A VILÁG VÁLTOZÁSAI, AZ EMBERI NEM MEGÚJÍTÁSA
XIII. TSEKEL Y VERSEINKNEK BE REKESZTÉSE EPILÓGUS
Ez SzéP- virtusoknak tündöklő Czimere, Pallas
8'
Minervának kevant Bőltsesseghe, Mintegy Apollonal, nallad van leteve, Az kilencz Musaknak vagj első szűlette.695 Ritka virtusidnak mostis attad jelet, Ez kis Minervának maga gyengeséget Nem nezted egy űgjű erőtelenseget,
Hanem tsendes füllel halgattad beszédet.
Ezért s' egyebekert egesz éltetekben
100 Kedves élteteknek minden reszeiben
Bő áldással Isten fizessen ez Testben, Örökké tsendesek legjetek Lélekben.
Apollo tejeből valamit szophattunk,
Annál semmi keppen többet nem mondhatunk,
705 Más időre arra igirjűk mi magunk, Ha Isten engedi, nagjobra Czélozunk.
Kevés erő sullyos terhet nem viselhet, Herculessel tartya Atlasis az eget, Tudom, verseinkben fogjatkozas esett,
110 Melyről gjengesegűnk botsánatot kerhet.
691 [A sor elött nincs semmi.] 693 Mindegy
117
Címe nincsen.
Keris edgjen edgjen nagj batran tőlletek, Fogjatkozásinkat hogy ha fel veszitek, Azokban mint Atyák minket itellyetek, Mellyért most, őrőkké boldogok legjetek!
A MŰ ADATAI
Lelőhelye: RAkKKvt (a volt Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtára) 731. sz. kézirata. A pergamen
kötésű negyedrét kézirat két, eredetileg különálló 24 leveles füzet összekötéséböl keletkezett. Az első füzet a jelen darabot tartalmazza latin és magyar nyelvű kidolgozásban. Másolási idejét, a másoló személyét nem ismerjük. A kézirat második füzete latin és magyar változatban a Bencze Józseftől 1732-ben lemásolt
„Illustrissimae totoque Christiano Orbi salutarissimae Domini Jesu Christi Nativitatis felici omine Collectis Musarum ad Suavem Poeseos Aganippen floribus resparsa Cwnabula" című, a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban az 1696. decemberi közvizsgán előadott vizsgaverseket őrizte meg számunkra (kiad. VARGA Imre, i. m. 1967. 93-151).
A kézirat első levele, mely valószínűleg az előadás címére, idejére és esetleg egyéb körülményekre vonatkozó adatokat tartalmazhatott, hiányzik. A másolat a latin változat szövegével kezdődik. Utána "Ad praecedentium sensum sequentia Hungarico Idiomate subjiciuntur" megjegyzés olvasható. Ezt követi ugyanazzal a kézírással a cím nélküli magyar szöveg.
Mikrofilmje a MTAK Mikrofilmtárában A 170/III. sz. alatt található. A szöveget, mely nyomtatásban itt jelenik meg először, a filmfelvételről másoltuk le.
SZERZÖ
Nem egyetlen szerző műve, kollektív alkotás. Mind a latin, mind a magyar szöveg részeit más-más személy írta. Feltehetőleg azok a poétikai osztályú tanulók, togátus diákok, akiknek neve és rangja az egyes részek végén olvasható. Ugyanezek a személyek nemcsak megírták a szerepeket, hanem valószínüleg ugyanők el is deklamálták azokat. A kollektív szerzőség mellett szól az a tény, hogy a szövegben többször esik szó ugyanazokról a dolgokról. Vonatkozik ez elsősorban a magyar változatra. A vaskorról Uzoni Sámuel deák 19 versszakban beszél a negyedik részben. Az Igazság istenasszonyának panasza után a hatodik részben Solymosi István deklamációjának ugyanez a tárgya: „Az vas ideonek mostohasagarol valo panasz."
