Természetföldrajzi tényezők, felszínborítás

Alapkőzet, domborzat, talajviszonyok

A kutatási terület földtani alapjának megalkotásában a Pannon beltenger üledékei és a pleisztocén időszak kavicstakarói játszottak döntő szerepet (Boda - Róbert 2004). A pannon lerakódás nagyrészt finomtörmelékes, homok, kőzetliszt és agyag szemszerkezetű. A Pannon-medence feltöltődését követően, az Alpokból származó folyóvízi üledékszállítás révén változó vastagságú kavicstakaró jött létre. A pleisztocén kiemelkedéskor a folyók munkájának következtében a kavicsteraszok felszabdalódtak, létrehozva a domborzatra ma jellemző nagy morfológiai változatosságot. A völgyhálózat általában NY-K-i irányú tagozódást mutat, a tengerszint feletti magasság 190 és 386 méter között mozog, többnyire K-ről NY felé növekszik (Ádám et al. 2010).

A kavicsos alapkőzet legjellemzőbb talaja a rossz vízgazdálkodású pszeudoglejes barna erdőtalaj, amely a magyarországi területek 90,5%-ára jellemző (MTA-TAKI 1991).

Az agyagbemosódás miatt, nagy mennyiségű csapadékot követően a talajon időszakosan pangóvíz keletkezése figyelhető meg. A völgyekben, a patakok mentén kialakult réti öntéstalajok a magyar oldal 9,5%-át adják (MTA-TAKI 1991).

Éghajlat

A terület éghajlatát az Alpok és az Adriai-tenger viszonylagos közelsége határozza meg. A mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves, de már a nedves éghajlati övezet határán terül el (Ambrózy - Konkolyné Bihari 2010). Az évi csapadékösszeg 30 éves átlaga nyugaton 770-800 mm, míg keleten 760-780 mm, amely a Magyarországra jellemző átlagnál magasabb, míg Szlovénia egészét nézve a legalacsonyabb érték (Ambrózy - Konkolyné Bihari 2010; SURS 2016). Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga 9,1 és 9,3°C között van, a vegetációs időszaké 15,5-16,2°C (Ambrózy - Konkolyné Bihari 2010). A Péczely György által használt egyszerűsített ariditási index értéke 0,85-0,88, amely nedves és mérsékelten nedves jellegre utal (Péczely 1979; Dövényi 2010).

Vízrajz

A terület forrásokban és felszíni vízfolyásokban rendkívül gazdag. Három vízgyűjtő terület részét képezi: a Zala a Balatonhoz, a Kerka, a Kerca (Kis-Kerka),valamint a Szentgyörgyvölgyi-patak a Mura-Drávához, míg a Szölnöki, a Grajka, a Huszászi, a Hársas, valamint a Lugosi patakok a Rába vízgyűjtőjéhez tartoznak (Somogyi 2010). Közülük a Zala (amelyet a helyiek Szalaként emlegetnek) és a Kerka a legjelentősebb. Előbbi Szalafő településtől ÉNY-ra, utóbbi pedig a szlovéniai Kerkafő közelében ered. Mindkettő folyásiránya döntően Ny-K-i. A sokéves átlag alapján számított középvízhozam a Zala esetében a zalaegerszegi vízmérce alapján 1,95, a Kerka esetében pedig Lentinél 2,2 m³/s (Somogyi 2010).

A kutatási területen mindössze egy kis kiterjedésű természetes állóvíz volt, azonban a Szala forrásvidékén található, egykor időszakos nyílt vízfelületű Fekete-tó mára elláposodott. A „tó” jégkorszaki reliktum növényei miatt ma fokozottan védett.

Természetes állóvíz hiányában több helyen patakok elgátolásával hoztak létre nyílt vízfelületeket. Közülük a két legnagyobb kiterjedésű mesterséges tó Hodosnál és Bajánsenyénél található, amelyeket víztározási és horgászati célokra használnak.

Említésre méltó még az Őriszentpéter és Ivánc között található Bárkás-tó, amely az Ispánki-patak elgátolása révén alakult ki.

Felszínborítás

A 2000-2008-as állapotot ábrázoló digitális felszínborítási térkép alapján az erdő a meghatározó mindhárom tájrészletben, a maga 65%-os részarányával (4-5. ábra) (Balázs et al. 2013). Az erdők kiterjedése a mintaterület északnyugati felében (Vendvidék) a legmagasabb (85%) és a Goričko tájrészletben a legalacsonyabb (51%). A szántóterületek részaránya a mintaterület szlovéniai részén a legmagasabb (33%), a magyar oldalon pedig csupán 15%. A magyarországi szántók többségében a mintaterület keleti részén, az őrségi tájrészletben találhatóak. A gyepek részaránya a határ mindkét oldalán 9-10% közötti. A beépített felszínek részaránya az egész mintaterületre vonatkozóan 4-5%, amelyben a nyílt beépítésű felszínek vannak többségben.

