Humillimus Seruitor
ERDÉLYI JÁNOS VÁLOGATOTT MŰVEI
R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és törté
netírása. Bp. 1961. Akadémiai K. 502 1. (Tu
dománytörténeti Tanulmányok, 1.)
Várkonyi Ágnes könyvének elolvasása után elmondhatjuk, hogy a Tudománytörté
neti tanulmányok c. sorozat első kötete nem keltett csalódást. A magyar történetírás tör
ténetének ezt a fontos nagy körültekintéssel megírt fejezetét az irodalomtörténészek is haszonnal tanulmányozhatják. Ez az első összefoglaló munka, amelyben a szerző dualizmuskori Magyarország tekintélyes, sok botrányt megért historikusának életművéről marxista igénnyel készített mérleget. Célki
tűzésében arra is törekedett, hogy „a kor történettudósainak és történetszemléletének vázlatos képével megrajzolja azt a szellemi környezetet, amely az egész alkotómunkáját irányította, befolyásolta" s hogy „kijelölje a helyet, amelyet Thaly Kálmán munkássága a korabeli magyar történetírásban elfoglal." Az alkotó historikus, az életmű és szemlélet elem
zésével, kritikai méltatásával kívánta előbbre vinni ezt az évtizedek óta gyűrűző, de a meg
oldás közelébe csak az utóbbi években került problémát. Könyvének hitelét fokozza köve
tett historiográfiai módszerének helyessége, hogy t. következetesen az egész embert tar
totta szem előtt.
Thaly politikai és történetírói működését szerves egységben tárgyalja, s emberi voná
saival is kapcsolatba hozza. Ugyanakkor ro
mantikus nemesi-nacionalista történetszem
léletének kialakulását kora és osztálya, a középnemesség, gazdasági-társadalmi viszo
nyainak gondos elemzése közben rajzolja meg.
Történelem és valóság (1867—1878) c. részben meggyőzőért mutatja ki Thaly történetszem
léletének korlátait, s azt, hogy miért nem juthatott el Rákóczi „udvari historikusa" a kuruc kor megértéséhez, a társadalmi kérdé-678
sek érzékeléséhez. A továbbiakban, a Politika és történelem (1878—1909) c. részben elénk tárul ennek az elhibázott életműnek/iemcsak politikai, hanem morális csődje is. Érdeme a szerzőnek, hogy elvi megállapításainak mag
vára ráirányítja az európai történetírás ref
lektorát is. Figyelemre méltóak a filozófiai és történetírói pozitivizmus magyarországi je-jelentkezésével kapcsolatos fejtegetések.
Könyve befejező részében, a Thaly-hagya-ték és az utókor tárgyalásában összegeződik az a szigorú, de helytálló következtetés, hogy Thaly Kálmán egész munkásságának szín
vonala a történetírás általános elvi és etikai
követelménye alatt áll. Ezen az összképen nem változtatnak bizonyos pozitív vonások, melyeket a szerző nem mulasztott el kiemelni eme tragikus életpálya tanulságainak levo
nása közben. Még forráspublikációs tevé
kenységének hangsúlyozott pozitívumait is lerontják a negatívumok, s ezért szövegki
adásait fenntartással, kritikával lehet csak használni.
Az általános elvi tanulságokon túlmenően közvetlenül az irodalomtörténet körébe vág a Szekfü-vita után a „kuruc dalpör" vázlatos ismertetése. Tömör értékelésével egyetértünk.
A „kuruc költészet" és az a kép, melyet Thaly a fejedelemről és kurucairól festett, saját költői és politikai ideáljainak vissza-vetítése,- nemesi-nacionalista mákony, két
ségtelen hatásos., díszes, fényes, de üres ál-kuruc kultusz volt. Az irodalomtörténetírás támaszkodva a történeti kutatások eredmé
nyeire, éppen Várkonyi Ágnes művének meg
jelenésével egy időben vette számba, hogy a kuruc költészettel kapcsolatosan eddig fel
merült problémák közül melyek tekinthetők már részben vagy egészben megoldottnak.
