KOLOZSVÁR, 1.788. NOVEMBER 29.
160
AKRISIUS Királj OANAE'. ennek Léánya . PERSEUS ennek Fia
A SZEMÉUEK:
POLIDEKTES Királj ... . ATLAs Királj
CZÉFEUS Királj
KASStóPE ennek Felesége ANDROMEDA ezeknek Leánya PALLAS Isten Aszszony LINTZIDES ...
FINEUS
AKONTEUS a Perseus szolgája MAs SzoLGA.IA Perseusnak ...
ELsö KözeEN-Szollo MAs KözeEN-Szollo
Barta István Kozma Gergelj Csipkés Albert Fikker Sándor Berei György Albert Sigmond
Kővendi Moses Ágoston Sámuel Lázár Sámuel Gál István Bíás János Miko Sámuel Simon János Fodor László Bán Gergelj
TÜNDÉRES JÁTÉK
az az Oljan Historia, meljben egy hajdoni nagy szakállu és merett szemű, híszem, de Isteni méltóságu Gavallérnak égy arany tseppé, égy fogolj dali Menyetskének küs fiával együtt egy hajós Mesterré, égy nagy Királjnak égy egeket érő hegyé égy kegyetlenül hartzolo Vitéznek sokezer Katonáival égyütt s. azután más két Királjoknakis égy borzos fönek meg tekíntésére Kövekké valo tündéres el változások minden környül állásaikkal együtt Ki dolgoztatott, és elé adattatott a Kolosvári Unitarium Collegiumban vitézkedő Poeták által az héten által Versekben lévő gyakoroltatásokna,k idéjén, Az ezer hétszáz nyoltzvan Nyoltzadik Esztendőben
Novembemek 29dik Napján.
lS ugyellyetek
l.
ELSÖ KöZBEN-Szollo
Minden Rendből s.nemből lévő Frequentia, Magyar, Német, oláh vagy pedig Frantzia, Aszszony, Léány, Férfi vagy azoknak fia, Díszes sereg, s.ha van, Uri Família, Tiszteletes, Tudos, bőlts, jeles Férfiak,
s Urak, Ur-Aszszonyok, Kűs-Aszszony s. Urfiak, Gazdagok, szegények, szolgák, haza-fiak, Minden kőzél s. tavul valo Atya-fiak!
Miért gyülekeztek olly igen szép számmal?
to Nem féltek, meg lőlek meg töltőt puskámmal?
Vagy ki hajtlak ajto meget lévő fámmal, Ha meg nem váltyátok magatokot vámmal?
De hogy én ijesztlek, meg ne rettenyetek,
Sőt, e Poetica Classisra nézzetek.
1 s T őrténetet beszéll, réa ügyellyetek, Jol s. illendőképpen rá figyelmezzetek!
11 R.M.D.E. I. 161
Ha mi hejánosság történik sergünkben, Tam meg engeditek, reméllyük szivünkben;
Máskéntis hoszszasak tselekedetünkben;
20 S. Tám unalmosok sem lészünk beszédünkben.
Mert nem alá-valo haszontalanaságrol Beszéllünk, sem pedig földi Urasságrol,
Sőt nemis országlo fényes Királlyságrol, Hanem égi, dütsö szent Isteni Ágrol.
25 Tudgyátok, Jupiter volt Istenek feje, Rólla lészen léha beszédünk veleje, Ha segitteni fog Minervának teje, Néki volt sok Fia, Léánya és veje.
Égy Fiát Nevezték nagy Királly Bélusnak,
30 Ennek következett Ábás Filiusnak, Kinek Fiát hivták nagy Acrisiusnak.
Álly elé, Acrisi, beszélly e Korosnak!
2.
AKRISIUS
A szép Isteni Ág én bennem meg szakad, Genealogiánk egészszen meg akad.
35 Mert ennékem nintsen több égy Léányomnál, Kit én e Világon sok szep aranyomnál Bétsüllék nagyobra, s. szép Rosmarintomnál,
Tündöklő s. rogyogo sok szép gyémántomnnál.
