1. A tu d at problém ájával szorosan összekapcso
lódik s a pszichológia anyagának kellő áttek in tésére és tárgyalására nagyfontosságú az a kérdés, m elyek a lelki jelenségek legfőbb osztályai? Hogy ily osztályokat egyhangú m egállapítással még nem különítettek el egymástól a pszichológusok, annak oka a tudatos lelki tények roppantul összetett s bo
nyodalm as term észetében rejlik: gyorsan eltűnő voltukban, egymást átható s egym ással egybeolvadó term észetükben s abban, hogy a tudategészben nem csak egyforma létm ódot nyernek, hanem egy m é
lyebb alap p áratlan egységbe foglalja őket össze.
M indam ellett nem hiányoztak k ísérletek arra, hogy a tu d at jelenségek legfőbb csoportjait m egállapítva tárgyalhassák a pszichológusok a lelki élet egész te rü le té t. E felosztások közül a legfontosabbakat a
következekben foglalhatjuk össze:
A tudat jelenségek e g y m á s u t á n j á t tekintve vannak egym ást pusztán f i z i o l ó g i a i a l a p o n követő pszichikai jelenségek és vannak olyanok, me
lyeiméi p s z i c h i k a i a l a p okozza az egymásutánt.
P élda az előbbire bárm ely u. n. szukcessziv-koníraszt
137 a látás körében. Ha sokáig nézünk valamely vörös szín
foltot s u tána fehér lapra tekintünk, ugyanolyan nagyságú zöld foltot fogunk látni. Ez az egym ásután tipikus és jellemző esete a tu d a té le t egym ásutánjá
n ak és a következő m ozzanatokban különbözik egy m ásik tudatjelenség-csoport egym ásutánjától: elő
ször is a k ét tudattartalom (vörös-zöld) egym ásra nézve teljesen közömbös, azaz semmi sincs logikai
lag a vörös tartalm ában, ami a zöldet követelné.
Ami ezt követeli, az csak a mi utólagos, m egértő törvényalkotásunk, mely a kiegészítő színekről ki
mondja az összetartozást, de a tudatban s a két tartalo m b an ez a követelés egyáltalán nincs meg.
A tudattények egym ásutánja tehát e tartalm akból s a tudatból sem m iképen sem k ö v etk ezteth ető ki. Mi tehát egym ásrakövetkezésüknek m agyarázata? Nem pszichikai, hanem csakis fiziológiai m agyarázat ad h atja meg e szabályszerű egym ásrakövetkezés o k át s ezt a szemnek fiziológiai szerkezetében ta lá l
juk meg. Vannak teh át oly lelki egym ásutánok, m e
lyeknél a pszichofizikai parallelizm us, mint m unka- hipotézis teljesen jogosult s e jelenségek alkotják a lelki életnek egy nagy külön terü le té t. Ide kell szá
m ítanunk pl. a reprodukció s az érzéki érzelm ek csoportjait is.
Szem ben áll a fiziológiai alapú egym ásutánnal a tisztán pszichikai alapon bekövetkező egymásután.
Példáúl szolgálhat erre a viszonyok megismerése.
Legyen k ét teljesen egyforma hang adva a tu d a tunkban. pl. két hegedű ,,a“ hangja (a színezettől és
138
hangerősségtől most eltekintünk). A m egism erés m ozzanatai a következők: a hangbenyom ást követi a hangok egyform aságának, mint tényállásnak, fel
ism erése. Hogyan következik az egyforma h a n g o k tu datosulására a hangok e g y f o r m a s á g á n a k tudatosulása? Van-e más szóval a k ét tu dattartalo m között belső kapcsolat, logikailag utal-e egyik a m ásikra? Nyilvánvaló, hogy igen. Az egy
forma hangok tu d ata saját belső tartalm a, sze rk e
zete szerint követeli az egyform aságok tu d ato su lását, a két egym ásután következő tartalom teh át nem közömbös egym ásra nézve, hanem egym ást feltételezi. A szukcessziv-kontraszt jelenségének egyik sajátossága a fiziológiai alap. A viszonyismerés
nél m utatkozó egym ásutánnak ily közvetlen fizioló
giai alapja nincs. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a viszonyok m egism erésének pszichikai tev ék en y sé
gei nincsenek általában valam ely fiziológiai alaphoz (pl. az agyhoz) kötve; csak annyit állítunk, hogy nem tudunk jelenleg még oly közelebbi fiziológiai folyam atra rám utatni, mely olyképen idézné elő a reláció-ism erés egym ásutánját, mint a szem sze rk e
zete a kontraszt-élm ényt; sőt tovább menve egyene
sen azt tartjuk, hegy a reláció-megismerés egymás
utánjának m egértésére ez nem is lesz szükséges soha. A k ét tudatjelenség egym ásutánját ugyanis m aradék nélkül le lehet vezetni saját belső ta r ta l
mukból, az előző tudatm ozzanat s a következő kö
zött t i s z t á n p s z i c h i k a i k a p c s o l a t ált fenn. A lelki jelenségek ezen csoportjába tarto z n ak
139 az értelm i megismerés összes alakjai, valahányszor a reláció-ism erés alapform áját tisztán követik, to vábbá a törekvés lelki folyamatai, ahol egy é rté k nek felism eréséből, mint motivumból további lelki m ozzanatok fakadnak.
