Acta Geologicában is közölték. Ez volt elsõ és egyben közös publiká-ciónk. A sikeres fogadtatáson felbuzdulva hozzáfogtam a magyarországi bauxitok fõ elemeinek geokémiai feldolgozásához. Több százezer vegy-elemzésrõl lévén szó ez a munka több éven át tartott és nyomtatásban csak 1961-ben jelent meg. Másik egyéni kezdeményezésem a rendszeres bánya-járás volt a fúrócsoport területén levõ külfejtésekbe és mélymûvelésekbe.
Rendkívül sok földtani tapasztalatra tettem így szert. Ekkor szerettem meg a bányákat és ez a vonzódásom a mai napig megmaradt.
1954-ben Jaskó Sándor fõgeológus távozása után engem neveztek ki az Expedíció fõgeológusává. Óriási kihívás volt ez számomra, hiszen még nagyon kevés szakmai tapasztalattal rendelkeztem. Szerencsére munkatár-saim a fúrócsoportoknál és a központban mindenben segítették munká-mat. Így e beosztásban eltöltött három évem eredményes volt: a kutatások eredménnyel jártak és az elõirányzott zárójelentéseket is sikerült elké-szíteni.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után számos geológus hagyta el az országot. A Földtani Intézetbõl is többen eltávoztak. Vadász profesz-szor úr javasolta, hogy munkámat a Földtani Intézetben folytassam. Javas-latának elfogadásához az is hozzájárult, hogy második fiunk születésekor, 1954-ben a Maszobal épületében, a Kossuth téren szolgálati lakást kaptunk.
Azóta hetente ingáztam a család és Balatonalmádi között. Így 1957. január-ban áthelyezéssel a Földtani Intézetbe kerültem.
A Földtani Intézet üledéklaborjában
Az intézetben az üledék-kõzettani laboratórium vezetésével bíztak meg. Egészen új feladatot jelentett ez számomra, hiszen a legtöbb vizs-gálati módszert csak a szakirodalomból ismertem. Nemcsak a módszereket kellett a gyakorlatban megismerni, de az eredmények értékelésével is foglalkoznom kellett. E tevékenységem során döbbentem rá arra, hogy ez idõben Magyarországon nem létezett egységes üledék-kõzettani osztályo-zás és nevezéktan. Rengeteg munkával, hazai és külföldi tapasztalatok fel-használásával sikerült egy új osztályozást és nevezéktant kialakítanom, amit 1961-ben a Földtani Társulatban mutattam be és ugyanebben az évben nyomtatásban is megjelent. Nem hagyhatom szó nélkül azt a sok önzetlen segítséget, amit e munkám során intézeti és egyetemi kol-légáimtól kaptam. Persze azóta sokat fejlõdött az üledékkõzettan, sok min-den módosult e téren is. Nagy öröm számomra, hogy számos osztályozási szempont és kõzetnév, amit javasoltam máig fennmaradt.
Amennyire munkám megengedte, igyekeztem bauxitföldtani kutatá-saimat is folytatni. Befejeztem a magyarországi bauxitok fõelemeinek geokémiai feldolgozását, akkoriban még szokatlan statisztikai módszerek felhasználásával. Az 1961-ben megjelent magyar nyelvû kiadvány mellett az Acta Geologicában angol nyelven is sikerült eredményeimet megjelen-tetni. Ezeket külföldön nem várt érdeklõdés fogadta. Feldolgoztam továb-bá a Sümeg környéki bauxitokat és a Cserszegtomaj környékén található kaolinites tûzálló agyag telepeket.
Intézeti feladatként részt vettem a Pécs környéki alsó-liász kõszénössz-let üledékkõzettani vizsgálatában. Az intézet új, korszerû röntgendiffrak-tométerének beszerzése után érdeklõdésem az új mûszer felé fordult, mert felismertem a röntgendiffraktometria által nyújtott sokrétû új lehetõ-ségeket. Az egyszerû diagnózis — ásvány-meghatározáson túl — meg-kíséreltem a kvantitatív fázisanalízis módszereinek elsajátítását. Ez csak-hamar nem várt sikerrel járt, amit az tett lehetõvé, hogy a legkülönbözõbb kõzetekbõl kellett fázisanalízist végeznem. Különösen izgalmas feladat volt kovásodott fatörzsek (1961) és a szurdokpüspöki diatoma földek fázisanalízise, amelynek földtani-geokémiai értékelését Hajós Mártával közösen végeztük (1963). A pécsi kõszén röntgendiffraktométeres vizsgála-ta is érdekes új eredményeket hozott (1964). Röntgenvizsgálavizsgála-taim során szerzett módszertani tapasztalataimat a MÁFI 1962 évi jelentésében foglal-tam össze.
