ŰJ VILÁGÉRZÉSTŐL VEZETVE, A MŰVÉSZETEK EGY ÁLTALÁNOS ERJEDÉSBEN, (A Művészetek Egymásba hatolása) MOZGÁSBA JÖTTEK ÉS

MINDEGYIK EGY ŰJABB DIMENZIÓT SZÍVOTT FEL MAGÁBA, MIND-EGYIK ŰJ KIFEJEZÉSFORMÁT TALÁLT A + 1 DIMENZIÓ, A RÁADÁS DIMENZIÓ IRÁNYÁBAN, MEGVALÓSÍTVA A LEGSÚLYOSABB SZELLE-MI KÖVETKEZMÉNYEIT ENNEK AZ ALAPVETŐ VÁLTOZÁSNAK.

A dimenzionista tendencia parancsa volt, hogy:

I. . . . az Irodalom kilépjen a vonalból és behatoljon a síkba:

Calligrammok. Typogrammok. Planizmus.

(Preplanizmus) Villanyversek.

II. . . . a Festészet kilépjen a síkból és behatoljon a térbe:

Festészet a térben. Konstruktivizmus.

Szürrealista tárgyak. Térkonstrukciók.

Többanyagú kompozíciók.

III. . . . a Szobrászat kilépjen a zárt, mozdulatlan formákból, vagyis az eukli-deszi térben kialakult formáiból, hogy meghódítsa a művészeti kifejezés számára a négydimenziós Minkovszky-féle teret.

Mindenekelőtt az úgynevezett ,telt szobrászat' felhasadt és bevezetve ön-magába a belső terek negatív motívumait majd a mozgást, így fejlődik:

Üreges szobrászat. Mozgó szobrászat.

Nyitott szobrászat. Mozgás-szobrászat.

S ezután fog kialakulni még egy teljesen új művészet: a Kozmikus Mű-vészet ^A Szobrászat Vaporizálása). A négydimenziós, eddig abszolút mű-vészet-üres térnek a művészet által való meghódítása. E művészet alapja az anyag nem szilárd, hanem gáznemű állapotban. Az ember ahelyett, hogy kívülről nézné a műtárgyat, maga lesz központja és alanya a mű-alkotásnak, mely az emberre mint öt érzékszervű alanyra összpontosított érzékszervi hatásokból áll egy zárt és teljesen uralt kozmikus térben.

74

íme legrövidebben összefoglalva a dimenionizmus lényege. Deduktív a múlt felé. Induktív a jövő felé. Élő a jelenben.

Paris, 1936. Charles Sirató." (31).

A Manifesztumot aláírta, illetve csatlakozott hozzá — többek között — Arp, Bryen, Delaunay, Duchamp, Kandinskij, Picabia, Calder, Huidobro, Miro, Moholy-Nagy.

7

1936-ban Tamkó Sirató Károly — miután a Dimenzionista manifesztum megjelent — hazatért Magyarországra, hogy a szervezetén elhatalmasodó be-tegségeit, szepszisét, súlyos izületi gyulladását, szívbaját gyógykezelje. A vi-zuális költészet, a modern experimentális líra magyar úttörője ezzel befejezte ilyen jellegű tevékenységét, számára hosszú-hosszú évekre a betegágy, a túl-élésért való küzdelem következett. Verset sem írt ezután évtizedekig.

Kétségtelen, hogy ez az alig több mint tíz éves „életmű-rész", ez a töre-dékes életmű olyan maradandó alkotások és manifesztumok időszaka, amely elméletektől és kiáltványoktól nem éppen túlzsúfolt irodalmunkban páratlan-nak nevezhető. Tamkó Sirató hatása — tudatalatt, búvópatakként — éppen a fiatal magyar költészetben jelentkezik, felismerései a XX. század második fe-lének törekvéseiével egyezőek, a „dimenzionizmus elve" valóban kiteljesedett és „győzött", a művészeti elképzelések egyrésze a „dimenzionista tendencia parancsát" követték. Másrészt — és ez különösen figyelemreméltó — Tamkó megérti és ki is mondja, hogy a dimenzionizmus és az avantgárd nem egyedül

„üdvözitő", semmiképpen sem kizárólagos: „ez a győzelem nem jelenti, és so-sem is fogja jelenteni azt, hogy a dimenzionista tendencia kizárólagos lesz a művészetek életében. Jóllehet ez a tétel most már szinte magától értetődő előttem, mégis részletesebben kell foglalkoznunk vele, mert a dimenzionista irányú művészetforradalmak, a dadaizmustól kezdve, erősen hangsúlyozták a ,saját-műfaj-ellenességüket' (,Le az irodalommal!', ,Anti-regény', ,Meta-re-gény', ,Ellen-színház', ,A festészet halála", stb. stb.), és részben hangsúlyozzák még ma is, ami súlyos félreértésekre, helytelen koncepciókra és hamis vádak-ra adhat okot. A művészetek életét, ugyanúgy, mint az emberiség szellemi fej-lődésének folyamatát a maga ,sokszerűségében', rétegzettségében és szövevé-nyességében kell felfognunk. (.. .) Az euklideszi művészetek is tovább élnek tehát és virulnak a maguk módján.. ., s még a nem-euklideszi művészetek megalapítói és harcosai is nemegyszer fordultak jól bevált formáikhoz, éltek lehetőségeikkel és kultiválták őket." Mindezek „nem zárják ki egymást, sőt kölcsönös létük a magasabb egyensúlyhoz nélkülözhetetlen" (32).

