Kutatási előzmények

A tájváltozási vizsgálatok céljai valamint az azokkal szorosan összefüggő értékelési szempontok igen sokrétűek lehetnek. Az elemzések révén felderíthetők többek között a védett ökoszisztémákat, élőhelyeket, vagy akár a táj egyediségét meghatározó, értékes karakterjegyeket veszélyeztető tájváltozási tendenciák, amelyek figyelembevételével megfelelő környezetgazdálkodási, természet,- és tájvédelmi döntések hozhatók. Ahhoz, hogy egy folyamatot, vagy annak eredményét pozitívként illetve negatívként ítéljünk meg, mindig valamilyen szempontból kell vizsgálnunk azokat. Ez a szempont többek között lehet ökológiai, ökonómiai, műszaki, természetvédelmi vagy akár esztétikai is (Lóczy 2002). A hazai és külföldi tájváltozási kutatások ezeknek a céloknak, illetve értékelési szempontoknak széles spektrumát ölelik fel.

1.3.1. Tájtörténeti kutatások

A tájtörténeti kutatásokhoz szervesen kapcsolódnak a vegetáció, az élőhelyek, a felszínborítás ill. a földhasználat változásainak vizsgálatai. Az erdőállományok múltbéli kiterjedését, szerkezetét és összetételét, valamint azok változásait feltáró elemzésekre már a 20. század első felétől kezdődően folyamatosan találunk példákat (Zügn 1938;

Jakucs 1956; Firbás 1963; Csapody 1964a, b, 1968; Majer 1988; Biró - Molnár 2009;

BrůNa et al. 2010; Riezing 2011; Kaim et al. 2016; Konkoly-Gyuró - Balázs 2016). Az erdőtörténeti kutatások mellett a vegetáció és az élőhelyek változásait vizsgáló munkák száma is jelentős a hazai szakirodalomban (Rapaics 1918; Zólyomi 1952; Pócs et al. 1958;

Bagi 1998; Biró - Molnár 1998; Szabó - Ruprecht 2005; Biró 2006a, b; Tinya - Tóth 2007;

Biró et al. 2008a; Biró et al. 2008b; Kenéz et al. 2008; Molnár 2008; Molnár - Gergely 2008; Biró et al. 2013a; Zagyvai 2016). A földhasználat illetve felszínborítás változásának

vizsgálatára koncentráló kutatások száma a 2000-es évek elején ugrásszerűen megnőtt, ami a térinformatikai eljárások fejlődésével hozható összefüggésbe, számos hazai (Gábris - Miczek 1999; Szilassi 2003; Sütő 2007; Nagy 2008; Szilassi 2009; Konkoly-Gyuró et al. 2011; Biró et al. 2013a; Király et al. 2013) és külföldi (Cousins 2001; Gautam et al.

2003; Bender et al. 2005b; Feranec et al. 2010; Skokanová et al. 2012; Munteanu et al.

2014; Disperati - Virdis 2015; Munteanu et al. 2015; van Vliet et al. 2015) publikációt eredményezve.

A tájban bekövetkezett komplex változások feltárásának igénye a 20 század végétől, a tájökológiai szemlélet terjedésével vált népszerűvé (Konkolyné Gyuró 1990, 1994;

Barczi et al. 1996; Csorba 1996; Füleky 1997; Illyés 1997; Konkolyné Gyuró 1998).

