ORSSZEM JANKÓ ELEIBE!
A, VITA VÉGE
Ma végre beütött az első tavaszi nap (persze csak amolyan XII-ik rangosztályú tavasz), a Sándor utcán patakok folytak a felolvadt hótömegekből, a napsugár benevetett az ablakon, a Meszlényi gomblyukában megjelent az első ibolya.szál.
A Ház folytatta a fizetésfelemelést és unatkozott. Köz-ben megszavazta a maga februári fizetését és azután megint unatkozott.
Hévizy János a professzorokat vette pártfogásába (amint-hogy igazuk is van). Remete Géza pedig, akit az egész ország ösmer a Borsszem Jankóbul, mivelhogy kikölcsönözte az arcát Titán Lacinak, szidta a kormányt, de elfogadta a ja-vaslatot.
A Ház pedig egyre unatkozott. A púroszok bágyadtan ültek a nagy Atzél-vacsora után. Kubinyi Györgynek le-le-ragadtak a szemhéjai, csak néha riadt fel idegesen
kérde-zősködve:
- Nem láttátok a miénk Smialovszkyt?
Bessenyei önalkotta klapanciákat dúdolgatott.
Hej, huj, galambdúc Tegnap beszél Issekutz !
Általában a hangulat jobb, szelídebb, mint volt. Hiszen ezek a púroszok voltaképpen jó gyerekek. Nem ártanak azok a légynek sem. Mindössze vacsorálnak; de ne tessék hinni, hogy emberhúst. Csak a rágalomnak van olyan bolond szeme, mint az elefánté. Az elefántokról azt mesélik, hogy a szemka-rikáik olyan alkotásúak, amik hatszor akkoráknak mutatják nekik a tárgyakat. A Brézelék szemei is ilyenek. Ezzel a sze-mükkel nézik a minisztereket s meghódolnak előttük, ezzel nézik a púroszokat és félnek tőlük. Ah, a Brézelék szemkarikái valóban csodálatosan vannak alkotva.
De mindez nem tartozik az ülés leírásához. Az ülés le-írásához az tartozik, hogy mindössze negyven ember emelte bent a tisztviselők fizetését. A többiek otthon aludtak puha ágyukban. A padok üresen vicsorgatták a fogukat Bánffyra.
Bánffy pedig elkezdett mérgelődni, morogni:
- Mégis rettenetes, hogy csak eneyien vannak itt.
77
Mikor azonban Remete beszélt, amint hallgatja, hall-gatja, hát egyszerre csak megint elfutja arcát a mérgelődés.
- Mégis rettenetes ilyeneket beszélni ennyi ember előtt.
Hirtelen összerezzent, rajtakapta magát, hogy ellentétbe jött az egyik gondolata a másikkal és elpirult. Az imént kevésnek gondolta a negyven embert, most meg már a Remete beszédéhez soknak. Ej, ej, elnök úr, tessék az elmé-jét fegyelmezni 1 ...
Félénken tekintett körül, hogy nem olvasta-e le arcáról a gondolatait valaki? De se Horváth Gyula nem volt jelen, sem Horánszky, akik pedig a törzs olvasóközönségét képezik.
E pillanatban leült Remete. Az emberek szíve megköny-nyebbült és megjavult. Megint a Lesseps sorsán kezdtek saj-nálkozni. Remete alatt a Lesseps balsorsa elmosódott; senki sem törődött a tisztviselőkkel sem. Ah, az emberek igazán rosszak. Azon se tűnődött talán egyik sem, hogy »lejön-e hát mégis a király ebédeket adni?«. Még az a rébusz se fur-kálta a fejeket, hogy mi könnyebb: »a főispánoknak kiirtani a kolerát, vagy kiirtani a belügyminiszternek a főispáno
kat 1« mert valamit mégiscsak tenni kell. Nem, nem! Min-denki gondolata Remete körül járt. »Üh, bárcsak bevégezné már.« Hja, az emberek nagyon önzők.
És Remete bevégezte, s ki merne Remete után beszélni,
bevégződött tehát a vita is. Az elnök bezárta végre ezen pall mall szószátyárkodást, mely napok óta tartott. Sokan beszéltek a javaslathoz, akik nem is olvasták azt, és viszont e beszédeket is sokan nem olvasták át, de polemizáltak elle-nök. De ez már mindegy, a harcot meg kell vívni, hogy tessék-lássék odahaza, és hogy a kardok, vértek meg ne rozsdásodja-nak. Ám nagy eredmények is majdnem voltak; kevés híja, hogy a Ház nem volt kénytelen elővezettetili az eltűnt időt -Issekutz számára.
