A TUDATTALAN PROBLÉMÁJA
1. A pszichológust a tu d attalan problém ája elsősorban a tudatosság em pirikus adataival k a p csolatban érdekli: vannak-e tu d attalan lelki jelensé
gek is a tudatosak m ellett s minő szerepük van a tudatos lelki élet keletkezésében, változásaiban?
De érdekli ezenfelül mint m etafizikai kérdés is:
vájjon az egész lelki életet, sőt az egész m indenség sze rk ez etét végső elem zésben lehet-e, vagy kell-e tu d attalan m ozzanatokból értelm ezni, úgy, mint Schopenhauer, Hartm ann vagy Bergson világszem
lélete tanítja?
L e i b n i z e t a tu d a tta la n fogalmához nem annyira pszichológiai megfigyelések vezették , han«m inkább metafizikai és m atem atikai elvei. A konti
nuitás gondolatát, mely szerint a valóság m inden részletében a végtelen kis átm enetek törvénye é r
vényesül, kiterjesztve a lelki életre, n y erte a tu d a tosságnak végtelen számú s egyetlen sorba rendez
hető fokozatait. E sorozatban s z o r o s é r t e l m ű t u d a t t a l a n fok nincs, vagy pedig csak mint h a tá ré rté k szerepelhet. A sorozat tagjait L eib
niz k ét csoportra osztja: a ,,nagy“ és „kis“ képze
123 tek re. A „nagy percepciók“ a világos és h atározott tu d a tta l vagy ö n tudattal m egalkotott képzetek, a
„kis p ercepciók“ pedig a viszonylagosan tu d a tta la nok. A kis percepciók ism ét k é t csoportba osztá
lyozhatók Leibniz elm élete szerint: vagy olyanok, m elyek semmi hatással nincsenek még tudatos éle
tünkre, hanem mintegy virtuális állapotban leledze- nek s várják a pillanatot, m ikor fejthetnek ki a tu datosság körébe em elkedő tevékenységet; — vagy pedig oly term észetűek e kis percepciók, m elyek m ár elhagyták a virtualitás szendergő állap o tát és h a t n a k a világos tu d a tra s valam ikép élmény- szerűen is jelentkeznek már. E hatás azonban nem az i s m e r e t form ájában m utatkozik meg (mert ez esetben m ár nagy percepciókká válnának), h a
nem valami h a n g u l a t vagy t ö r e k v é s for
májában: a nyugtalanság, izgalom, „oknélkül“ k e le t
kező és elszálló hangulataink alakjában.
Azon m etafizikai előfeltevések között, m elyek Leibniz tudattalanság-elm életét maguk után vonják, előkelő helyet foglal a t e s t é s a l é l e k v i s z o n y á r a vonatkozó meggyőződése is.
Leibniznél azért is szükséges volt a t u d a t t a l a n fogalmának bevezetése, m ert szerinte a test nem h ath at a lélekre; hogyan m agyarázza teh át az é r z e t e k k eletk e zésé t? Egy érzet k eletk e zé
sét könnyű kim agyarázni úgy, ha felveszünk külső anyagi ingert. Leibniz elm élete szerint a léleK- m onasnak nincsenek „külső“, anyagi ingerei;
foly-124
tonos belső változáson m e g y keresztül; m inden l e l k i j e l e n s é g e g y m o z z a n a t a a m o n a s b e l s ő f e j l ő d é s é n e k legyenek ezek a k á r képzetek, érzelm ek stb. A zonban a lelki jelen
ségek között a pszichikai okság szem pontjából nagy különbségek vannak. L éteznek oly lelki jelenségek, m e l y e k a m e g e l ő z ő l e l k i j e l e n s é g e k b ő l j ó l m e g é r t h e t ő k , de vannak olyanok is, m elyek e x a b r u p t o k ö vetkeznek be, m elyeket a megelőző lelki életben egyetlen egy nyom sem m u tato tt előre, m elyek hirtelen k ö v e t
keznek be, m integy a p s z i c h i k a i v a c u u m - b ó 1 szökkenve elő {ha t. i. a külső világ h atásá t elvetjük). A közönséges felfogás ezek et a lelki íé- n y ek e t „ é r z e t e k n e k “ mondja s okukat, mint hogy a belső pszichikai okságban nem található, a külső világra viszi vissza és „fizikai ingern ek “ mondja. Leibniz persze ezt el nem fogadhatja s í g y a j e l z e t t l e l k i t ü n e m é n y n e k o k a i t u g y a n c s a k a l é l e k b e n k e r e s i — o tt meg kell m aradnia — de viszont n e m a l é l e k t u d a t o s j e l e n s é g e i k ö z ö t t , m ert egyik érz e t nem oka a m ásiknak, hanem a tu d attalan o k között. így jutunk el a léleknek tu d a tta la n ré te g é hez. V annak te h á t lelki jelenségek (törvények), m e
lyek a tu d attalan b an m űködnek; ezeknek egyszers
mind különbözőknek kell lenniük a tu d a t tö rv én y ei
től. U gyancsak a tu d attalan hipotézisére k e lle tt jut
nia Leibniznek ak k o r is, ha egy egészen más
néző-125
\
pontból indúl ki, t. i. az i s m e r e t e l m é l e t nézőpontjából. A kérdés az volt: vannak-e ve - l ü n k s z ü l e t e t t i d e á k ?
