17. századi felföldi evangélikus iskoláinkban az oktatás magas színvonalon folyt.
A század első feléből és közepéről bőségesen maradtak ránk olyan nyomtatott és kéziratos vallási vitairatok, melyek a gimnáziumi oktatás során keletkeztek. Főleg a tehetősebb nemes ifjakat igyekeztek felkészíteni arra, hogy az ellenreformációs nyomásra se adják fel hitüket, maradjanak az ágostai hitelvek mellett. A katolikus fél vezetői (pl. Pázmány Péter) elsősorban a főurak áttérítésére törekedtek. A birtokaikon élők a kegyúri jognak engedve követték uruk vallását. Egyre több iskola került katolikusok kezébe. A bécsi udvar által biztosított anyagi és előmene-teli lehetőségek támogatták a katolikusok érvelését. Megszűnt például az egykori Thurzó-birtokokon a biccsei gimnázium (Esterházy Miklós nádor lett ott a kegy-úr), az 1660-as években Illésházy Gábor katolizálásával a rózsahegyi is.
A döntő fordulatot az 1670-es évek (a gyászévtized) eseményei jelentették. El-üldözték az evangélikus papokat és iskolamestereket. Az üldözés idején Lestinán Jacobus Zmeskál birtokára fogadott menekülő papokat.1 Matthias Petrovitzius (Petrovics) is köztük volt, akit 1683-ban, a Thököly-felkelés idején Kubinba hív-tak; de 1686-ban onnan távoznia kellett. 1703-ban szintén beiktatták Kubinba, ekkor 1709-ig tartózkodhatott ott. A közeli, kicsike árvai faluban, Lestinán, amely artikuláris hely lett a soproni országgyűlést követően, tarthattak fenn iskolát az evangélikusok. Ugyanúgy, ahogy a szomszédos Liptó vármegyében Nagypalu-gyán. Zacharias Petrovitziust, Matthias Petrovitzius egyik fiát, aki Johannes Rezik ajánlásával érkezett ide Eperjesről, mind a két hely iskolamesterei közt említik.
Ismert 1712-ben tartott logika-előadásainak jegyzete.2 1713-ban Lestinán atyja utódaként lett lelkész, az ő helyére pedig testvére, Elias lépett.3 Anyjuk a Clementis családból származott. Nem érdektelen, hogy a Gömöri Múzeum régi kéziratainak egy részét Zacharias Clementis, mint elűzött lelkész, szintén Árva
1 KLANITZA, Martinus, Fata Augustanae Confessionis Evangelicorum, ed. Andreas FABÓ, Pest, 1865, 89.
2 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Lat. 647.
3 Ján REZIK, Samuel MATTHAEIDES, Gymnaziológia: Dejiny Gymnázií na Slovensku, Bratislava, Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 1971, 530.
180
vármegyében, özvegy Baan Mihályné (Barbara Pongrácz) házában, 1673-ban má-solta.4
A Gömöri Múzeum 9544 GM jelzetű kézirata 1710–1711-ben keletkezett a lestinai iskolában. A kötetből tanulmányozható a korabeli evangélikus gimnáziumi verstanítás gyakorlata. A versek többször is megőrizték konkrétságukat, nem mindig tüntették el belőlük a neveket. Segítségükkel az iskola környezetéről, a század közepén még gyakorlati célú hitvitázást középpontba állító iskolatípus funkcióváltozásáról is új adatokkal bővülnek ismereteink.
A magyarországi, 16–18. századi irodalomelméleti oktatás segédkönyveit Bán Imre vette számba,5 majd Kecskeméti Gábor6 és Bartók István7 foglalkozott rész-letesen a 17. századi irodalomelmélettel, irodalmi gondolkodással. Az elméleti kézikönyvekhez csatolva, néha önálló kötetben, elméletet illusztráló szöveggyűj-teményt, gyakorlati útmutatót is adtak a tanulók kezébe. Különösen érdekesek azok a kéziratok, amelyek a gyakorlás emlékeit őrzik. Az utóbbira például szolgál-nak a jezsuiták tanárképzőiből fennmaradt gyűjtemények.8 Tudomásom szerint gimnáziumi gyakorlatok során keletkezett verseskönyvvel eddig nem foglalkozott a szakirodalom.
A vizsgált kötetet (nagy nyolcadrét, 165 beírt levél) összeírója gyűjteménynek szánta, annak élére önálló, az olvasónak címzett verset helyezett el (Ad Lectorem Carminum Libri hujus), kíméletet és jóindulatot kérve csikorgó verseléséért.