Panaszának első felében azonban ugyanúgy dicséri az aranykort, a skólabeliek akkori gyöngyéletét, mint azt Almási Mihály tette az aranykorról szóló második deklamációban; így aztán a 16 strófából csak 4 telik a vaskor általános jellemzésére, hogy a -befejező 4 versszakban a hallgatósághoz a színpadról kiszólva, lakomára hívassa meg magát. Hasonló ismétlődések fordulnak elő a tizedik és tizenegyedik részekben:
beszámolók a vízözön pusztításáról, Deucalionnak és Pyrrhának Thetisz istenasszonnyal való tanácskozásáról, az emberi nemnek általuk való „megújításáról"
A deklamálók közül a latin változatban Joo Ferenc két részt is elmondott („Salutatio Praeliminaris" és
„Consultatio Jovis de perdendo Humano Genere"), Almási Mihály pedig szerepelt mind a latin („Aurea Aetas"), mind a magyar („Arany idő") változatban. Ez a két „poéta" bizonyára két-két résznek a szerzője
tehát.
FORRÁS
A témát Ovidius Metamorphosesének 1. könyve szolgáltatta a 415. sorig bezárólag. A latin változatban helyenként szóról szóra átemelt sorokat is találunk (pl. 42--43, 195--197, 199, 208-210, 330). Máshol Ovidius kifejezéseit felhasználva „költik" tovább a szöveget. Lényegében azonban a témát a Metamorphosesböl vették. Az ittott megállapítható egyezés, imitáció ellenére a latin szöveg egészében -legalábbis a kor bevett szokása szerint - eredeti szerzeményként fogható fel.
A magyar változat nem fordítása a latinnak, legfeljebb annak nagyon szabad átdolgozása. Csak annak vezérfonalát, szerkezetét követték, de ezt sem mindig. Terjedelemben a magyar szöveg a latinnak a duplája (356 sorral szemben 714 sor).
A latin nyelvű szerzemény, melynek szövegét a jegyzetben alább közöljük, kilenc poéta deklamációjából áll. A ,jelenetek" így következnek:
I. Salutatio Praeliminaris II. Aurea Aetas
III. Aetas Argentea et Ahenea IV. Gigantomachia
V. Consultatio Jovis de perdendo Humano Genere
VI. Oratio Undecim Deorum, Ne Mundus fulminibus, sed potius aqua periret VII. Neptunus auxiliaribus undis juvat Fratrem suum, Jovem
VIII. Deucalion et Pyrra consequuntur simulque accepto a Themide Consilio, Humanum Genus reparant IX. Epilogus
A magyar változat tizenhárom ,jelenet"-böl áll. Az első kettő funkciójában és mondanivalójában egyezik a latinnal. A III. („Ezüst idő") csak egy részét adja a latinban megfelelő résznek. A „Vas ideo"-t új deklamáló ismerteti a IV. ,jelenet"-ben. A magyar változatból lüányzik a Gigantomochia, ezzel szemben új rész az V.
(„Az igazsagnak isten aszszonya, Asztraea ez bűnös vilagtol el butsuzik.") Ez után a VI. rész ismét a vas időt tárgyalja („Az vas ideonek mostohasagarol valo panasz"), sokszor ismételve a II. és IV. rész gondolatait. A magyar változatban Jupiter csak az emberekre haragszik, őket akarja elpusztítani. (Lásd a VII. részt!) A latin VI. és a magyar átdolgozás VIII. része tartalmilag egyező. Ugyanezt mondhatjuk a latin VII. és a magyar változat IX. jelenetéről, eltekintve attól, hogy a magyar átdolgozás jóval bővebb. A latin nyelvű feldolgozás VIII. részét a magyar változat - ismétlésekbe bocsátkozva - két jelenetben vitte színre. (X-XI.) A latinban nincs megfelelője a XII.-nek: „Az isten aszszonyok örülnek az embereknek megh uijításokon." Mindkét változatot a közönségtől elköszönő epilógus fejezi be.