Azonfelül voltak pozitív eredmények is. Szilágyi meg-verte Polónyit, Polónyi elutazott Szegedre, Eötvös megtette Perl öcsémet nagyságos úrnak, Miklós Gyula megint megnőtt egy fejjel (különben eddig is a legtehetségesebb fiatal poli-tikusok közé tartozott), s végül ma a vita legvégén, de ez már inkább sajnálatos, még vér is folyt; mégpedig dr. Dem-janovics Emil és a Komjáthy-pisztolyok nélkül.
78
Csávossy Béla háznagyot sebesítette meg a homlokán egy magától csapódó ajtó, vérbe borítva arcát.
A vita bezárása után Wekerle tartott pompás beszédet, kiemelve a javaslat intencióit, meglegyintve a rangkórságot és a bürokrácia túlzásait. Beszédje szinte elandalító hatást gyakorolt. Mind, mind nagyobb szónokká lesz ezen Wekerle, kit merész röpülésében mindnyájunk csodálkozása kísér.
Csak egy kis kedvező idő kellene, hogy lángesze kibontakozzék egészben .... Ah, ti az Ikarosz regéjét mormogjátok. Nem, nem 1 Igazi szárnyak ezek.
A jobboldal zajos tetszésben tört ki percenkint, az az ígérete pedig, hogy az életet olcsóbbá fogja tenni, az ellen-zéknek is megtetszett s hirtelen szétfutott a karzatra az asz-szonyok közé, ki a folyosóra is, ahol megyei főispánok jártak-keltek nagy csoportokban. Délután már bizonyosan tudják a szakácsnék is, a mészárosok, szatócsok és mindenki. A pékek kegyeletesen nézegetik zsemlyéik alakját (azokra volnának jók azok az elefántféle szemkarikák), a borbélyok rezes tá-nyérai kétkedve csörömpölik: a borotválás olcsóbb lesz ezentúl. Megígérte a miniszterelnök ... Megígérte, megígérte.
A trafikosok fejcsóválva mondogatják: »Hm, a szivar ára is lemenne? De mit szól majd ahhoz a pénzügyminiszter?«
A miniszterelnök ígérete száll, száll sebesen mindenfelé, ahol szegény emberek laknak, a magánlakásokba, a kofák sátraiba, a bürókba, a házmesteri odúkba, a szénkereskedé-sekbe, a gyógytárakba, a napszámos tanyákra, a fémbeváltó hivatalokba ...
És ott - ott talán per associationem idearum - eszébe jut valakinek, hogy mindenekelőtt nem volna rossz ad nor-mam fémbeváltó - egy ígéreteket beváltó hivatal kreálása.
A MAI ŰLÉS
[febr. 17.)
Milyen csalódásokból áll az élet !
Mikor Szapáry behozta a Házba a sok fiatal mágnást, a szalonok fürge cotillon rendezőit, mindenki azt jósolta:
- No, ez bizony jó lesz. A kis grófok megkomolyodnak, beleszoknak az alkotmányba.
79
Hát jó is lett - csakhogy nem a grófok komolyodtak meg, olvadtak be politikusoknak, hanem a politikusok kény-telenek őmiattuk farsangolni. Míg az öreg mágnások a fő
rendiházban tanácskoztak, dolgoztak, addig a fiatal mágná-sok kedvéért három napra becsukta termeit a Ház, míg az utolsó farsang tart.
Ma végre hamvazószerda után újra fölvette a tanácsko-zások folyamát Bokross elnöklete alatt. Bánffy valahol Kolozsvárott farsangol.
Csendes, zajtalan ülés volt, mert az általános vitából már csak a szónokok nagyja maradt meg, a hivatalos zárszó-nokok, s ezek illedelmes, okos emberek, akik ritkán mondanak eredeti dolgot.
Nem is történt semmi figyelemreméltó incidens, se kint, se bent, ha csak azt nem vesszük, hogy a szolgák új libériát kaptak, s minthogy polgári minisztérium van és demokrata program, még egyszer annyi ezüst paszománttal kacska-ringózva, mint azelőtt. A kapus hatalmas prémes bundájával,
gyönyörű ezüstös kalpagjával úgy néz ki, mint II. Endre királyunk, amint a Szentföldre indul.
