az elsõ világháború után, elkerülve Erdély román megszállását, Buda-pesten telepedett le, mint sok más erdélyi magyar. A félig lebombázott gim-náziumban 1946 tavaszán tettem le az érettségi vizsgáimat, azzal az érzés-sel, hogy most már„egy jól iskolázott fiatalember” lettem. Az ostromot követõ idõkben Pestrõl Budára természetesen már nem sétáltam át a Lánchídon, hanem egy kis motorcsónakon kellett „áthajózni” a Dunán, késõbb pedig átmenni a szovjet katonák építette hídon. Nagyon szomorú idõk voltak ezek a nagy infláció miatt, mely például arra kényszerített bennünket, hogy az apám az arany óraláncából hetenként négy centimétert vágjon le, és azt egy kapu alatt, feketén, az ékszert és aranyat felvásárló „kereskedõ”
kegyesen beváltsa akkori pénzre.
Az egy szokásos dolog volt, hogy egy hetedikes vagy nyolcadikos gim-náziumi tanuló komolyan kezdett gondolkodni azon, hogy az érettségi után milyen egyetemi szakot válasszon, és befejezvén a doktorátust, mit fog csinálni? Az ostrom utáni idõkben, és a Nagy Ferenc kormány elsõ évében nem volt látható, hogyan fog kibontakozni a jövõ. Ilyen bizonyta-lan körülmények között elhatároztam, hogy egyelõre beiratkozom az ak-kori Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára, gondolván azt, hogy „mezei jogász” leszek. „Ember tervez — isten végez.”
Az Egyesült Államokban
1946 nyarán kinevezték Jenõ bátyámat a New York-i Magyar Fõkonzulátusra. Anyánk, Jenõ bátyám és én elhatároztuk, hogy én kime-gyek vele az Egyesült Államokba hat hónapra azért, hogy felszedjek egy kis angol nyelvtudást, és jobban táplálkozzak a sok babfõzelék után. A jövõre szóló terveim ismét megváltoztak az 1947-es Rákosi Mátyás féle
„puccs” következtében. Annak ellenére, hogy az amerikaiak nagy „handa-bandázást” rendeztek a puccs ellen, látni lehetett, hogy a magyarok sorsa teljesen a szovjetek kezében maradt, és így hát újra kellett terveket készíteni. A puccs következtében az amerikai magyar külképviseletek tag-jai, közöttük Szegedy-Maszák washingtoni magyar követ, Medgyessy New York-i fõkonzul, Alth, szintén New York-i konzul, és többen mások disszidáltak. Jenõ bátyám és én bizonyos párhuzamot láttunk két esemény
— Horthy 1944-ben történt lemondása, mikor átadta az ország vezetését Szálasinak, és az 1947-es Nagy Ferenc lemondása, átadván a kormány vezetését Rákosi Mátyásnak — között. Az amerikaiak elismerték a Rákosi kormányt és a handabanda lassan elült. Látni lehetett azonban, hogy az új kormány meg fog tenni mindent a szovjet rendszer meghonosítására. Hát
ez így is történt! Bebizonyította ezt Mindszenty hercegprímás 1948 kará-csonyi letartóztatása és azt követõ bebörtönzése. Így hát 1949. február ele-jén Jenõ bátyám és én értesítettük levélben az amerikai külügyminisztéri-umot hogy nem ismerjük el a továbbiakban a Rákosi kormányt, és kérvényezzük a menedékjogot az Egyesült Államokban való tartózkodás-ra. Erre a kérvényre ez ideig, legalábbis én, nem kaptam írásbeli választ vagy engedélyt. Idõközben a Rákosi kormány megvonta a magyar állam-polgárságomat és így hát hontalan lettem. Mérlegelve a helyzetet, mint hontalan, jog és államtudományi egyetemi tanulással nem sokra számít-hattam a jövõben. Figyelembe véve a háború utáni jól fejlõdõ amerikai gazdasági körülményeket, kikértem a magyar származású Von Bandat Horst, a Gulf Oil Co. fotógeológusának véleményét a geológus szakma jövõjét illetõen Amerikában. Von Bandat nagyon pozitív lehetõségeket említett, és így én elhatároztam, hogy geológiát fogok tanulni.
Az Egyesült Államokban, Kanadában és általában Amerikában az egyetemeken egy szak alapozói tárgyait (földtan esetében: általános és történeti geológia, ásványtan, kõzettan, rétegtan, geomorfológia, szerkezettan, õslénytan, földtani terepfelvétel és térképezés) kell hallgatni, és le kell tenni az alapvizsgákat. Ez a tanulás és vele összekapcsolt terep-munka négy évig tart, és ezek után adják a „Bachelor of Science” diplomát.