Kedves Léányomnak Danaé a neve,
40 Kiről öreg fülem bus jövendőt veve.
Hogy azon Unokám, a melly tölle lenne, Éngemet valáha Koporsobann tenne.
Melly hogy bé ne tellyék, égy nagy réz tornyomban Én ötet bé zártam erős hajlékomban,
45 Hogy ne Közösüllyőn senkivel azomban, Ki semis eresztem, tartom arestomban.
17 (K)hejánosság
3.
DANA~
Oh, bal szerentsének nagy mostohasága, Oh, tettző örömnek álhatatlansága, Oh, Párkák, Fatumok nagy hatalmossága,
50 Melly éngem mint gyenge Virágot meg rága.
Jaj, Egek s. Tengerek hatalmas Isteni, Kik tudtatok volna éngem el rejteni, Mért fáradoztatok éngem teremteni, S. Mért adtatok okot nékem but szerzeni?
55 Ha engedtétekis jollehet születnem, Ha tudtátok, hogy kell ide rekesztetnem, Illy kietlen hellyben fogságban tétetnem,
Kőnyvhullatások közt étkem számba vetnem.
Miért engedtétek, hogy illyen szép légyek,
60 A' szép Gratziák közt méltán számot tégyek, Musákhoz illendő nevet réám végyek?
Mert, jaj, még ugy lehet, hogy halálra mégyek.
Ugy bennem korántis annyi kár nem volna, Kedvek Ifiaknak réám nem hajolna,
65 Ha szép formám senkit hozzám nem hodolna, Ugy akárki vélem keveset gondolna.
Jővendő-mondokis, jaj, mely Kegyetlenül Mondának jövendőt és melly hitetlenül, Melly az én Atyámnak esett tetzetlenül,
10 Melly fejemreis but hoza véletlenül.
75
Az Atyám sem tudott hellyben mulatozni, Mig fáradt jövendő mondást tudakozni, Addég jobb lett volna égy szép Vejet hozni, Magának s. nékemis örömet okozni.
Imé, az én Atyám, hogy Fiam ne légyen, Rajtam erőszokot senkiis ne tégyen,
S. Éngem Semmiképpen ne érjen bus szégyen, Bé tett e toronybe, hogy kiis ne végyen.
163
98 öllyon
Még nem tudgya, hogy most Perseusom vagyon,
80 Kiis immár szépen nevekedett s. nagyon;
Tatám, ha meg tudgya, éngem űttet agyon.
Oh, oh, melj sik jégen állok s. melj sik fagyon!
4.
ELSŐ KÖZBEN-SZOLLO
Oh, szegeny Danae, mint meg sajnálálak, Ezen esetidért mint meg fájlalálak!
85 Immáron tégedet annyit siratálak, Hogy szemeimmelis alig láthatálak.
Néked nints olly Atyád, ki Istentől féllyen, Meg eskűtt, Léánya hogy többet ne éllyen, Ugy akar, Hohérral hogy pallost tseréllyen,
90 S. Téged mind diribba, darabba metéllyen.
Jobb volna, hogy élted még addig se élnéd, Mig a te Atyádat szemeddel szemlélnéd, Hogy ha Istenedet igazán nem félnéd, Jobb volna magadat előre meg őlnéd.
95 A' Dajkádot immár elis temettette, Mig szemem láttára fejét el metzette, Szüntelen tégedis szid: Várj, szette vette, S. hogy meg őllyön, azt a Sententiát tette.
5.
AKRISIUS
Jer ki, te parázna Aszszony, a fattyaddal,
100 Beszéld elé nékem fertelmes szájaddal, Kit mérél égy Ágyba fektetni magaddal, S. ki mért élni a te rosz Kévánságoddal!
121 Memtek
6.
DANA~
Jupiter égy szép tsepp aranyba rekedett, S. őlőmben égy kitsin jukon ereszkedett„
105 Nékem ijedtemben szememis meredett, Mikor formájában kisértni eredett.
Én magamat tőlle eleget mentettem, De mivel ellene semmit nem tehettem, Meg tsala, s. im, tőlle meg szégyenitettem,
110 S. Ezen szép kűs fiat imé, tőlle vettem.
115
120
125
7.
