Ajánlás
6. A valós jelenségek
A kánon csak idealizáció. A kanonikus tipológiában ezért az utolsó lépés mindig annak vizsgá-lata, hogy a valós nyelvi jelenségek milyen relációban állnak vele. A kánontól mért távolság a dimenziók gyengítésével határozható meg. A „KR: a > b” egy adott dimenzióban meghatá-rozott érték gyengítését jelenti „a” értékről „b” értékre. Minél több dimenzió van és azokon minél több értéket gyengítünk, annál nagyobb a kánontól való „deviancia” mértéke. Utolsó lépésként az így nyert kanonikus térben lokalizálhatjuk a tényleges jelenségeket egy nyelvben, kontrasztívan vagy tipológiailag. A NySzK itt vizsgált konkrét példáiból kiindulva a következő általánosítások tűnnek valószínűnek:
(a) A NySzK esetén a nem-kanonikusság tűnik prototipikusnak. A kanonikus előfordulások ritkák és nehezen mutathatók ki. A kánontól való eltérés ezzel szemben tipikusnak mondható a nyelvekben. Ez összefügghet a nyelvek robusztus grammatikai rendszerével, azaz azzal, hogy kerülik a NySzK-t.
(b) A példák nem szétszórtan jelennek meg az elméleti térben, hanem jellegzetes minták rajzolódnak ki. A vizsgált példák négy mintát mutatnak:
[1] A kánontól való elsődleges eltérés a frekvencia dimenzió gyengítésével adható meg. A 4.1-es pédák szórványosan jelentkeznek egy nyelvben, a 4.0-sok pedig már szisztema-tikus előfordulásúak, pl. a kötőmód elbeszélő múlt idejének dublettjei a németben vagy a spanyolban.
[2] A legtöbb NySzK az egyeztetéssel függ össze. Ez tűnik a nyelvtani rendszer „neural-gikus” pontjának. Nem véletlen, hogy KT-t először az egyeztetésre dolgozták ki: Corbett (2006), Comrie (2003), Evans (2003).
[3] A NySzK-t gyakran design-szempontok javítják/szüntetik meg. Főleg az inflexiós morfológiában gyakoriak a „1 Design-jegy 2 vak jegy” típusú győztes szabályok:
az e-törlőszabály a németben, a három mássalhangzó szabálya a franciában vagy a fonológiailag kondícionált határozott névelő a spanyolban.
[4] Végül gyakori minta a nyelvekben, hogy a NySzK a „1 szemantikai jegy 2 vak jegy” típusú konfliktusra épül. Az output változhat. Ilyen példa a generikus hímnem vagy a nyelvtaninem-konfliktusok a németben.
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm a cikk két névtelen lektorának az első változathoz fűzött részletes megjegyzéseit, kérdésfeltevéseit és kritikai észrevételeit. Ezeket szem előtt tartva készítettem el a tanulmány végső változatát.
Hivatkozások
Baerman, Matthew – Dunstan Brown – Greville G. Corbett 2005. The Syntax-Morphology Interface. A Study of Syncretism. Cambridge: Cambridge University Press.
Brown, Dunstan – Marina Chumakina 2012. What there might be and what there is: an introduction to Canonical Typology. In Dunstan Brown – Marina Chumakina – Greville G.
Corbett (szerk.) Canonical Morphology and Syntax. Oxford: Oxford University Press. 1–
19.
Brown, Dunstan – Marina Chumakina – Greville Corbett – Gergana Popova – Andrew Spencer 2013. Defining ‘periphrasis’: key notions. Morphology 22/2:233–275.
NYELVTANISZABÁLY-KONFLIKTUSOK KANONIKUS TIPOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 123 Comrie, Bernard 2003. When agreement gets trigger-happy. In Dunstan Brown – Greville G.
Corbett – Carole Tiberius (szerk.) Agreement: A Typological Perspective. (Transactions of the Philological Society 101/2). Oxford: Blackwell. 313–337.
Corbett, Greville G. 1999. Defectiveness, syncretism, suppletion, ’deponency’: Four dimensions for a typology of inflectional systems. Előadás. The second Mediterranean Meeting on Morphology. Malta.
Corbett, Greville G. 2001. Suppletion: Typology, markedness, complexity. In Manfred Krifka – Patrick O. Steinkrüger (szerk.) On Inflection. Berlin, Boston: De Gruyter. 25–41.
Corbett, Greville G. 2003. Agreement: Canonical instances and the extent of the phenomenon.
In Geert Booij – Janet DeCesaris – Angela Ralli – Sergio Scalise (szerk.) Topics in Morphology. Selected Papers from the Third Mediterranean Morphology Meeting (Barcelona, September 20–22, 2001). Barcelona: Universitat Pompeu Fabra. 109–128.
