Irta Dr. HEIM PÁL
egyetemi magántanár, kórházi főorvos.
A hangzatos jelszavaknak megvan az a tulajdon-ságuk, hogy igen könnyen terjednek el az emberek kö-zött. Eleinte még tudjuk, hogy kitol származnak, talán tudjuk még azt is, hogy miért bocsájtották őket szél-nek, de egy idő múlva felelősség nélkül kelnek szájról-szájra. Ezen jelszavak közé tartozik az iskola káros hatása az egészségre. Az iskola betegségek egész sorá-ról beszélnek ma az emberek, és az iskolásorá-ról, mint egészségi ártalomról tárgyalnak nagy komolyan, pedig valóban úgy áll a dolog, amint azt Czerny, a világhírű strassburgi gyermekorvos mondja, hogy iskolabetegség nincs, hanem vannak beteg gyermekek, akik iskolába járnak, és ehhez hozzátehetjük, hogy vannak gyerme-kek, akik nem valók az iskolába és mégis az iskolába járnak. Ezen beteg gyermekeknek akkor is
megnyil-vánúl a betegségük, ha nem járnak iskolába, esetleg bizonyos esetekben csakis a megnyilvánulási mód más.
Nem akarok teijengős lenni, és a hely szőke miatt nem vehetem sorra az egyes (iskolabetegségeknek » nevezett kóros jelenségeket, csak egyesekkel foglalkozom rövide-sen. A leggyakrabban hangoztatott iskolabetegség a szellemi kimerülés. Ha objektive nézzük e kérdést, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az iskola nem tud
kifárasztani, kimeríteni. Azt elfogadhatjuk, hogy egyes gyermekek nem tudják követni a tanítás menetét, nem tudják az előadottakat felfogni, de ekkor mi szokott történni az iskolában ? A gyermek egyszerűen nem figyel oda, gondolatai elkalandoznak, épen a gyermek természetéből folyik, hogy nem tesz erőszakot önmagán, hanem ami túlnehéz, ami fárasztja, azon túlteszi magát.
Elfáradhat, kimerülhet az ilyen gyermek azonban otthon.
Mert a szülői ambíció nem hagyja nyugton, sarkalja, ösztökéli, hogy képességein felül tanuljon. Nem vagyunk igazságosabbak, ha ilyenkor «szülői» ártalomról beszé-lünk? De tovább mehetünk, a legtöbb «kimerült» gyer-mek már az iskolaköteles kor előtt, otthon fárad el, otthon lesz kimerült. Sokszor van alkalmunk nekünk, gyermekorvosoknak látni, hogy az egyetlen gyermek, kicsi korát otthon, gyermekek társasága nélkül, felnőttek között tölti el. Résztvesz a nagyok társalgásában, hall és beszél betegségekről, a szülők fontos, komoly dol-gokat beszélnek meg vele. Megtanul 4 éves korában olvasni, 5 éves korában írni és számolni, és kifárad szellemileg, mielőtt az iskolát megkezdené. Hogy van-nak egyes gyermekek, akik az iskolában abszolúte nem tudnak boldogulni, az nem az iskolának róható fel.
A szellemi élet tökéletlen kifejlődésének a súlyos alak-jain kívül, könnyebb alakjai is vannak, és az ilyen
kisebbfokú szellemi korlátoltság nehezen ismerhető fel, sőt azt mondhatjuk, hogy ezeket csakis a lelkiismeretes, intelligens tanító ismerheti fel. E gyermekek az alsóbb osztályokat nagynehezen még elvégzik, de a felsőbb osztá-lyokban nem tudnak boldogulni, ebből pedig nem az kö-vetkezik, hogy az iskola ártalom, hanem, hogy az efajta gyermekek nem valók a felsőbb osztályokba. Igaz, hogy az életben nem mindig a jeles tanulók boldogulnak, de az
is igaz, amint Czerng mondja, hogy <ra kiváló nők és férfiak nagy többsége bizony keresztülment az iskola ijesztő és konvencionális szűrőjén, D Ugyancsak Czerny említi, hogy érdekesek az Amerikában tett tapasztalatok. A gyermekek nevelésében ott dívó szabadság nem termelt nagy szám-ban kiválóan eredeti és tevékeny embereket, hanem ellenkezőleg arról győzhetett meg mindenkit, hogy e rendszer ijesztően gyarapítja azoknak számát, kik a bőn útjára térnek. És külön gyermekbíróságokat kellett alapítani, amelyek a fiatal bűnösöket nem Ítélték
sza-badságvesztésre, hanem ellenőrzés alatt álló kényszer-oktatásra,.
Az iskolai vérszegénység is hasonló gyenge alapo-kon áll. Ha ezeket a sápadt, rossz kinézésű gyerme-keknek megvizsgáljuk a vérét, akkor tapasztalni fogjuk, hogy ezeknek legnagyobb része nem vérszegény, hanem azért sápadt, mert rossz a véreiosztódása. A vér legna-gyobb része a test belsejében foglal helyet^ kevés jut a peri-férián a bőrbe, és ez a halvány bőrszín oka. Az alapos vizsgálat azt is kimutatja, hogy e gyermekek ingerlé-keny idegrendszerfí neuropathiás egyének, akiknél a neuropathiás jelenségek egész sorát fedezhetjük fel.
Igaz, hogy e gyermekek, az iskolai idő alatt sápadtab-bak, ingerlékenyebbek, mint a vakáció alatt, de ennek oka az, hogy a vakációban a szabadban szaladgálnak, játszadoznak gyermektársaságban. De ha jön a tél, ha
szobában kell tölteniök napjaikat, akkor sápadtak, fárad-tak, ingerlékenyek lesznek akkor is, ha a szülők kiveszik őket az iskolából és otthon taníttatják őket Van gyer-mek, amelyik az iskolába menet, reggel hány, izgatott, hogy elkésik, nem tud aludni. Tartsuk ezt a gyermeket otthon, akkor talán nem ezek a tünetek, de más neuro-pathiás tünetek fognak nála kifejlődni. A hátgerinc
io6 TTRTM PÁL
elferdüléseket sem tarthatjuk iskolabetegségnek, mert ennek oka az izomzat gyengesége. Az ilyen elferdülések ép oly gyakoriak az otthon tanított, mint az iskolába járó gyermekek között Hogy a rövidlátás oka nem az
iskola, azt nem kell bővebben tárgyalni.
E pár sorban nem tudtam mindarra kiteij eszkedni, amit az iskolaellenesek sajnos, elég nagy tábora az iskola ellen felhozott De hasonló gyenge alapokon nyugszanak összes kifogásaik. Igazi iskolabetegség nincs, de vannak beteg gyermekek, akik iskolába járnak.
Csak egyetlen egy fajta betegségnek teijesztésében van szerepe az iskolának, és ezek a fertőző betegségek.
Ezeket sem okozza az iskola, de teijeszti őket De mi-vel nemcsak az iskola útján terjednek e betegségeky hanem számtalan más módon is, azonfelül járványok alatt az iskolák bezárásával eponton is a veszélyt a minimumra redukálhatjuk, még a fertőző betegségeket sem sorozhatjuk az «iskolabetegségek) hangzatos neve alá.
GONDOLATOK A KÖZÉPISKOLAI