A szerkezeti felépítésben megfigyelhető különbözésnél jelentősebb a két változatnak a mondanivaló eszmeiségében való eltérése. A túlnyomórészt nemesi származású deklamáló poéták latin nyelven az előkelő
közönséghez, az egyházi és világi elöljárókhoz szóltak. A magyar előadás közönsége más társadalmi osztályból, rétegből toborzódott; elsősorban a tanulók iparos, kézműves, paraszti, kereskedői foglalkozású
szüleiből. A magyar nyelvű előadás merészebb hangját, a humornak és a komikumnak, ugyanakkor a korviszonyok, a közállapotok bírálatának érvényesülését, a mondanivaló aktualizálását a hallgatóság demokratikus összetétele magyarázza.
Az aranykorban pl. azért voltak boldogok az emberek, mert nem voltak főrendek, tanácsurak, táblafiak,
fő-és alispánok, polgármesterek, folnagyok, céhmesterek stb.
Urak, szolgák akkor mind egy rendben voltak, Szabadok, jobbágyok egyszersmind mosdottak,
Fő-, jobbágyasszonyok együtt kontyolódtak, Kisasszony fráival együtt ettek is ittak
(57--60. sor) Nem volt ármáda, annak eltartására nagy summa adó, porció, prebenda. Különös kedvvel (két jelenetben is!) rajzolják meg a boldog aranykor kulináris gazdagságát. A századforduló éveiben a Kolozsvári Unitárius Kollégium vezetésében, gazdasági helyzetében sok zűrzavar, ádáz harc dúlt. Bezzeg más volt a helyzet az aranykorban!
Mellyesztve hevertek a kövér kappanok, Pujkákkal, récékkel kendermagos tyúkok Volt itt az skólában egy kásahalom is, Annak közepiben egy bő tejforrás is, Köröle bor, mézes; folytak egyebek is, Ily boldog állapot volna bár még ma is!
Nem ment ám kántálni akkor a' pajtás, Nem tudta, mi lenne az sovány koplalás
(105--106. sor)
(109--112. sor)
(311-312. sor) 119
Vízért sem jártak a Szamosra, mert elég bor volt a skólában.
Nincsen mostan sohult csak egy kenyérhaj is, Jóizü néhány helyt a' sovány keszeg is
(329-330. sor) Az éhező diák leleményessége komikus helyzetet teremt. Moliére Fösvényére emlékeztető módon a színről
a hallgatósághoz beszél ki. Néhány garast kér, meghívatja magát egy jó lakomára.
Elmegyek egyikkel, mikor hazamegyen, Gondolom, megmondja, légy itt ebédemen, Nem hagyok szakadást tenni kőntesemen,
Csak első szóra is megmaradok híven.
Mindennek a latin változatban nincsen nyoma sem. (363-366. sor)
Hasonló módon jártak el a kollégium növendékei a néhány évvel előbb, 1698 decemberében játszott latin és magyar nyelvü darabjukban, mely a jelen előadásnak a forrása. A poétai osztály tanulói ekkor is Ovidius Metamorphoses I. 1--415. sorai alapján írták meg a latin előadást („Montis Heliconis Tenellus Foetvs,Quem Ex mutui amoris delitio susceptum Castalij roris aspergine utcunque tinctus Classis Poeticae pusillus grex cum satis in pectore tumultuari sensisset, tandem felici adjutus Lucinae praesidio in Schola Unittariana Claudiopolitana Anno 1698 Die 16 Decembris placide peperit"), és játszották el később annak magyar átdolgozását („Magyar versek, mellyekben le rajszoltatik az világnak amaz réghi zurzavarbol valo eredete s az utan esett gyakor változása és egyenetlen állpota 1698." Kiad. VARGA Imre, i. m. 1967. 153-212).
Meglepő, hogy az 1698-as feldolgozás jobb az itt közöltnél, mely csupán az események recitálása. Az új feldolgozásban elhagyták pl. a civódásokat megjelenítő három interlúdiumot, Deucalionnak a kolozsvári bíróval való találkozását. Nem szerepel a kollégiumban tanuló négy náció képviselője. Míg az 1698-as
előadásban a szereplők játszottak a színpadon, jellemükből következőleg cselekedtek, itt csak deklamálnak.
