A második világháború után 1947. július 15-én szabályozták a mezőgazdasági termékek forgalmát.189 Ezekszerint a kötelező beszolgáltatás beadása után lehetett szabadon rendelkezni a mezőgazdasági terményekkel, de a törvény fenntartotta annak lehetőségét, hogy az állam szabályozza a cséplést, és a cséplőgépek használatát, és a malmok, olajprések stb. működését, megszabja a malomvámot, és egy beadandó kvótát rójon ki.190
Ez a rendelkezés 1948. július 6-án, a kötelező beszolgáltatásról szóló törvény megjelenésével eltörölték.191
1950. január 26-án megengedték a mezőgazdasági termékek (a legfontosabb gabonák és őrleteik, olajos magvak, burgonya) szabad forgalmát a termelőknek, a kötelező beszolgáltatás beadása után.192 A helyi Ideiglenes Bizottság kellett igazolást adjon arról, hogy az illető mezőgazdasági termelő (producător agricol), a kvóták beadását az átadás-átvételi jegyzőkönyvvel lehetett igazolni. A vásárlók az említett termékeket csak saját használatra és vetőmagszükségletre vásárolhatták, nem halmozhattak fel készleteket, és viszonteladás céljából sem vásárolhatták, kivételt a kereskedői igazolással rendelkezők jelentettek.
1951. július 24-én megengedték a mezőgazdasági termékek szabad szállítását és értékesítését a piacokon (természetesen, azok számára akik teljesítették a kötelező beszolgáltatást).193
1952. január 25-én megengedték a mezőgazdasági termékek szabad szállítását és értékesítését a piacokon azok számára akik teljesítették a kötelező beszolgáltatást.194
1952. november 27-én megtiltják a mezőgazdasági termékek szabad szállítását és értékesítését a község kötelező beszolgáltatási tervének teljesítéséig.195 Ha ez megtörtént, akkor a tartományi Néptanács elnökének és a tartományi begyűjtési megbízottnak az igazolásával lehetett szállítani és eladni beszolgáltatás alá eső terményeket. A 351/1952 sz. MTH 1. és 2.
pontjait ekkor eltörölték.
189 Legea nr. 251/1947 din 15 iulie 1947, CLR iunie/iulie 1947
190 Ilyen irányú határozatokat az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium (Ministerul Industriei si Comertului) adhatott ki, a Mezőgazdaság- és [Nagy]Birtokok (?) Minisztériuma (Ministerul Agriculturii si Domeniilor) jóváhagyásával.
A rendelkezések betartatásáért a megye prefektusa és a Gazdasági Hivatal igazgatója (Directorul Oficiului Economic) felelt.
191 Decret nr. 212/1948, MO nr. 153 din 6 iulie 1948.
192 HCM nr. 71 din 26 ianuarie 1950, BO nr. 7 din 26 ianuarie 1950,
193 Decret nr. 112 din 24 iulie 1951, BO nr. 79, din 24 iulie 1951, CLDH iulie 1951
194 Decret nr 13 din 25 ianuarie 1952, CLDH ianuarie/1952
195 Hotărîrea nr. 2.884 din 27 decembrie 1952, CLDH octombrie-decembrie/1952
62 1953. január 7-én megtiltották a kötelező beszolgáltatás alá eső termények szállítását és adásvételét az illető község beadási tervének teljesítéséig.196 Miután a község minden beadásköteles személye lerótta e kötelezettségét minden termény esetében, a tartományi Néptanács elnöke és a tartományi begyűjtési megbízott együttes igazolása kellett, hogy a helybeliek szállíthassák és eladhassák megmaradt terményeiket.
1953. április 16-án közölték, hogy tilos a termelőknek vásáros helyeken árusítani szalmásgabonát és borsót addig, amíg az illető rajon lakossága nem teljesítette ezekből a termékekből a beszolgáltatási kötelezettségeit, az „őszi terményekből” (burgonya, kukorica?) pedig addig, amíg az illető község lakossága le nem rótta a kötelező beszolgáltatást.197
1953. június 27-én megengedik azoknak a termelőknek, akik teljesítették a beszolgáltatási kötelezettségeiket, hogy a terményeiket szabadon szállíthassák, eladják, ill.
őröltethessék ezeket. Egyéni elbírálás alapján lehetőséget teremtettek arra, hogy még a beadás teljesítése előtt 50 kg gabonát – saját szükségletre – a földművelők learassanak és megőröljenek.198 A beszolgáltatás alá eső terményeket magánszemélyek továbbra is csak saját szükségletre vásárolhattak, viszonteladásuk tilos volt.