Ez után, ha a hallgató folytatni akarja további képzését, akkor a következõ két év alatt további tárgyakat kell hallgatnia, ezután egy értekezést bemu-tatnia, mely minimum négy hónapos terepmunkán kell hogy alapuljon. Az értekezés megvédése után elnyeri a „Master of Science” diplomát. Ez a fajta földtani képzés az USA-ban a nyugati és délnyugati államok egyete-mein a legjobb, ahol a geológiai környezetek is a leginkább megfelelõek, mint például Wyoming, Colorado, Arizona, New Mexico és Texas területén.
Én New Mexicót választottam.
A döntésem után New Yorkban felszálltam a Greyhound autóbuszra Albuquerque, New Mexico felé. Hosszú volt az utazás, mely azonban lehetõséget adott arra, hogy egy keresztmetszetben lássam az USA-t.
Megérkezvén Albuquerque-be, két bõrönddel kezeimben, egyenesen az állami egyetem rektorának az irodájába mentem. Egyszerûen, de kedvesen fogadott a rektor. Dióhéjban beszámoltam múltamról és elmondtam, hogy geológiát akarok tanulni, de nincsen pénzem, és szeretnék, mint tanuló, munkát vállalni az egyetemen. A rektor, Dr. Popjoy, azonnal hívta tele-fonon a „szállásmestert” (igazgató) utasítván, hogy jelöljön ki nekem egy szobát az internátusban, napi három étkezéssel a „menzán”, és
ugyan-akkor adjon munkát a campuson, mely fedezheti a szállás és étkezés költ-ségeit. Megköszöntem a fogadtatást és „beköltöztem” a két bõröndömmel a kijelölt szobába, megfürödtem és lefeküdtem aludni a hosszú utazás után. A következõ nap elkezdõdött az új életem.
Bementem a tanszékvezetõ professzor irodájába bemutatkozni. Stuart A. Northrop, tanszékvezetõ, USA-ban született, Isztambulban nevelkedett és a Yale egyetemen doktorált paleontológus professzor, ugyancsak ked-vesen fogadott és személyesen végig vitt, ismertette a tanszéket és bemu-tatott a tanszék professzorainak. Utána, átbeszélve terveimet, összeállított egy programot a hallgatandó tárgyakat illetõen, majd átmentünk a „men-zára” ebédelni. Bizony isten, meg voltam hatódva a New Mexico-i csalá-dias fogadtatástól!
Annak ellenére, hogy napi hat órát dolgoztam, mint edénymosogató a menzán, és késõbb az egyetem könyvtárában, mint a visszahozott könyveket és folyóiratokat polcokra visszavivõ alkalmazott, 1951 májusáig az összes geológiai tárgyat végighallgattam, melyekbõl kitüntetéssel le is vizsgáztam és így megkaptam a Bachelor’s diplomát geológiából. Ekkorra ugyancsak levizsgáztam a Master of Sciencediplomához szükséges tárgyak-ból, maradt az értekezés kidolgozása és annak megvédése.
Ha jól emlékszem, 1950 novemberének végén vagy decemberének ele-jén hirdettek meg egy pályázatot, geológusok alkalmazására a U.S.Geological Survey-nél, feltétele az állami szolgálati vizsga letétele volt.
Én letettem ezt a vizsgát jó eredménnyel, azonban nem kaphattam állást, mivel nem voltam amerikai állampolgár, és nem esküdtem hûséget az Egyesült Államoknak. Ebben az idõben dúlt a koreai háború, és egészséges fiatalemberként természetesen megkaptam a „behívót” katonai szolgálatra július elején. Mondanom sem kell, hogy nagyon mérges lettem, elkezdtem magyarul káromkodni, amit meghallott egy mexikói hallgató társam, aki egy Guanajuatoban képzett bányamérnök volt, és Albuquerque-be jött geológiát tanulni, és akinek én sokszor segítettem a szerkezettani házi fela-datai megoldásában. Látván haragomat, megkérdezett, hogy mi baj van?
Kérdésére azt a választ adtam, hogy át tudtam vészelni a második világháborút nagyjából jó egészségben, itt lévén Amerikában nem tudom elkerülni azt, hogy a koreai háborúban „hõs” legyek! A mexikói barátom azonnal „meghívott” Mexikóba, mondván, hogy õ elintézi nekem a beván-dorlást és alkalmazásomat a geológia terén. Megköszöntem a felajánlást, amit el is fogadtam. Nem kívánok részletekre kitérni, de miután egy levél-ben, visszaküldve a behívót megköszöntem a honorable Secretary of
State-nek az amerikai vendéglátást, és repülõn, 1951. június 8-án este megérkeztem Mexikóvárosba.
