1. 2007. január 1-jétől működő HUPIR (Hungarian Pediatric IBD Registry) elnevezésű gyermekkori gyulladásos bélbetegségek (IBD) regiszterének első eredményeként megállapítható, hogy hazánkban az IBD gyakorisága megegyezik a fejlettebb országok magas incidenciáival: három év alatt 420 új IBD-s gyermeket regisztráltunk, így az IBD gyermekkori incidenciája 7,48/105 (95% CI 6,34-8,83). Ez az index CD-ben 4,72/105 (95% CI 3,82-5,79), UC-ben 2,32/105 (95% CI 1,71-3,09), IBD-U-ban pedig 0,45/105 (95% CI 0,22-0,84). Érdekes módon CD-ben a fiúk aránya magasabb volt a lányokhoz képest (1,43:1).
2. A CD-s betegek 48%-a és az UC-s betegek 55%-a a középsúlyos-súlyos formába tartozott a diagnózis felállításánál. Egy éves nyomon követés után ez az arány 10%-ra csökkent. Ekkor az azathioprin használata 53%-os és az IFX adása 6,4%-os volt CD-ben, előbbi aránya UC-ben 35%. Családi érintettséggel 10,6%-ban, perianalis kórképpel 15,8%-ban találkoztunk.
3. Extraintesztinális manifesztációt (EIM) az IBD-s betegeknél a diagnózis felállítása idején 10,9%-ban rögzítettünk. Crohn-betegeknél az EIM gyakrabban fordult elő, mint kolitisz ulcerózásoknál (12,9% vs. 7%). A leggyakoribb EIM-nek az ízületi érintettség
bizonyult (42,5%), amit a bőr manifesztációk követtek. Többszörös EIM a gyermekek 10,6%-ában jelentkezett.
4. Az IBD kórismézésében a felső endoszkópiánál nyert biopsziás mintákban szövettani elváltozást 71%-ban észleltünk CD-ben és 48%-ban UC-ban. Azonban UC-s betegekben ezek az elváltozások aspecifikusak voltak, és nem segítették a diagnózis felállítását. A felső endoszkópia (fekély, erózió, afta, granulóma) a CD-s betegek kb. harmadában (31%) segítette a diagnózis felállítását. Ez az arány tovább csökkent, amennyiben a terminális ileumban látott fekély vagy kolonban látott specifikus elváltozás miatt a felső endoszkópiának nem volt diagnosztikus „hozama”. Végül, mindent összegezve: CD-s gyermekek tizedében perdöntő szerepet játszott a felső endoszkópia („diagnostic yield”).
5. A terápia rezisztens, súlyos Crohn-beteg gyermekek kezelésére új lehetőséget nyújt az anti-TNF-α terápia (infliximab). Egy országos felmérést irányítva megállapítottuk, hogy az infliximab indukciós terápiát követően kedvező terápiás választ a gyermekek 82%-a mutatott, továbbá a fisztulák 70%-a bezárult. Az infliximabbal kapcsolatos ismereteimet az USA egyik legnagyobb IBD centrumában mélyítettem el, az eredményekről 2 összefoglaló közleményben számoltunk be. 4458 infliximab kezelést összegezve 3,8%-os gyakorisággal fordult elő akut infúziós reakció, amely a felnőttekben megfigyelt értékkel összemérhető.
6. Az MBL szérumkoncentrációk szignifikánsan alacsonyabbak voltak az IBD-s gyermekekben a kontrollhoz képest, CD-ben és UC-ben egyaránt (IBD: p=0,007, CD:
p=0,04, UC: p=0,004). Az Alacsony MBL (<500 ng/ml) szintén gyakoribb volt CD-ben és UC-ben (p=0,002 and p=0,006). Az alacsony MBL szint korrelált az izolált ileális érintettséggel, az MBL hiány (<100 ng/ml) pedig a fiúkra volt jellemző (p=0,004).
7. A PAB antitestek jelenléte szignifikánsan magasabb volt CD-ben (34%) és UC-ben (20,4%) a kontrollokhoz képest (0%). Gyakorlati szempontból kiemelt jelentőségű, hogy a kombinációk alkalmazásával a teszt megbízhatósága jelentősen javult. Tehát a PAB és/vagy ASCA/pANCA kombinált alkalmazása fokozta a szerológiai markerek szenzitivitását CD-ben (87,4%) és UC-ben (79,6%) is. A specificitás 89,3% és 93,2%
volt. A GAB antitestek előfordulását szignifikánsan magasabbnak észleltük UC-ben a CD-s és kontroll csoporthoz viszonyítva (UC:12,2%, CD:1,9%, kontroll:1,9%, p<0,02).
8. Újonnan kórismézett és már kezelt, de relapszusban levő IBD-s gyermekekben a TLR2, a TLR4 fehérje és az mRNS expresszió a gyulladt kolon-mukózában szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban. A TLR2, TLR4 expressziója az új IBD-s és a kezelt, de relapszusos IBD-s csoportnál a kóros biopsziákban magasabb volt, mint az érintetlen bélszakaszból vett mintákban. Az IBD-s csoportokban a nem gyulladt mintákban a TLR2, TLR4 a kontrollokhoz hasonló volt.