Leibniz D escartes-tal egyetem ben abból indúl ki, hogy az é n - é l m é n y b e n közvetlenül reális létező t ragadunk meg. Ennek l é n y e g e mind a k é t filozófus szerint a g o n d o l k o d á s te v é kenysége. Lényege azonos tevékenységével. De váj
jon nem lehetséges-e ezt a ,(gondolkozást“ k ét osz
tály ra bontani? Lehet-e „gondolkozás“, mely tu d a
tos és „gondolkodás“, mely tu d a tta la n ? Leibniz sze
rint lehetséges. L ehetségesnek kell lennie a t u d a t t a l a n lelki életnek azért, m ert Leibniz is híve a velünkszületett eszmék elm életének. D es
cartes alapította meg ezt az i d e a i n n a t a -tant s Leibniz is fenntartotta annál is inkább, mert sze
rinte „tapasztalásból“ nem szerezhetünk eszm éket.
Locke azt az ellenvetést te tte a velünkszületett esz
mék ellen, hogy h a v o l n á n a k i l y e n e k , a z o k n a k m in d i g t u d a t o s a k n a k k e l l e n e l e n n i ö k , m ert hiszen a lélek lényege épen a gondolkodás, vagyis a tudat. Leibniz szerint lelkünk nem „tabula ra sa “, hanem vannak velünk
született eszmék, d e e z e k m é g s e m t u d a t o s a k , hanem tudattalanok. Ugyanis egészen más az: „ b í r n i egy gondolatot“ — és ez: „ t u d a t á v a l is bírni a gondolatnak." A t a p a s z t a l á s is m egerősíti a tu d attalan képzetek tanát.
Hány e m l é k k é p ü n k tudatos életünk vala
mely pillanatában? Nagyon kevés. Mennyi azoknak
126
a száma, m elyeket felidézhetünk? Nyílván nagyon sok. Felidézhetném -e őket, ha m ár eleve nem volná
n ak lelkem ben? Nem, V annak, te h á t c o n n a i s - s a n c e s a c t u e l l e s és c o n n a i s s a n c e s v i r t u e l l e s . Ezek ak tu álisak k á válhatnak, épp úgy, mint a rugó, m elyet egy súly lenyom ott, a súly eltáv o lítása után felpattan és szabaddá lesz. És ezzel a t u d a t o s s á g — mely D escartes-nál a lélek lényege volt, Leibniznél lényegtelen és nem fontos jeggyé le tt — elm aradhat, sőt az esetek leg
nagyobb részében el is m arad a lelki tev ék en y ségekből.
2. Ha nem a metafizikából indulunk ki, hanem a lélektan keretein belül m aradva vizsgáljuk a tu d a tta la n lelki élet kérdését, akkor a következő problém ák m erülnek fel:
a) V anak-e valódi tu d attalan lelki tények s mi
ben különböznek ezek a tudato sak tó l? Mi a különb
ség a tudattalan, tu d a ta la tti és meg nem figyelt lelki tények k ö zö tt? A tu d attalan lelki tények tu d a to sa k k á válhatnak-e valaha? — b) A tu d a tta la n lelki tények köre: vannak-e tu d a tta la n érzetek, k ép z e
tek, k ö v etk ez tetések ? — c) A tu d attalan lelki té nyek szerepe a lélektani m agyarázatban; hol van jogunk reájuk hivatkozni és belőlük értelm ezni a tu d ato s tén y ek et: csak ott-e, ahol e tények tudatos vagy fiziológiai okaiból való m agyarázat elégtelen, vagy ezekkel együttesen? Azaz: tu d attalan lelki té nyekben csak akkor k ereshetjük-e a tud ato sak okát,
í2 7
ha ezt a többi tudatos tényben, vagy a lelki élet fizi
ológiai alapjaiban nem találtuk meg?
