A Krisztus utáni elsõ században a rómaiak kegyetlenül leigázták a keltákat és úgy tûnt, egész Európát meg akarják szerezni. Elfoglalták Pannoniát és Daciát, azaz Dunántúlt és Erdélyt. A szabad vallásgya-korlat lehetõségét a Római Birodalom területén a 325. évben a Niceai Zsinat határozataival megszüntették. Aki azoktól eltért, azt ül-dözendõ pogánynak, vagy eretneknek minõsítették. A szkíta utódok, a szarmaták területe az Alföldön egyre kisebbre zsugorodott, mert északról germán népek, kvádok, vandálok, gepidák terjeszkedtek. A hunok ekkor dönthettek úgy, hogy visszatérnek a Kárpát-medencé-be, mielõtt az õshaza végleg idegen kézre kerül és erre a visszaté-résre nagyszabású tervet dolgoztak ki.
A forrásokból követhetõ az út visszafelé, Balambér, Karaton, Uldin vezérlete alatt, az õ feladatuk ennek a visszatérésnek vezeté-se volt, minél kevevezeté-sebb véráldozattal. A kárpát-medencei fennható-ság megteremtését Bendeguznak, Rogának, Oktárnak és Ojbársznak kellett elvégeznie. A Ház a hídon címû könyvemben, (2000) amely inkább vázlatfüzet volt egy késõbb kidolgozandó rész-letesebb mûhöz, a Grál királyok címû fejezetben vetem fel egy hun kezdeményezésû és irányítású szövetség létrejöttét a kelták mara-dékaival és a germánokkal. Ennek a szövetségnek a tagjai – bár er-re forrásanyagom nincs – Roga, Oktár, Ojbársz, Buda, Attila, Roga fia Edikon, a germán király Siegfried, (a Nibelung monda fõhõse), és a kelta (?), szarmata (?) Arthur vagy Arthus, de ha szigorúan vesszük az idõpontokat, akkor Arthur apja, Uther Pendragon. Ítél-hetik-e majd bírálóim csupán a képzelet játékának e szövetséget és résztvevõit? Rogáról és családjáról olvashattuk a forrásokat.
Siegfried emlékét a Nibelung monda õrizte meg, de családi szálak-kal is kapcsolódik a hunokhoz. Siegfried gyilkosának, a cselszövõ, bajkeverõ burgund Hagennek nevét egy osztrák falu, Sankt André am Hagental õrzi. Valószínû, hogy róla mintázta Shakespeare az Othello Jágójának alakját.
Siegfried özvegyérõl, Krimhildrõl Kézainál és Thúróczinál is olvas-hatunk az Attila utódairól szóló részekben, ugyanis Attila egyik fele-sége lesz, az õ fia Aladár. 1388-ból pedig egy okmány õrizte meg az Óbuda melletti „Krumhelt ferdeje” nevû patak nevét.
Balás Gábor írja, hogy Attila a Nibelunglied szerint Tulln-nál fogad-ta Krimhildát.
Siegfridrõl és Arthur királyról bõvebben olvashatunk többek kö-zött Dömötör Tekla Germán, kelta regék és mondák címû gyûjtemé-nyében. A Szövetség tagjai tehát nem mesealakok, hanem az írott források által megõrzött történelmi személyek.
A szövetség tagjai a kelták maradékai is. Több forrás keltának tartja Arthur (Arthus) királyt, akinek udvarában az ismerõs nevû Ban (Bán) és Bors királyok éltek. Találtam azonban olyan forrásokat is, amelyek szerint Arthur szarmata származású, John Matthews: Arthur király a sötét kor harcosa és legendás hõse címû könyvében és Tomory Zsuzsa, az Egyesült Államokban élõ õstörténész asszony írá-saiban. (Tomory Zsuzsával életútjáról Szakács Gábor beszélget, ol-vasható az Õsök és írások címû könyvünkben) Tomory Zsuzsa Az Arthur legendakör magyar kapcsolatai címû nagyszerû összefoglaló írása a www.magtudin.org honlapon érhetõ el. A szkíta-szarmata ro-konság-azonosság bizonyítására itt csak két szerzõre hivatkozom, Petrus Ransanusra (A magyarok történetének rövid foglalata, 92. ol-dal) és Bakay Kornélra (Õstörténetünk régészeti forrásai, III. kötet, 295-296. oldal)
Arthur király tehát a magyarok legendás elõdei közé is tartozhat, bár a Szövetség nem jöhetett létre Roga és Arthur között. Arthur, vagy Arthus ugyanis a Tolnai lexikon szerint Krisztus után 520-ban, Matthews szerint pedig 537-ben hunyt el. Ha azt tételezzük fel, hogy Arthur 80 éves korában halt meg 520-ban, akkor 440-ben született, Roga pedig már 434-ben meghalt. Tehát valószínû, hogy nem Arthur, hanem édesapja, Uther Pendragon vett részt a szövetségkötésben. A Pendragon névben benne van a Sárkány szó, mint ahogy ezt Tomory Zsuzsa is észrevette. A Sárkány pedig a szkítáknak, szarmatáknak, hunoknak egyik jelképe.