Corbett, Greville G. 2005. The canonical approach in typology*. In Zygmunt Frajzyngier – Adam Hodges – David S. Rood (szerk.) Linguistic Diversity and Language Theories.
(Studies in Language Companion Series 72). Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 25–49.
Corbett, Greville G. 2006. Agreement. Cambridge: Cambridge University Press.
Corbett, Greville G. 2007a. Canonical typology, suppletion, and possible words. Language 83/1:8–42.
Corbett, Greville G. 2007b. Deponency, syncretism and what lies between. In Matthew Baerman – Greville G. Corbett – Dunstan Brown – Andrew Hippisley (szerk.) Deponency and Morphological Mismatches. (Proceedings of the British Academy 145). Oxford:
British Academy, Oxford University Press. 21–43.
Corbett, Greville G. 2008. Determining morphosyntactic feature values: The case of case. In Greville G. Corbett – Michael Noonan (szerk.) Case and Grammatical Relations. Studies in Honor of Bernard Comrie. (Typological Studies in Language 81). Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 1–34.
Corbett, Greville G. 2009. Canonical inflectional classes. In Fabio Montermini – Gilles Boyé – Jesse Tseng (szerk.) Selected Proceedings of the 6th Décembrettes: Morphology in Bordeaux. Somerville: Cascadilla Proceedings Project. 1–11.
Corbett, Greville G. 2010. Canonical derivational morphology. Word Structure 3/2:141–155.
Corbett, Greville G. 2011. Higher order exceptionality in inflectional morphology. In Horst J.
Simon – Heike Wiese (szerk.) Expecting the Unexpected: Exceptions in Grammar.
Berlin, Boston: De Gruyter. 107–126.
Corbett, Greville G. 2012. Canonical morphosyntactic features. In Dunstan Brown – Marina Chumakina – Greville G. Corbett (szerk.) Canonical Morphology and Syntax. Oxford:
Oxford University Press. 48–65.
Corbett, Greville G. – Dunstan Brown – Marina Chumakina 2008. Prolegomena to a typology of periphrasis. Előadás. The 13th International Morphology Meeting, February 3–6. Vienna.
Dixon, Robert M. W. – Aleksandra I ͡Urʹevna Aĭkhenvaľd (szerk.) 2002. Word: A Cross-linguistic Typology. Cambridge: Cambridge University Press.
Evans, Nicholas 2003. Typologies of agreement: some problems from Kayardild. In Dunstan Brown – Greville G. Corbett – Carole Tiberius (szerk.) Agreement: A Typological Perspective. Oxford: Blackwell. 203–234.
Greenberg, Joseph H. 1960. A quantitative approach to the morphological typology of language. International Journal of American Linguistics 26/3:178–194.
Hyman, Larry M. 2009. How (not) to do phonological typology: the case of pitch-accent.
Language Sciences 31/2–3:213–238.
124 SCHEIBL GYÖRGY
Lukács Ágnes – Rebrus Péter – Törkenczy Miklós 2009. A defektív igék kísérleti vizsgálata. In Maleczki Márta – Németh T. Enikő (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei VII. Modellek, elméletek és elvek érvényessége nyelvi adatok tükrében.
Szeged: SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék. 141–152.
Nikolaeva, Irina – Andrew Spencer 2008. Nouns as Adjectives and Adjectives as Nouns.
Kézirat.
Sagot, Benoît – Géraldine Walther 2011. Non-canonical inflection: data, formalisation and complexity measures. In Cerstin Mahlow – Michael Piotrowski (szerk.) Systems and Frameworks for Computational Morphology. (Communications in Computer and Information Science 100). Berlin, Heidelberg: Springer. 23–45.
Scheibl, György 2015. Grammatische-Regel-Konflikte. Eine kanonische Annäherung. Acta Universitatis Wratislaviensis. Studia Linguistica 34:151–195.
Spencer, Andrew 2005. Extending deponency. In Matthew Baerman – Greville G. Corbett – Dunstan Brown – Andrew Hippisley (szerk.) Deponency and Morphological Mismatches.
(Proceedings of the British Academy 145). Oxford: British Academy, Oxford University Press. 45–70.
Spencer, Andrew – Ana Luís 2012. The canonical clitic. In Dunstan Brown – Marina Chumakina – Greville G. Corbett (szerk.) Canonical Morphology and Syntax. Oxford:
Oxford University Press. 123–150.
Stump, Gregory T. 2006. Heteroclisis and paradigm linkage. Language 82/2:279–322.
Stump, Gregory T. 2007. A non-canonical pattern of deponency and its implications. In Matthew Baerman – Greville G. Corbett – Dunstan Brown – Andrew Hippisley (szerk.) Deponency and Morphological Mismatches. (Proceedings of the British Academy 145).