Néhány szerkezeti változtatás (pl. az említett jelenetek elhagyása mellett két új jelenetet beiktattak) ellenére itt közölt darabunk a négy évvel előbb bemutatottat követi. A prológus és az epilógus már rendeltetésénél fogva is hasonló gondolatkörben mozog. Kifejezéseket, szókapcsolatokat, egész sorokat vettek át.
Ugyanabban a szellemben cselekszenek Pallasz, Minerva, a múzsák, ugyanúgy emlegetik a Helikont. Azonos a különböző korok rajza, különösen az aranykorbeli és a jelenlegi diákéleté. Kétségtelen, hogy az 1702. évi darabot szerző kollektíva felhasználta a poétaelődök munkáját.
ELŐADÁS
Az előadás pontos időpontját nem ismerjük. KOCZIÁNY László (Adalékok a XVII. századvégi erdélyi iskolai színjátszáshoz. NyltudK 1957. 145-148) az 1694-95-ös évekhez kapcsolja. Bizonyára azért, mert
műfajilag, színpadtechnikailag azl698-as, azonos témájú darab felette áll ennek.
Az egyes részeket deklamáló személyekről azonban a Kolozsvári Unitárius Kollégium szenioraitól vezetett Fasciculusokban csak későbbi időből vannak adataink. A magyar változatot előadó tizenhárom
szereplő közül négynek a nevénél a deák szó áll. Közülük háromról megállapítható, hogy 1701-ben vették fel
őket a studiosi, azaz a deákok közé, miután a gimnáziumi tagozatot elvégezték, a frequentatiót (próbaidőt)
kiállották. Csak ezután váltak a felső tagozat hallgatóivá, és követhették a teológiai, filozófiai cursusokat.
Tordathfalvi János 1701. január 22-én kezdte el a frequentatiót. Február 23-án fogadták a togatusok deáki társaságába (Fasc .. III. 80, 81). Szabédi Péter és Uzoni Sámuel 1701. szeptember 3-án kezdett frekventálni. Mindkettőjüket ez év október l-én vették be a studiosi soraiba (Fac. III. 87). Minthogy ők deákokként szerepelnek, ez előtt az időpont előtt a darabot nem játszhatták. A negyedik deákról, Ernyei Istvánról nem tudtuk megállapítani, mikor lett togátussá. 1703-ban azonban többször találkozunk nevével, mint ahogyan Tordathfalvi, Szabédi, Uzoni nevével is.
Solymosi István neve mellett nem áll a deák inegjelölés. Nem sikerült megállapítanunk, mikor frekventált, mikor lett studiosus. 1702. október 17-én azonban azt olvassuk róla, hogy nem jelent meg a cursuson (Fasc.
III. 105). Tehát ekkor már deák volt. A darabot tehát ez előtt az idő előtt játszották. Hévizi István nevével 1703. augusztus 9-én találkozunk először a szenior feljegyzéseiben. Ekkor jegyzi be, hogy hazautazott a kollégiumból. Ekkor már studiosus volt. A darab előadásakor azonban még legfeljebb a gimnáziumot látogatta, valószínűleg a poétai osztályt. Általában ennek az osztálynak a tanulói adtak elő iskolai játékokat.
Ez látható egyébként a latin változat szereplőinek poéta rangjelzéséből is. Köztük kettö „studiosus poeta"
volt. A poéta megjelölés náluk nem osztályt, hanem poétaságot, verselőt jelenthet. Egyikük nevét nem tudjuk; Szentkirályi Benedekről azonban azt írja a Fasciculus Ill. 87. lapja, hogy 1701. szeptember 11-én kezdte a frequentatiót, október l-én pedig felvették a studiosi közé. A darabot ezután adták elő.
Egy datálatlan bejegyzés szerint 1701 karácsonya táján („Ex usu recepto nostrae societatis Fratres in Festis Natalitijs decantavimus, qui ex benevolo affectu dederunt communiter") lehetséges, hogy volt valamilyen előadás a kollégiumban (Fasc. III. 91). A „decantavimus" a karácsonyi ünnepek körül szokásos cantatiókra utal inkább. Az ezt követő legközelebbi bejegyzés a Fasciculusban december 31-röl kelt.