A mamelukok, mint az emésztő krokodilusok, mikor a víz partján sütkéreznek, végigülték a folyosó padjait és nagy lelki nyugalommal várták a szavazást. Csak a szélbalon volt izgatottság és hullámzás. Sokan vették körül Polónyit és sokan irigyelték. Mégis hallatlan szerencséje· van - mondák.
Mily könnyen sikerült egy katonai afférre szert tennie! Más ember hét évig utazhat keresztül-kasul hasztalan. Ű egyet-lenegyszer mozdul el Szegedre, s íme onnan se jön üres kézzel.
Némelyek izgatottan várták az affér kimeneteléről szóló táviratot.
De a várakozást csakhamar háttérbe szorította egy még nagyobb várakozás.
A zárszónokok közül Eötvösre került volna a sor -körülnéznek, de Eötvös nincsen jelen.
80
Kérdezik Károlyi Gábort:
- Hol a vezérünk?
Károlyi Gábor vállat von.
- Nem tudom.
Keresik a karzaton Perl öcsémet, hadd adjon felvilágo-sítást, de Perl sincs jelen.
A párt hüledez: »Mi lesz velünk?«
Üzennek telefonon Eötvös irodájába.
- Hol van a principális?
S felelik onnan:
- A Házban beszédet tart.
Tart bizony ördögöt. Nincs annak itt se híre, se hamva.
Szerencsére jó, puha.szívű ember Bokross, kirántotta
szégyenéből a szélsőbalt, mely záróbeszéd nélkül bocsáttatik vala máskülönben az urnához, Horánszky Nándort szólít-ván előbb a szólásra.
Horánszky Nándor aztán beszélt is hosszan, vontatot-tan, folytonosan az ajtókra pillantgatva, hogy jön-e már Eötvös; de Eötvös csak nem jött, egyre nem jött; Meszlényi kocsin indult érte, hogy megkeresse, élve, halva a Házba hozza.
Átkozottul kezdett fogyni a Horánszky beszéd anyagja, akadozott, nagy kitérőket tartott, de Eötvös még mindig nem jött meg.
Végre a legutolsó percben betört lihegve, kísérve Mesz-lényi által, aki diadalmas arccal eresztette előre, mintha egy bengáliai tigrist hajtana maga előtt.
Eötvös azután el is mondta beszédét, egypár humoros színt is vegyítve bele s azzal kiosont a teremből egy oldal-ajtón, s a néptelenebb jobboldali folyosón elmenekült a városba. Vagy látják még, vagy nem látják már a szélsőbaliak
tavaszig. Finálénak Wekerle egy briliáns beszédet vágott ki, mely elbűvölte a Házat s kedvet szerzett Szilágyinak is egy kis enyelgésre Horánszkyval.
Mikor aztán ennek is vége lett, az elnök föltette a kér-dést, hogy akik elfogadják a javaslatot méltóztassanak fel-állni.
Felállt természetesen az egész párt. Púroszok és Bréze-lék, katolikusok és protestánsok. Felállt mindenki, még Hieronymi Károly is, aki ma lett hivatalosan képviselő.
6 Mikszáth Kálmán Összes Művei 82. 81
A CÍMEK
Valami sajátos ösztön húzta be ma a Házba Éles Hen-riket. Már tíz órakor ott ült a folyosón. Érezte, hogy valami vonzó fog történni.
Ugyancsak korán jött ma be Urbanovszky is, fekete kabátba öltözve s egy levelet szorongatva a kezében, nyitott be az elnökhöz.
- Jó reggelt, Ucsukám, mit hoztál? - fogadta Bánffy
Dezső.
- Nem vagyok én Ucsukám, hanem vagyok egy hírnök, egy üzenethozó, vagyok a Noé galambja.
- Galambnak elég fehér vagy, de a zöld ágat nem látom a szájadban. (A szájában egy virginia csutka volt.)
- Aranyágat hoztam nektek, egy mandátumot. A Pop-per báró lemondását a képviselőségről.
Nosza, egyszerre népszerű ember lett Urbanovszky.
Húszan is körülvették. »Édes aranyos Ucsukám, hát mért mond le? Ejnye de okos ember? Mik a motívumai? No, ez érdekes és örvendetes.« Denique nem szükséges éppen meg-halnia valakinek, hogy hasznos legyen.
A »kimaradottak« délfelé gyűlni kezdtek a Popper-esetre, mert addig kiszivárgott a városba, de Ucsuék így szóltak zordonan:
- Ott csak egy nagy renoméjú tót jöhet ki.
