Ugyanebben az évben jelent meg a természet védelméről szóló 1996. évi LIII

A települési környezetvédelmi programot szintén lényeges a tervezésnél figyelembe venni. E program kiterjedhet „a települési környezet minőségének, környezetbiztonságának, környezet-egészségügyi állapotának javítása, valamint a természeti értékek védelme és fenntartható használata érdekében” – a következőkre: „a területhasználattal, a földtani képződmények védelmével, a talaj, illetve termőföld védelmével, a felszíni és felszín alatti vizek, vízbázisok védelmével, a rekultivációval és rehabilitációval, a természet- és tájvédelemmel, az épített környezet védelmével, az ár- és belvízgazdálkodással, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, az éghajlatváltozás várható helyi hatásaihoz való alkalmazkodással, a környezeti neveléssel, tájékoztatással és a társadalmi részvétellel kapcsolatos” feladatokra és előírásokra (az idézőjelben szószerinti idézet a törvényből, de nem felsorolásszerűen, ahogy a törvényben olvasható).

További figyelembe veendő dokumentum a települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programja, amennyiben ilyen rendelkezésre áll. A 48/F paragrafus szerint a területi környezetvédelmi program kidolgozójának a program tervezetét az illetékes környezetvédelmi, talajvédelmi, ingatlanügyi hatóságnak és az egészségügyi államigazgatási szervnek el kell küldenie véleményezésre. A véleményezésbe az illetékes környezetvédelmi igazgatási szervek, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv, valamint a természetvédelmi, vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervek is bevonandók. Természetesen a területi környezetvédelmi programok végrehajtásának helyzetéről a lakosságot rendszeres időközönként tájékoztatni kell – írja a törvény.

A Nemzeti Környezeti Térinformatikai Rendszerről szóló paragrafusok az ezzel kapcsolatos legfontosabb előírásokat szabályozzák. Ezek tisztázzák a környezetvédelmi információ kezelésével és a nyilvánosságával kapcsolatos egyes jogosítványokat, megadják a legfontosabb gazdasági eszközök listáját, felsorolják a környezetvédelmi igazgatás jogintézményeit (ide értendő a környezeti hatásvizsgálat, felülvizsgálat és az ezekhez kapcsolódó eljárási szabályok rendezése).

4.1.1. A tájtervezés szempontjából fontos törvény az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről, amely azonban csak közvetve érinti a tájtervezést, mivel a törvényben a tájtervezésről közvetlenül nem

olvashatunk. Szerepelnek azért olyan fogalmak, mint a táj terhelése és terhelhetősége, az ökológiai elvek érvényesítése, a területi adottságok és az erőforrások hosszú távú hasznosítása és védelme.

4.1.2. Ugyanebben az évben jelent meg a természet védelméről szóló 1996. évi

LIII. törvény, amelynek célja „a természeti értékek és területek, tájak, valamint

azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme,

megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a

társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése”.

Ebben a törvényben szerepel a tájvédelem fogalma, sőt a táj és az egyedi tájérték meghatározása is. Szó esik egyebek között a tájba illesztésről, a tájsebekről, a tájképi adottságok megőrzéséről, az esztétikai értékről. A 30.

ábrán bemutatott, erózió által létrehozott tájseb egy tipikus esete annak, amikor a sebek begyógyítása igen nehéz feladat. Megemlítem, hogy egy eróziós árok – a kiváltó októl függetlenül – nemcsak sebként, de természetes formaként is értelmezhető.

30. ábra Fenntartható fejlődés? Eróziós árok Pusztaberki határában. Mit tehetünk a lineáris erózió ellen? (A szerző felvétele)

4.2. 3.2Rendezési tervek

A rendezési tervek adják a legfontosabb keretet a tájtervezéshez. A regionális rendezési tervek sok tekintetben hasonlók a tájrendezési tervekhez, így szerkezeti felépítésük, időtávlatuk és léptékük a tájrendezési tervekével csaknem azonos. Az ÉVM 9007/1983. számú közleménye a tájtervezési tevékenységet a rendezési tervek készítésén belül szabályozta. Aközlemény közzétételét követően megjelentek a regionális tájrendezési tervek, amelyek elsősorban a természetvédelmi területekre és az akkori nemzeti parkokra, így Bükki, Duna–Dráva, Duna–Ipoly, Fertő-tavi, Hortobágyi, Kiskunsági Nemzeti Parkra készültek. Ezek a tervek valójában tájterveknek is tekinthetők.

Nem hazai példaként lássuk a háborúban lebombázott Frankfurt egy történelmi helyének rekonstrukcióját (31.

ábra) és a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkot, amely szintén egy terv eredményeként létrejött nemzeti park (32.

ábra).

31. ábra A Römer platz újjáépítésének kezdete 1971-ben. Frankfurt. (A szerző felvétele)

32. ábra Természetvédelem. A Krüger Nemzeti Park. Dél-afrikai Köztársaság. (A szerző felvétele)

Az általános rendezési tervek a tájrendezési feladatokat is tartalmazzák. A tájrendezési és természetvédelmi tervjavaslat elkészítése is kötelező. Az ÉVM 9007/1983. számú közleménye tehát a tájtervezési tevékenységet a rendezési tervek készítéséhez kapcsolta.

A későbbiekben több más, fontos olyan jogszabály született, amely az előbb említett közleményt követte, illetve módosította. Itt kell megemlítenünk az 1997. évi LXXVIII. törvényt az épített környezet alakításáról és védelméről, a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendeletet az országos településrendezési és építési követelményekről [OTÉK], a 2/2005. (I. 11.) Kormányrendeletet az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról, a 252/2006. (XII. 7.) Kormányrendeletet a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról, a 9/1998. (IV. 3.) KTM rendeletet az önkormányzati főépítészi tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályairól és feltételeiről, továbbá a 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendeletet az örökségvédelmi hatástanulmányról.

Az 1997. évi LXXVIII. törvény sok fontos fogalmat definiál, illetve értelmez újra. Eszerint:

· „a településfejlesztési koncepció a fejlesztés összehangolt megvalósulását biztosító és a településrendezést is megalapozó, a település közigazgatási területére kiterjedő önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal elfogadott dokumentum, amely a település jövőbeni kialakítását tartalmazza.

· a Településszerkezeti terv az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.

· a Szabályozási terv az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja.”

A fentiekből következik tehát, hogy a tájtervezés legfontosabb keretét a szabályozási terv adja meg, hiszen a tervek rendszerint valamely település mint közigazgatási egység területére vonatkoznak. Az 1997. évi LXXVIII.

tv. 2. § 20. bekezdés definiálja a szabályozási tervet, a 29. bekezdése pedig a településszerkezeti tervet.