3. Hogy tu d attalan lelki tén y ek et lehetségesnek tartu n k , az következik abból a m eghatározásból is, m elyet a tudatról fentebb adtunk, A tu d at és ön
tu d a t eszerint csak azokhoz a lelki tényékhez tapad, m elyek centrális ingerlés útján k eletkeznek. Mivel a tu d atn ak és öntudatnak m ellőzhetetlen előfelté
tele ez a k ö z é p p o n t i i d e g i n g e r ü l e t , azért az olyan élettevékenységek, m elyek ezt nem tudják fölkelteni, t u d a t t a l a n o k m aradnak.
V annak teh át nagyszám ban tu d attalan lelki ténye- ink is. Ilyenek pl, az em brionális életben azok a pszichikai tevékenységek, folyam atok, m elyekkel az embrió saját jellegzetes szervezetét kialakítja; ilyen a későbbi életben egészen az életkor végső ha
táráig az egyes szervekben beálló hiányoknak foly
tonos helyrehozása, ami szintén nem m agyaráz
ható tisztán mechanikai alapon, de nem is tuda
tos, Á ltalában összes vegetativ életm űködéseink tu d attalan o k , de tudatossá válhatnak. Ez akkor tö r
ténik, ha a középponti idegrendszer bekapcsolódá
sával érzeteket tudnak kelteni; ilyen pl, a fájdalom- é rz e t a gyom orban stb. A vegetativ életm űködések egyik kiváló szerve ugyanis a szim patikus idegrend
szer, mely a központi idegrendszerrel csak lazán függ össze. T u dattalan lelki tények továbbá mind
azok a pszichikus reflexek, m elyek hangulatainkat, vágyainkat kísérik. Ezek is csak akk o r válnak külön
128
tudatosakká, ha központi idegizgalm at k e lte tte k . T udattalanok külső cselekvésünk tényei is, m elye
k e t szintén pszichikai reflex ek n ek m ondhatunk.
T udatunk, közvetlen tap asz talatu n k ugyanis csak a pszichikus élet aktuális tartalm airó l van, testü n k rő l s a ra jta végbemenő változásokról nincs. Ö ntudatunk
ban azonban előre m egfogalmazhatunk olyan m űkö
déseket, m elyekről tudjuk (közvetett tudattal), iiogy testi cselekvések folynak belőlük. A cselekvésfolya
m at tudatos és nem tudatos részei a k övetkezőképp oszlanak meg: van bennük törekvés, vágy, akarat;
elhatározzuk m agunkat e tö rek v és kielégítésére; ez lelki m űvelet és tudatos is; tudatos az a további el
határozásunk is, mellyel a kielégítésre alkalm as esz
közök egyikét kiválasztjuk. Ami azonban m ár ez
után következik, a pszichikai reflex nem tudatos.
Ha mégis tudatosnak mondjuk, az az ért van, m ert lefolyása tudatos lelki ténnyel van megfogalmazva.
V annak azonban oly lelki tények is, m elyeknek tudatossága vagy tu d attalan term észete nem dönt
hető el oly könnyen, mint a fentebbi tények s m e
lyeknek a tudatossághoz való viszonyáról a pszi
chológusok nem tu d ta k egységes vélem ényre jutni.