A Földtani Intézetben töltött éveim kiemelkedõ eseménye volt, hogy 1958-ban egyetemi doktori címet szereztem „summa cum laude” minõ-sítéssel. A Földtani Intézetben töltött éveimre visszaemlékezve nagy hálá-val és szeretettel gondolok Kliburszkyné Vogl Mária akadémikusra, akinek szakmai téren rengeteget köszönhetek. Szakmai tanácsaival, kézirataim átnézésével, gondjaim meghallgatásával segítette munkámat. Késõbb, amikor õ vezette az Akadémia Geokémiai Bizottságát engem választott szaktitkárul, ami újabb alkalmat adott arra, hogy tanuljak tõle. Emlékét szeretettel õrzöm.
1963-ban az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriuma (GKL) egy új, korszerû röntgendiffraktométert szerzett be. Szádeczky-Kardoss Elemér professzor úr engem kért fel a röntgenrészleg vezetésére. Örömmel tettem eleget felkérésének, hiszen az általa vezetett intézmény számos új kutatási lehetõséget biztosított számomra. Így kerültem 1963-ban a GKL-be.
Az MTA Geokémiai Laboratóriumában
A GKL-ben fõ feladatom a professzor úr által vezetett nagynyomású kísérletek anyagának röntgenvizsgálata volt. Megnehezítette a feladatot, hogy többnyire csak igen kevés kõzetanyag állt rendelkezésre, továbbá hogy az átalakulások során gyakran igen rosszul kristályos fázisok jöttek létre. Így is sikerült a kísérletek ásványtani eredményeit megfelelõen rögzíteni. Igen nagy segítséget jelentett ebben közvetlen munkatársaim önzetlen segítsége és az a meleg, családias légkör, ami az egész GKL-t jelle-mezte.
Óriási jelentõsége volt számomra annak, hogy Szádeczky professzor úr nemcsak engedélyezte, hogy hivatalos feladataimon felül bauxittal is fog-lalkozhassak, hanem ezt a tevékenységemet kifejezetten támogatta. Így vált lehetõvé, hogy 1963-ban részt vehettem a Zágrábi Tudományos Aka-démia által szervezett nemzetközi bauxit–timföld szimpóziumon, Zág-rábban és Sibenikben. A szimpóziumon „Die Entwicklung der Bauxitgeo-logie seit 1950” címmel elõadást is tarthattam, amelyben megpróbáltam a bauxitföldtani kutatások új eredményeit összefoglalni. E szimpóziumon ismerkedtem meg G. de Weisse svájci geológussal, az akkori évek kima-gasló bauxitszakértõjével. Bár a bauxit keletkezésérõl vallott nézeteink érdemben különböztek egymástól (õ a terra-rossa elmélet híve volt, én pedig az üledékes keletkezést tartottam valószínûbbnek), igen meleg ba-rátság szövõdött köztünk. Mindketten azt tartottuk, hogy szakmai véle-ménykülönbségek nem lehetnek gátjai a barátságnak. És ezt a barátságot korán bekövetkezett haláláig meg is tartottuk.