Mexikóban
Annak ellenére, hogy csak egy pár szót tudtam spanyolul, gyorsan fel-szedtem a nyelvet. Figyelembe véve a nyolc éves gimnáziumi latint, nem éreztem korlátot a mexikói kollégáimmal való beszélgetésben.
Az állami érckutató intézettel — aminek ma a neve Servício Geológico Mexicano — kötöttem munkaszerzõdést. Az elsõ munkám, amit kaptam egy mexikói–amerikai kutató csoport tagjaként, egy észak-közép Mexikóban, a felsõ jurában található tengeri foszforittelep térképezése, megmintázása, készletbecslése és gazdasági értékelése volt. A brigádot Cleaves Rogers, a U.S. Geological Survey Princetonban végzett geológusa vezette. Ez a vidék, félig-meddig hasonlít a svájci Jura-hegységre és úgy gondoltam, hogy munkám egy részét fel tudnám használni, mint master’s értekezést. Ezt a tervemet elõadtam a New Mexico-i egyetem geológiai karán, ahol elfogadták a propozíciómat. Két professzorom meg is látoga-tott a terepen, végig járva a helyszínt áttekintették tevékenységemet, megvizsgálták eredményeimet.
1951-ben, október elsõ napjaiban, mikorra az esõs szezon már elmúlóban van, megkezdtem a terepmunkámat észak-közép Mexikóban, ahol mindezt 1953 májusáig folytattam. Közben megírtam a master’s értekezésemet és egy heti „villám” út alkalmával Albuquerque-be, meg-védtem a munkámat és megkaptam a Master of Sciencediplomát 1952 márciusában. A további, valamivel több mint egy évig tartó terepmunkám lehetõséget adott arra, hogy térképezésem következtében megismerjem a Sierra Madre Oriental lánchegység valódi tektonikai kifejlõdését és szerkezetét a Torreón és Monterrey közötti, körülbelül 300 km hosszú sza-kaszon.
Még Albuquerque-ben kezdtem el, és majdnem befejeztem egy könyvtári kutatómunkát néhány kontinentális talapzatról (continental shelf) és azok tektonikai jelentõségérõl. A Mexikói Állami Egyetem, az UNAM megalapításának 400 éves évfordulója alkalmából rendezett kongresszu-son egy elõadást tartottam errõl a munkámról. Az elõadás fõ konklúziója az volt, hogy a mexikói szárazföld, déli és délnyugati pereme mentén, fel-torlódik a csendes-óceáni medence aljzatára. Ezt 1953-ban publikáltam, jó tíz évvel a lemeztektonikai elmélet megjelenése elõtt. Az egyetemi kong-resszuson való részvételem kapcsán kölcsönös szimpátia alakult ki köztem
és Teodoro Flores, az egyetemi Földtani Intézet (Instituto de Geología) igaz-gatója között, aki „hívogatott” arra, hogy mûködjek együtt az õ általa dirigált intézettel. Elfogadva meghívását, 1952. július 1-én beléptem a Földtani Intézetbe, ahol több mint 50 éven keresztül folytattam oktatói és kutatói munkámat. Mexikóvárosban éltem, a munkahelyem az egyetemi Földtani Intézet huszadik század eleji szép európai stílusú épületében volt, ami 1906-ban a X. Nemzetközi Geológiai Kongresszusnak is helyet adott, és amelyben a kongresszuson részt vevõ magyar geológusok is megfordultak.
Mexikóba való érkezésem után megismertem egy csinos paleontológus leányzót, akinek udvarolni kezdtem, de fõleg levélben. 1953 júliusában
„elkapott a gépszíj” és igába hajtottam a fejemet, azaz megházasodtam.
Idõközben kaptam, helyesebben mindketten kaptunk ösztöndíjat az U.S.
Geological Survey révén a New York-i Columbia University-re, ahol a feleségem Master’s diplomát szerzett geológia–paleontológia szakon, én pedig késõbb Ph.D. diplomát geológiában (rétegtan–tektonika–kõzettan).
Én igazán nagyon szerencsésnek tartottam és tartom magamat, mivel pro-fesszoraim olyan világhírû tudósok voltak, mint Walter H. Bucher, Marshall Kay, Arie Poldevaart és Maurice Ewing.