Ezalatt bent a tanácsteremben nagy dolgokat mozgatott Helfy, határozati javaslatot nyújtva be, hogy a kormány törülje el a titulusokat.
A Ház grófjai, bárói és kamarásai nagy szemeket me-resztettek Helfyre, s egyszerre eszükbe jutott némelyiknek Arany János széljegyzete, melyet Helfynek egyik újságán, a
»Magyar Magyar«-on találtak:
~Helfy Ignác csámpás Sohase lesz „Lámpás" «
De mindenesetre az akar lenni. Szelíd szemei vérbe borultak, s hangja fölvette a Robespierre allűrjeit:
82
Szilágyi Wekerléhez hajolt:
- Mit szól kend ahhoz ?
- Majd mindjárt elmondom.
S valóban, Wekerle helyeselte a címkórság elleni törek-véseket s megígérte, hogy ez irányban is kiterjeszti idővel
működését. (Lásd múlt vasárnapi számunkban az ígéret-beváltó hivatal kreálásáról szóló karcolatunkat.)
Erre aztán egész ostrom indult meg a nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos és tekintetes címek ellen, Szalay Imre volt a legmohóbb címtörlő. Madarász is előszedte a hajdani debreceni országgyűlési hangját, fagyos volt és fennhéjázó.
S mégis sok derültséget aratott.
A simulékonyabb ·képviselők már ezalatt is használni kezdték az új helyzetet s megrohantak egy-egy minisztert vagy államtitkárt a folyosón:
- Mikor nevezed már ki polgártárs azt a szép polgár-társnét, akit ajánlottam 1
Tiszának is megvitték a hírt a folyosóra, hogy vége lesz immár a »kegyelmes« címnek.
- Jobb is szeretném - felelte - , ha ifjú úrnak szólíta-nának.
Csak a nagy demokrata Beksics csóválta a fejét:
- Nem jó lesz ebből. Új merénylet a demokrácia ellen.
Mert mi készül 1 Eltörlik a címeket, de a Károlyi István nagy uraságát nem vehetik el vele, hanem a mi kis uraságunkat veszik el.
Így szólt és hazament erről a tárgyról brosürt írni.
A cím és a professzor vita, valamint a szavazás föl-tevése (mert nagy labirintusba jutott ebben a szegény elnök) kitöltötte majdnem az egész ülést, míg végre megtörténtek a szavazások a következő eredménnyel.
A »rangosztály« (a professzorok sérelme) eltemettetett s helyébe a díjosztály jön.
A címek ellenben egyelőre maradnak, mert a jobboldalról a Helfy határozati javaslatára csak Pap Samu és Boncza Miklós őnagyságaik szavaztak.
6* 83
MÉG MINDIG TART A VITA
Az unalomig húzzák a tisztviselők fizetésének emeléséről
szóló javaslatot a képviselő urak. Sűrű egymásutánban kel-nek fel a szónokok egyes hivatalnoki osztályok érdekében módosításaikkal vagy ellenvetéseikkel. Előreláthatólag ennél a javaslatnál fogunk kitavaszodni.
Szinte látni, amint Y. vagy X. szónok fölkel, miféle deputációk jártak nála; öreg írnokok csoszognak ki ennek a szavaiból, a tanárok rátartósága, a bírák dölyfe rezeg ki amazéból. Pedig kár a sok beszédért ! Szerencse csak igen ritkán kíséri a javaslat »javítóit<c.
Nem mindenki ér el olyan sikert, mint gróf Batthyány Tivadar, hogy egy szerencsés beszéddel egyszerre naggyá teszi Fiumét. Ott ül boldogan padjában, megelégedetten si-mogatva szép fekete szakállát, mely odaragasztottnak látszik, mint a színpadokon.
Körülötte nem messze unatkozva bólingat bulldogszerű
fejével Veszter Imre, a baloldalon pedig Krajtsik látható behunyt szemekkel, a sok hallgatástól megmerevedve. Azt hinné az ember, meg van halva, pedig csak alszik. Ami körül-belül egyre is megy Krajtsiknál. A különbség csak az, hogy most halála előtt napidíjak mellett alszik, halála után pedig napidíjak nélkül fog aludni.
De ha nem alszik is, spleenben szenved az egész Ház.
A padokban, kivált délelőtt, mindössze nehány ember lézeng s azok is levelet írnak, ki a feleségének, ki a választóinak.
Ólomsúly nehezedik a kedélyekre. Az egész világ végtelenül üres, de mily üres . .
