K és Könyörgés.
Ely-fel újra mi Ditsöségünk! buzdulyatok-fel már végre-is Leikeink! emelkedjetek-fel feiveink ISTEN'NevénekHálá-adáfsal váló Magasztalására! Mostan, bizony mostan-is tsak Hozzád mégyünk óh JEHOVA! hogy meg-köszönyi'ik Néked, a' miket velünk's általunk tselekedtél; kérjük azokat, mellyeknekmeg-adása nem ellenke ;ik Aka-ratoddal. Mostan ifmét mostan-is fegily-meg hát jó szándékunkban, és halgafd-megMagofságidból.
Légyen Hálá-ad ás 's minden Tiízteíség Felfégednekki a' bű-nös emberi nemzet közül Népet tifetitsottál feámodra, hova mrnket-is
számláltál; Frigyet kötöttél azzal, melybe minket-is bé-avattál; igaz Esméretedre 's Tifeteletedre meg-tanitottad azt, hogy jól lenne örök' ké dólda, de minket e' réfeben-is bóldogokká tettél: mert igazán es-mérjük 's tiíztellyük az Atyát, a' Fiút és a' Szent-Leiket. Mind a*
Terméficti jó O'ofság, mind szent Beszéded helybe hadgya 's ditsérí Vall áfánkat, igazittya Tudományunkat. Oh mindenikünk' élete ha meg-felelne e Tudománynak, ellene nem mondana e' jó Vallásnak!
Légyen Hálá-adás 's minden Tisztelet továbra-is Néked, a' ki foldünköt Békeféggel 's egyéb kívántató Jókkal meg-áldottad , Felséges Fejedelmünk' a' MARIA THERESIA Aszszony' Ural-kodáfa alatt nyugodalmat engedtél Nemzetünknek Ízorafeéd Pogá-nyoknak 's más Idegenéknek ide való ellenséges bé-ütéfektöl meg-oltalmaztál. Kiváltképen, hogy Szent Igédnek 's igaz ISTENi Tist-telete Inek köztünk szabados fbiyást parantsoltál, 's midőn a' mái idő-ben is a'' Fegyverkezés' fulyos vifeontagságai miatt Tok Tartomá-nyokban el-romlanak Tiszteleted' némely Helyei, itt még akkor-is azok épen állanak, a' meg-avultak helyre állitatnak, tiszteletedre meg ékeűtetnek, nyilván Fel-is Szenteltetnek.
Légyen még-is Hálá-adás tsak Néked, ki e' mi Várasunkra *s
fcüjöaösön egéü Éltkléüáakra Atyai-képpen vigyáztál; valamint
ré-gen
gen Jérufálemröl meg-mondottad, hogy azt válaíztod Tiszteleted' Hellyéül, ugy ezt-is el-válafetád; valamint ott ízent Hajlékot építet-tél e' végre, ugy itt-is féízket vere ez magának; sót valamint a-mannak elöbbízöri építésére, azután ujjra lőtt kélzitettetéiére-is talá-lál efeközöket, ugy lön éppen itt-is a' dolog, mert Zorobábel lelké-vel buzgónagy Rendüekre, mint meg anyi ofelopokra tetted Magad után ennek göndgyát,- őket pedig Te kerested, -el-is inditottad a ' ' munka' kezdetésere folytatására. Kereítél 's találtál különösön-is olyat C a' Te válaíztott Szolgáló-Leányodat URamlJ ki az Elol-járók-kal és e' köfséggel, mint maga szeretö lelki Attyafiával egybe fok teíti-erötelenkedéfeí között-is bé-jött Házadba, itt munkálkodott, itt pallér-kodott, ide költött, távul- létiben is itt dolgozott, mert dolgoztatott*
Nehéz vala az ido és a' Pénz ízük,- de Te Időnek URA 's Ál-dáfoknak Atya! az Idött ugy folytattad, az epitésre ízükséges alkal-matofságokat ugy ki-szolgáltattad, a' kevés költséget tsudálatofon ugy meg-ízaparitottad, néped' ízivét meg-szentelvén ugy a' ferény dolgozásra birtad, hogy a' távulabb lakóknak, sót itt közelebb né-künk-ís bámuláfunkra Vólt az, okoz még most-is e' nagy munkának igen hamar e' tökéletefségre lött menetele tsudálkozáíl. Vettük eszünkben mind ezekből, hogy a'Nép Tiéd, 's mindeniket igen ked-Vélled. Még azt-ís Hálá*adó szivel tsak Néked kóízönyük édes ISTEN-ünk! hogy Epito-Moster-Embereket-is magunk elöré való
feorgalma-toskodáfa-nélkül ugyan önként Te vetvén elönkbe ide, értelmet 's igye-kezetet adál nékiek mint régen Béfáléelnek és dhóliábnaki ezeket pedig a' mellettek lévő Pallérokkal, Apró-mivefekkel együtt eféstöl rom.