AKRISIUS
Nem hiszem, hijában hazutz, beszédedet, S. Tsak annak kőszőnnyed mostan életedet, Hogy a kolts el veszvén, záros tőmletzedet
Nem nyithattuk ki, s. nem hozhattuk ki kedet.
Mert most a Dajkáddal teis halva volnál, Régen a Pokoli lelkek közt dudolnál, De ne véld, hogy ingyen mégis el marsolnál, Mert ugy lágyságomért magad megtsufolnál.
Né, a bárka néktek immár majd elkészűl,
Abba ked Fiastol nagy hegyessen bé űl, S. Mentek szél mentire tengeren keresztűl,
A mig el romolván, a bárka el merűl.
No, te Nagy Aponak kitsin unokája, Mimodon telik bé jővendőlők szája?
Mikor aluszik el életem fákjája?
Juss Sasok orrára, mint Titius mája!
126 orára
165
151 szömyu 166
8.
ELSÖ KÖZBEN-SZOLLO
Jollehet Danae tengerben vettetett,
Kűs Fiával egyűt Vizben eresztetett, De mégís ő rájok jo gond viseltetett,
130 S. a vizben a láda el nem merittetett.
Mert éppen az estve láttam Novellában, Hol a' Novellista igy ir írásában, Seriphus szigetbe Danae bárkába Ki fogatott, s. meg volt jo állapotyába.
135 És Polydectesnek Királlyi házában
Vitték, s. hellyheztették fényes Udvarában,
Kűs Fiais annak vagyon birtokában, Királlynak mind kettő van Gratiájában.
9.
PERSEUS
Én vagyok Perseus, nézzen a szemembe,
140 A ki akar látni, mert most vagyok szembe!
Vagyon szép ékesség nemes termetembe, Tzapom van, láttyátok, nints hiba testemben;
A' Kit a szerentse bárkában zárata, A viznek mennie alá botsáttata,
145 Mint égy kűs kűsdedet szelekkel futata, S. A kedves Anyámmal habok közt futata.
Polydectes Királly vizből ki vétete,
Fénylő Udvarában éngem bé vitete, Dajka té.ijel mint égy Urfit neveltete,
150 S. mint tulajdon fiát éppen ugy szerete.
Kinek tapasztaltam szörnyű gonoszságát, Az Anyámmal valo kivánt bujáságát, Meg akarja rontni szűz ártatlanságát, De meg nem engedem ezen Kévánságat.
10.
POLYDECTES
155 Nem mehetek elé én semmi dolgomban, Nem boldogulhatok semmi szándekomban, Égy kigyot tartottam fel tutorságomban, Mikor Perseust fel neveltem házomban.
De valjon én immár mit tsinállyak vélle?
160 Hogy nékem a minap olly durván beszélle, Félek tőlle, mert nagy elméjének éle, Nem lehet meg tsalni, okos, eb a béle.
Á, bravo, fel találám, probálok mindjárt, Ha vesztemis, talám magam nem vallok kárt,
165 Oljan hellyre küldőm, a hol soha nem járt, A Médusa feje néki, tudom, meg árt.
Mert arra kik néznek, mind kővé változnak, Az ellen hijába szolnak s. hadakoznak;
Várj meg tsak, Perseus, mert majd bé dolgoznak,
110 Médusa bajai tenéked but hoznak.
De már hogy mondgyam meg néki tanátsamot?
Jővel bé, Perseu, fogadd meg szovamot, Ne koborolly hirem nélkül imitt, amott, Vidd végben mondando porontsolatomot!
175 Siess hamar, készűlly, s. eregy serénséggel, A Medusa fejét hozd el vitézséggel!
11.
PERSEUS
Igenis, jo Királly, tselekszem hivséggel, El hozom Medusa féjét sietséggel.
163 Abrao fel találám tsak probálok
[Értelemszerűen és a szótagszám miatt jav.] 168 (é)s ha(rtzol)dakoznak [Ráírással jav.).