Nincs napfény, nincs virág, nincsenek csörgő patakok, susogó erdők, szökellő gazellák se Alpesek, se tavak, nin-csen az egész világegyetemben egyéb, csak hivatalnokok s ezeknek a különböző elhelyezése XII díjosztályban. Borzasz-tó ez!
Beszél Boros Béni, beszél Schwicker Henrik, beszél Várady (Oly fiatal férj és már beszél), beszél Horánszky (Ugyan hogyisne beszélne Horánszky 1), sőt beszél még Simonfay János is. S minden szó úgy hangzik erről a meggyű
lölt témáról, mintha szögekkel vernék a hallgatók
koponyá-84
ját: kopp, kopp, kopp, kopp, s hovatovább tart a vita, tompa zsongásba foly össze.
A Ház azon része, amelyik nem beszél és nem ír, örök vándorlásban van, ki a folyosóra, be a folyosóról. Jönnek-mennek anélkül, hogy tudnák, miről van szó. A csengettyű
hangjára rohannak és szavaznak, de nem tudják, miféle módosítás ellen. Úh, hány módosítást temetnek el könyörte-lenül mindennap !
A folyosó az újabb események megbeszélésének a fóruma.
De vannak is most újabb események ! Atzél Béla még mindig benne él a farsangban. Farsang van, tehát nincs politika.
Elhanyagolja a púroszokat s nem szövi odább görög alakjai számára a kitervelt drámákat. Alig törődik már Kalkhasszal (Szilágyi Dezsővel) pedig az éppen most is csatatűzben van;
Polónyi s Apponyi ellen vagdalkozik.
Nyájasan köszönti Xenophont (Schvarcz Gyulát), hiva-tali állást keres Darányi Ignácnak - egyszóval megszelídült.
De hogy a napirendhez térjünk, igazi szerencse e békü-lékeny időben, mikor még Polónyi és Apponyi is meghajlik az igazságügy-miniszter azon tulajdonsága előtt, mellyel a protekciónak nem tár ajtót, hogy rendületlenül megmarad Horánszky ellenségnek, s így az ülések végén örökké felfrissíti az ellankadt képviselőket egy kis birkózás kettőjük közt.
Rendszerint Horánszky marad a földön fekve. De ezen szerep nem jár nála olyan jó következményekkel, mint egykor Anteusnál.
Az mindig erősebb lett, valahányszor földhöz ütötték, Horánszky pedig csak gorombább lesz.
Pedig ezen a téren már eddig is az első rangosztályba volt sorozható.
ILLUSZTRÁLT POLÉMIÁK
A tíz órára összehítt ülések már emberemlékezet óta nem nyílottak meg tíz órakor. Aminek oka főleg képviselők hiá-nyából származik. De néha előadó sincs, sőt nincs miniszter sem. Bánffy Dezső úgy küldözgeti ki reggelenkint szobáiból a jegyzőket, mint egykor Noé a galambokat.
86
- Eredj fiam, Béni, nézd meg, vannak-e már itt 1
Visszajő őszinte búskomorsággal:
- Csak az öreg Madarász csoszog künn.
Kiküldi kisvártatva Molnár Antalt, bosszúságtól érdes hangon.
- Ugyan nézz utána, vannak-e már többen 1
Molnár nagy diplomata, lassú részletekben jelenti a rossz eredményt.
Most már többen vannak, kegyelmes uram.
Hányan1
- Még egyszer annyian.
- Hogy érted azt 1
- Úgy, hogy Ucsu is megérkezett. Nem csuda, öregem-ber, nem tud már aludni ilyenkor.
- Azaz ketten vannak odakint 1 - Igenis, kegyelmes uram.
Az elnök órája egy fertályt mutat tizenegyre. Türelmet-lenül méregeti lépteivel az elnöki szobát, melynek faláról gúnyosan vigyorog rá a Péchy Tamás képe.
A szolgák új ruháikban mind ott ácsorognak a korrido-ron s nagyon megörülnek, ha valaki érkezik. Kívül a kapus már messzire kémleli a vidéket s vidámon kiált be.
- A Kubinyi úr jön a Múzeum Kávéház sarkán!
S egy pillanat alatt elterjed a Ház összes helyiségeiben:
- Jön a Kubinyi, jön a Kubinyi !
Végre fél tizenegyre már annyian vannak, hogy meg lehet valahogy az ülést nyitni, miután előbb a whip összehívo-gatja a jelenlevőket, kit az olvasóból, kit a büféből, még a kályhalyukakba is betekint, hogy nincsen oda valahova bebújva Pap Géza.