New Yorkból visszatérve Mexikóba, tovább dolgoztam a doktori disszertációmon, melyet 1955. március 31-én védtem meg, egy New York-i látogatás keretében. Aznap délután, egy elõadást is tartottam a Statler szál-lodában az American Association of Petroleum Geologists 1955-évi konven-cióján. Az év áprilisától kezdve nekiláttam két geológiai kirándulás (field trip) megszervezéséhez, a megállók geológiai jelentõségének leírásához.
Ezen kirándulások a XX. Nemzetközi Geológiai Kongresszus program-jában szerepeltek, melyet itt Mexikóvárosban bonyolítottak le nagy siker-rel, 1956 szeptemberében. Ezen kongresszus alkalmával a kongreszszusi rendezõbizottság publikálta a doktori disszertációmat, mint egy kong-resszusi monográfiát, és ugyancsak kiadta Mexikó 1:2 000 000 méretarányú geológiai térképét, melynek elkészítésében súlypontosan részt vettem, bár ezt nem ismerték el nyilvánosan, mivel akkor még nem voltam mexikói állampolgár.
A terepi munkám alatt nyert adatok, valamint Mexikó geológiai térképének elkészítése alkalmával megvizsgált publikált és nem publikált térképek és kéziratok alapján nekiláttam Mexikó 1:2 500 000 méretarányú tektonikai térképének elkészítéséhez. A térképet a Geological Society of America publikálta 1961-ben New Yorkban. Ez a térkép volt az elsõ tek-tonikai térkép Észak-Amerikában, mely a különbözõ kõzetegyüttesek
eloszlását és korát, valamint azoknak a fõbb geotektonikai eseményekhez való viszonyát mutatja be. Ezen a térképen mutattam be elõször azt a kon-tinenst harántoló törést, mely a Csendes-óceán medencéjét elérve részben, mint egy dél felé irányuló feltorlódás (thrust— késõbbi nevén subduction), részben pedig egy „balkezes” horizontális törésként (transcurrent fault) viselkedik. Párhuzamosan a tektonikai térkép elkészítésével feldolgoztam a kongresszusi geológiai kirándulás elõkészítése során szerzett adataimat.
Ezen munkálkodás gyümölcse lett egy monografikus tanulmány (Boletin 62, del Instituto de Geología de la UNAM), melyben dokumentáltam Dél-Mexikó tektonikai csonkolódását (truncation) az acapulcói csendes-óceáni part mentén.
A múlt század hatvanas éveitõl máig, munkáim elvittek Mexikó különbö-zõ vidékeire, de fõleg Mexikó déli, középsõ részére, ahol geológiai térképe-zést, rétegtani elemzéseket, ásványi nyersanyag-elõfordulások kiértékelését, gátak és duzzasztók kedvezõ helyeken való építésének meghatározását végeztem, rétegtani és tektonikai szempontok figyelembe vételével.
Mindezen teendõk eredményei több mint 75 publikációban jelentek meg térképek, cikkek, monográfiák formájában, Mexikóban és külföldön.
Az egyetemi Földtani Intézetben végzett munkám mellett, 1956-tól 1974-ig tanácsosa voltam a Texasgulf, Inc.nemzetközi, ásványkutató igaz-gatóságának Torontóban és Denverben. Ennek révén Mexikóban, Kana-dában, Dél-Amerikában, Spanyolországban és Ausztráliában lehetõségem nyílt megismerni ezen vidékek geológiai viszonyait. Mexikóban, 1977-tõl 1988-ig, a Comisión Federal de Electricidadtanácsosa voltam. Dolgoztam ter-vezett vízierõmûvek geológiai kiértékelésén és egy újabb nukleáris erõmû geológiai szempontból kedvezõ telepítésén.
Tudományos munkásságom több elismerést hozott számomra.
Kronológiai sorrendben: megválasztottak az Academia Mexicana de Ciencias tagjává, a Geological Society of America és annak vezetõ tanácsának tagjává, a Guggenheim Foundation Fellow-nak, a Geologische Vereinigung tagjává, a Magyarhoni Földtani Társulat külföldi tiszteleti tagjává, a Universidad Nacional Autónoma de Méxicoemeritus kutató professzorának (ez a legma-gasabb akadémiai rang az egyetemen), a Unión Geofísica Mexicanatagjává, és mindezek fölött, kitüntetett a magyar kormány a Köztársasági Érdem-rend Kiskeresztjével. A publikált munkáim több mint 1200 idézést kaptak, felét mexikói és felét külföldi publikációkban.