lástól, feakadástól 's az emelés közben könyen meg-eshetö egyéb vé"
letlen Nyomorékfágtól meg-örzötted. Sót mikor e' munka' dereka-fabb folyásának ideje alatt, feabad Uralkodásod ízerént Varasunkra
küldéd-is ama keferves Vér-nyalya-béli Tsapáfl, mely miatt fokán el-halá-nak, fokán ifmét ágy-fenekéhez szegeztetve kínlódtak feles Napokie
még akoron.is Mester-Embereink jó-vóltodból egéflegefek vóltanak Mind folcak, mind nagyok , bizony mind tsudálatofok ezek a' mi ízemeink előtt óh Irgalmas ISTENI nagy és fok vólt e' munka nagy és fok a' költés-is; de nagyobb és több voltál minden időben 's vagy ma-is Te mi URunk ISTENünk! Tiéd a' Templom, Te-is mun-kálódálljáf ezen, Te adakoztál, Te költöttéi gazdag Kijjtsü ISTEN!
s valamint szóllál régen a' Haggéus Próféta által, mondván: Enyim az F.züst és Arany, ahoz képeit Ditsöségedre/nként meg-is vallyuk,
hogy a mit költöttünk a' Tiédböl költöttük ; a' mit a' kegyes Ada-kozóktól vettünk, azt-is elsőben, és melléje a' könyörülő feivet Te adtad vólt nékiek, hogy adakozhaífanak szivek mellől jobb kezekkel, nem efvén hirével az Ö bal kezeknek.
Kinek Szentelnök .azért mi is már e* Templomot? tsak Neked
Ditsöséges Jehova Atya! Jehova Fiu! Jehova Szent Lélek! Egyetlen-egy ISTEN! a ' T e Tiszteletcdre épült vólt, 's im most-is erre
ekefitetett-meg Ez,- Te lakozzál 's Te-is Tifrteltefsél hát itt. Nyiljatok-ki ti Kapuk Ajtók! hadd jöjjön-bé ide a kegyelem' Frigy-Ládrja. Ditsösé-ged' Fénye tö!tse-bé Uram ez egéz Házat. Hivja tsak Nevedet fe-giltségül itt Néped ettöí fogva mind végig. Tsak ama Hiteles s' min-den verfengés-nélkül igaz ő és Uj Teílamentomi szent Beszéd hirdet-tgfsék tifetán, hathatóson's gyümöltsözéfíel itt, idegen és emberi
Tudományok soha ne prédikáltattífianak itt; még ha a'menyei An-gyal hirdetnc-is valamit a' kivül 's az ellen, mely már meg-iratván
megis-petsételtetett, átok légyen', ifmét mondgyuk: átok légyen az. Tsak a' Kriílustól feereztetett feent Sákramentómok ízolgáltattaíTanak-ki itt ugy, mint E' Szerző Ur rendelte; valaki az ellen akarna tselekedni, villogó két-élü Fegyverrel rettentsék-el azt Angyalaid innen.
Mikor e? Te Népeddel jól téfeeszsz, 's az bé-hozza Hálá-adá-fának Áldozattyát, ekkor effék-le ményböl a' Tüz annak meg-emész-tésére; mikor pedig vétkezvén ö , Te azt meg-itéled, ekkor-is hozd ide ótet, adj bűneiről igazán Vallást-tévö szókat ajakaira, töredelmes-féget lelkibe, 's Te ezt a' Könyörgéíl-is halgasd-meg onnan felyul.