171 tanáts(i)amot
167
208 merülok 168
12.
PALLÁS
Jupiternek Fia, kedves Perseusom,
180 Te hozzád nékem van nagy testvéri jusom, A' te utodhoz van énnékem gustusom, Ne félly, mert meg látod segíttő Virtusom.
Mert nékem Medusa szörnyű ellenségem, Ki meg fertéztette Templomi szentségem.
185 Mikor Neptunussal házamban találtam, Mellyértis bajait Kigyokká formáltam.
Ne félly azért Semmit rosz állapotidban, Né, égy Pais, segéld magad bajaidban!
Mercuriusis ád néked két szárnyakat,
190 S. égy dárdát, azokkal tsinálly nagy dolgokat.
Azokat őltőzd fel, és repülly fő után, Hogy Polydectesnek el hozd azt azután.
13.
PERSEUS
Bezzeg, ugyan villog fénylő Vitorlája, Az én szerentsémnek gyöngyös koronája,
195 Mert Medusa fejét Pallásnak dárdája Le metzé, s. nállam van kigyos Koponyája.
Nem fárasztom többet lábom a stájerbe, Pipájert nem járok többet az o szerbe, Hanem szárnyra kélek, repülők aerbe,
200 S. Mindent őszve járok a tsillagos kerbe.
Háromszor repültem ma déli szárnyára Világnak, haromszor azon oldalára, A hol leg előbször derül nap sugára, Háromszor tekinték Északnak sorkára.
205 De már estve vagyon, többet nem repülők, Nap nyugati Földnek szinére kerülők, Tsendes szállásomra Atláshoz készülők, Donyhára fekűvén álomba merülök
14.
ACONTEUS
Hova mész, Perseu, a nap nyugta felé?
210 Sem jobra, sem balra nem tartasz, tsak elé?
Ámbár a fényes Nap légyen estve felé.
Még se meny az Atlás országában belé.
Mert rolla Themisnek ez Profetziája, Hogy Atlás arannyal égő szép almája
215 És sárga arannyal piroslo nagy fája Lészen még Jupiter Fiának praedája.
Mellyért félelemben lángal ő mint a tűz, És birodalmából mindeneket el űz,
Minden ott járokat nagy zörgős lántzba fűz,
220 Oda utozni hát nagy és nem kevés bűz.
Azért hogy terhes bu szívedet ne lellye, Fordítsd meg utodot, a mig vagyon helje.
15.
PERSEUS
Hiszem, meg probálom emberséges voltát, Hát ha majd estvére sűttet még piskoltát.
225 Jo estvét kévánok néked, jo Atlásom, Azt kérdem te tőlled, lészene szállásom Nállad az éjtzakán kedves nyugovásom?
Mert hogy nállad háljak, azt tartya vallásom.
A Jupiter fia, (ugy nézz meg éngemet),
230 Vagyok, és ne vesd meg Nemes Nemzetemet.
Meg ismérsz, tsak nézd meg ékes személlyemet.
Mert még Medusais kostolta kezemet.
231 személlyem [Az utolsó szótag a filmen már nem olvasható, beleesett a hajtásba.]
169
242 űgy
16.
ATLÁS
Te tündér Perseus, az én Országombol Eregy, és lodulj ki, én birodalmombol!
235 Nem fogsz kapni, hidd meg, szállást adásombol, Más különb Emberek ki mentek házambol.
Ne hazugy, Perseus, te ollyan sokakot, Mert bizony, nem beszélsz te valoságokot,
Sőt akarsz tsinálni tsak álnokságokot,
240 Tsak alo, azokat vidd el a szárnyokot!
Attendite, Fratres! Még nem akar menni?
Édes Perseus Ur, hát hogy mer úgy tenni?
Maga eleiben tessék utat venni,
S. soha tőbszőr köztünk itt meg nem jelenni!
245 Átkozatt Perseus, még te kételkedel?
Országomban, hiszem, nagyon erőskedel De hidd meg, ha nállam többet dühőskedel,
Ugy meg verlek, hogy te többet nem kérkedel.