A szimpóziumon a horvát és szerb bauxittal foglalkozó szakembereken kívül számos neves nyugati és orosz szakember is részt vett. Büszke va-gyok arra, hogy e neves szakembereknek én vetettem fel egy nemzetközi tudományos szervezet megalakításának gondolatát. Javaslatom nyomán a zágrábi Tudományos Akadémia elvállalta a szervezést és a következõ évben hivatalosan is megalakult az ICSOBA (International Committee for the Study of Bauxite and Alumina). A szervezet Zágrábban „Travaux de l’ICSOBA” néven tudományos folyóiratot jelentetett meg, a nemzetközi szimpóziumok és a négy évenként megrendezett kongresszusok anyagát pedig kötetek formájában adták közre. A szervezet legfõbb jelentõsége a
„nyugati” és „keleti” bauxit–timföld kutató szakemberek véleménycse-réjének, bánya és üzemlátogatásainak lehetõvé tétele volt. A rendszervál-tozással mindez magától érttetõdõvé vált. Az ICSOBA szerepe ezáltal lecsökkent, de tevékenységét, elsõsorban Solymár Károly fáradhatatlan
munkájának köszönhetõen mindmáig folytatja. Itt szeretnék köszönetet mondani Dobos Györgynek, aki mint a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója és az ICSOBA elnöke ez irányú tevékenységemet mindig támogatta.
1964-ben váratlanul meghívást kaptam a párizsi „Université Pierre et Marie Curie”-re vendég-professzori minõségben egy szemeszterre. Erre többoldalú tudományos kapcsolataim és francia nyelvismeretem szolgáltak alapul. A meghívás kezdeményezõje Edouard Roch, a Sorbonne geológia professzora volt, aki a 60-as évek elején hivatalos tanulmányúton vett részt Magyarországon. Fõ érdeklõdési területe a bauxit volt, ezért én kísértem végig a bauxitbányákon és a kutatási területeken. Elõadást is tartott a Föld-tani Intézetben, amelyet én tolmácsoltam. Hasonló feladatom volt a világhírû francia vulkanológus, Haroun Tazieff professzor magyarországi látogatásakor. A Földtani Intézetben tartott látványos elõadását is én tolmá-csoltam. Hazatérése után röntgendiffraktométeres vizsgálatokat végeztem számára az alaszkai recens vulkáni területeken vett mintákon az üvegszerû és „quasiamorf” fázisok meghatározására. Hasonló vizsgálatokra kért fel Théodor Monod, az ugyancsak világhírû Afrika-kutató, aki a Szahara ún.
„gyûrûs szerkezetein” vett minták fázisösszetételére volt kíváncsi.
Bár az Akadémia személyzeti osztálya kiutazási kérésemet elutasította, Szádeczky és Vadász professzor urak hathatós támogatásával végül sike-rült az engedélyt megkapnom. Így aztán 1965 elsõ félévét Párizsban tölt-hettem Edouard Roch professzor úr védõszárnyai alatt. Az Egyetem föld-tudományi tanszékein számos elõadást kellett tartanom a bauxitokról, ter-mészetesen francia nyelven. Bár viszonylag jó francia nyelvismerettel ren-delkeztem, az elõadások megtartása nagy belsõ feszültséggel járt, amit csak fokozatosan sikerült leküzdenem. Egyetemi kollegáim igen barátságosak és kedvesek voltak hozzám, ami ugyancsak megkönnyítette beillesz-kedésemet. Tavasszal Roch professzor és a világhírû abbé de Lapparent professzorral három hetes utazást tettünk Dél-Franciaország bauxit-területein. Ez az út örökké emlékezetes maradt számomra a szakmai érdekességek és a táj szépségén túl emberi vonatkozásban is. Minden nap együtt ebédeltünk és vacsoráztunk a helyi geológusokkal és bánya-mérnökökkel valami egészen kivételes, oldott légkörben. Roch professzor nagyszerû anekdotázó volt és csak úgy ontotta a jobbnál jobb történeteket.
Meglátogattuk Les Beaux romvárosát, ahonnan a bauxit a nevét kapta, végig követtük a bauxit-elõfordulásokat Languedocon át a Pireneusokig.
Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon térhettem vissza Párizsba.