9. Az iAP fehérjeszintek az UC-s gyermekek gyulladt bélszakaszában 22%-kal, a CD-s gyermekekben 20%-kal csökkentek az egészséges kontrollok mintáihoz viszonyítva. A CD-s gyerekek gyulladt bélszakaszában 24%-os fehérjeszint-csökkenést tapasztaltunk a nem-gyulladt területhez viszonyítva. Az immunfluoreszcens festés mindhárom csoportban igazolta az iAP és a TLR4 intraepiteliális kompartmenten belüli együttes lokalizációját.
10. CD-s gyermekek immunfenotípusát elemeztük a kórismézés idején (terápia előtt), a terápiát követően (remisszió), a relapszusos csoportban, akiknek tagjai később IFX terápiában részesültek és a kontrollokban. Az újonnan kórismézett, aktív csoportban és a relapszusba került, szintén aktív populációban a Th1 prevalencia csökkent, ezzel párhuzamosan az aktivált limfociták, dendritikus- és a memória sejtek aránya magasabb volt. Az újonnan kórismézett CD-s gyermekekben a mieloid/plazmocitoid sejtek aránya, a TLR2/TLR4+ dendritikus sejtek aránya magasabb volt, mint a kontrollban. Terápiát követően ezek az értékek normalizálódtak, függetlenül attól, hogy konvencionális (szteroid, azathioprin) vagy IFX terápiában részesültek a betegek.
IV.2. Cöliákia
1. A cöliákiás gyermekek duodénumának proximális és disztális régiójából vett biopsziás mintáinak összehasonlító elemzésekor megállapítottuk, hogy CLDN2 szignifikánsan fokozott volt az enyhébb boholykárosodásnál a disztális régióban (p=0,02), súlyosabb atrófiában a bulbuszban és a disztális régióban (p=0,001) a kontrollhoz képest. A CLDN2 expresszió a súlyosabb formában a bulbuszban és a disztális régióban egyaránt fokozott volt az enyhébb formával szemben (p=0,04 és p=0,03). Ezt az összefüggést a CLDN3 is mutatta (bulbusz p=0,008 és disztális régió: p=0,004). Bár ezekkel a finomabb módszerekkel ki lehetett mutatni a különbséget a duodénum 2 régiója között, a rutin klinikai gyakorlatban mindkét szakasz megbízhatóan igazolta a boholykárosodást.
2. Cöliákiás gyermekek duodenális biopsziáinak elemzésekor megállapítottuk, hogy a HSP72 expresszió mRNS és fehérjeszinten egyaránt emelkedett volt. Ez az eltérés a gluténmentes diétát követően normalizálódott. Ennek alapján feltételezhető, hogy a HSP72 véd a glutén okozta toxicitás ellen és antiapoptotikus hatású. HSP72 lokalizációs elemzésekor (immunfluoreszcencia) a fehérje intenzív festődését detektáltuk az intraepiteliális kompartmentben és a lamina propria immunsejtjein, amely arra utal, hogy a HSP72 szerepet játszhat a mukózális barrier fenntartásában.
3. Az iAP fehérjeszintű expressziója újonnan kórismézett cöliákiás gyermekek duodenális mukózájában szignifikánsan csökkent a kontrollhoz képest. Gluténmentes diéta bevezetésével az eltérések a normális irányba mozdultak. Az iAP és a TLR4 együttes lokalizációját lehetett igazolni, amely arra utalhat, hogy a barrier károsodás az alacsonyabb iAP enzim okozta csökkent LPS detoxifikáció következménye.
4. Cöliákiás gyermekek immunfenotípusának elemzésekor megállapítottuk, hogy a kórismézéskor (diéta előtt) kisebb arányban fordultak elő Th1, NK, NKT, iNKT sejtek, ellenben az aktivált CD4+ T sejtek, a mieloid dendritikus sejtek, a TLR2 és TLR4+
dendritikus sejtek aránya magasabb volt. Az adaptív immunitás eltérései, így a Th1 irányú eltolódás és az aktivált sejtek aránya gluténmentes diéta hatására cöliákiás gyermekekben döntően normalizálódnak, de érdekes módon, a veleszületett immunitás sejtes elemeinek eltérései a diétázó cöliákiásokban is megmaradtak, egyedül az APC-k TLR4 expressziója normalizálódott.
5. Cöliákiás egyénben a plazminogénhiány kóros TG2 kötéssel járt, amelynek szerepe lehet a fekély patomechanizmusában.
IV.3. Allergiás kolitisz
1. AC-s csecsemők laboratóriumi vizsgálatánál szignifikánsan fokozott volt a trombocitaszám a kontrollhoz képest (520+/-43 x109/l, p< 0,01). A specifikus IgE és a szérum eozinofil sejtszám nem adott diagnosztikus segítséget. Kolonoszkópos vizsgálatnál limfonoduláris hiperpláziát és aftás kolitiszt láttunk. Ezt a jóindulatú kórképet kezdetben nem lehet elkülöníteni (hasonló klinikai kép, laboratóriumi eltérések, kolonoszkópiánál makroszkópos- és mikroszkópos kép) a ritka csecsemőkori CD-től.
2. Hematokéziás AC-s csecsemők adaptív és természetes immunitását vizsgálva megállapítottuk, hogy náluk fokozott a naív/memória sejtek aránya a kontrollokhoz képest, kisebb mértékben rendelkeztek CD4+CD25+ és FoxP3+ T regulációs sejtekkel, továbbá a Thelper2 sejtek aránya magasabb volt. Eredményeink arra utalnak, hogy a kezdeti antigén terhelés döntő tényező a limfonoduláris hiperpláziával jellemezhető AC kialakulásában.