17 PERSEUS
Lám, nem gondolsz Semmit nagy ditsősségemmel, 250 Te, őkrőndi paraszt, Királlyi Nememmel;
Szállást nem adtz, s. meg vetz szives kérésemmel, Jaj, ostobán ugy bánsz dali termetemmel.
Te bolond, ne illess botskor bőr kezeddel, Mert most mingyárt Káron kinlodik Lelkeddel;
25s Szállás adásodért fizetek béreddel,
Tsak nézd meg e fejet öklömnyi szemeddel!
271 oráig
18.
ACONTEUS
Ha, ha, te nagy Atlás, miljen tsudává löl?
Nem látzik már képed sem hátul, sem elöl,
Kömyűl fogta a föld tested mindenfelől, 260 El változott eröss szived testén belöl.
Pyramusi tested tsuf kővé változék,
Több Ember te véled már nem barátkozék, Sárga hajad szine már fákká szárrnozék, S. Minden Nemzet tölled nagyon meg irtozék.
265 Zászpás eszű fejed változék nagy Kővé, Arany szinnel sárgáit szép hajad erdővé, Tsudául Medusa, ha kérded, ö tővé, Azonnis Perseus triumpussát vövé.
PERSEUS
Ugy jár, ládd, az Ember nagy paraszságával,
210 A rut, Embertelen ostobaságával, Ki tsak orráig lát szeme világával, Ki fujja szuftáját hárs kötél modjával.
lm, el mulék az éjj iljen hamarsággal, M ulik a sötétség diadalmossággal,
215 Piroslik az hajnal fénylő pirossággal, Hogy utomhoz fogjak, onszol gyorsasággal.
El indulok azért, meg kezdem utomot, Szeretsen országba tzélozom tzélomot, Repülök sebessen, meg tsapván számyamot, 2so Addig szárnyalok, mig teszem szándekomot.
285
De, oh, jo Istenek, tova mit szemlélek?
Mit tartnak kötözve kő szálaknak szélek?
Márvány köböl metzet képnek lenni vélek, És ugy láttzik nékem, mint égy gyenge lélek, A' mellyet ismérek égy eleven képnek, Folj könyve, s. lobogo haja tetzik szépnek.
284 É(gy)s [Ráírással jav.] 286--294 [A sorok 293-294. sorok után olvashatók. 0jel utal arra, hogy előbbre valók.]
171
El mégyek, meg kérdem, kinek maradványa.
Oh, melly szép, mint rogyog szeme szivárványa!
Tündöklik ortzája, piros rogyogvánnya,
290 Ez nyilván Venusnak éppen Tanítványa.
Ebreszti véremet gyöngyei nyilo szája, Bojdittya elmémet rosa szín ortzája, Mind szeretném ennek lennie mátkája, Ez lenne éltemnek zöldellő pálmája!
20.
ACONTEUS
295 Azon szép Léányra hogy szemét vetette, Az Uram gondjait mindjárt félre tette, Szárnyait logatni majd el felejtette, S. szintén az aerből magát le ejtette.
21.
PERSEUS
Oh, te boldogtalan szép gyenge szüzesség,
300 Ezen kőszálakhoz mitsoda mérgesség Kötözött tégedet te egész ekesség?
Nem volt abban nyilván szivbeli kegyesség.
Nem mélto szép tested ilj nagy veszéljére, Nem mélto fene vad undok gégéjére,
305 De mélto termeted Cupido tőrére, A szép szeretetnek arany kőtelére, Mellyel két iffiak égyben kőttettetnek,
Egymás szerelmektől midőn illettetnek, S. égymás szerelmekre el petsételtetnek,
310 Termik jo gyűmöltsét drága szeretetnek.
De beszéld meg, kérlek, galambom, hazádot, Jelentsd ki, oh, szép szűz, szép Familiadot, S. Mért kötötték ide leg dragább marhádot, Jaj, szolj, s. vigassággal vidámitsd ortzádot!
300 koszálakhoz 301 Kötözott
22.
