Irta BIHARI MÓR székesfővárosi tanító.
Néhány esztendővel ezelőtt elemi iskola harmadik osztályos tanítványaimmal a külső Józsefvárosból fel-rándultam a Gellérthegyre. A citadella mögötti lejtős nyugati hegyoldalon játszadoztak a fiúk, csoportokba szakadva, amikor észrevettem, hogy egy öklömnyi kis gyerek sehogysem akar a többiek közé keveredni, fel-kúszik egy sziklára s áll ott negyedóra hosszat egy-magában, mint valami árva gólya a mocsári füzes egy talpalatnyi szigetecskéjén. Figyelem a gyereket: szeme a messze távolt kémli. Megszólítom:
— Pistái Persze te most azt képzeled, hogy onnan fennről a citadella parancsnoka őrnek állított ide, hogy figyeld, nem jön-e ellenség, mely a várat akarná elfog-lalni. Nos, Pista, veszedelemben van-e a vár?
Pista elneveti magát.
— Tudom én, hogy ott fenn nincsenek már kato-nák, a várat sem kell őrizni.
— Mit kémlelsz hát a messzeségben?
— Szeretném tudni, mi van arra a hegyek mögött és arrafelé, amerről a Duna jön.
Nem tudom, teljesült-e Pista ébredő lelkének vá-gyódása, mely bizonyára ott motoszkált a többi játszó fiú lelkében is. Csak azt tudom, hogy sokan vagyunk mi, felnőttek is, kik e zsenge lélek vágyódását még
so-Schuschny Emlékkönyv. 5
káig itt hordjuk a szívünk alatt; a nemes oltást hosszú esztendőkig öntözzük a reménnyel, hogy halálunk előtt még elkerülünk «a hegyek mögé és arrafelé, amerről a Duna jön», míg észrevétlenül lefonyad, kiszárad az lel-künkből. Nagyon sokan vagyunk mi, felnőttek is, akik Budapestet iakjuk, főleg a Duna balpartját s a rendezett utak s az elég jó közlekedés mellett sem voltunk a Duna túlsó oldalán, avagy a természeti szépségekben oly gazdag budai hegyekben. Egész héten a házak kő-tengerében senyvedő lakosság nagyobb része a szabad vasárnap és ünnepnapját is itt tölti a színházakban, az orfeumokban, a kávéházakban, a mozikban — melyek-nek a vasárnap biztosítja legtöbbször az egész heti rezsit — legjobb esetben a zsúfolásig megszállt szfík tereken vagy a Város- s Népligetben. A fővárosban mfi-ködik ugyan néhány turista egyesület, de a közérdekre való legkisebb hatás nélkül, saját tagjaik érdeklődését sem tudván ébren tartani és fokozni. Egy új nemze-déket kell tehát nevelni, mely megszeresse a turistasá-got, a természetet, a szabad levegőt. Azt a csirát, mely ott motoszkál az öklömnyi emberek lelkében, ápolni, ki-fejleszteni s öntudatossá tenni a legnemesebb emberi s nevelői feladat.
Minden nemes dicséretre érdemes tehát a székes-főváros tanügyi osztályának vezetője: dr. Déri Ferenc tanácsnok és dr. Demjén Géza tanácsjegyző ama csele-kedete, hogy az előbb vázolt intenciók érdekében itt Budapesten, f. év június havában, rövid két hét alatt megszervezték a Diákvándorlást, a nagy vakáció két hónapjára, de a biztató eredmények alapján szeptember havában megszervezik az egész tanévre, sőt a tél folya-mán is szándékoznak az évszaknak megfelelő pár ki-rándulást csinálni.
Két dologra volt szükség, hogy a terv megvalósul-hasson: pénzre és vezetőkre, mert abban senki sem kételkedett, hogy turistaságra vállalkozó diákban nem lesz hiány. Mindkettőt csakhamar előteremtette Déri tanácsnok és Demjén tanácsjegyző. Az anyagi eszközt megadta a székesfőváros Tanácsa, 800 koronát utalvá-nyozván ki a Diákvándorlás céljaira. A vezetőket a Magyar Tanítók Turista-Egyesülete szolgáltatta, mely-nek ügyvezető alelnöke épen dr. Demjén Géza tanács-jegyző.
A nagy iskolai szünidő két hónapja alatt 18 fél-napos, 53 egésznapos és egy kétnapos kiránduláson mintegy ezer gyermek vett részt. Hogy a «Diákvándor-lás» már is ilyen szép sikerre tekinthet, köszönheti azt az egyszerű és mégis gyors adminisztrációjának is.
A gyermekek a székesfővárosban levő összes fajtájú iskolákban az év végén megkapták a «Diákvándorlás»
szünidei kirándulásainak sorrendjét, melyen rajta volt az összes fél- és egésznapos kirándulás útiránya, a talál-kozás helye, ideje, a költség s a vezető tanító-tanár neve. (NB.: a kirándulások vezetésére több polgáriskolai és középiskolai tanár is vállalkozott.) A programmból kiválasztotta minden gyerek, melyiken akar részt venni s elhozta a szülő beleegyezését is, s a jelentkezés igazo-lásául egy kemény lapot kapott Érdekes, hogy a ki-rándulásokra jelentkezett egy féllábú polgárista fiú is, ki mikor jelentkezését sehogysem akarták élfogadni, indignálódva mondta: dKérem, a tanár urak dolga, hogy felvesznek-e, vagy sem, de kijelentem, hogy én...
polgári iskola Turista-Egyletének titkára vagyok.».