1954. január 25-én közölték, hogy beszolgáltatás alá eső növényi terményeket az állami és szövetkezeti szervek vásárolhatnak, illetve azok a magánszemélyek, amelyek már eleget tettek beadási kötelezettségüknek, de csak saját szükségletre vásárolhatnak, magánszemélyeknek megtiltották a viszonteladást.199
Az 1738/1954 MTH szerint a faipari munkások szállíthattak vasúton kukoricát, az illetékes faipari (IFET) vállalat által kibocsátott igazolással, amit a helyi Néptanács Végrehajtó Bizottsága láttamozott.200
1955. szeptember 13-án – némi kivétellel – megtiltották magánszemélyeknek a búza és rozs vásárlását, és intézmények, szervezetek (köztük kollektív gazdaságok, mezőgazdasági társulások) is csak akkor vásárolhattak búzát és rozsot, ha a begyűjtési minisztériumtól szereztek be erre vonatkozó felhatalmazást.201
196 Decret nr. 502 din 1953 ianuarie, CLDH ianuarie-februarie/1953
197 Art. 11., HCM nr. 1.072 din 16 aprilie 1953, CHD nr. 27/1953
198 HCM nr. 2.075/1953, CHD nr. 42 din 27 iunie 1953
199 HCM 96/1954 art. 11, CHD nr. 5, 25 ian. 1954.
200 SJAN Mures, Primăria Trei Sate, 118, f. 17.
201 HCM nr. 1.851 din 13 septembrie 1955, CLDH V/1955. Kivételt azok képeztek, akik saját szükségletre szereztek be vetőmagot, akik nem vetettek beszolgáltatás alá eső terményeket, és akik beadás céljából vásároltak ilyen
63 A községi és városi Néptanácsoknak a felhatalmazás kibocsátásakor meg kellett vizsgálniuk az illető termelő vetőmagszükségletét, és a beszerzési felhatalmazás csak az illető rajonra, esetleg a környező rajonokra terjedhetett ki.
Ugyanakkor megtiltották a gabona, rozs és ezek lisztjének szállítását vasúton, gépjárművel vagy vízi járművel. A magánszemélyeknek – bármilyen szállítóeszközzel rendelkeztek is – tilos volt ezeket az árukat szállítani.
Ezek alól kivételt csak a Minisztertanács 23/1955 sz. rendelkezése (Dispoziţia Consiliului de Miniştri) hatálya alá esők jelentettek, amelynek határidejét 1955. október 31-ig meghosszabbították, minden mezőgazdasági termékre.
Az addig kibocsátott felhatalmazásokat érvénytelenítették, kivételt a fent említett rendelkezés előírásai alá esők jelentették. A határozat megszegőire pénzbírság és áruelkobzás várt.
1955. október 5-én megtiltják a búza, rozs, és ezek őrleteinek vásárlását.
Magánszemélyeknél kivételt képeztek azok, akik saját szükségletre vetőmagot szereztek be, akik beadás céljából vásároltak ilyen terményeket, illetve egyéni felhatalmazással rendelkeztek.202
Intézmények, szervezetek (kollektív gazdaságok, mezőgazdasági társulások) továbbra is csak akkor vásárolhattak ilyeneket, ha a Begyűjtési Minisztériumtól szereztek be erről felhatalmazást.
Kivételt képeztek még: a hegyvidéki községek lakói, akik cseréltek (saját terményeik vagy faáru ellenében) vagy vásároltak búzát vagy rozsot (de csak a községi Néptanács által kibocsátott felhatalmazással), és a saját szükségletükre piacokon vásárlók. Tehát az engedélyezettek körét kiterjesztették a hegyvidékiekre és a saját szükségletükre vásárlókra, mindkettőt engedélyhez kötve – azaz ellenőrzés alatt.
A községi és városi Néptanácsoknak a felhatalmazás kibocsátásakor meg kellett vizsgálniuk az illető fogyasztási szükségleteinek mértékét, és beszerzési felhatalmazásuk csak az illető rajonra, esetleg a környező rajonokra terjedhetett ki.
A szállítási tilalmat is módosították: búzát, rozsot és kukoricát továbbra is tilos volt szállítani, de 20 kg súlyig lehetett szállítani ezek őrleményeit, valamint burgonyát.203 (Kivételt a
terményeket, illetve azok, akik egyéni felhatalmazással („autorizaţie individuală”) rendelkeztek, amelyet a területileg illetékes Néptanács bocsátott ki.