A Thaly-kérdés, a kuruc költészet hiteles
ségének ügye lényegében lezártnak minősít
hető. A felgyülemlett dokumentumok Thaly ellen szólnak, s arra késztetnek, hogy vég
legesen elvessük a „kuruc költészet" általa bevezetett fikcióját, mint irodalomtörténeti kategóriát. Leszögezendő, hogy a Thaly-kér
dés elvi' értékelése tekintetében Várkonyi Ágnes kutatásai, a történet- és irodalomtör
ténetírás eredményei összevágnak, Ül. birá-lólag kiegészítik egymást. (Vö. pl. Varga Imre; A kuruc költészet kérdésének története.
ItK 1961. 1. sz., — valamint Várkonyi Ágnes vitacikkét, Kuruc költészet és pozi
tivizmus. Századok 1961. 4—5. sz.) Meg
jegyzendő, hogy a könyvben a költő Tha-Iyról szóló fejezet, Költészet és történelem (1839—1867), történész tollából rendkívül dicsérendő vállalkozás, mert tulajdonképpen ez vezet el a félresiklott életmű nyitjához, a költészettől a történetírásig megtett útjának megértéséig.
,,E tanulmány írója úgy jutott el a Thaly-problémához, mint a Rákóczi-szabadságharc
történetének kutatója" — írja a szerző beve
zetőjében. Ez a szerény vallomás egyben könyve főerősségére világít rá. Ennek köszön
hető, hogy önállóan és biztosan tájékozódik a bonyolult tudománytörténeti kérdésekben, hiszen nemcsak Thaly történetírói tevékeny
ségét, hanem a Rákóczi-szabadságharc szerte
ágazó történeti irodalmát és forrásanyagát is jól ismeri. S ha értékes tanulmányát nem is tekintjük végső ítéletnek, s ha egyes rész
megállapításai vita tárgyát képezik is, lénye
gében új szempontokkal járult hozzá Thaly Kálmán helyének kijelöléséhez a korabeli magyar történetírásban.
Hopp Lajos
Kiss József: Tüzek. Válogatott versek. Vá
logatta, sajtó alá rendezte és a bevezető ta
nulmányt írta: Komlós Aladár. Bp. 1961.
Szépirodalmi K. 297 1.
Kiss Józsefnek sikerül először állandósí
tani egy új városi-polgári ízlésű folyóiratot a múlt század nyolcvanas éveinek egyre-másra induló és néhány szám után menthetetlenül megszűnő folyóirat-kísérletei nyomában. A Hét sikere nemcsak azt bizonyítja, hogy a kilencvenes években megérett az idő egy frissebb, polgáribb szellemű és ízlésű városi folyóirat befogadására, hanem szerkesztőjé
nek elhivatottságát is jellemzi.
Kiss Józsefnek ez az érdeme a magyar irodaimi ízlés fejlődésében már történeti do
kumentum. A halála éve negyvenedik for
dulójára megjelent kötetének •— amelyik talán legszebb verse, a Tüzek címét viseli — válogatója és bevezetője, Komlós Aladár joggal állapítja meg mégis, hogy „helye, rangja, máig sincs egyértelműen tisztázva".
Nincs, mert egyénisége összetett, sokrétű, mint a századvég legtöbb írójáé. A bevezetés finoman elemzett megállapítások kíséretében bizonyítja, hogy milyen sok elemét lehet fel
fedezni verseiben a századvégi modern köl
tészetnek: az újszerű jelzőknek, metaforák
nak stb. Különösen jellemző verseire a mo
dern szimbolista líra legfontosabb törekvése: a zeneiség.