Délfelé aztán többen is jönnek, de a tanácsteremben unalmas, csak a folyosó lesz teltebb. A csengettyű sikongat, hívogat, de már a csengettyűnek sincs tekintélye.
Ebből az ideából indult ki a leleményes Andreánszky Gábor báró, s tromfnak a Tisza István arra a mondására, hogy a »munkás pártot nem hagyják dolgozni«, bevitte a Házba az ő pokoli masináját s lefotografírozta a mamelukság egyik, máskülönben igen kies vidékét, a Bethlen András mögötti padszakaszokat.
86
A kép elkészült és sok példányban osztották ki tegnap,
tegnapelőtt.
Valóságos csendéleti kép.
Gróf Bethlen András ott ül piros székében gondterhelten, ráncos homlokkal, írásaiba mélyedve; a fekete tárca mellette hever.
Mögötte közel és távol senki sincs. Üresen, rémletesen tátongnak a padok, mint egy állkapca, amelyből a fogakat kiszedték. Csak messze, nagyon messze látszik egy mame-luknak a háta. Ez bizony a derék gróf Pongráczé, amint éppen kifelé iparkodik.
S ennek a képnek az a neve: a »munkás párt«.
Mikor a kép megjelent, mindenki mosolygott. Tagad-hatatlanul jó ötlet. Maga a miniszterelnök is azt mondta, mikor ránézett:
- Hű tájkép, meg kell adni.
Csak a harcias Miklós Gyula gondolkozott másképp:
- Mit 1 Hát már ti fotográfiákkal akartok polemizálni.
Jó, én így is felveszem a harcot.
S nosza, ment rögtön egy küldött Ellingerhez (mert a
szabadelvű pártnak nincs ingyen fotográfusa), hogy jöjjön el a gépével lóhalálban - visszaadni az ellenzéknek a tromfot.
Mire aztán tegnap Ellinger is lefotografírozta a karzatról a szélsőbalnak első szakaszát.
Szakasztott olyan kép, mint a »munkás párt«. Legfeljebb fotográfiának jobb - de drámai hatásra mindegy. Egyedül ül Madarász apó, mint Karthágó romjain Marius s figyel, hallgatni látszik a »tenger mormogását<c. De a tengerből semmi sincs. Minden ki van halva. Egy élő lélek sincs körös-körül ...
Ennek a képnek az lesz a címe: »Az ostromló tábor<c.
És ha egymás mellé állítják valamikor a kettőt, bátran alája írhatják az utókor számára:
»Így nézett ki a földmívelési vita 1893-ban Magyar-országon, amely ország szerette magát par excellence
földm-í-velő államnak tartani.<c
87
ARANYFÜST
Összevesztek-e a püspökök vagy sem? Ez dominálta ma a folyos6t. S míg Pap Elek beszélt, mindenki Dessewffy püspököt dicsérte és Meszlényit ...
- Hja, hja, a dzsentriből kellene a püspököket kine-vezni. Akkor egészen másképpen néznének ki ...
A kálvinisták önérzetesen szorongatták egymás kezeit, s jelentőségteljesen kacsintottak egymásra:
- Minden j6l megy 1
A bal sarokban az öreg Pulszky fejtegette a helyzetet:
- Az egész egyházjogi reform olyan, mint a regényben a hősnő; már az elséS fejezetnél látjuk, hogy célt fog érni, biztosan tudjuk, hogy házasság lesz a vége, csak az a kérdés, hogy hányadik lapon?
Val6ban, esetleg még sok akadályon és kalandon kell átmennie. S ha a demokratikus érzésű apa, az als6ház, rá-adja is a szankci6t, még hátravan a mélt6ságos nagymama, a főrendiház. Sok víz lefolyik hát még addig a tiszai ármente-sített területeken, míg az első párt összeadja az esztergomi
polgármester.
De addig is j6lesik tudni, hogy a püspökök összevesztek.
Ezen éldelegtek Kiss Alberték, Láng Lajos megelégedetten pödörgette szőke bajszát (melyről a Nemzet azt írja, hogy
»szép«, a Pesti Napl6, hogy torzonborz). Ezen merengett Wekerle, ki szívesen hisz a csodákban. Hiszen az ő élete is egy
»szép«, a Pesti Napl6, hogy torzonborz). Ezen merengett Wekerle, ki szívesen hisz a csodákban. Hiszen az ő élete is egy