202 Ezt a területileg illetékes Néptanács bocsátotta ki.
203 Valószínűleg az őrleményekre nem volt beadási kötelezettség, így ezek szállítási tiltásának nem volt értelme.
64 szocialista szektor intézményei, szervezeti jelentettek, ők a Begyűjtési Minisztérium felhatalmazásával szállíthattak ilyen árukat. Kivételt képeztek még a Minisztertanács 23/1955 sz.
rendelkezése (Dispoziţia Consiliului de Miniştri) hatálya alá esők jelentettek, amelynek határidejét 1955. október 31-ig meghosszabbították minden mezőgazdasági termékre.
1956. április 5-én megengedték az őstermelőknek hogy – az állammal szembeni kötelezettségeik lerovása után – szabadon eladjanak a saját, vagy a szomszédos rajonokban kukoricát és puliszkalisztet.204 A vásárlók max. 150 kg kukoricát vagy puliszkalisztet szállíthattak lóvontatta járműveken, és a szállítás csak egyénileg (azaz saját magának) történhetett. A határozatot 1956. április 1-től kellett alkalmazni. (Ezzel a 2.089/1955-ös MTH-t módosították).
1956. november 1-től megengedték azon egyéni fogyasztóknak (consumatori individuali) akik vásárolták vagy cserélték, max. 150 kg kukorica (vagy puliszkaliszt) szállítását, bármilyen szállítóeszközzel, a helyi Néptanács engedélyével, mindez azokra vonatkozott, akik lerótták állammal szembeni kötelezettségeiket. Szervezetek vagy vállalatok már tartományokból is szállíthattak, a Begyűjtési Minisztérium által kibocsátott engedélyek alapján.205
Azok a mezőgazdasági munkások, akik más alkalmazásában (akár szervezet, akár magánszemély) dolgoztak, és természetbeli fizetséget kaptak, az egész mennyiséget szállíthatták 1956. november 1-től, erről az engedélyt a munkáltató bocsátotta ki, és a helyi Néptanács láttamozta.
Azon egyéni termelőknek, akiknek más rajonban vagy tartományban volt területük, csak a beszolgáltatás beadása után engedték meg hogy hazaszállítsák terményeiket, nekik a helyi Néptanácsok szállítási engedélyt kellett kiállítaniuk.
1957. április 29-én a Mezőgazdasági Terményeket Értékesítő Állami Bizottságra (CSVPA) ruházzák a búza, rozs, kukorica és ezek őrleteinek szállítására vonatkozó engedély kiadását a különféle intézmények és szervezetek részére.206 (A 2089/1955. október 3-i MTH, 1.
pont c alpontja, és a 2228/1956 december 21-i MTH, 2-ik pontja).
204 HCM nr. 485/1956, CHD nr. 16 din 5 aprilie 1956
205 HCM nr. 2.228/1956, CLDH 1 noiembrie-31 decembrie/1956
206 HCM nr. 580, CHD nr. 38, 29 aprilie 1957
65 1957 augusztus 12-én közölték azon mezőgazdasági és ipari termények jegyzékét, amelyekkel tilos magánkereskedelmet folytatni.207 Ezekszerint a gabona és azok őrleményei, háziállatok és azok húskészítményei, valamint az olaj, zsírral (untură), szalonna, bőrök, olajosmagvak és takarmánynövények magvai kerültek tiltólistára.
1957. szeptember 14-én a piacokon az áruforgalmazásért megemelik a díjakat.208
Következtetés. Az áruszállítás-és forgalmazást a hatalom amolyan „tartalék” biztonsági (zárolási) technikaként alkalmazta: ha a gazdák nem teljesítették a beszolgáltatási kötelezettségeket, akkor léptették életbe a beszolgáltatandó termények szállítási tilalmát, hogy ne lehessen eladni ezeket. Nyáron, az aratással és betakarítási munkákkal megkezdődött a beszolgáltatások behajtása. Amennyiben az nem a tervek szerint haladt, késő ősszel, télen, vagy a következő év januárjában szállítási tilalmat léptettek életbe: az illető helység vagy község beszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítéséig megtiltják mindennemű, a beszolgáltatás alá eső termény szállítását.
207 Hotărîrea privind lista produselor agricole şi industriale ce nu pot face obiectul comerţului particular. HCM nr.
1.078/1957, CHD nr. 55, 12 august 1957
208 CLDH V/1957
66