Egy másik jellemvonás is szembetűnő azonban ezekben a versekben: bizonyos ra
gaszkodás a népnemzeti iskola költői hagyo
mányaihoz, műfajban és kifejező formában egyaránt. Mindvégig megtart valamit a ha
gyományos iskolából, amelyiknek a-megtöré
séhez pedig olyan sokban hozzájárult. Nem
csak az 1871-es Baliadá-ban van szó „fran
kok hónáról", ^habdagályról", amely „rém
séges jajt" hoz, meg „gyilkos ölyüről", ha
nem költészetében mindvégig érzik valami avult íz. Mindvégig alkalmazza például a
félmúltat. Állandóan előfordulnak verseiben
# a z ilyen összevonások is: „vonásid", „leküzd-ni", „léptid", „szárnyit", „avatlan",
„törhetlen", vagy még erősebbek: „üldnek",
„elzüllt" stb. Feltűnik a régies hiányjeles rag
elhagyás is: „sarokba"', „nevébe"', „fülébe"'
— aminek semmi értelme nincs, de a hagyo
mányos költői gyakorlat állandóan élt vele.
Vannak késői verseiben is ilyen patetikus-biedermeier kifejezések, mint: „éjmagány",
„lángbor", „délszak", „délövi" stb. • A bonyolult századvégnek nem egy ilyen érdekes kettős arculatú alakja él a magyar irodalomban. A kritikus Péterfy Jenő szinte ugyanilyen kettősséget mutat, mint Kiss Jó
zsef — ha egy kicsit más előjellel is. Kiss József diadalra segítette juttatni az újat,' saját műveiben viszont végig ragaszkodott a régihez. Péterfy belekényszerítette magát a konzervatív irodalmi szerepbe, holott szelle
me már más volt, új, előremutató.
Érdekes a találkozásuk is. Péterfy, a kon
zervatív Budapesti Szemle munkatársa és Gyulai bizalmasa, sohasem írt A Hét-be.
Tragikus halálakor azonban a legszebb nekro
lógot éppen Kiss József lapjában írja róla Ambrus Zoltán.
Harsányt Zoltán
Radnóti Miklós: Eclogák. Az utószót írta:
Trencsényi-Waldapfel Imre. Bp. 1961. Magyar Helikon. 107 1.
A bukolikus hang, az idill problémája, mondhatnánk, a központi kérdés Radnóti Miklós költészetében. A halálfélelem és az idill klasszikus egységét valósította meg, írta róla SŐtér István; Ortutay Gyula pedig az idill politikai jelentőségét ragadta meg, — az ember harmonikus világának szembeállí
tását a fasizmus embertelenségével. Trencsé
nyi-Waldapfel Imre esszéjében Sőtér és Ortu
tay eredményeiből indult ki, és filológiailag mindig meggyőző elemzésében sokszínű, új szempontokban gazdag Radnóti-képet állít elénk. Tanulmányának lényegét az alábbiak
ban lehetne összefoglalni.
A halálraítélt költő az idill felmutatásával lázad a fasizmus ellen. Az idill Radnóti kérlel
hetetlen harmóniaigényét fejezi ki úgy, hogy a költő egyidejűleg tudatosan farkasszemet néz korának barbárságával. Az idill, különö
sen az Eclogák esetében, békéért esdeklő költészet, az egész humanista kultúra felso
rakozik a fasizmus ellen, a bibliai próféták, az antik költők, és a kortársak is, Garcia Lorca és József Attila. Az idill azonbafí nem
csak a költő .programja, hanem egyéni sorsa szempontjából is döntő jelentőségű, amint ez Trencsényi-Waldapfel érdekes, szemléletes,
— de. kissé mesterkélt, különösen, amikor
Vergiliusra is vonatkoztatja — Proust-pár-huzama megvilágítja. „Az eltűnt idő boldo
gító emlékei" erősítik a költőt, lehetővé teszik szilárd, magasrendű etikai magatartásának kialakítását és megtartását. Azt az erőfeszí
tést támogatják sikerrel, amelynek eredmé
nyeként a költő mindig távlatokban tudott gondolkodni, tragédiájának súlya alatt nem roppant össze, nem lett ámokfutó. Az Eclogák, az Erőltetett menet költői játékosságának is.
az a szerepe* hogy megóvja a költőt a belső összeroppanástól.