Szoros kapcsolataim a francia geológiával hazatérésem után is fenn-maradtak. Ennek tanújeleként jelent meg tanulmányom a francia Tudományos Akadémia Közleményeiben amorf kõzet komponensek vizs-gálatáról röntgendiffraktométer segítségével (1965). A francia Földtani Társaság Közlönyében jelent meg 1970-ben Pantó Györggyel, Meskó Lászlóval és Sajgó Csanáddal közös közleményünk a Bédarieux-i bauxit kontakt metamorf átalakulásáról. Ebben a tanulmányban elsõként mutat-tuk be a bauxit és a bazalt határán lejátszódott kontakt metamorf folyama-tokat. 1966-ban a Francia Földtani Társaság tiszteleti tagjává választottak, ami azzal járt, hogy mindmáig rendszeresen megkapom a Társaság által kiadott folyóiratokat. Ezeket kiolvasás után a Természettudományi Múzeum Föld- és Õslénytárának továbbítom, mert ismert szûkös anyagi helyzetük miatt ezekre nem tudnának elõfizetni.
Ezután még fokozottabban foglalkoztam a hazai bauxitokkal, és rendsze-resen látogattam a bányaüzemeket. Ebben Kanizsai József igazgató nyújtott segítséget, a személyemet kizáró minisztériumi utasításokkal szemben.
Kedves baráti támogatásáért mindmáig hálás vagyok. Nyugalomba vonulása után utóda Fazekas János ugyanilyen kedvességgel támogatta és segítette rendszeres látogatásaimat a hazai bauxitbányákba. Tapaszta-lataimról több alkalommal Tapolcán a bányavállalat mûszaki klubjában elõadások formájában számolhattam be. Mindig szívesen gondolok vissza ezekre az összejövetelekre, az ott uralkodó meleg baráti légkörre. Sokat profitáltam az elõadásokat követõ alapos szakmai vitákból.
1966-ban elnyertem a kandidátusi fokozatot „A magyar bauxit geokémi-ai vizsgálata” címû monográfiámmal. Ebben sikerült a bauxitminõség tér-beli eloszlásában határozott szabályszerûségeket felismernem. A fõ kémiai komponensek kapcsolatában is több szabályszerûséget mutattam ki.
1966-ban alkalmam nyílt egy delegáció tagjaként a hatalmas guineai bauxittelepek meglátogatására. Nagy szerencsémre Balkay Bálint barátom is részt vett e kiküldetésben, aki korábban éveket töltött Guineában. Rend-kívül tanulságos volt számomra, hogy a helyszínen, a külfejtésekben vitathattam meg vele a lateritesedés problémáit. Közös tapasztalatainkat egy tanulmányban foglaltuk össze, amely 1967-ben a Földtani Közlönyben jelent meg. Úgy érzem, hogy ott leírt genetikai elgondolásaink máig is érvényesek maradtak. Korai halála sajnos véget vetett szakmai együtt-mûködésünknek.
Kedves színfoltja volt hazai bauxitföldtani munkámnak az Eplény környéki bauxittelepek vizsgálata. Ekkor a háború elõtti kis külfejtések
még elég jó állapotban voltak ahhoz, hogy szelvények mentén egész sor mintát vehessek, amelyeket aztán a laboratóriumban feldolgoztam. Több érdekes ásványtani és genetikai eredmény született, melyek a Földtani Közlönyben jelentek meg 1968-ban.
A Földtani Intézet megalakításának száz éves évfordulója alkalmából a MÁFI több nemzetközi rendezvényt szervezett. Ennek keretei között 1969 szeptemberében nemzetközi bauxit-konferenciára került sor. Neves külföl-di szakemberek érkeztek számos országból és tartottak elõadásokat. Én is bemutattam egy elõadást a világ karsztbauxitjairól. Az elõadásokat földtani kirándulások követték, amelyek során a résztvevõk megtekinthették a leg-fontosabb hazai bauxit külfejtéseket és mélymûveléseket. A konferencián
A Földtani Intézet megalakításának száz éves évfordulója alkalmából a MÁFI több nemzetközi rendezvényt szervezett. Ennek keretei között 1969 szeptemberében nemzetközi bauxit-konferenciára került sor. Neves külföl-di szakemberek érkeztek számos országból és tartottak elõadásokat. Én is bemutattam egy elõadást a világ karsztbauxitjairól. Az elõadásokat földtani kirándulások követték, amelyek során a résztvevõk megtekinthették a leg-fontosabb hazai bauxit külfejtéseket és mélymûveléseket. A konferencián