ANDROMEDA
315 Bártsak kezeimet kötél ne terhelné, És már égyszer vegre szabadságat lelné, Vélle szemeimet hogy én el dughatnám, És ugy örömömet tatám találhatnám, Hogy én személlyemet Senki ne láthatná,
320 S. Könyvem sűrű tsepjét meg ne olvashatná.
Hát ez az idegen valjon mi végre jött?
Illj nagy f áradságat, nem tudom, miért tőtt.
Látom, ő Kemének elég fris termeti, Jol ki tsitsomázott s. modos őltőzeti.
325 S. talám azért jött, hogy a Levet tsaphassa, Magát grátiámban jol bé srofólhassa?
De én most rebegő nyelvemnek hárfáját Vélle nem indittom el zengő notáját.
Mert mikoron boldog voltam, sem beszéltem
330 Legényei, sőt réa nézniis szégyeltem.
23.
'PERSEUS
Jupiter Atyámra onszollak tégedet, Beszéld meg hazádot s. szörnyű esetedet, Ne titkold el tőllem Neved s. Nemzetedet, Ne rejtsed el tőllem drága személlyedet!
315 [kezeimet szóban javítás vagy tintacsepp van, az ei helyén e látszik.)
316 [A sor első szavának olvasata javítgatás miatt bizonytalan, a ráírás ellenére inkább: Egy)
331 ttégedet
173
348 é(l)n
24.
ANDROMEDA
335 Mégis, hogy kérésed olly szivesen tetted, Már a feleletet im, számbol ki vetted.
Szeretsen országban nékem a szállásom, A hol, látod, mostan nints meg maradásom.
Cepheus Királlynak hirét hallottátok,
340 Kinek keze alatt lakni, merő Átok.
Én azon Királlynak égy Léánya vagyok, Jaj, mégis Kinaim melly sokak és nagyok.
Nintsen valosággal vagy egy tsendes ora, Meljben ne fokadnék száz hetven jajszora.
345 Mégis esetemet hogy elé beszéljem,
Nyelvem beszélléstöl hogy már ne kiméljem, Az én édes Anyám, kitől éltem vettem, Okozta e nagy bajt, kitől én születtem.
Néréis szüzeknek gyönyörű szépségét
350 Meg vetvén azoknak minden diszességét, Hogy maga szépségét nagyra betsűllette,
És azoknál magát diszesbnek hirdette, Azért éngemet már e kőhöz kötöttek, Égy tengeri halnak praedául ki töttek.
355 Nézd, hol a szüléim könyveket hullatyák, Ortzájokot véllek bövön mo~ogattyák,
Sok petyergés miatt szemek vérben borult, Hogy látyák, Léányok melj szegény s. nyomorult.
25.
CZÉFEUS
Né, hol jő a tzethal, kedves feleségem,
360 Jaj, mindjárt oda lész minden reménségem!
26.
K.ASSIÓPE
Jaj, jaj, jaj, énnékem, mindgyárt el ájulok, Soha ezen bubol tám ki nem tisztulok!
Menyen oda, Apjok, énis el indulok, Ott lészek, életből mig vélle kimulok.
365 lm hol jő a czethal ő mérges torkával,
Erőssen meg ürült s. ehezett hasával, Keményen hasittya a vizet szárnyaval, Hogy szép Léányomat fel fálja szájával.
Oh, Kedves Léányom, énis oda mégyek,
370 Vélled égyütt vadnak hogy praedaja légyek.
Mert én vagyok oka keserves kinodnak, Érettem léjendő kinos halálodnak.
27.
PERSEUS
Mit sirtok? Nintsen itt idő a sirásra, Ez után idő lesz elég jajgatásra.
375 Még van kevés idő meg szabadulásra, Gondollyatok utat a' szabadittásra.
Én meg szabadittom vérem ontásával A szűz Andromedat karom virtussával, Tsak adjátok nékem házasság modjával,
380 Mert meg hajtá szivem könyve hullásával.
28.
CZÉFEUS
Én tenéked adom mint ő édes apja, Agyuk oda, Annyok, mert a vad el kapja.