A költő vallomása és tudós pontossága, költészet és filológiai szerencsés találkozása Trencsényi-Waldapfel esszéje. Egy-egy kife
jezés egészen elvétve talán nem a legponto
sabb, felsorolni ezeket azonban felesleges lenne.
Ferenczi László
Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1959.Szerkesztő bizottság: Bélley Pál, Hajdú Helga, Keresztúry Dezső, Lázár Péter. Felelős szerkesztő: Dezsényi Béla. Bp. 1961. Kossuth ny. 410 1.
Az Évkönyv elsősorban könyvtártudo
mányi tárgyú dolgozatokat közöl, azonban a tanulmányok jelentős része irodalomtörténeti szempontból is értékes adatokat szolgáltat, figyelemre méltó problémákat vet fel. A könyvtár életét és a könyvtári munka mód
szertani kérdéseit tárgyaló tanulmányokkal bővebben nem foglalkozunk. A bibliográfia és a sajtótörténet területén Fazekas József (Pót
lások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—///. kötetéhez), Térbe Lajos (Ä Szovjet
unió európai részében megjelent magyar lapok 1917—1921), és Markovits Györgyi (A Nem
zeti Könyvtár remotái nyomán) dolgozatait említjük meg.
A könyv-és könyvtártörténeti jellegű mun
kák szerzői közül Soltész Zoltánné (Hans Sebald Beham metszeteinek útmutatása egy XVI. századi csonka perikópás könyv meg
határozásánál ) egy — illusztráció tanúsága szerint valószínűleg a Hoffhalter nyomdában készült — 1569 táján megjelent egyházi könyv ismertetése során mutat rá Hans Se
bald Beham művészetének magyarországi ha
tására, Csapodiné Gárdonyi Klára (Mátyás király könyvtárának scriptorai) a Corvina fel
kutatható kódexmásolóinak nevét és műkö
dését ismerteti, Hernády Ferenc (Klimó György könyvtárának két felirata) a tudomány
pártoló XVIII. századbeli pécsi püspök által létesített első magyar közhasználatú könyv
tár nyilvánossá tételének időpontját próbálja meghatározni, és a könyvtár szabályzatának történetéhez szolgáltat adatokat, Borsa Ge
deon két, Peraudi (a tanulmány címében 680
sajtóhiba miatt Perandi) nevéhez fűződő búcsúlevél históriai és művelődéstörténeti hátterét tárja fel. A könyvtártörténeten túl
mutató jelentőségű Berlász Jenő tanulmánya (Istvánffy Miklós könyvtáráról). Istvánffyt elsősorban historikusként tartjuk számon, bár költészete is ismert (vö. Holik Flóris:
Istvánffy Miklós mint költő, ItK — 1922;
Nicolaus Istvánffy: Carmina. Edd. Josephus Holub et Ladislaus Juhász, Lipsiae, 1935), Berlász kísérlete a nagy humanista könyvtá
rának rekonstruálására ezért nem csupán könyvtár- és művelődéstörténeti, hanem his
toriográfiai és irodalomtörténeti szempont
ból is figyelemre méltó kísérlet.
Busa Margit Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténetét dolgozta fel. Munkája — amennyire ezt anyaga megengedte — műfa
jonként és időrendben haladva tárgyalja a Kazinczy-életmű egészének, ill. egyes darab
jainak kiadásait. Kókay György (Javaslatok a könyvolvasás népszerűsítésére 1789j90-ből) az ez ideig csak műfordítóként nyilvántartott Kovács Ferenc pápai mérnöknek a Péczeli-félé Mindenes Gyűjteményben megjelent cik
keit elemzi. E cikkekben — az elsők közt ' hazánkban — Kovács a jobbágyság, a „me
zei emberek" művelődését, i1l. ennek lehetővé
tételét sürgeti, felismerve, hogy hazánkban a nemzet kiművelését ,,a legalsó lépcsőfokon", a nép körében kell elkezdeni.