Az első és második csoportba tartozó tudat- tényék azonban szinte sohasem jelentkeznek ily ideális tiszta alakban, egymástól elszigetelten, aho
gyan a fentebbi példákban feltüntettük. A tudatfo
lyam mindig a lelki élmények nagy és kusza töme
gét sodorja magával s így a lelki élmények a legszorosabban eg-ymásbafonódva jelennek meg, a fentebbi két csoporthoz tartozók is. De mint típu
sok, mint alapform ák, a fiziológiai és tisztán pszi
chikai egym ásutánok a lelki életben döntő fontos
ságú kategóriákat jelentenek.
2. Az így m egkülönböztetett tudatjelenségek két osztálya elvezet bennünket egy régi és hasonlóké
pen fontos osztályozás alaposabb m egértéséhez.
M ár a skolasztika filozófusai is alapvetőnek ta rto t
ták az é r z é k i (szenzitiv) és s z e l l e m i (intel
lektuális) lelki jelenségek s m űködések közötti k ü lönbségtevést. A tudattényeknek e k é t osztálya k ö zött újabban H u s s e r l és K ü l p e elméleti, illetve kísérleti vizsgálatai em elték ki a m élyreható különbséget, anélkül azonban, hogy a különbség igazi term észetére nézve egyetértést hoztak volna létre a pszichológusok körében. A zav art az okozta, hogy az ,,érzéki" tu d attartalm at azonosították a
„szem léletessel", vagy a tudatban „közvetlenül
140
észrev eh ető ” jelenségekkel. Ezek az azonosítások azután m egakadályozták az egységes felfogás k i
alak u lását és annyiban nem álltak helyes alapon, m ert a szem léletes és nem szem léletes lelki tények közötti különbségtevésnél a szemlélés fogalmán for
dul meg minden. Ugyanis lehet elgondolni oly tudati
„szem lélést”, mely nem csak az érzéki elem eket r a gadja meg, hanem a tiszta gondolatokat is és tu d juk, hogy a K ant utáni korszak egész ism erettan á
ban máig mily nagy szerepet szántak sokan a „szel
lemi szem léletnek”, az „intuíciónak”, m ely utóvégre is nem lehet egyéb, mint nem -érzéki lelki ta r ta l
m ak közvetlen m egragadása, „szem lélete”. És ugyanígy áll a helyzet a „közvetlenül észrevehető"
tu d attartalm ak k a l is: nem csak az érzéki m ozzana
to k ra áll ez a kritérium , hanem m inden egyes tu d a tos lelki tényre kivétel nélkül. A z érzéki és nem érzéki tu d attartalm ak között csak azon az alapon különböztethetünk helyesen, am elyet az 1. pontban érintettünk: ez a közvetlen fiziológiai vagy köz
v etlen pszichikai okozás szem pontja. Érzéki tu d a t
jelenségeknek teh át azokat fogjuk nevezni, m elyek valam ely érzékszervben végbem ent változásnak, vagyis érz e te t okozó ingernek köszönik ere d e tü ket, ak á r közvetlenül, ak ár közvetve: ezek az érze
tek, szem léletek és az u. n. k épzetek; azok a lelki jelenségek pedig, m elyek nem vezeth ető k vissza ily érzékszervi változásra, szellemi term észetűek.
