Adalékok a nyelvhasználat és a kultúra viszonyának a vizsgálatához
2.2. Az önkép viselkedésmódosító szerepéhez. Az amerikai kultúrában meghatározónak mondható a más nációk számára esetleg visszatetsző, kedvező
önképalkotás, önmaguk előtérbe állítása akár a közösségük kárára is: meg kell valósítanom önmagamat, jó vagyok, magabiztosnak kell lennem, mert a látha-tó/érzékelhető kétségek csökkentik elfogadásomat, érvényesülési esélyeimet, szuggerálja tagjaiba a megfelelő tanítást a társadalom. A bókra adott válaszok-ban mindez abválaszok-ban érhető tetten, hogy az angolszász kultúrákválaszok-ban a címzettnek il-lik elfogadnia és hálásan (gracefully) megköszönnie – a partnerétől általában kötelezően elvárt – dicséretet (Sacks 1973). Ilyen viselkedést írnak elő az etikett-ről szóló könyvek, a nevelési tanácsok, ezt sugallják a nyelvkönyvekben talál-ható dialógusok (Herbert 1990: 207).
Ebben az összefüggésben már az is érthető, hogy szerintük a Szerénység leechi elve (Minimalizáld öndicséretedet, maximalizáld önmagad leszólását!) ál-tal irányított stratégiák, így az öncsepülés, a dicséret értékének csökkentése, az elutasítás mindenképpen veszteséget okoznának önképükben. Nem is igen vál-lalják fel őket! Chen felmérésében mindössze 12.7%-ban vannak jelen a bókot elutasító avagy elterelő válaszok (i. m. 54). A másik pólust képviselő kultúrák-ban, így a kínaiban a szerénység, az alázatosság a tagok elé állított követendő norma. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem veszik figyelembe a kedvező
véle-SZILI KATALIN
138
ben kialakított közösségi elvárás csupán, eljátszandó szerep, mely önképükön nem ejt csorbát. A bókokra adott válaszokban élnek is bőségesen a Szerénység elve által irányított stratégiákkal: Chen felmérésében az esetek 95.73%-ában ta-gadják a bókot, illetve kisebb arányban (3.41%), csökkentik annak értékét.
3. táblázat:
A szerénységet kifejező válaszstratégiák %-ban (100 nő, 70 férfi adatközlő)
egyet nem értés szituáció nem
lefoko-zás
zavar
ki-fejezése minősítés egyet nem értés
nő 11 3 2 1
1. szituáció:
külső ffi 2.8 – – 4.2
nő 14 1 9 9
2. szituáció:
készség (tánc) ffi 17.1 – 7.1 10
nő 2 11 7 6
3. szituáció:
külső adottság ffi 2.8 4.2 – 10
nő 66 – 5 6
4. szituáció:
teljesítmény (dolgozat) ffi 74.3 – 2.8 2.8
nő 24 – 2 –
5. szit.: teljesítmény
(vendéglátás) ffi 34.28 – 2.8 –
nő 8 – – 2
6. szituáció:
tulajdon (kabát) ffi 15.7 – – 4.2
nő 11 – 2 2
7. szituáció:
tulajdon (autó) ffi 8.57 1.8 – 4.2
Hol helyezkedünk el a két eltérő viselkedést megtestesítő közösséghez viszo-nyítva, tehetjük fel a kérdést. Valahol az amerikaiak és a keleti népek között, ad-hatnánk meg röviden a választ. Közösségi tanításunk valahogy ekképpen hang-zik: vállald fel értékeidet, légy magabiztos, de ne túlságosan! Ezt támasztja alá, hogy az olyan helyzetekben, amikor a bók rutinszerű társadalmi aktus (1. szit.), illetve a tények tagadása álszent szerénykedés lenne csupán (készségek, fizikai adottságok dicsérete), adatközlőim nemigen csökkentették a bókok értékét, így az egyetértő válaszok kerültek túlsúlyba. Amikor ellenben másokat sértő túlzott
ADALÉKOK A NYELVHASZNÁLAT ÉS A KULTÚRA VISZONYÁNAK A VIZSGÁLATÁHOZ
magabiztosságnak tűnne ugyanilyen arányú jelenlétük (4., 5. „teljesítmény” szi-tuációk), a szerénység stratégiái vették át a vezető szerepet. (Az 5. szituációban az egyetértő stratégiák 59%-ot, a szerénységet kifejezők 68%-ot értek el.)