Kostyál István tanulmánya (Kármán Jó
zseflevelegróf Festetics Györgyhöz) végre meg
nyugtató módon tisztázza, hogy ki volt az az
„ismeretlen hazafi", aki az Uránia kiadását anyagilag támogatta. Festetics György, a tit
kos támogató (miként Kármán és Pajor Gás
pár is) szabadkőműves volt, ami egyben a szabadkőművesek társaságának az Uránia megjelenése körül vitt szerepét is megvilá
gítja. Kármán Festeticshez írt levele (amelyet ugyan Pajorral közösen írt alá, azonban Kár
mán egyedül fogalmazott) az eddig ismert leveleket kiegészítve immár vitathatatlanul bizonyítja, hogy az Uránia szerkesztője Kár
mán József volt.
Dezsenyi Bélának Kossuth emigrációbeii publicisztikai munkásságáról írt tanulmánya elsősorban történeti szempontokat vesz fi
gyelembe, de a sajtóban folytatott harc bemu
tatása, a különböző nemzetiségű és pártállású lapokban közölt cikkek genezisének feltárása az irodalomtörténetírást is érdekli. A cikkek vizsgálata során Dezsenyi Béla elemzi a Kossuth-publicisztikában gyakori levélfor
mát is. Szerinte Kossuthnak a levél nem bi
zalmas közlés, de nem is egyszerű irodalmi mű, hanem politikai tett, amely hatásra szá
mít, és hatását a szerző éppen olyan pontosan ismeri, mint egy vezércikkét.
E rövid könyvismertetés — sajnos — nem vállalkozhatott az Évkönyv anyagának vagy akár egyes cikkeinek alapos elemzésére,
any-nyit azonban így is megállapíthatunk, hogy a gazdag, sokoldalú tanulmánygyűjtemény mél
tóképpen dokumentálja a könyvtár falai közt folyó tudományos munkát.
Bertényi Iván
Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. Redigit: A. Palla. 1—22.
köt.Bp. 1955—1961. Medicina
J ó néhány éve már, hogy a magyar orvos
történet önálló tudományos orgánummal ren
delkezik az Országos Orvostörténeti Könyv
tár jóvoltából. A könyvtár sűrűn megjelenő Közleményei az irodalomtörténész érdeklő
désére is számot tarthatnak, elsősorban ter
mészetesen a régi magyar irodalom kutatói
nak figyelmére. Hiszen az értelmiség kevésbé differenciált volta következtében régen nem egy író, filológus volt egy személyben orvos is, vagy pedig orvosok vállalkoztak irodalom
történeti szempontból is nevezetes könyvek megírására. A Közlemények hasábjain így érthetően találkozunk Dudith, Pápai Páriz, Weszprémi nevével (kár, hogy Zsámboki Jánosra vonatkozóan eddig egyetlen cikk sem jelent meg), s új ismereteket, adatokat meríthetünk a róluk szóló tanulmányokból írói munkásságukra vonatkozóan is.
A Közlemények első húsz kötetének nagy
számú dolgozata közül bennünket jó néhány közelről érdekelhet. Berndorfer Alfréd, német nyelvű közleményében Dudith András orvost leveleivel foglalkozik (Die medizinische Briefe des ungarischen Humanisten Andreas Dudith, 2, 46—71.) s közli is azok szövegét, illetve az orvosi vonatkozású részeiket. Kótay Pál Pápai Páriz Ferenc orvosdoktori értekezése (4, 62—83.) címmel a nagy magyar orvos és író 1674-ben, Baselben megjelent értekezését ismerteti. A marosvásárhelyi Teleki-könyv-tárhól előkerült eddig ismeretlen példány alap
ján tájékoztat a kis kötet tartalmáról, mely irodalom- és művelődéstörténeti szempontból is több fontos vonatkozással bír: Pápai Páriz művében Apáczaira is emlékezik, s értekezé
sét számos vers, köztük magyar nyelvűek és egy román nyelvű vers is kíséri. Igen érdekes adatokat közöl Borsa Gedeon Frankovith Gergely című dolgozatában (3, 133—140.). A legrégibb magyar nyelvű orvosi nyomtatvány-szerzőjének kalandos életéről itt kapunk első ízben összefoglaló képet. Hatvani István életének jobb ismeretéhez Magyary-Kossa Gyula posztumusz írása járul hozzá (Adatok Hatvani István életéhez. 19, 5—12.) a híres debreceni professzor családi feljegyzéseinek közreadásával, kár, hogy a kézirat lelőhelye nincs megadva. Módis László közleménye pedig Weszprémi egyik kevéssé ismert
kézira-tának keletkezési körülményeit világítja meg (A debreceni református kollégium tulajdoná
ban levő Weszprémi „Succincta"... kézirat eredetiségének kérdéséről, 18, 162—167.).