3. A harm adik fontos m egkülönböztetés a
tu-141 d attén y e k et a k t u s o k r a és t a r t a l m a k r a osztja. Ez a különbség a legalapvetőbbek közé ta r tozik és a következő m ozzanatokat foglalja m agá
ban : Bizonyos tudattényeink lényege abban áll, hogy általuk a lélek valam ire ráirányúl, vo n atk o zásba lép valam ely tárggyal. E zt az attitűdöt, állás- foglalást m ár régen is ,,intentiónak“ nevezték. Ilyen intencionális m agatartást tanúsít a lélek akkor, mi
kor valamit megismer, szeret, vagy gyászol stb. (Ez az intencionalitás nem egyenlő azzal a jelenséggel, hogy a tu datnak mindig van tárgya, m ert maga az intentio is lehet tudatos, azaz leh et tudattárgy, A tu d ato t nem szabad m ásnak, mint m egtapasztalás
nak felfogni s így a lélek intenciós m űködése nem egyenlő a tudati tapasztalással.) Az intentio gondo
la tá t az újabb lélektanban B r e n t a n o és H u s s e r l (aki ,,hyletikus élm ényeknek“ nevezi a ta r
talm akat) elev en ítették fel; közeli rokonságban áll elm életeikkel K ü l p e és S t u m p f felfogása, kik
„élm ényeket“ és „funkciókat“ különböztetnek meg.
Az intencionális tudatm űködéseket „aktusok
n a k “ is nevezzük, kiem elve azt a szerepüket, mely az inkább passzív jellegű tartalm ak m egragadására és ezek összetűzésére irányúi. Ily intencionális aktu
sok nagy számmal vannak a tu datban és az újabb pszichológiának éppen abban van egyik nagy ered
ménye, hogy finom megkülönböztetéseivel ezekre és a lelki életben betöltött rendkívül fontos (egységesítő) szerepükre rám utatott, anélkül persze, hogy számukat kimerítően m egállapíthatta volna.
142
4. Régebbi osztályozás W undté, ki megkülönböz
tet: 1. p s z i c h i k a i e l e m e k e t , ezek az érze
tek és egyszerű érzelmek; — 2. pszichikai elemek
ből keletkező ö s s z e t é t e l e k e t , m ilyenek a , .k ép zete k “ és a kedély változások; — 3, harm adik helyen az összetettebb lelki jelenségek k a p c s o
l a t a i t tárgyalja (asszociáció, appercepció); — 4.
ezután következnek a lelki f e j l ő d é s törvényei,
— s végül 5. a lelki k a u z a l i t á s törvényei. E felosztás sark alato s pontja az a tudom ányelm életi meggyőződés, hogy vannak lelki elemek, m elyek nem csupán a tudós agyában szü lete tt abstrakciók, hanem kész valóságok s ezek összetevődhetnek, csoportosúlhatnak stb. M inthogy a lelki elem relativ önállósága teljesen elfogadható nézetnek bizonyúl, ezt a felosztást egyesítve az 1. pontban foglalt osz
tályokkal, nyerjük a lélek tan anyagának régtől fogva szokásos felosztását érzéki lélektani ele
mekre: érzet, képzet s a velük kapcsolatos lelki tevékenységek, majd a tisztán pszichikai jellegű elemi lelki tényekre és ezek létrehozó folyam ataira, főkép az intencionális aktusokra, m elyek tárg y a lá
sát szorosan egybe kell kapcsolnunk m agukkal az élm ény-tárgyakkal, hogy hű k ép é t adhassuk a v a
lódi lelki életnek.
K k ' . Y Y V ' j '
\\\ \
TARTALOM.
Lap Bevezetés — — — — — — — — — — — 1 1. §. A lélektan és feladata — — — — — — 1 2. §. A lélektan irányai és fajai — — — — — 37 I. Fejezet. A tudat — — — — — — — — — 75 II, Fejezet. A figyelem — — — — — — — — 108 III. Fejezet. A tudattalan problémája — — — — — 122 IV. Fejezet. A lelki jelenségek osztályozása — — — 136
144