Valószínübb, hogy a világ négy korszakáról, a vízözönről és az emberiség megújításáról szóló darabot nem 1701 karácsonya táján, hanem 1702. január 12-14-e körül, az „examen commune" alkalmával adták elő. A szereplő személyek deákságának időpontjából erre következtethetünk. Szerzői és előadói (elsősorban a latin változaté!) a gimnázium utolsó előtti évfolyamából, a poétai osztályból kerültek ki. Voltak köztük azonban deákok (studiosi) is. A magyar változat szereplői között öt deákot találunk (ti. a latin szerint deák volt Almási Mihály is). Ahol csak a szereplők puszta neve áll, a poétai osztály tanulói (esetleg alsóbb osztályosok:
szintakszisták, etimologisták) voltak. Közülük többen nem folytattak a gimnázium után további tanulmányokat. Mások neve viszont 1702 után megtalálható a kollégium Fasciculusaiban.
SZÖVEGKRITIKAI MEGJEGYZÉSEK
A szöveg másolója nagyon gondatlanul járt el az ékezetek kitételében. A magánhangzók fölé általában nem tett sem vesszőt, sem pontot. Minthogy kiadásunkban betühív közlésre törekedtünk, a magánhangzók hosszúságát csak ritkán jelöltük olyankor, amikor a kéziratban ez hiányzik, azért, hogy a félreértések elkerülésével az olvasást megkönnyítsük. Következetesen javítottuk azonban az o és u betűket, amikor ezeknek ö, illetve ü értéke van. Javítottunk néhány feltehetőleg másolási hibát is, általában amikor a sorok szótagszáma, az ütemezés vagy a rím ezt úgy kívánta, és a javítás nem tűnt önkényesnek, illetőleg az igazítást az értelem követelte.
A kézirat az egyes részek deklamálóinak a nevét a szerepük végén közli. Kiadásunkban a szöveg élén a deklamálók neve helyett a szerepeket írtuk a részek elé. Ezeket többnyire a címszerű tájékoztatásból emeltük ki, illetőleg értelemszerűleg csináltunk szerepeket. Ezt a lapalji jegyzetben feltüntettük, egyébként a csak megrövidített szerepeket nem kurziváltuk.
A lényegében deklamációk sorozatából álló játékot azért sorolhatjuk a drámai műfajok közé, mert a
bevezető és a befejező rész kétségtelenné teszi, hogy közönségnek adták elő, a patrónusok, az iskola mecénásai előtt. Tőlük kémek jószándékú figyelmet, fogyatkozásaikért bocsánatot. A VI. rész színpadról a közönséghez kibeszélő szereplője bizonyos mértékben A fösvény Harpagonjára emlékeztet. Drámai küzdelemről, drámai cselekményről, mint annyi más iskolai előadásban, itt természetesen nem beszélhetünk.
NYELVI ÉS TÁRGYI MAGYARÁZATOK 8 kisseb musaknak - a diákoknak
11 Regiaba - királyi palotában
28 En kitsin Minerva - ti. a verset mondó tanuló 34 kellek - kérlek
53 Folnagy - tiszttartó, intéző 56 Ductor - elöljáró
58 egyszer-s-mind - együtt, egyszerre 63 Citatziora - az idézőlevélre
65 Szarándok eletet - külföldön való tanulást, peregrinációt 80 Praebenda - szolgáltatás a katonaság élelmezésére 84 A ne odaértendő a lennének elé is: ne lennének ellenkezések.