Több közlemény vonatkozik a régi magyar orvosi kéziratokra. Bár ezek közvetlenül nem irodalomtörténeti érdekűek, mióta Varjas Béla publikálta a Lencsés által írt XVI. szá
zadi orvosi könyvet, nyilvánvalóvá vált, mennyire hozzátartoznak ezek a XVI—XVII.
század művelt magyarjainak könyvtáraihoz és olvasmányaihoz. Újból meggyőz erről ben
nünket mindenekelőtt Schultheisz Emil cikke (Testi orvosságok könyve, 12, 186—198.), mely többek között Madách Gáspár elveszett orvosi kéziratát is említi egy eddig csak felü
letesen ismert XVII. század eleji kéziratos receptkönyv bemutatása kapcsán. Jó szolgá
latot tesz az OSZK orvostörténeti vonatkozású magyar nyelvű kéziratai jegyzékének a köz
lése is (10—11, 257—278.), bár meg kell
je-Adamová, Zuzana: Acta Literaria Scientia-' rum Hungaricae. [Ism.] Slavia 520—21.
p. [Az I. és II. köt. ismertetése.]
ig gyeznünk, hogy a jegyzék korántsem teljes, á- orvosi feljegyzéseket, recepteket a felsorolta-at kon kívül még számos régi énekeskönyvben,
omniáriumban is bőven találhatunk. Egyes ar régi orvosi receptek közlésével a kiadvány-in sorozat számos kötetében találkozhatunk as még, ezek felsorolásától eltekintünk, mivel á- inkább csak nyelvészeti szempontból tanul-t, ságosak.
I. Végül rá kell mutatnunk arra, hogy még )z elsőrendűen irodalomtörténeti adatközlés is n- akad a Közlemények hasábjain. Varga Lajos ce Balassa János és Arany János kitüntetése 7867.
,), június 9-én címmel (17,187—191.) közli azt a tt királyi határozatot, mely Aranynak és a nagy ii- orvosnak a kitüntetését elrendelte, s ehhez as csatlakozva közzéadja Aranynak a kitüntetést á- visszautasító levelét, s a belügyminiszter erre
!Ú adott válaszlevelét is.
z-e- Klaniczay Tibor
Adamová, Zuzana: Magyar hazafias ének Csehországban. [Cikk.] Irodalmi Szemle 454—56. p. [Vörösmarty Szózatának múlt MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET KÜLFÖLDÖN 1961
(Külföldi folyóiratok magyar irodalomtörténeti repertóriuma)
Összeállításunk — a feldolgozott címek jegyzékében a megjelenési helyeket az illető folyóirat impresszuma alapján közöljük — az alábbi külföldi folyóiratok és lapok magyar irodalomtörténeti tárgyú és vonatkozású anyagának bibliográfiai felvételeit tartalmazza:
Ceská Literatura (Praha)
Knjizevnost i jezik (Beograd) Korunk (Kolozsvár)
Kulturn^ 2ivot (Bratislava) Letterature Moderne (Firenze) Les Lettres Frangaises (Paris)
Les Lettres Nouvelles (Paris) Literární Noviny (Praha) Nas Szovremennik (Moszkva) De Nieuwe Taalgids (Growingen) Novüj Mir (Moszkva)
Odrodzenie i reformacja w Polsce (War-szawa)
Prilozi za knjizevnost, jezik, istoriju i folklór (Beograd)
Bibliográfiai összeállításunk anyaggyűjtésének határideje: 1962. máj. 15. Eddig az időpontig nem sikerült megszereznünk a Kolozsvárt megjelenő Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények 1961. évfolyamát, a gyűjtőkörbe tartozó bibliográfiai adatait a következő összeállításhoz mellékeljük. A közölt bibliográfiai felvételek száma: 106.