Visszatekintve, életem lefolyását nagyon kedvezõnek tartom.
Szerencsésen átvészeltem a második világháborút, Mexikóban egy
máso-dik hazát találtam, és tudományos munkásságom sem hozott szégyent magyar eredetemre. Több mint fél évszázados gyakorlatom megerõsíti álláspontomat olyan szempontból, hogy bármiféle földtani munka alapja egy jó földtani térkép, melynek felvétele a kõzetek rétegtani elemzésén és a tektonikai viszonyok interpretációján alapul.
Jó terepmunkát és jó szerencsét !
Válogatás Cserna Zoltán publikációiból
Cserna, Zoltan de 1953: El conocimiento actual de la plataforma continen-tal y su significado tectónico. — Universidad Nacional Autónoma de México, IV Centenario de la Universidad de México, Memoria del Congreso Científico Mexicano, tomo 3, Ciencias físicas y matemáticas, pp. 9–22.
Cserna, Zoltan de 1956: Tectónica de la Sierra Madre Oriental de México, entre Torreón y Monterrey. — Contribución del Instituto Nacional para la Investigación de Recursos Minerales de México. XX Congreso Geológico Internacional, México 1956., 87 p.
Cserna, Zoltan de (in collaboration with Heezen, B. C. and Saldeña, D.) 1961: Tectonic Map of Mexico 1:2,500,000. — Geological Society of America, New York, N.Y.
Cserna, Zoltan de 1965: Reconocimiento Geológico en la Sierra Madre del Sur, entre Chilpancingo y Acapulco, Estado de Guerrero. — Instituto de Geología Boletín 62, UNAM, México, D.F., 64 p.
Cserna, Zoltan de 1969: Tectonic framework of Southern Mexico and its bearing on the problem of continental drift. — Boletín de la Sociedad Geológica Mexicana, t. 30, no. 2, pp. 159–168.
Cserna, Zoltan de 1970: Mesozoic sedimentary, magmatic activity and deformation in northern Mexico. — In: Seewald, K. and Sundeen , D.
(Editors): The geologic framework of the Chihuahua tectonic belt. West Texas Geological Society, Midland, Texas, pp. 99–118.
Cserna, Zoltan de 1976: Mexico — geotectonics and mineral deposits. — New Mexico Geological Society, Special Publication, pp. 18–25.
Cserna, Zoltan de 1976: Geology of the Fresnillo area, Zacatecas, Mexico. — GSA Bulletin, v. 87. No. 8. pp. 1191–1199.
Bevezetõ
A geofizika frappáns, angol nyelvû jellemzése szerint „Geophysics: the rigour of physics and the vigour of geology”. Azaz a geofizikát a fizika szigo-ra (egzaktsága) és a geológia életereje (vidámsága) jellemzi. Több elõadásban is, amit az egyetemi nyílt napok alkalmával tartottam, használtam ezt a találó megfogalmazást, hogy az egyetemre jelentkezõ diákoknak bemutassam a geofizikus szakot. Kerestem az alkalmas magyar fordítást. Így született meg:
„Geofizika: a fizika szabatossága és a geológia szabadsága”. Ez jutott eszem-be, amikor Horn János szerkesztõ úr többszöri unszolására végül is úgy dön-töttem, hogy az „Életek–Utak” sorozat számára megírom a kért esszét.
Pedig nem nagyon akartam, tudtam, hogy nem az én mûfajom.
Elgondolkodtam — divatos szóval élve — impaktján is. Magamból indul-tam ki, hányat is olvasindul-tam el közülük? Kubovics professzor elmesélte, hogy mi hullott ki az õ anyagából. Elolvastam hát, hogy mi maradt benne. Vörös Attila barátom felhívta a figyelmemet, hogy rólam is szót ejt a maga anyagában. Õt is elolvastam. Meskó Attilával majdnem 20 évig kollégák voltunk a Geofizikai Tanszéken, aztán 8 éven keresztül tanszékvezetõm volt. Ezt követõen magas MTA tisztsége miatt eltávolodott tõlünk, emberi-leg és szakmailag is. Temetésén nem búcsúztathattuk, de a szaksajtóban megjelent nekrológot én írtam. Sokat segített összetett emberi arculatának megértésében önvallomása, ami ebben a sorozatban jelent meg.
Van-e még más emlékem? Igen, méghozzá nagyon frissek. Nemrégiben belenéztem a legutóbbi kötetbe, ahol általam jól ismert és nagyra becsült
HORVÁTHFERENC