Ily lelki tények az ösztönszerü m űködések az em ber és az állat lelki világában, az érzetek , a k ö v e tk e z tetése k stb. A kérdés te h á t ez: vannak-e, le h e tsé gesek-e tu d a tta la n érzetek és k ö v etk ez tetések ? Az ösztön-m űködések szükségképen tudattalanok-e»
129 azaz a tudattalanság lényegesen hozzátartozik-e az ösztön m űködéséhez? Ami ezt az utóbbit illeti, a tudattalan ság jellem vonását nem kell az ösztönös m űveletek szükségképi és mindig jelentkező m ozza
n atán ak tartanunk, ha t. i. az ösztönről helyes fo
galm at alkotunk. Ha az ösztönben az érzéki élőlé
nyek v eleszületett és öröklődő term észettörvényeit, ezek összegét látjuk, melyekkel élet jelenségeket, vagyis önm agukra irányúló célszerű m űködéseket hoznak létre önmagukon, ak k o r a tudattalan ság jegye nem illeti meg az „ösztönt“ a maga egészében, m ert ez esetben mind a tudattalan, mind a tudatos lelki és testi életfolyam ataink az ilyen ösztönön alapulnak. Az ösztönszerű tevékenységek maguk hol tudatos, hol pedig a tu d attalan b an m aradó ere d m énnyel végződnek s a lepergő tevékenység ezen végső pontja szerint tekintjük őket majd tu d ato saknak, majd tudattalan o k n ak . így pl. ösztönsze- rünek, ösztönön alapulónak mondjuk azon tu d a tta
lan tevékenységünket, mellyel szerveinket fizioló
giai úton alakítja, fejleszti szervezetünk, am ellyel táplálkozunk (vegetativ életjelenségek); — de ösz
tönnek mondjuk azt a tu d attalan készségünket (diszpoziciónkat) is, m elynek alapján a tárgyak h a tásából ism eretek, a szükségleteinknek megfelelő vagy meg nem felelő tárgykép után pedig érzelm ek tám adnak bennünk (szenzitiv és spirituális életjelen
ségek). E két fogalom tehát: ösztön és tudattalanság, nem azonos egymással. De nem jutunk el szükség
képen a tudattalansághoz ak k o r sem, ha az ösztön
Várkonyi: A pszichológia alapvetése 9
130
m ivoltát m ásképen határozzuk is meg. T. i. az ösz
tönben azt a m ozzanatot is tek in tetb e vehetjük, hogy az ösztön minden egyes fajt m eghatározott körülm ények között egy pontosan meghatározott célszerű tevékenységre kényszerít, mely mindig az egyed és a faj fe n ta rtására szolgál. Ha ösztönnek tekintjük is ezt, akkor sem kell az ösztönön alapuló életm ű k ö d ések et m indenképen tu d a tta la n folyam a
to knak vennünk. Az állatok élettevékenységeit, v«gy jól bevált m unkahipotézis értelm ében egyébkent sem szoktuk tudattalanoknak tekinteni, hanem egy
szerűen tudatosaknak; vagyis az állati lélek tev é
kenységei az ö n t u d a t o s (emberi) jelenségekkel állanak csak szemben, de nem kell őket tu d a tta la noknak tartan u n k .
Bonyolultabb a t u d a t t a l a n é r z e t e k kérdése. A kik a tu d attalan é rzetek e t lehetség esek nek tartják, sokszor bizonyos fiziológiai v áltozáso
k a t te k in te tte k kész érzeteknek s mivel a fizioló
giai folyam atok maguk nem tudatos lelki tények, az ért tu d a tta la n é rzetek e t láttak bennük. L ehet pl.
egy hanginger oly csekély erejű, hogy h atása az érzetküszöb a la tt m arad, azaz nem halljuk. A lül egész szerkezete megérzi esetleg a gyenge fizikai hatást, de ez m egm arad a szervezet fiziológiai á tv á l
tozásának, h atása nem lesz tudatossá. E bben az ese tb e n teh át „é rze trő l“ még nem lehet beszélni, m ert mint látni fogjuk az érzethez nemcsak a fizioló
giai folyam at tartozik hozzá, az csak inger épúgy, mint a fizikai külső inger, hanem tudom ásúlvétel is,
131 vagyis a tudat. Az érzet a csecsem őkorban is, meg később is mindig tudom ásulvétel, s a különbség csak abban van, hogy a lelki élet kezdetleges to
kán csupán a szubjektív változást vesszük tudom á
sul, míg később már tárgyíasítjuk is az érzeteket.
Azaz, ha egyszer valamely inger középponti ideg
folyam atot is keltett, m ár nem m aradhat tudattalan.
