SODRÁSBAN
1 6 7 Vágó Géza nem szólt, csak ült. Fáradtnak lát
szott.
Kapás elébe állt:
— Kiosztottad?
— Nem! — mondta Vágó Géza és arca továbbra is fáradt kifejezést öltött.
— Pedig megérdemelné — állapította meg Ibári.
— Csak lődörög a világban.
Ibári felállt, járkálni kezdett. A kavicsok ropogtak a lába alatt. Aztán halkan ennyit mondott: — Ezt a tehetetlenséget!
Csend állt be, ültek szótlanul, csak Ibári sétált változatlanul.
— Én büntetném az ilyen embereket — mondta Kapás határozottan.
— Az apámról van szó! — kiálltott fel ingerülten Vágó Géza. — Beteg ember!
— Nem hinném, nem úgy néz ki — mondta Te- mesi.
— Miért nem kezelteti magát?
— Mert lusta! — válaszolta Vágó Géza. — Csak iszik, ez az egy amit szeret.
— Dolgozhatna — mondta Gedó. — Mindenki
nek dolgozni kell, munka nélkül nem lehet élni.
— Leszázalékolták, rokkant! — emelte fel hang
ját Vágó Géza.
— Potyán nem élhet, legalább kezeltetné magát.
A törekvés hiányzik belőle — foglalta egybe Ibári.
— Mit csináljak?
— Meg kell nevelni az öreget!
— Az apámat?
— Igen.
— Te sem gondoltad komolyan. A nevelés már nem megoldás!
— Nincs elveszett ember! — bíztatta Gedó, majd hozzátette: — Meg kell próbálni.
Újból csend állt közéjük. Érezték, nehéz
helyzet-168
be került Vágó Géza. Átéltek már hasonlót a csa
ládban. Az életük olyan egyforma volt, mint a kör
nyezet, s tudták: ami most Vágó Géza gondja, hol
nap az övéké lehet. Szótlanul bámulták a semmit.
Reménykedtek, egyszer minden más lesz, talán le
bontják ezt a féltetős-tűzfalas-téglás-mosogatólé- szagú világot. Jön egy buldózer és simára egyengeti a környéket a tér körül. Ezzel megszűnik a múlt, valami új kezdődik, tiszta lappal. A csere azonban olyan lassan ért el hozzájuk, hogy a reményüket többször vesztették el, mint a környék lányai ártat
lanságukat.
A hangulatuk nem akart vidámabbra váltani. De
rültség csak akkor költözött közéjük, amikor Teme- si így kiáltott fel:
— Oda nézzetek! — és jobb karjával a Tömöri ut
ca felé mutatott.
A KÖZÉRT-ből éppen most jött ki a szőke asz- szony, kezében fonott kosár. Körülnézett, megin
dult a téren keresztül, a játszótér felőli részről, pont oda, ahol most, ők ültek.
Lassan jött. Sárga karton ruha volt rajta, övvel összefogva a derekán. Szőke haja kontyba fésülve, mellei keményen ringtak, egyenletes, könnyű léptei alatt.
— Öregem! — ájult el a csodálkozástól Gedó.
— Micsoda idomok! — fokozta a képet Kapás.
— Csorog a nyálad, töröld meg a szád! — intette őket Ibári.
— Menj a fenébe! — vágott vissza Kapás.
Az asszony egyre közelebb ért. Észre vette az öt kiváncsi teldntetet. Igazított járásán, tetszett neki csodálkozó, pimaszságnélküli bámulás.
— Ez igen! — mondta Vágó Géza halkan.
Az asszony odaért.
— Csókolom! — köszöntek egyszerre, szinte kó
rusban.
169
— Jó napot! — válaszolta és könnyed mosollyal, nézte a srácokat, majd megkérdezte:
— Mit csinálnak?
— Nézelődünk! — válaszolta Temesi.
— És mit látnak?
Temesi zavart lett, hirtelen nem tudta mit mond- jon.
— O, sok mindent — tette hozzá hirtelen. A töb
biek ezen nevettek. Az asszonynak tetszett Temesi zavartsága. Várt egy kicsit, de Temesi néma maradt, már nem tudta folytatni. Mosolyogva végignézett a társaságon, aztán búcsózóul ennyit mondott:
— Akkor jó nézelődést! — és könnyed, ruganyos lépésekkel tovább ment.
Ahogy távolodott, a srácok egyre tágabbra nyílt szemekkel néztek utána. Szótlanok maradtak, amig az asszony, a sarokig ért. Ibári kezdett először ne
vetni, aztán lassan átvették a többiek is. Temesi volt az utolsó. Felállt és halkan csak annyit mondott:
— Hülye banda! — erre egyszerre tört ki belőlük a hangos röhögés.
— Láttad Temesit? — kérdezte Ibári Vágó G é
zát.
— Teljesen odavolt.
— Lelombozódott.
— Nem mert szólni semmit.
— Ti csak hallgassatok — intette le őket Temesi.
— Lapultatok, mint szar a fűbe! Nagy hősök!
— Tényleg jó nő! — állapította meg Ibári.
— Ért hozzá!
— Ez a fiú, viszi még valamire — mondta Gedó és ráütött a vállára.
— Akkor most fizethettek egy sört!
— Ki fizet? — kérdezte Gedó és felállt. A többi
ek követték.
— Ibári! — kiálltotta Temesi.
— Nem, most Vágó a soros — helyesbített Ibári.
170
— Akkor gyerünk!
Elindultak az öreg Marosi kocsmájába. Vágó Gé
za kikérte a korsókat, körülállták az asztalt, kor
tyolták a hideg sört, bámészkodtak. Aztán úgy dön
töttek, moziba mennek.
— Milyen film? — kérdezte Kapás.
— Svéd
— Azt mondták jó.
— Pikáns részek vannak benne — felelte Temesi
— Megnézzük, rendben?
Az úton Ibári a többiektől összeguberálta a pénzt, megváltotta a jegyeket és bementek a moziba. A film egyszer elszakadt, ekkor tartottak tíz perc szü
netet. Ez még szerencsére az elején volt, azoknál a részeknél, amelyekről beszéltek; többen fütyültek, pisszegtek. A srácoknak tetszett a film. Amikor vé
ge volt, már erősen szürkült, néhol egy-egy villany égett. A mozi neonreklámja a következő előadásra várók arcát, piros színnel hintette be.
A téren nagy csoportokban várakoztak az embe
rek. Vágó Géza és a többiek először arra gondoltak, valamilyen baleset történt. Aztán látták, hogy Grú- ber Pali balhézott össze megint a feleségével: ker
gette a téren körbe és átlósan.
Mancika barna magas asszony volt, illett Grúber Palihoz, mert a férfi még magasabb volt és teste
sebb. Grúber erős ember hírében állt mindig, szere
tett dolgozni, nem ijedt meg sohasem a lapát nyelé
től. Nem tartotta senki őt valami okos fickónak, de erre nem is volt szüksége. Apja foglalkozását örö
költe, egy kicsit más formában, mert az öreg belspe- des volt, Grúber Pali meg TÜKER-kihordó. Véré
ben volt a trógerolás. Nem volt semmiféle elképzelése arról, hogy talán mást is lehetne kezde
ni; ez volt az ő életformája. Egyszer megkérdezték tőle:— Mit csinálnál, ha nyernél a lottón másfélmil
liót? Bambán nézett egy darabig, aztán annyit
mon-171