A féllábú turista bizonyos túrákra kapott is igazol-ványt. Az 0Igazolvány»-nyal jelentek meg aztán a fiúk a kirándulások napján a találkozás helyén, hol a
ve-5*
68 BIHARI MÓR
zetők már várták őket. Minden 20 gyermek kapott egy vezetőt.
A vezetők az egyes kirándulásról jelentést írtak, melyek igen érdekes megfigyelésekről számolnak be.
Kivétel nélkül mindegyik jelentés örömmel állapítja meg, hogy noha egy-egy kiránduláshoz a legkülönböző korú és iskolából való fiúk verődtek össze, magaviselet dolgá-ban semmi baj sem volt. Az egymás előtt is idegen gyermekek egymással és az idegen vezetőkkel hamaro-san összebarátkoztak. A természet szépsége, az új be-nyomások, a kőházak bástyafalai között összezsugoro-dott perspektíva hirtelen kitágulása, az égboltozat nagy horizontja, a szabadság a gyermekek lelkéből olyan de-rfít és szellemességet váltott ki, hogy e sorok írójának is, ki néhány kirándulást maga is vezetett, valóságos szenzációt szerzett. Arról, hogy a gyermeki fantázia hogyan gyúlt ki egy ilyen kiránduláson: egy nagyszerű esetet jegyzek ide le. Visegrádra mentünk 48 gyermek-kel. A hajó fedélzetén telepedtünk le. Egyszerre csak egyik fiúcska keresztben fejébe igazítja puha kalapját, kabátja szárnya alá csapja jobb kezét és Napoleon módra méltóságteljes léptekkel fel- s alásétál a fedélze-ten. Észreveszik ezt a többiek, csakhamar a 48 gyerek 48 féle módon figyeli s szolgálja a derék Napoleont.
Egyik a kormányt igazgatja (valami ócska kötéldarabot a hajó ormán), a másik parancsokat visz, a harmadik őrt áll stb., valóságos hadi hajót se láthatnának el ilyen hirtelen ennyi hűséges katonával. S e csupa szolgálat-kész harcos a polgári életben ü l — V I . gimnazista, keres-kedelemista, polgárista s csak egy néhány volt közöt-tük elemista. Oh micsoda emberek lennének ezekből, ha volna valaki, ki a fantáziát, az alkotó munka ez alapját, gondozná, miként gondoznak pázsitot a
Város-ligetben vagy lovat a versenyistállókban. Egy csapat diák két napig vándorolt a Gerecse hegységben, erdő-ben rőzséből tüzet raktak, a felcsapó lángot körülülték s szalonnát sütöttek. Az éjszakát természetesen faluban töltötték, hol az élelmezésről is gondoskodtak. Némely vezető katonai térkép és iránytű segítségével beavatta a fiúkat a tájékozódás titkaiba. (Szeptembertől kezdve minden vezetőt ellátnak ilyen térképpel.)
Turista diákjaink bejárták Budapest környékének majdnem minden érdekesebb helyét. így a budai részek-től egészen Gödöllőig, Szentendréig, Visegrádig stb.
Érdekes, hogy legnépesebbek azok a kirándulások vol-tak, amelyeknek útiránya Budapesttől a legmesszibbre vitt. Maguk a gyerekek mondták: Nem érdekes az, ha csak itt Pest körül kószálunk, minél messzebbre szól a útiprogramm, annál szívesebben megyünk. A Dobogókőre pl. annyian jelentkeztek, hogy öt csapatvezetőt kellett kirendelni. Kísérletképen a Diákvándorlás vezetősége az inasok számára is rendezett nyolc kirándulást, amelyek a hozzáfűzött reményeket szintén várakozáson felül be-váltották. Itt is a legnépesebb volt a leghosszabb út-irány, a siófoki kirándulás.
Baleset, vagy más kellemetlenség az egész idő alatt nem történt A vezető tanítók, tanárok különben az első segélynyújtáshoz szükséges szerekkel és a darázs-csípések okozta fájdalmak tompítására szalmiákszesszel fel voltak szerelve.
A hely, mely rendelkezésemre áll, nem engedi, hogy a Diákvándorlás elmúlt két hónapjáról beszámolót írhas-sak, csupán egy-két impressziómat vetettem papírra, mint aki magam is nagy lelkesedéssel részt vettem né-hány kiránduláson. A szeptemberben benépesülő isko-lák tantermeiben, a kirándulásokon részt vett ezer
gyer-mek szétviszi a Diák vándorlás hírét s a turistaság gyö-nyörűségének újabb ezret fog meghódítani. Hasznát látja ennek az állam, a társadalom, a közegészségügy s többek között maga az iskola is, ahova beviszi az ele-ven élet ismeretét és szeretetét.