Oxford: British Academy, Oxford University Press. 71–95.
Stump, Gregory T. – Raphael Finkel 2008. Stem alternations and principal parts in French verb inflection. Előadás. Décembrettes 6: Colloque International de Morphologie
„Morphologie et classes flexionelles”, December 4–5. Université de Bordeaux.
Thornton, Anna M. 2008. A non-canonical phenomenon in Italian verb morphology: double forms realizing the same cell. Előadás. The First Oxford Workshop On Roman Verb Morphology, 28. August. Oxford.
Walther, Géraldine 2011. Measuring morphological canonicity. Linguistica 51/1:157–180.
A nominatívuszi alanyos infinitívuszi szerkezetek és az újraszerkesztés kapcsolatáról
Szécsényi Krisztina
ELTE Angol-Amerikai Intézet
1. Bevezetés
Tanulmányomban az infinitívuszi vonzattal rendelkező igék infinitívuszi tagmondatainak külön-böző esetjelölésű alanyait vizsgálom, különös tekintettel a nominatívuszi alannyal rendelkező esetekre és egyes kapcsolódó szerkezetek lehetséges értelmezéseire. A megfigyelések alapján a magyar újraszerkesztés tesztjeiként használt jelenségek következetes elkülönítését javaslom az alapján, hogy fejek vagy frázisok közötti viszonyokat írnak-e le. A fejek közötti viszonyok alapján a magyar infinitívuszi szerkezetek többsége átjárható. A frázisok közötti viszonyokra alapozott újraszerkesztés eredményeként viszont éppen azokat az igéket tudjuk körülhatá-rolni, amelyek a nemzetközi szakirodalomban is újraszerkesztő igeként vannak leírva.
1.1. Az adatok
A magyar infinitívuszi szerkezeteket különböző szempontok alapján számos eltérő csoportba sorolhatjuk, ezek egyike az infinitívusz ragozhatósága. Ez alapján személyragozott és személy-ragozatlan infinitívuszokról beszélhetünk. A személyragozott infinitívuszi szerkezetek olyan igék vonzataként jelennek meg, amelyek maguk nem lehetnek személyragozottak, csak időjelölést hordozhatnak. Ebben az esetben a mondat alanya datívuszi esetben áll, amit Tóth (2000) alapján az infinitívusz saját alanyának tekinthetünk (1a). Amennyiben a datívuszi alany meg-jelenik a mondatban, a ragozás az infinitívuszon opcionális. Azok az infinitívuszt vonzó igék, amelyek mind időjelölést, mind személyragozást tartalmaznak, csak ragozatlan infinitívusszal jelenhetnek meg, alanyuk alanyesetű és kontrollálja az infinitívusz kiejtetlen alanyát. A kontroll szerkezetek alanyára vonatkozóan ma számos megközelítés létezik, vagy egy üres pronomi-nális/anaforikus, esetleg tartalom nélküli PRO elemet tételeznek fel az infinitívuszi tagmondat-ban (1b) (Landau 2004; 2015), vagy, a kontroll mozgatás-alapú megközelítése szerint, egy kiejtetlen kópiát (1c) (Hornstein 1999). Mivel jelen tanulmány egy olyan szerkezetre fókuszál, amelynek magyarázata egy PRO-alapú megközelítés számára meglehetősen problematikus, a tárgyalt szerkezetekben Hornstein (1999) mozgatás-alapú elemzésére támaszkodom.
(1) a. Marinaki nem kell [ti úszni(a)]
b. Marii nem akar [PROi úszni]
c. Marii nem akar [ti úszni]
Szabolcsi (2005; 2007; 2009a; 2009b) olyan adatokat tárgyal, ahol az infinitívuszi tagmon-daton belül nominatívuszi alany jelenik meg (2). Ez azon elméletek számára, amelyek a nomi-natívuszi esetet a finit igéhez kapcsolják, problémát jelenthet, annak magyarázata, hogy az alanyesetű összetevő hogyan kerül az infinitívuszi tagmondatba, nem triviális.1
(2) Nem akar [csak ő menni busszal/busszal menni]
1 A csak jelentősége abban áll, hogy egyértelművé teszi, hogy fókuszált összetevővel van dolgunk. Ugyan-ezt tapasztaljuk csak nélküli fókuszált alany esetén.