682
századi cseh és magyar műfordítóiról (Jan INfcruda, Sárosy Gyula) és a fordítások l
létrejöttének körülményeirő'.]
Ágh Tibor: Kó'müves Kelemen balladájának változata Zobor vidékéről. [Cikk.] Iro
dalmi Szemle 72—73. p. [Szövegközlés', a balladaváltozatok rövid ismertetésével, az új változat feljegyzése körülményeinek leírásával és a dallam bemutatásával.]
[Angyal Endre] Andjal, Andrija: Madjarski i slavenski bárok. (A magyar és a szláv barokk.) [Tan.] Prilozi za knjizevnost, jezik, istoriju i folklór 163—72. p.
Baróti Pál: Üj vonások a Kazinczy [Ferenc]-portrén. [Tan.] Ütünk 24. sz. 8. p. [A két Kazinczy válogatott kiadással kapcsolat
ban (Szauder József, Szépirodalmi Kiadó 1960. és Jancsó Elemér, Állami ír. és Műv.
Kiadó, Bukarest 1960. szerk.) a Kazinczy-értékelés új jegyeiről.]
Bartha Tibor: Csanda Sándor: A törökellenes és a kuruc harcok költészetének m a g y a r -szlovák kapcsolatai. [Ism.] Irodalmi Szem
le 247—249 p. [IF sorozatban, Akadémiai Kiadó Bp. 1961.]
Beniuc, Mihai: A testvériség gyümölcse..
[Cikk.] Korunk 393—94. p. [A r o m á n -magyar irodalmi kapcsolatokról, .a romá
niai magyar irodalom összekötő szerppé-ről, Asztalos Istvánnal való kapcsolatá
ról.]
Berberski, Slobodan: Szociális költészet.
[Cikk.] Híd 697—704. p. [701—2. p.: A jugoszláviai szocialista—kommunista írók és a Vajdaságba költözött magyar emig
ráns írók kapcsolatairól a „Híd" marxista folyóirat és a szabadkai Napló hasábjain, a húszas években.]
Bihari László: Paul Éluard versei. [Ism.]
Igaz Szó I. félév, 910—12. p. [A Magyar Helikon kiadásában (Bp. 1960), Illyés Gyula, Rónay György és Somlyó György fordításában megjelent kötetről.]
Binder Pál: Adalékok Mocsáry Lajos romá
niai kapcsolatairól. [Adalék, szövegköz
léssel.] Korunk 1342—44. p. [A brassói Tartományi Könyvtárban újabban felfe
dezett, Aurél Muresianu román író, a „Tri-buna" szerkesztőjéhez intézett, eddig ismeretlen 1905. évi Mocsáry-levelekről. a levelek szövegével és kommentárral. — Haladó hagyományok rovatban.]
Bori Imre: Ady és Móricz jegyében. Pillantás a XX. század magyar irodalmával foglal
kozó művekre. [Cikk.] Híd 711—21. p.
[Vázlatos ismertetés az 1953—1960. évek
ben megjelent XX. századi tárgyú, ma
gyar irodalomtörténeti munkákról.]
Bori Imre: Irodalomtörténeti jelenségek. A régi magyar irodalom. [Cikk.] Híd 72—
84. p. [Polemizáló, vázlatos ismertetés az 1954—59. években, a régi magyar iroda
lom kérdéseivel foglalkozó, magyaror
szági irodalomtörténeti munkákról. — Szemle rovatban.]
Bori Imre: Irodalomtörténeti jelenségek. A XIX. századi magyar irodalom. [Cikk.]
Bori Imre: Irodalomtörténeti jelenségek. A XIX. századi magyar irodalom. [Cikk.]