175
388 Rártsd 176
29.
KASSIOPÉ
Oh bizony, léányom holtig tiéd lészen, Hogyha a czethalon diadalmot vészen
385 Hadakózo karod, kardra ha van készen, És szerentsés hartzot a czethallal tészen.
No, Perseus, fatsard ki most bajúszszadot, Rántsd ki hüvéllyéböl hartzolo kardodot, Jaj, hol van a czethal, pögd hamar markodot,
390 Forgasd vitéz modra hatalmas karodot!
30.
ACONTEUS
Boldog az az ora, mellyben születtetett Az Uram, puliszkát ö nem hijába ett, Ki által czethalon nagy erő vétetett, Mellyért néki, oh, melly szép felesége lett!
395 Ha tudnám, hogy énis olly szépet kaphatnék, Ha egyébként semmi modon nem juthatnék Hozza, s. szándekomban nem boldogulhatnék, Inkább Eget, Földet, Poklot fel forgatnék.
31.
KASSIÓPE
Űdvez légy, Perseu, kiis Léányomnak
400 Meg tartád eletét kerti virágomnak, Égyetlen égy szép ág rosmarint szálomnak, S. Kényesen fel nevelt szép tulipántomnak!
lm hol vagyon, birjad kedves virágomot, Immár néked adom nevelt Angyalomot.
405 Jer, mennyünk, s. tsinállyunk égy nagy Lakadalmót, Meljben énekeljünk végső Diadalmot!
32.
PERSEUS
Tudom, nem gátollya Kereket a Kenet, Áldozzunk Pallásnak azért égy tehenet.
Jupiternek Bikát es Mercuriusnak
410 Tulkot, mert ők voltak vélle Perseusnak.
lgy háládatosan ő nékik áldozzunk, Hogy mászoris véllek égyűtt hadakozzunk.
De a mellet vigonis lakadalmozzunk, Ujjujju, szüntelen ekként Kiáltozzunk!
33.
LINTZIDES
415 Ezer őröm lehet, Czefeus szivedben, Teis, Kassiope őrvendhetz éltedben, Mert szép Léányatok, im, viszsza adatott, S. Nemes vitéz férjei meg Koronáztatott.
Szép égy pár, s. mélto ám, arannyal irassék,
420 Gyémánt punctumokkal nevek rajzoltassék, Kiknek páros éltek hogy virágozhassék, Hymen s. Venus azért tőlletek áldassék.
De oh, híres vitéz, kit nevelt fényes vár, Ki fénylesz mint a Nap, mikor fel kél és jár,
425 Égyet kérek tőled, felelj meg nékem már, Medusa fejéhez hogy fért ez a nagy Kár.
Beszéld elé nékem, erre mint találtál, Illy nagy vitéz probát miképpen probáltál, Azt tartom, meg látván, nem sokat oráltál,
430 Hanem, mint lehetett, a praedához áltál.
410 ö [Értelem szerint jav.]
12 R.M.D.E. 1. 177
437 fogadat [!]
34.
PERSEUS
Énni s. beszélleni nem érkezik a szám.
Végben viheti más, álj elé te, szólgám!
35.
ACONTEUS
Hir bin ich. Igenis, Uram, mind ezeket Meg beszéllem ugy, mint voltak, mindeneket.
435 Gorgonoktol ő el lopta égy szemeket, A melly által rendre tettek nézéseket.
El lopta azutan éppen égy fogakat, Mellyel rendre edték a maradekokat, Mikor Médusátol ki vitték azokot,
440 Mert őtet őrizték ugy, mint Aszszonyokot.
445
450
455
Osztán Médusához bé ment alattomban, Kinek merültek volt kigyoi álomban, S. az ő borzos fejét le metzé azomban, U gy láttam ezt, mint most a lakadalomban.
36.
LINTZIDES
Meg vallom, Perseus, e Virtus sokat ér, Meljet hogy hallokis, bennem buzog a vér;
Meg vallom, Perseus, e Virtus sokat ér, Meljet hogy hallokis, bennem buzog a vér;