126 SZÉCSÉNYI KRISZTINA
1.2. Korábbi elemzések
Szabolcsi tehát a nominatívuszi DP-t az infinitívuszi tagmondatban megjelenő összetevőnek tartja. Érvei arra vonatkozóan, hogy a DP valóban az infinitívuszi tagmondatban jelennek meg, meggyőzőek: megjegyzi többek között, hogy preverbális fókusz hiányában a csak-frázis nem tekinthető posztverbális fókusznak; a kérdéses összetevő és az infinitívuszi ige között csak az igemódosító jelenhet meg.2,3
Szabolcsi továbbá megjegyzi, hogy a finit igének saját alanya is lehet (3), ez további nyomós érv amellett, hogy a másik főnévi kifejezés az infinitívuszhoz tartozik, valamint a szer-kezetek értelmezése is ez irányba mutat.
(3) Senki/Péter nem akar [csak ő busszal menni]
Bartos (2006) és Szécsényi (2009a; 2016) szintén tárgyalja a nominatívuszi alannyal rendel-kező infinitívuszi tagmondatok problematikáját. Mindketten amellett érvelnek, hogy a ható-körnek és az információs szerkezeti megfontolásoknak központi szerepük van a mondatok létrejöttében, és az infinitívuszi alany egy lánc alsó pozícióban kiejtett elemének tekinthető.
Míg alapesetben egy lánc fölső elemét ejtjük ki, egyes nyelvekben és esetekben alsóbb kópiák kiejtése is lehetséges. A magyar nyelv esetén ennek kiváltó oka az eltérő hatóköri olvasatok jelölése lehet, mint azt az alábbi (4) példában szereplő adatok is egyértelműen jelzik. Míg (4a)-ban a csak-frázis a tagadás hatókörében van, és annak megfelelő pozíciót foglal el a mondat-ban, abban az esetben, ha a nominatívuszi kvantifikált DP a mátrix tagadáshoz képest tág hatókörű, az alany csak a mátrix tagmondatban jelenik meg (4b).
(4) a. A fiúk nem akarnak [csak ők büntetést kapni]
nem > csak ők
b. Csak a fiúk nem akarnak büntetést kapni csak a fiúk > nem
Szécsényi (2016) rámutat arra, hogy a kérdéses mintázat nemcsak a nominatívuszi ala-nyokat érinti, hanem az infinitívuszi vagy a finit tagmondatban bázisgenerált datívuszi alanyok is hasonlóan viselkednek ((5), (6)), és egy átfogóbb elemzést javasol, melynek központi eleme a kópiák információs szerkezet alapú kiejtése, ahol a finit tagmondat összetevőjének az infinitívuszi tagmondatban történő kiejtését hatóköri kényszerek követelik meg.
(5) a. Nem kell [csak a fiúknak büntetést kapni(uk)]
b. Csak a fiúknak nem kell büntetést kapni(uk)
(6) a. Nem áll szándékomban [csak nekem busszal menni/*mennem]
b. Csak nekem nem áll szándékomban busszal menni/*mennem
2 Az infinitívuszi tagmondatokról tudjuk, hogy fókuszált összetevő jelenlétében nem kötelező az igemó-dosító hátravetése.
3 Egyik névtelen bírálóm megjegyzi, hogy önmagában ez a teszt még nem bizonyítja, hogy a csak-os kifejezés az infinitívuszi tagmondatban van. Surányi (2003) nyomán említ meg olyan, egy tagmondatból álló adatokat, ahol ugyanez a szórend grammatikus (i).
(i) a. Nem ehetsz csak a levesből.
b. Nem tartok órát csak két diáknak.
Ezen adatok alapján valóban megkérdőjelezhető a posztverbális fókuszteszt megbízhatósága, ugyanakkor ez csak számos teszt egyike Szabolcsinál, egyéb adatok is szólnak amellett, hogy a kérdéses DP valóban az infinitívuszi tagmondat része.
A NOMINATÍVUSZI ALANYOS INFINITÍVUSZI SZERKEZETEK ÉS AZ ÚJRASZERKESZTÉS KAPCSOLATÁRÓL 127 Vegyük észre, hogy a (6) alatti mondatpárban a datívuszi eset nem származhat az infini-tívuszi tagmondatból (Marcel den Dikken, p.c). Ebben az esetben a Szabolcsi (2009a; 2009b) által a nominatívuszi infinitívuszos szerkezetekre javasolt távoli egyeztetéses elemzés, misze-rint a mátrix mondat finit T feje egyeztetési (Agree) viszonyba kerül az infinitívuszi tagmondat alanyával, akadályba ütközik: a birtokos szerkezeten belüli esetadó nem k-vezérli a datívuszi DP-t az infinitívuszi szerkezeten belül, így az egyeztetési viszony egyik feltétele nem teljesül.
Míg az (5) alatti, az infinitívuszi szerkezeten belül esetjelölt datívuszok Szabolcsi számára nem jelentenek problémát, a (6)-os mondatpárokra a Szabolcsi-féle elemzés nem terjeszthető ki.
Ez tehát megerősítheti a kópia alapú mozgatásos elemzés létjogosultságát is.