Ha mikor az Ég bé-záratik az Efsozés előtt és ekkor e' Nép ide jö könyörögni Égi-Harmatért, Te meg-halgatván egeidből ötet, szálits 'Siros Efsot e' főidre, meg-tiltván a' Levegő-eget, hogy az Efso hel-lyett Jeget 's egyéb ártalmakat ne hullafon. Midőn Dög-halálnak,vagy
Ellenségnek vagy egyéb ítéleteknek távúiról hírit halván e' Nép , félelem fogja-el az ö szivét azoknak ide harapodzáfok iránt, de azon-ban ide jö imádkozni; Te Uram az illyenkori imádságot-is halgasd-meg Szentféged' Hegyéről 's ne hozd ide a' tsapáfok kczül egyiket-is.
Midőn drágafág, vagy Sáska, vagy Tsere-hógár, Peítis, töb uralkodó Nyavalya, sőt egyéb-féle akármi Ítélet nyomná-is meg e' Népet, (mert
tsak találízTe óh igaz itéletüISTEN! mindenkor okot a' büntetéfrej) de ez-is bé-jö ide Ortzád' engelztelésére; Te halgasd-meg ekkor-is etet, vedd-el a' Büntetéfeket-is Rólla. Midőn el-jött a' Szülésre való idó, de az Anya nem ízülhet, és könyörgés leizen itt azért ugy egyéb Betegekért-is. Könyörgés az Anyaízeut-egyházért, az Orlzágért, a' Fejedelemért, a' Magistratufért, az Ékkléfia' Kurátoraiért, Dajkáiért:
egyéb akármi állapotban nyomorufágban lévőkért 4 Te mind ezt-is halgaílad-meg Egeidből óh Egeknek Ura!
Imé mostan-is könyörgünk Felfégednek ama titkos Házért az Ékkléíiáért, melyet a' FŐ-BŐltsfeség épitett hét Olzlopokon, Ő fiia-ga lévén ennek Fundamentornos-Szegelet-Köve. Légyen hát Békefség ennek kéritéfeiben, tsendeíTég Tornyaiban; légyen az ö terjedéfe a' Fold' minden határaira: Oh légyért hamar, hogy minden Nemzetfé-gek fogják-meg a' Kristus1 Köntösének Prémjét, tsókolyák lelkek' meg-hodolásának tsókjaival, mert tsak ö kenettetett-fel Királyfágra' Sionon az URnak Hegyén. Adj Aldáíl ez Országnak, ha tsak mostani Békeségét-is meg-erölltve tartsad-meg, rte légyen az, hogy valaki és valami ezt meg-háboritsa. Kiáltsd 's kiáltasd a' több Kerefetyén Tar-tományokban-is enyi kerefetyén vér' ki-omláfa után: BékeJJég! Bék. Bek.
Tartsd nagy gondot a' mi jó Fejedelmünkre, a' Felleges MA.
RIA THÉRÉSIA Aszstonyra* kit Királyi 's Tsáfcárnéfági Méltófág-gal-is meg tiízteltél. Az Ö életét hoízlzabbitsad, Fényes virágzó Há-zát áldgyad-meg minden jókkal. Orlzágai 's Tartományai' óltalmazá-fára, törvényes terjeátefére és Ditsöfégedre, vagy moíl fel-vett, vagy fel-véjendo Fegyverét szerentsélteífed ISTEN! Kinek kezeidben vagyon a' Győzedelem, és az Ellenfégnek meg ízégyeni-tetéfe. Birodalmának pedig minden Népét 's minket-is tarts engede-lemben, hadd adhaíTuk-meg mind azt néki, valamivel tartozunk a' tsendes jo Lelki-efm éret ért.