Az érzetküszöb alatt m aradó fiziológiai ingerek le
hetnek ilyenek, de akkor nem is érzetek. Előfordul
hat azonban, hogy az ilyen gyenge fiziológiai folya
matok, melyek egyenkint az érzetküszöb alatt m aradva, egyáltalán nem lépnek a lelki tények biro
dalm ába, összegeződve oly erőre tesznek szert, hogy érzetet, mégpedig homályos érzetet okozhat
nak, azaz bejutnak a valóságos lelki tények közé.
Ez lehet az az eset, m elyre a Leibniz óta használa
tos példa utal: a tenger egyes csobbanásai külön- külön nem jutnak a tu d atb a (petites perceptions), hanem együttesen okozzák a zúgásnak (grande p e r
ception) érzetét. Itt teh át nem arról van szó, hogy egyes t u d a t t a l a n érzetek léteznek s ezek összege adna egy t u d a t o s é r z e t e t , m ert b á r
m ennyiszer adjuk is össze a tudattalan t, nem k a punk összegül, eredm ényül tudatot, — hanem arról, hogy a f i z i k a i i n g e r e k minősége szerint egyes hullám okról semmilyen érzetünk sincs, de van egy nagy hangérzetünk az ö s s z e o l v a d t f i z i
k a i i n g e r e k közössége miatt. (Hasonló érzet ez a W u n d t t ó l elnevezett „ i n t e n z í v k é p z e t h e z“, pl. egy húr rezgéseitől okozott egységes 9*
132
hangérzethez, hol az e g y e s rezgéseket külön nem érzékeljük, hanem csupán a rezgések összeségének, a rezgő húrnak van érzetet okozó ingerhatása.).
A tu d attalan érzetek tana te h á t sokszor azon alap- j szik, hogy Összetévesztik a z é r z e t n e k , m i n t ] l e l k i t é n y ne k s a j á t o s s á g á h o z é p p e n n e m t a r t o z ó f i z i o l ó g i a i folyam atot m a
gával az érzettel.
Egy másik oka is volt a tu d a tta la n érzetek föl
tevésének. Voltak, kik a f i g y e l e m m e l nem ta p asztalt érzetek e t is „ tu d a tta la n “ érzetek n ek n e
vezték. A tu d attalan érzetek elm élete ezeknél onnan eredt, hogy összezavarták a t u d a t o t érze
teink t a r t a l m á n a k ism eretével s általában az ébren létet a tudattal. E nézet szerint egy érzet ak k o r „tu d attalan “, ha nem figyelünk rá és rögtön tudatossá válik, mihelyt a figyelem reá irányul. A figyelem azonban szintén nem képes egym agában tudattalan lelki tényből tudatosat csinálni, m ert a figyelem csakis oly tényekre vonatkozhatik, melyek a tu d at körén m ár belül vannak; ez m ár a tu d at és a figyelem fogalmából következik. A figyelem m űkö
désével azonban elérhetjük azt, hogy az érzeteket, — melyek mindig, még ha tartalm uk teljesen homályos is, tudatos tények — nagyobb világosságba helyez
hetjük. Ha a figyelem volna az alapja az érzet tu d a tos voltának, ak k o r az ism eret nagyobb világossága szükségképen kapcsolatban volna az érzeti hangu
lat élénkebb voltával; pedig ennek épen az ellen
kezője történik.
133 Még kevésbbé fogadhatjuk el a t u d a t t a l a n k ö v e t k e z t e t é s e k gondolatát, ameiy Schopenhauernél, Helmholtznál, P oincarénál s má
soknál oly fontos szerepet tölt be s főként a külső világ tu d atán ak m agyarázatára szolgál, A reaiitas- probléma megoldásának két ellentétes típusa van:
az egyik elm élet a realitás közvetlen lelki meg
tap asz talását hirdeti, a másik szerint csak indirekte vehetjük birtokunkba a bennünket környező valósá
gos világot, közvetítő pszichikai folyam atok útján.
Ilyen közvetítő lelki tevékenységek volnának a fen
tebbi filozófusok szerint a k ö vetkeztetések, m elyek tud attalan u l m ennek végbe bennünk s am elyekkel a külső világ létezésére k ö vetkeztetünk. Ezen tu d attalan k ö v etk eztetések szkémája ez: V annak é r
zeteink, vagyis oly tu dattartalm aink, m elyeknek feltűnése, egym ásutánja s egym ásm ellettisége s«m a tu d at term észetéből, sem magukból az é rz e tta r
talm akból meg nem m agyarázható; kell te h á t egy kívüleső cknak lennie, mely előidézi s ezt az elégséges létrehozó okot nevezzük ,.külső világ
n a k “. A realitásb an való hitünk ezen a köv etk ez
tetésen alapul.