Az első részben az alábbi feliratok alatt állnak versek és azok prózában el-mondott megfelelései:
V. T. (Versus turbate – a verssorok szórendjének összezavarásával annak ritmusát elrontották.)
4 A 17. századi és 18. század eleji kéziratokat Liszkay János 1907-ben ajándékozta a múzeumnak.
Vö. Hitvita és retorikai gyakorlatok a rózsahegyi evangélikus gimnáziumban az 1640-es években (Ján Kučera nyomtatott és kéziratos művei) = Lásd e kötetben, 153‒161.
5 BÁN Imre, Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI–XVIII. században, Budapest, Akadé-miai, 1971 (Irodalomtörténeti füzetek, 72).
6 KECSKEMÉTI Gábor, Prédikáció, retorika, irodalomtörténet: A magyar nyelvű halotti beszéd a 17. században, Budapest, Universitas, 1998 (Historia litteraria, 5).
7 BARTÓK István, „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk” – Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Budapest, Akadémiai, 1998 (Irodalomtudomány és kritika).
8 Vö. SZABÓ Flóris, A költészet tanításának elmélete és gyakorlata a jezsuiták győri tanárképzőjében (1742–
1773), Irodalomtörténeti Közlemények, 1980, 469–485. Más emlékei is fennmaradtak a jezsuiták ezen vers- és oratio-írási gyakorlatainak pl. Kolozsvárott, a Budapesti Egyetemi Könyvtárban.
181 V. R. (Versus recte – A ritmus visszaállításával helyreállított verssorok.) R(esolutio) V(ersuum) – (A vers prózában elmondva. Vagy fordítva: vers
alapszövegéül szolgáló próza.) Ma[teri]a carminum – A vers témája.
Ma[teri]atum – Helyesen összeállított vers megadott Materia alapján.
Változatosak a témák, állatmesék (Phaedrus), bizonyára szöveggyűjtemé-nyekből származó epigrammák (jellegzetes figurákkal: poéta, asztrológus, földmű-ves, szakács, stb.). A keresztény színezet átlengi az antik költészetből ismert ala-kokat is. Itt-ott a példavers szerzőjének nevét is megőrizte a kézirat. Például:
Epigramma Oveni (10v); Prudentius Szent Pálról (11v). Egyik szabálytalan ritmu-sú, békéről szóló vers-alapanyagban Sárfi István nevezi meg magát, tanulótársá-nak, Jacobus Petrovitziusnak ajánlva versét (12v–14):
Haec paucula adjecit Stephanus Scharfy Condiscipulo suo Jacobo Petroviczio.
Ennek versben megfogalmazott változatában keretként helyezkedik el ez az adatsor:
Quos habeat fructus Pietas sanctissima Virtus Dicere me brevibus chare Jacobe iubes.
……….
Haec pauca adiecit Scharfj Stephanus et optat Jacobo Petrovits cuncta beata simul.
Bizonyára a versben írt sorok, kifejezések többsége példatárakból, antik szer-zőktől származik. Néhol cím is utal erre. Például: Christus resuscitatus apparuit Apostolis – Centones ex Virgilio (20). A költemény tényleg Vergilius kifejezései-vel, mozaikjaival építkezik, egyik fajtája ez a versírásnak, cento készítése. A gyako-ri mesék esetében mindig ott a tanulság is: nem mellékes a nevelési szempont.
A materia: az élet teljessége, az etikus élet. Már Quintilianus így tartotta.
Egykor Ferrarában hasonló körülmények között verselgetve büszkén fogal-mazta meg Janus Pannonius, hogy az antikoktól tanulja ő az eloquentiát, a stílust,
182
ám materiában ő jobb azoknál. „Stílusban tietek, tárgyban enyém a babér. – Vinco materia, vincitis eloquio.”9
Vitéz János és Hunyadi János azért küldte Itáliába Janust, hogy ott a művelt, becsületes életideált sajátítsa el. Ferrarában Guarino iskolájában ez az iroda-lom/művészet és a gyakorlat, a szó és a tett egységét, az őszinteség és a szépség együttlétét jelentette.10
A humanista gimnáziumok célja 1700 körül hasonló volt, átitatva keresztény eszmékkel. Talán az Árva és Liptó vármegyei, valamint a környékbeli ifjak patró-nusai nem ilyen magasztosan fogalmaztak. De az iskolával szemben elvárásaik voltak. A műveltség megszerzésében néhány évtizede még fontos szerepet ját-szott a hitvédelemre való felkészítés. A gyászévtized, a folytonos térvesztés a megmaradt lehetőségek jobb kihasználására késztetett. A törvényben rögzített artikuláris helyeken (a néhány iskolában) az egyéni helytállásra való felkészítés került előtérbe. Mindez tükröződik a költészet matériájának, szóba jöhető témái-nak számbavételekor. A kötet nagy része ezt tartalmazza. Rövid felsorolás után a versírási alkalmakról esik szó, gyakorlatokkal kísérve. (A korábbi évtizedek politi-kai felhangja, bizonyára az iskolai jelleg miatt, hiányzik.)