Fontos szavak. S nem a toleranciájuk, hanem a korszerűségük miatt fon-tos szavak. Mert a jel-típusú megközelítésé az a felismerés, hogy a művészet nem fejlődik folytonosan és folyamatosan „progresszív" irányba, hanem leg-feljebb változik és alakul. Napjaink adekvát művésze nem hisz a klasszikus avantgárd „esztétikai darwinizmusában": téved, aki műfajok „haláláról" be-szél, aki hisz a művészet egyenes vonalú „fejlődésében".

Tamkó mindezért is példaadó művész. Benne a legfontosabbnak és a leg-jellemzőbbnek az anyagra való koncentrálást, a társadalmi kérdésektől való elfordulást érzem: olyan befelé forduló „műhely-munkát" értek ezalatt, amely az experimentalizmus elengedhetetlen feltétele, amely önmagát a nyelv

anya-75

giságában mutatja meg, és éppen napjaink — az „esztétikai darwinizmust"

tagadó, a „perspektívát" befelé fordulóan, az anyagban felfedező — fiatal ma-gyar költészetében ismerhetjük fel. A — látszólagos — „költői konzervativiz-mus" így talál rokonságra a „kísérleti avantgárd"-dal; a posztmodern-szituá-ció így ad lehetőséget új művészeti médiumok megszületésére. A „médium-art" időszaka az is, ez is. Ezért lehetséges egyetlen költői oeuvre-ben — pél-dául Tandori Dezsőnél — a „két-fajta" (valójában egy) magatartás. Mert a

„posztmodern konzervativizmus" és a jel-típusú experimentalizmus mögöttese ugyanaz; a társadalmi kérdésektől való távolságtartás, a befelé fordulás, az arisztokratizmus: a távlatot önmagamban és a munkámban mutatom fel, akár egy felnagyított, egymásra xeroxozott szöveg esetében. A papírban szédítő mélységeket láthatunk.

JEGYZETEK

1. Erdély Miklós szavai a kalocsai Magyar Műhely Találkozón hangzottak el, 1985.

július 31-e és augusztus 4-e között, valamikor.

2. Hegyi Lóránd: Avantgarde és transzavantgarde, Bp., 1986. 7.

3. Hekerle László: Kevés-e a valamennyi? in: „Kováts!" — Jelenlét-revű, Bp., 1986.

4. A transzavantgárd illetve „posztmodern-szituáció" bővebb értelmezését lásd: He-gyi Lóránd: i. m. "

5. Szabolcsi Miklós A neoavantgarde c. könyv (Bp., 1981.) bevezető tanulmányában használja ezt a kifejezést, amelyet kiterjesztettem a „klasszikus" avantgárd leg-főbb, társadalmi töltetű irányzataira.

6. Aczél Géza: Tamkó Sirató Károly, Bp., 1981. 69.

7. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy Aczél Géza kiváló Tamkó-monográfiája bőveb-ben, alaposabban foglalkozik az életmű egészével, és számomra is fontos forrás-anyagnak bizonyult.

8. A „nyitott mű" elvét hangoztatják a mai Magyar Műhely szerkesztői is, érdemes ezzel kapcsolatban Bujdosó Alpár véleményét szemügyre venni: „És a legizgal-masabb az lenne, ha maga az olvasó is tovább dolgozna a munkán, tevőlegesen beleszólna a műbe. Végeredményben így válna valóban nyitott művé az alkotás".

(Életünk, 1982/11. 1007.) Lásd még: 28. jegyzet.

9. Tamkó Sirató Károly: A dimenzionizmus albuma I. (kézirat Tóth Gábor tulaj-donában) 4.

10. Aczél Géza: i. m. 73.

11. Tamkó Sirató Károly: i. m. 6.

12. Aczél Géza: i. m. 74.

13. Tamkó Sirató Károly: i. m. 8.

14. Szabolcsi Miklós: i. m. 12—13.

15. Aczél Géza: i. m. 31.

16. Id. Szombathy Bálint: A konkrét költészet útjai III., az Üj Symposion mellék-lete, Novi Sad, 1976. 7.

22. Velimir Hlebnyikov: Zangezi, Bp., 1986. 5.

23. Tamkó Sirató Károly: i. m. 65.

24. Aczél Géza: i. m. 66.

25. Tamkó Sirató Károly: i. m. 19.

26. I. m . 20.

27. I. m. 21.

28. Umberto Eco: A nyitott mű, Bp., 1976. 46. Érdemes még egy Eco-gondolattal bő-víteni azon bizonyításainkat, hogy Tamkó síkköltészete és dimenzionizmusa meny-nyire megelőzte korát: „nem kell hozzá túlzott merészség, hogy a .nyitott mű' — s még inkább a mozgásban levő mű — poétikájában az olyan műalkotásokban, 76

amely a műélvezésben sohasem marad ugyanaz, elmosódott vagy pontos rezo-nanciáját találjuk a modern tudomány bizonyos tendenciáival. A korszerű kriti-kában már-már közhely a folytonos téridőre hivatkozni a joyce-i univerzum struktúrájának magyarázatakor; nem véletlen, hogy Pousseaur, amikor kompozí-ciója természetét akarja meghatározni, Jehetőségmezőről' beszél" uo. Lásd: még:

29. jegyzet.

29. Amikor Párizsban találkoztak — „Moholy-Nagy meglepetéssel és megelégedéssel nézte végig plánista opuszaimat. Különösen az ,Eposz az emberről' és az ,Egy éjszaka története' nyerte meg tetszését. Amint az utóbbira rápillantott, azonnal Joyce .Finnegans Wake'-jét említette..." (Tamkó Sirató Károly: i. m. 71.) 30. Tamkó Sirató Károly: i. m. 22.

31. I. m. melléklet. (Valamint: id. Hid, 1966/11—12. sz. 1204.) 32. I. m. 94.

Ez az írás része egy — az MTA—Soros Alapítvány támogatásával — készülő tanulmánysorozatnak.

77