Kezdetben a változás értékelésére alkalmazott módszerek elsősorban áttekintő jellegű elemzésekre voltak alkalmasak. Leginkább a korabeli leírások, monográfiák, szóbeli közlések feldolgozásával valamint a történeti térképek és az aktuális állapot egymás mellett történő megjelenítésével, összehasonlításával került meghatározásra a változás mértéke és minősége (Petek - Urbanc 2004). A térinformatika nyújtotta lehetőségek kiaknázásával azonban a tájváltozások mennyiségi értékelése is hatékonyabbá vált (Kovács - Rakonczai 2001). Ekkor kezdtek elterjedni a táj egykori állapotának térképi rekonstrukcióját is magába foglaló kutatások (Nagy 2003; Czinege et al. 2004; Lukács et al. 2004; Schumacher 2006; Tatár et al. 2006; Draganits et al. 2008; Zagyvai 2008; Olah et al. 2009; Ladányi 2010; Saláta 2011). A tájtörténeti kutatások jelentős része az aktuális állapot értékeléséhez és a helyes tervezéshez való hozzájárulás céljával valósul meg. A táj szerkezetében, mintázatában, funkciójában, karakterében bekövetkezett változások feltárását sokszor természetvédelmi és rehabilitációs szempontok teszik szükségessé (Walz 2002; Lukács et al. 2004; Szabó et al. 2011; Takács 2011). A változási folyamatokat kiváltó ill. befolyásoló természeti, társadalmi és gazdasági tényezők feltárása (Bürgi et al. 2005; Schneeberger et al. 2007) és segítségükkel a jövőbeli változások modellezése is a népszerű tájkutatási területek közé tartozik (Bender et al. 2005a; Duray 2009). Egyes vizsgálatok kimondottan azzal a céllal készültek, hogy általuk a helyi emberek megismerjék a táj eddigi fejlődését, erősítsék a tájhoz való kötődésüket és ezáltal hozzájáruljanak ahhoz, hogy a későbbi tájtervezési feladatoknak is jobban részeseivé váljanak (McClure - Griffiths 2002).

A történeti feldolgozások, a forrásanyagaik és ebből kifolyólag a lefedett időtáv és az alkalmazott módszertan tekintetében rendkívül nagy változatosságot mutatnak. A különböző történeti források felhasználhatóságáról, elemzésekbe való bevonásuk szerepéről számos kutatás született (Erdősi 1978; Király 1999; Nagy 2004). A tájtörténeti vizsgálatok alapvető forrásai a korabeli tájleírásokon, statisztikákon túl a korabeli térképek, amelyek a táj mintázatáról is fontos információkat hordoznak. A történeti térképek vizsgálatokba való bevonása elsősorban a 20. század végén kezdett elterjedni.

A Kárpát-medence térségére a 18. századtól kezdődően elérhető katonai felmérések és a 20. század során készített topográfiai térképek alkalmazása mára szinte általánossá vált. A távérzékelés fejlődésével, a műholdfelvételekre, a légifotókra épülő változáselemzések is egyre népszerűbbek (Keveiné Bárány 2006; Millward et al. 2006;

Kertész 2010). Az 1:100 000-es méretarányú CORINE felszínborítási adatbázis, amely az 1990-es évektől kezdődően nyújt tájváltozás-elemzésre is alkalmas értékes információkat, lehetővé tette az európai léptékű vizsgálatokat (Feranec et al. 2010).

Mindazonáltal a helyi, ill. regionális léptékű elemzések azok, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk a szakirodalom áttekintése során.

A tájtörténeti munkák legnagyobb része a korabeli földhasználat ill. felszínborítás idősoros elemzéseire épül, amelyben változástérképekkel, átalakulási mátrixokkal ill. a domborzati szintekhez kötődően szemléltetik a tájban bekövetkező változásokat (Szilassi - Kiss 2001; Tóth - Centeri 2008; Kertész 2010; Konkoly-Gyuró et al. 2016b).