A matéria szerint a versek lehetnek:11
– Vidám tárgyúak, miként: genethliaca, epithalamia, propemptica, appro-bateria, epiappro-bateria, epicinia, scolia.
– Dicsőítők, miként: hymni, soteria, encomiastica – ide tartoznak: panegyri-ca, pedoucteria.
– Szomorúak, miként: elegia – ide tartoznak: threni, epicedia, epitaphia.
– Köztesek, miként emblemata, aenigmata – ide tartoznak: logogryphi, anagrammatismi, eteosticha, acrosticha, palindroma, echones.
Ezt a tematikai osztást követik (az antik kor óta ismert szabályok megadása után) a mintaversek. Csak néha található a megírás körülményeire utalás. Például
9JANUS PANNONIUS Öszes munkái, közread. V. KOVÁCS Sándor, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987, 23. (nr. 17.): Önmagáról.
10 KARDOS Tibor, Janus Pannonius hivatástudata és költészete = Janus Pannonius: Tanulmányok, szerk.
KARDOS Tibor, V. KOVÁCS Sándor, Budapest, Akadémiai, 1975 (Memoria saeculorum Hungariae, 2), 11–64. Idézett hely: 11–12.
11 Az alábbi felsorolás a 42v-n található, azt követően az egyes elnevezések meghatározása és gya-korlása következik.
183 nem véletlen, hogy mely keresztneveken gyakorolják a születésnapi verseket. Az eclogánál Jézus születéséről (perbelle accommodata) Vergiliusból centózott (ösz-szeollózott) vers Josua Stegmann szerzeménye (59v).
Az sem mellékes, hogy tankönyvre is utal kéziratunk. Például: Plura vide in Poetica Gyssena (61). Ez a 17. században Marburgban és Giessenben gyakran kiadott Poetica-tankönyv, melyet a 17. század eleje óta folyamatosan bővítettek az ottani egyetem tanárai.12
A búcsúverseknél bő alkalom nyílt a haza és bátorság, bölcsesség felemlegeté-sére. (Itt sem találkozunk politikai felhanggal.) A kötet verseinek vizsgálata (szá-mítógépes keresés segítségével) bizonyára sok érdekes meglepetést tartogat. A jobb versek florilegiumokból, vagy mintakötetekből kerülhettek a példák közé.
Egy 16. századi hazai kéziratos formuláskönyv például Janus Pannoniust nevezi meg szerzőként 2 disztichon esetében.13 A 16. század óta különféle variánsokban tűnnek fel sokhelyütt, a Gömöri Múzeumban őrzött kéziratban ezek a rákversek közt szerepelnek (74v).
A matéria után a formai gyakorlatok következnek: különféle verssorok és strófaformák. Korábban csak versfeliratként találkoztunk szlovák nyelvvel, itt három terjedelmes vers e nyelven íródott (81v–85v).14 Ebből kettő Éva-napra.
(Valószínűleg Eva Winssowanit köszöntötték.) Három nyolc szótagú sorból álló strófákban, a-a-b rímekkel. Aztán latin versek dicsérik Michael Okolicsányit (86).
Az újabb nagyobb egységben egy-egy sententiát megadva gyakorolják a kü-lönböző figurákkal való kifejezésmódot. Példák: Timor Domini est Parens omnium virtutum (Az Úr félelme minden erény eredete) (87); Pietas ad omnia utilis est (Az erény mindenkor hasznos) (100); Platon-idézet: Tum demum beatae sunt Respublicae, si aut Philosophi imperant, aut Philosophiae dent operam
12 Az 1607. évi első kiadás fő szervezője az 1606-ban kinevezett Caspar Finck volt. Egy későbbi kiadás: Poetica major, per Academiae Giesenae, nonnullos professores, praeceptis, commentariis, observationibus, exemplis, ex veteribus et recentibus poetis, studiose conscripta, editio ultima, denuo recognita, aucta et elimata, Giessae Hassorum, Hampel, 1671.
13 SZELESTEI N. László, Janus Pannonius-epigrammák egy XVI. századi formuláskönyvben = Prodromus:
Tanulmányok a régi és az újabb magyar irodalomról, szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Budapest, ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék és MTA Irodalomtudományi Intézet, 1985, 15–18.
14 Mintaként az első vers első strófája:
Pekna a chwalibetna Ctnost, Gest k Slowu horliwost, Obirat je v nem nabostne.
184
Imperatorum (Akkor szerencsések az államok, ha vagy a filozófusok uralkodnak, vagy az uralkodók filozofálnak) (115).