A felszínborítás mintázata mindhárom tájrészlet esetében jellegzetes. Az Őrségre az erdő-gyep-szántó foltokból felépülő mozaikos felszínborítás-szerkezet jellemző. A Vendvidék leginkább nagy kiterjedésű erdőterületeivel tér el az őrállók vidékétől. A Goričko tájrészlet sajátos tájmintázatát pedig az egymást követő apróparcellás szántók, rétek, gyümölcsösök, az elszórt házakból álló kicsiny falvak, valamint az ezeket övező dombhátak erdőségei adják.

4. ábra: A kutatási terület felszínborítása (2000-2008) (Balázs et al. 2013)

5. ábra: A kutatási terület egyes felszínborítási kategóriáinak arányai (2000-2008) (Balázs et al. 2013)

Élővilág, természetvédelem

A térség magyar oldala a szigorúan őrzött határsáv része volt, amely nagyban hozzájárult a természeti értékek fennmaradásához. A terület élőhelytípusait, gazdag gomba-, növény- és állatvilágát az Őrségi Nemzeti Parkról készült monográfia részletesen bemutatja (Bartha 2016). E fejezetben a teljesség igénye nélkül csupán egy-egy jellegzetességet emelek ki.

Az Őrség a Nyugat-Dunántúl vagy Magyar-Alpokalji flóravidék (Praenoricum) része, az Őrség és a Vasi-dombság flórajárásba (Castriferreicum) tartozik. Vegetációját uralkodóan erdeifenyves (Aulacomnio-Pinetum) alkotja, vízfolyásait égerligetek (Carici

brizoidis-Alnetum) kísérik (Borhidi 2003). A Vendvidék a Keleti-Alpok flóravidék (Noricum) stájer flórajárásának (Stiriacum) a része, amelyre a jegenyefenyves és a lucelegyes bükkösök (Abieti-Piceetum, illetve Bazzanio-Abietetum) jellemzők (Borhidi 2003). Az erdeifenyő mindenütt elterjedt, akár tiszta, áfonyás fenyvesek, akár tölgyelegyes fenyvesek formájában (Borhidi 2003). Mindkét tájrészletben jellemzőek a bükkösök és a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Király et al. 2011).

A Keleti-Alpok közelsége megmutatkozik a terület növényvilágában, melynek képviselői között számos hegyvidéki fajt találunk, mint a havasi éger (Alnus viridis) vagy a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) (Szépligeti - Tóth 2016). A sásfajokban gazdag lápréteken gyakori a fokozottan védett sárga sásliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), a szőcei lápréten a szintén fokozottan védett tőzegeper (Potentilla palustris) is megtalálható (Szépligeti - Tóth 2016). A területre egykor jellemző erdőkiélési módoknak köszönhette elterjedését, több tápanyagszegény talajokhoz alkalmazkodott faj, köztük a védett körtike (Pyrola spp.) és korpafű (Lycopodium spp.) fajok (Szépligeti - Tóth 2016).

Az erdei flórában hangsúlyos szerepük van a nyugat-dunántúli elemeknek (erdei ciklámen – Cyclamen purpurascens, szártalan kankalin – Primula vulgaris, magyar varfű – Knautia drymeia), de megjelennek a szubmediterrán fajok is (zalai bükköny – Vicia oroboides, kakasmandikó – Erythronium dens-canis) (Király et al. 2008a).

A faunisztikai szempontból értékes elemek elsősorban a vizes élőhelyekhez, lápokhoz, nedvesebb rétekhez, kaszálókhoz kötődnek (Vig 2016). A védett kétéltűek közül számos faj megtalálható a csapadékban gazdag területen. Közülük jelentősebb a sárgahasú unka (Bombina variegata), az alpesi gőte (Triturus alpestris), valamint a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) (Boda - Róbert 2004). A rétek lepkéinek fajgazdagsága az ország más vidékeinél jóval magasabb, a védett vérfű- (Maculinea teleius) és zanótboglárka (Maculinea nausithous) helyi populációi kiemelkedően fontosak (Gyöngyössy 2004). A terület nagyvadállománya jelentős, a szántók szarvas (Cervus elaphus) és őz (Capreolus capreolus) elleni védelme nagy gondot okoz a területek tulajdonosainak.

A változatos élővilágnak, valamint a táji értékeknek a védelme érdekében a terület jelentős része természetvédelmi oltalom alatt áll (6. ábra).

A magyar oldal helyet ad a 2002-ben alapított Őrségi Nemzeti Parknak, amely az Őrségen kívül a Vendvidéket és a Felső-Rába-völgyet is magába foglalja. Őriszentpéteren található a nemzeti park központja, amely a természetvédelmi tervezési, kezelési és kutatási tevékenységek mellett ismeretterjesztési és turisztikai feladatokat is ellát, tanösvényeket tart fenn, túrákat, gyermekek számára nyári táborokat szervez. A szlovén oldal pedig teljes egészében a Goričko Tájvédelmi Park része, amelyet a természeti értékek, a változatos élőhelyek és a táj védelmének érdekében hoztak létre.