Am int azonban nem fogadhatjuk el a tu d attalan érzetek feltevését azért, m ert középponti ideg
ingerrel kapcsolatosak, épúgy ellenkezik a tu d a t
ról táp lált felfogásunkkal a tu d attalan k ö v etk ez te
tések lehetősége is, sőt még egy okkal inkább elle
neznünk kell a feltevést. Ugyanis a k ö v e tk e z te té sek Jétrejöveteléhez nem csak tudatra, hanem
egye-nesen öntu d atra van szükség, m ert a k ö v etk ez telés nem oly elemi, első lelki tény, mint az érzet, hanem a tu d attartalm ak további feldolgozásának késői eredm énye, E feldolgozáshoz pedig a tu d a tta rta l
mak öntudatos szem léletére van szükségünk s ez 1 csak az öntudatban megy végbe,
4, Mi a m agyarázata annak, hogy öntudatunk k é t ilyen részre oszlik, m integy k é t birodalom ra, a
tudatos és tudattalan tények világára? Honnan van az, hogy mint látni fogjuk, e két világ között nincs szakadék, hanem mintegy egyikből a m ásikba szál
lanák fel és alá lelki tényeink? Első te k in te tre ügy látszik, hogy amit egyszer m egéltünk, annak tu d a tosnak is kell lennie, amint fordítva is: lehetetlen, hogy ami tudatos bennünk, ne legyen lelki élm é
nyünk. A zonban meg kell fontolnunk, hogy más a lélek, mint i s m e r e t a l k o t ó és más, mint i s - m e r e t k ö z l ő , s ez utóbbi m inőségének tö rv é nyei m agyarázzák a tudatvilág sajátos ökonóm iáját.
M ert a tudatosság és tudattalan ság régióit egy bölcs ökonómia választja szét egymástól: - a v egetatív és reflexm űveletek, meg az em lékezetben e lra k tá ro
zott nagy képzettömeg azért áll a tudaton kívül, hogy több erőnk m aradjon a szellemi élet kifejtésére.
A tudattalanul készen álló képzetek appercepció- töm ege is ennek a célnak szolgál.
Ezzel egyszersm ind m egadtuk a feleletet a rra a k érd ésre is: vájjon összeegyeztethető-e a lelki je
lenségeknek a fiziológiai és a tu d a tta la n alapból együttesen történő m agyarázata, vagy pedig csak 134
135 ott íordulhatunk-e a tu datosaknak tu d attalan té nyekből való levezetéséhez, ahol a tudatos és a fiziológiai okok elégteleneknek bizonyúltak? Tud
juk, hogy a lelki élet tényei k é t nagy csoportra osz
lanak, ha keletkezésük törvényeit tekintjük: közvetlen fiziológiai alapú és közvetlenül pszichikai alapú té
nyekre. Ez utóbbiaknál a fiziológiai alapok csak any- nyiban jutnak szóhoz, mert á l t a l á b a n a lelki élet a testhez van kötve. Ezeknél tehát a fiziológiai ténye
zők nem szerepelhetnek k ö z v e t l e n magyarázó ckok gyanánt, legfeljebb távoli háttérnek tekintjük őket; és ebben az értelemben a fiziológiai és pszichikai okok együttes felvétele itt nem ütközik elvi nehéz
ségbe. Ellenben a közvetlen fiziológiai alappal bíró lelki jelenségek a pszichikus tudattalanból való ma
gyarázatra nem szorulnak rá. A tudattalan tehát nem egyetem es gyökere minden lelki ténynek (azaz, nem az egész lélek tan ra kiterjedő m ódszeres posztulá- tum), hanem csak részlegesen érvényesülő segéd
fogalom.
I r o d a l o m : W indelband: Die Hypothese der U nbew ussten. F estrede. Heidelberg, 1914. — R é v é s z G.: Leibniz pszichológiája. IV. (Leibniz.
M. Filoz. Társ. K önyvtára. Bp. 1917. 86— 105. 11.)
IV. F E JEZET.