3. A tanulságok levonása. Nyelvi viselkedésünk lényeges irányítóinak te-kinthetjük a hagyományos hierarchikus társadalmi felépítés megszabta tényező-ket (a társadalmi távolságot, a nemi hovatartozást, a kollektív szemléletből táp-lálkozó énképet), de a változások nyomai mellett sem mehetünk el szótlanul. El-gondolkodtató például adatközlőimnek a tulajdon megdicsérésénél tapasztalt öntudatos magatartása: a bókkal való egyetértés az összes szituációban itt volt a legnagyobb (6. szit. n: 69%, f: 64.2%; 7. szit. n: 45%, f: 32.85%), vagyis anya-giasodó világunkban, ahol a tulajdon birtoklása elismerést vált ki a környeze-tünkből, egyre ritkábban találkozhatunk az Á, csak egy régi rongy-féle szerény-kedő, a bók értékét csökkentő megnyilatkozásokkal. A filmekből, kereskedelmi csatornákból megismert más minták, a különféle kultúrák tagjaival kapcsolatos – mára már mindennaposnak mondható – tapasztalásaink tehát befolyásolják nyel-vi cselekedeteinket. Hogy milyen mértékben, attól függ, miképpen nyel-viszonyul kö-zösségünk saját tanításaihoz, kulturális értékeihez.
Irodalom
Blum-Kulka, S.–House, J. 1989: Cross-cultural and situational variation in re-questing behavior. In: Blum-Kulka, S.–House, J.–Kasper, G. (eds.), Cross-cultural Pragmatics. Ablex Publishing Corporation, Norwood. 123–153.
Brown, P.–Levinson, S. 1987: Politeness. Some universals in language use.
Cambridge University Press, Cambridge.
Chen, R. 1993: Responding to compliments: A contrastive study of politeness strategies between American English and Chinese speakers. Journal of Prag-matics 20: 49–75.
Farghal, Mohammed–Al-Khabib, Mahmoud A. 2001: Jordanian college stu-dents’ responses to compliments: A pilot study. Journal of Pragmatics 33:
1485–1502.
Hofstede, G. 1991: Cultures and Organisations. McGraw-Hill, New York.
Holmes, J. 1988a: Compliments and compliment responses in New Zealand English. Anthropological Linguistics 28: 485–508.
Holmes, J. 1988b: Paying compliments: A sex-preferential positive politeness strategy. Journal of Pragmatics 12: 445–465.
Holmes, J.–Brown, D. F. 1987: Teachers and students learning about compli-ments. TESOL Quarterly 21: 523–546.
SZILI KATALIN
140
Hsu, L. K. 1985: The self in cross-cultural perspective. In: Marsella, A. J.–de-Vos, G.–Hsu, F. L. K. (eds.), Culture and Self: Asian and western perspec-tives. Tavistock Publications, New York.
Kramsch, Claire 1993: Context and Culture in Language Teaching. Oxford Uni-versity Press, Oxford.
Manes, Joan 1983: Compliments: A mirror of cultural values. In: Wolfson, J. N.–Judd, E. (eds.), Sociolinguistics and language acquisition. Newbury House, Rowley, MA. 96–102.
Rose, Kenneth R.–Ng Kwai-fun, Connie 2001: Inductive and deductive teaching of compliments and compliment responses. In: Rose, Kenneth R.–Kasper, G.
(eds.), Pragmatics in language teaching. Cambridge University Press, Cam-bridge. 145–170.
Sacks, H. 1973: Lecture notes. Summer Institute of Linguistics. Ann Arbor, MI.
Scollon, R.–Scollon, S. 1995: Intercultural communication. Blackwell, Oxford.
Szili Katalin 2004: Tetté vált szavak. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
Valdés, G.–Pino, C. 1981: Muy a tus órdenes: Compliment responses among Mexican–American bilinguals. Language in Society 10: 101–120.
Wierzbicka, Anna 1985: Different cultures, different languages, different speech acts. Journal of Pragmatics 9: 145–61.
Wolfson, N.–Manes, J. 1980: The compliment as a social strategy. Papers in Linguistics 13: 391–410.
Wolfson, N. 1981: Compliments in cross-cultural perspective. TESOL Quarterly 15: 117–124.
Wolfson, N. 1983: An empirically based analysis of complimenting in American English. In: N. Wolfson–E. Judd (eds.), Sociolinguistics and Language Ac-quisition. Newbury House, Rowley, MA. 82–95.
Wolfson, N. 1989: Perspectives: Sociolinguistics and TESOL. Newbury House, New York.
THEESZ MARGIT (MEXIKÓVÁROS, UNAM)