87 Sargákat - sárga aranyakat 90 Lodingh - lőportartó tok 105 Mellyesztve - koppasztva 109 halamis - halom is, rakás is 11 I Meses - olv. mézes
121
116 A sor rövidebb egy szótaggal.
119 A skarlát, gránát - finom szövetfajták 120 A tafota - selyemszövet.
121 Az atlasz, kamuka - szövetfajták 124 hettyki - hetyke, rátarti
126 Galandot és premet kőtesestől - szalagot és szegélyt (peremet!) kötegben 127 Fűzőket - szalagokat
128 frisseltettek - ékesítettek 137 őket - éket, díszt 138 ővedzőket - öveket
139 Skofiumos selyemmel egyvel/ettetteket - arany- (ezüst-) fonállal és selyemmel vegyítettet 143 flaytz - bojt
157 atalagja - hordója
167 encz hencz - egykettőre (eins zwei)
173 A sor értelme; Akinek a nyaka olyan erős, mint a fonott gúzs, a feje pedig olyan, mint egy sisak.
179 szilylyal/ya - simára faragja, simára dolgozza 189 le fozza - lefosztja, azaz kifosztja
201 senki után - A szótagszám senk' után ejtésnél jó csak.
203 usikalodnak - uszkálnak (?), kerülgetnek (?) 205 Cape, rape - Jelentése a következő sor elején.
206 vagj arte vagy Marte - vagy csellel, vagy erővel 228 nyakasokka/ - ökrökkel
229 Brakiummal - erőszakkal
233 kié - A szótagszám kjé ejtésnél szabályos.
294 situssa - fekvése 305 sponte - önként
309 Meser - méhsör, mézből erjesztett szeszes ital
311 kanta/ni - énekléssel, versmondással adományt gyűjteni 314 sufas - disznóhúsos leves vagy maga a disznóhús
318 Fenesit - fenesi bort; ilyen nevű hely 2 is volt Kolozsvár közelében 322 Aquavita - pálinka
325 Czompol/yi s' kömáli - Csompoly bortermő vidék Kolozsvár környékén; Kőmál a Szamos bal partján a Fellegvár alatti domb keleti szőlőtermő hajlata. Úgy látszik, egyik sem volt núnőségi bor.
335 Decurio - a szenior szolgadiákja
344 A sor értelme: Ha csak krétával írták is fel a kapura, hogy mentes, ti. a szolgáltatásoktól.
352 idejen koron - idő előtt 358 A susták kb. két garast ért.
361 súl/yegó - süllögő, sült
365 A sor értelme: Nem engedem, hogy köntösömet elszakítsák a húzással (erőltetéssel).
369 csubakokka/ - cubákokkal, combokkal
373 Jarai s' Almasi - núndkét szereplő valanúlyen tisztséget viselhetett
412 postakon ú/ó eoltózetben - szárnyas saruval, útikalapban, hírnökpálcával a kézben ábrázolták az istenek hírnökét, Mercuriust
461 gradusban - rangban
491 az Orias nepek - a gigászok, akik fellázadtak Jupiter uralma ellen.
524 Labás haz - Kolozsváron a Piac téren egy emeletes házat hívtak Lábas háznak, boltívei alatt kocsma volt.
555 kóblenként - mintha dézsából öntenék (a köböl űrmérték volt).
632 Ferfiakat - A szótagszám férfjakat ejtéSnél jó.
649 Dinának népe - a nimfák
635-638 A sorok tizenhárom szótagúak.
673 Nehezen értelmezhető sor. Terpszikhoré a karctánc múzsája volt. Zeneszerszáma a líra. Az lenne természetes, ha ezt verné. Minerva ugyan a zene védőistene volt, de hangszere a fuvola. A sor utolsó szava talán szóron tás lehet.
688 magok megh tsállyák - a. m. becsapják magokat
A LATIN SZÖVEG
Kiadásában betühíven követtük a kézirat szövegét. Elhagytuk azonban az ékezeteket, és változtattunk helyenként a központozáson. Egy-két helyen stükségesnek látszott a szövegen is javítani.
Az egyes részeket római számmal jelöltük meg. Ez hiányzik a kéziratból. Minden rész után ott olvasható az azt deklamáló neve.Ezeket a záradékokat nem a szövegben hozzuk, hanem itt adjuk meg.