A továbbiakban a funkcionális költészet emlékeit őrizte meg a kötet. Nem az alkalmi költészet kifejezést használom, mert az rosszízű. Ebben a korban a költé-szet az értelmiségiek és támogatóik körében a társasági élet velejárója volt. Az élet eseményeit (születés, halál, házasság, névnap) versekkel illett kísérni. Ha a saját fantázia, a matériával bánni tudás kevés valakinél, a tanult minták felhasználása segítség. Egy egyéves korában elhunyt kislány nevét monogrammok rejtik (133);
Ádámot latinul (129), Eva Winssowanit szlovákul (130), Stephanus R[akowszky]t latinul (132) köszönti vers. A Johannes Zmeskál tiszteletére írt verssorok első és utolsó betűinek összeolvasása az alábbi mondatot adja: Johannes Zmeskal vivat diu faustus in laudem nominis Iouae. Eva Okolicsányi és Matthias Joob (Fancsali) házasságkötésékor a lestinai iskola igazgatójával, Zacharias Petrovitziusszal az élen verseket írt Jacobus Petrovitzius (bizonyára az igazgató fia, esetleg unokaöcs-cse), Stephanus Sarffy, Martinus Trsztenszky, Georgius Ambrozy, Johannes Zaszkalitzky, Michael Okolitsany és Georgius Okolitsany.
A kötet összeállítója ismét új részt kezd, De libello ír szerénykedve. Nem méltók e versek arra, hogy napvilágot lássanak, at mi placet Musa rusticana (de nekem tetszik e faragatlan Múzsa) ‒ olvasható a kötet kezdő verséhez hasonló hangon. Anagrammák, azok enodatiója (magyarázata), akrosztichonok, kronoszti-chonok, echós vers – mindaz, amit tunultak. Horatius (néha Martialis) formáit gyakorolják. Gyakori a kevés változtatással elkészített parodia, amelyben híres költő verse „azonos vagy más értelemben” sajátként szólal meg, csak a szükséges mértékben változtatva a mintán.15
A folytatásban is a tanult tartalmi és formai elemek vannak jelen. Adamus Zmeskált, majd Georgius Lubyt névnapján köszönti vers, Georgius Pongrácz és Barbara Suhajda házasságára tiszteleg Jacobus Petrovitz, Stephanus Sarffy, Martinus Trsztenszky és Johannes Zaszkalitzky. A 87 évesen elhunyt Alexander Kubinyt alumnusként ugyanők siratják el. E versben a nagypalugyai artikuláris iskola alumnusaiként nevezik meg magukat. (Zacharias Petrovitziust forrásaink is hol nagypalugyai, hol lestinai rektornak mondják.) Névnapi verset kap Johannes
15 Vö. TARNAI Andor, A parodia a XVI–XVIII. századi Magyarországon, Irodalomtörténeti Közlemé-nyek, 1990, 444–469.
185 Szmretsany és Johannes Textoris. Hasonló verssorokban található akroszti-chonnal, mezosztichonnal és teleosztichonnal köszöntik Thomas Baant, chrono-sztichonossal Stephanus Rakovszkyt.
A sok név közül érdemes néhányat kiemelni. Georgius Ambrózy, a későbbi püspök Zacharias Petrovitziust mint jó tanárt követte Lestinára, amikor az iskolá-jával együtt Kubinból távozni kényszerült.16 A kéziratban szlovák nyelvű versek is akadnak. Bizonyára nem volt egyedülálló Fanchali Jób János, a 17. század elejének versszerető köznemese.17 A kötetünkben található nevekből (verstanuló diákok és köznemes patrónusaik) földrajzi környezetből és társadalmi helyzete az akkori állapotok képe bontakozik ki.
A lestinai artikuláris hely iskolája szerény körülmények közé szorult vissza.
Annak vezetője, Zacharias Petrovitzius, miként a volt Királyi Magyarország többi evangélikus iskolájában élő sorstársa, már nem gondolhatott hitviták tanítására:
sem igény, sem közönség nem akadt erre. Szinte egyedülálló támaszként számított a versekben megörökített személyekre, s velük együtt óvta az ősök hitét és az ahhoz szükséges „veteményes kertet”, az iskolát. Petrovitzius és társai művelt, öntudatos gyülekezeti tagokat, a gyülekezetekkel törődő, azokat patronáló neme-seket neveltek.18
16 SCHMAL, Andreas, Brevis de vita superintendentum evangelicorum in Hungaria commentatio, ed. Andreas Fabo, Pest, 1861, 156.
17 Ján MIŠIANIK, ECKHARDT Sándor, KLANICZAY Tibor, Balassi Bálint Szép magyar komédiája: A Fanchali Jób-kódex magyar és szlovák versei, Budapest, 1959 (Irodalomtörténeti füzetek, 25).
18 Hasonló a jelenség a Dunántúlon, az iskolák eredményességének bizonyítéka az evangélikus értelmiség, amely számarányánál nagyobb mértékben vette ki részét az ország művelődési törek-véseiből.
187