Egyes munkák, a felszínborítási ill. földhasználati kategóriákat a hozzájuk rendelt használati intenzitás ill. természetesség értékekkel egészítik ki, amely révén pontosabban jellemezhető az adott tájhasználat (Konkoly-Gyuró - Tirászi 2007; Zagyvai 2008). A tájat alkotó foltok méretére, alakjára és egymástól való távolságára épülő tájmetriai indexek tájtörténeti alkalmazására a 2000-es évek elejétől találunk példákat a szakirodalomban (Fu et al. 2006; Plieninger 2006; Van Eetvelde - Käyhkö 2009; Pirnat - Kobler 2012; Szabó 2015). A vizuális és esztétikai információkat nélkülöző különféle mutatók, számok, statisztikák azonban önmagukban nem alkalmasak a táj változásának pontos leírására. Ezt a hiányt igyekszik pótolni például a múltbeli tájak újrafotózása, egy olyan technika, amely révén a térképeken nem látható vizuális változások elemzése is lehetővé válik (Webb et al. 2010; Tirászi et al. 2013). A tájban élők percepcióinak adottságok mellett különböző politikai és szocioökonómiai tényezők hatásai vizsgálhatók (Rumley - Minghi 1991; Sklenicka et al. 2014). Különösen érdekesek azok a határmenti területek, amelyek a közelmúltban egy országhoz tartoztak, egy egységet képeztek és amelyek változásai számos térkép, statisztika és egyéb forrásmunka révén nyomon követhető. A határon átívelő kutatások célja rendkívül sokrétű lehet, csoportosításukra számos példát találunk a kapcsolódó szakirodalomban. Ezek közé tartozik például Förster (2000) csoportosítása, aki determinisztikus, tájföldrajzi, társadalomföldrajzi vagy regionális-tudományi megközelítések szerint különbözteti meg a kutatásokat. Kampschulte (1999) és Stadelbauer (2012) pedig aszerint csoportosítják a kutatásokat, hogy azok tájszerkezeti változást, statisztikák alapján történő elemzéseket vagy a térségi kapcsolatokat vizsgálják. A következőkben a vizsgálatok mögött álló szempontok alakulása szerint kívánjuk bemutatni a fő irányvonalakat Európára, időben pedig főként a 20. század második felére koncentrálva.

A 20. század közepén az európai határmenti kutatások és stratégiák fókuszában főként a periférikus helyzetű, elmaradott térségek gazdasági fejlesztései álltak (Scherhag 2008). Csupán a hetvenes években - Kelet-Közép-Európában valamivel később, a határok megnyitását követően, elsősorban a kilencvenes években - az európai integrálódás részeként kezdett hangsúlyossá válni a határmenti térségek közötti gazdasági együttműködés növelése, kereskedelmi kapcsolatok élénkítése, a határon átnyúló tervezési feladatok összehangolása (Framke 1968; Mrohs - Heukels 1970; Maier 1983; ARL 1992; Bürkner - Kowalke 1996; Kampschulte 1999; Förster 2000; Maier - Ludwig 2007). A mind a mai napig jelentős számú, gazdasági együttműködési és fejlesztési céllal készült elemzés, terv mellett megtalálhatóak azok a kutatások is, amelyek elsősorban a határmenti térségek földrajzi jellemzőit, felszínborítását,

összehasonlítását helyezték előtérbe (Leimgruber 1980; Kuemmerle et al. 2006;

Sklenicka et al. 2014). Később a kutatásokban helyet kapott a határmenti térségek kulturális értékeinek, kiemelkedő építészeti emlékeinek, a helyi emberek népszokásainak, nyelvhasználatának összehasonlítása, kapcsolataik feltárása (Greule - Buchner 2012; Wille 2014; Harlov 2016). A határokon átívelő tájak komplex, mind természetföldrajzi jellemzőket, mind pedig kulturális értékeket és tájhasználatot magába foglaló karakterelemzése az Európai Táj Egyezmény 2000 októberében történő elfogadása után indult meg (Wascher - Pérez-Soba 2004; Konkoly-Gyuró et al. 2010).

Ezeket a munkákat teszi még teljesebbé a helyi lakosok által érzékelt táji jellegzetességek számbavétele, a tájpercepció beépítése a vizsgálatokba, amelyek hozzájárulhatnak a táji értékek védelméhez és a helyi emberek identitástudatának növeléséhez (Riedel 1994; Fritsche - Studer 2007; Balázs et al. 2012a; Konkoly-Gyuró et al. 2012; Konkoly-Gyuró 2016).