I. Oixi. Franciscus Joo Nobilis Poeta.
II. Oixi. Samuel Rajner Nobilis Poeta.
III. Oixi. Michiiel Almasi Nobilis Civis Poeta.
IV. Stephanus Dersi Poeta.
V. Franciscus Joo Nobilis Poeta.
VI. Dixi. Sigismundus Kövendi Nobilis Poeta.
VII. Dixi. Benedic. Sz. Kirallyi Stud. Poeta.
VIII. Dixi. Studiosus Poeta. (Név nincsen.) IX. Dixi. Johannes Pachei Civis Poeta.
Itt közöljük a szöveg végére utólag bejegyzett két sort.
5
10
15
20
25
Cum tecto vivas ne aures verba malorum Arbitrii nostri non est quid quisque loquatur.
1. SALUTATIO PRAELIMINARIS Salve Nobilium Soboles illustris Avorum!
Turba Patronorum, vere Generosa Virorum!
Filia, quam genuit Magni Jovis melyta Proles Vestri dexteritas et virtus nescia Fatis Cedere consultos ambae fecere Parentes, Et Patriae Patres ad publica commoda natos Vos Inopum dulci tristem sennone dolorem Cosilio tuto patrioque favore levatis;
Et quod summa rei est, totum simul Atlantidis Affiictae Patriae fertis cervicibus Axem;
Larga Dei maneat sumnú benedictio nostri, Quos Pietas et quos huc virtus alma vocarunt.
Pingve solum vobis pingves producat Aristas, Diva Ceres spicis crispos redimita capillos Quandocunque epulas cum faenore mittat opimas Affatim largos penatralis quaeque Lycei
Effundant rivos et pocula mixta Falemis Impleat egregiis soboles Semeleia Vinis.
Et simul infundat Calathis arvisia Mulsa.
Mella ftuant vobis, ferat et rubus asper amonum.
Vestrae lactae[!] domum referant distenta Capellae Vbera, nec magnos metuant annenta Leones.
Vivite perpetua vitam cum Pace quietam;
Vivite pignoribus charis, populique saluti Communi, et tenues nostri sudoris opellas Aspectu Patrio dignos componite vestro.
123
30 Doctorum varie distorsit Opinio mentes, Tempore quo factus Mundus qualive creatur.
Ast mihi dicenti quod si praebebitis aures Quoslibet ignaros mox hac in parte docebo.
Indubium est Homines ambos sine veste Creatos Esse, vel ut docuit vere experientia veri.
At si tristis Hyems canos Hirsuta capillos Principio mundi vitae primordia fecit, Nescio qui duros primi potuere parentes Frigoris Alpinos nudi portare rigores.
Nec fuit Autumnus, quia sic quoque frigus acerbo Parcius esto, tamen rigide laesisset atrosque Neve sub ardenti saevit hinc maximus Aestus Sole, nec herbiferos Phobeis ignibus Agros Tunc Aestiva Dies Euro spirante resolvit.
Aurea vere sata aetas, quae vindice nullo, Et rectum et justum nullo praeeunte colebat.
Suppliciurn nullum, scelerataque Crimina nulla, Neve metus, nec poena fuit, comuniter omnes.
Ut vivant vitam, docuit natura, quietam.
Non fuerunt ullis mandala insculpta Tabellis, Nullus erat Judex, sed erant sine Judice tuti.
Nondurn Navis adhuc timidís agitata procellis Ex pino confecta fuit, nec navita ventis Aequoreis impulsus erat, nec Littora puppes, Nec Maris obliquae ripae tenuere carinas.
Vix inter se se fuerant vel nomine noti Mortales, nullis Domibus decorata superbis Urbs fuit, erectos quae tollit ad aethera muros.
Orpheus in sylvis, inter Delphinas Arion, Tunc nec dum Lusere Lyris, clangore tubarum Nemo elusus erat, bene docti Martis Alumni
Orpheus in sylvis, inter Delphinas Arion, Tunc nec dum Lusere Lyris, clangore tubarum Nemo elusus erat, bene docti Martis Alumni