A szövetséget 425 és 428 között köthették. Abból következtetek erre, hogy 429-ben Roga háborút indít a burgundok ellen, Oktár ve-zetésével. A háború oka: Siegfriedet Hagen burgund fõember orvul meggyilkolja, tehát 429-ben Siegfried már nem él. 425 elõtt azért nem valószínû a szövetségkötés, mert addig Uldin, Bendeguz és Roga a kárpát-medencei hun birodalom megszilárdításával volt el-foglalva. 425-re a kelet római birodalom a hunok adófizetõje, a nyu-gat-római pedig lekötelezettje.
A Szövetségnek a kárpát-medencei õshaza visszafoglalásán kívül más céljának is kellett lennie, amely egyúttal a másik két szövetsé-ges érdekeit is szolgálja. A kelta utódok a rómaiak által elfoglalt te-rületeiket remélték visszakapni és elégtételt szolgáltatni a rómaiak által lemészárolt elõdeiknek. A germánok pedig egységbe szervezõd-hettek volna egy, a hun birodalomtól nyugatra esõ területen.
Volt azonban közös céljuk is, ennek feltehetõen vallási gyökerei voltak. A történelmi kor Roga hatalomra kerülésének táján címû fe-jezetben vázoltam a manicheus vallás, továbbá az ariánus és római kereszténység közötti ellentéteket. Láttuk, hogy a hun királyi család rokonságban állt Mánival, az ariánusok pedig támogatták Attilát a nyugat-római birodalom elleni fellépésében. A germánok is Arius hi-tén voltak, Eliade írja a Vallási hiedelmek és eszmék törhi-ténete címû
könyvének harmadik részében, hogy Alarik gót vezér (410 körül) maga is keresztény, „de Arius eretnekségét követve.”
A Szövetség közös célja tehát az lehetett, hogy elérjék a manicheus és az ariánus vallás elismerését, szabad gyakorlását és megszüntessék ezen vallások durva, kegyetlen üldözését a római ke-reszténység vezetõi, püspökei, pápái részérõl. A Szövetség nem a kereszténység ellen, hanem a vallásszabadságért és a kereszténység
„emberibb” változatáért köttetett, szó szerint, hiszen a manicheusok és arianusok Jézus „emberségét” vallották.
A szövetség valószínüleg létrejött, de mi történt azokkal, akik megkötötték? Az orgyilkosok gyorsak és hatékonyak voltak.
Siegfriedet a burgundok egyik vezéralakja, Hagen orvul ledöfte.
A burgundok ellen vonuló hun hadak vezérét, Oktárt a 430 körü-li években, egy gyõztes csata után a burgundok megmérgezték.
Rogát „villám” sújtotta agyon. Buda is meghalt, biztosan nem Attila kezétõl. Attila egyedül maradt, de mégis megindult, hogy végrehajt-sa a tervet.
16. Hagen orvul megöli Siegfriedet
A világtörténelem legnagyobb rejtélyei közé tartozik, hogy Attila miért fordult vissza a pápával való tárgyalás után. I. Nagy Leó, akit a keresztény ókor legnagyobb pápájának tartanak, 452-ben tárgyalt Attilával Mantua környékén, a Pó (a régi térképeken Padus) és Minció összefolyásánál.
Feltételezésem szerint Attila azért nem indult meg Róma ellen, mert a pápa megígérte neki, hogy beszünteti a manicheus, az ari-anus, és a római kereszténységnél régebbi más vallások üldözését és tiszteletben tartja az emberek hitét. A hun Attila számára az adott szó becsülete szent volt, így visszafordult, megpecsételve ezzel sa-ját és utódai sorsát is. A pápának nem kellett megtartania ígéretét, mert Attila egy éven belül mérgezés következtében elhunyt.