Szállyon bövféges Áldás Tölled ez Házában lévő Királyi Gw berníumra, az egéíz Magistratusra az elsőbb, közép és alfóbb rendü-ekre. Álgyad-meg a' Fo-Confistóriumot a' mi Atyáinkat, FÖ Kurá-torainkat, Ekkléfiáink', Kollégyioirtaink', Oskoláink' Őr-állóit,
Daj-káit; ugy tégy jól pedig vélek, hogy Tölled Illenek' ISTENétöl, az-után a'Földi Hatalmaffágtól vett hatalom ízerént okoífággal, Ke-gyeíféggel 's éppen Atyai ízivel elo-menetelefen hordozhaffák Házad'
terheit
terheit, Fízeid-még menyei Jutalommal, hogy ök távuiróMs néznek re»
énk, itt mostani meg-jelenéfekkel-is épitettek minkét étidig, é}itenefc most-is, ez az o istcnes feándékok tovább-is. ÁÍgyad-neg röbb fa-tronujáir,kat, Pétronáinkat, Jól-tévoinket-is; foha el-r.e felejtkezzél az p ide tett ^dakozáfaikról: adj menyeieket a'földiek hellyébe nékiek.
Különös* n-is meg-emliti Szolgáló Leányodatt ŰR-ISTFN! e' Gyülekezet, mert Te-is máfok felett különös Dajkájává tetted ennek otet. ISTEN' Tsudája, de jó-téteménye-is hogy o mégittSátoroz.
Ha-talmas dolgaidat vitted általa véghez eleitol fogva 's most, óh most folyósabb erötelenkedéfoi között-is! vigyed tovább-is, mig Néked tetzik. Mi életét kivánnók e' Leányodnak tovább-is még e' földön, Ö pedig éjjel nappal 's ugyan minden órában várván-várja 's frinte fiieg-tpedve ohajtya a' bóldog meg-rstlattatás' óráiát- Már Uram fe o, fe mi Felfégednek femmiben.is- módot nem ízabhatunk, hanem Ízent Akaratod alá botsátkózván néked meg-hódolt Lelkeinkel, arra kérünk: Vidd véghez Léányodra nézve a' mi néked DitsÖséges, néki idvefféges; 's mikor innen k i-k él, vidd-bé amaz Őrckké meg-mara-dandó Templomba, holott örökké énekli a' Mófes' és Bárány' Énekét.
Koronázd-meg Ez egéíz Ékkléfiát minden Jókkal. Kedveld a' mit ő most néked Szentek, imé Ez Házat! Ultesd-bé ennek min»
den fr.egeleteit igaz Fiaiddal Leányaiddal. Tsatóld egybe ezután-is az ö feiveket, hogy meg-egyezett és meg-feenteltetett Indulatokkal dol-gozhaflanak Templomodnak mind kulfö mind belsó Éló Kövei körül, jutalmaztasd-meg kinek kinek Atyai Irgalmaflaggal, ha tsak egy Fil-lérkét hózott'is Szent Haylékod' épitéfére. Mind ezekben-is halgass-jneg minket, fogadd-el Hálá-adáfainkat, tedd Szivedre Efedezéfeinket óh ISTEN! ki iilsz a' Menyei Fényes Kérubimok között! Amen!
Amen! Amen! Mi - Atyánk 's a' t,
Ekkor már fel-ferkentetett á Kántor 's véle együtt az egéffent
^ GYüLEKEZETaz Éneklésre és elénekeltetett d -CXXII. 'Sóltár. Az alatt az Egyházi Szolga állott a' Szent
Székben 's Énekelt a' Gyülekezettel egybe. Mely Éneklésnek-is vége lévén, igy Szóllott:
QZerelmes Halgatóim! ha jól öszve olvafluk i.Kir: VIII. 1 Krónika:
Vü, is Esdr: VI. ónnan ezeket tanulhattyuk-ki. Hogy a' Tem-plom
plora Hálá-adó KönyörgéíTel-is Fel-feenteltetvén, azután ezek-is vé?
hezmentek: i.Salamon a' Népetmeg-áldotta, az-után a' Nép nagy öröm mel ment-el. 2. A Léviták kürtöltek 's nagy örofiel ekkor-is el-mondot"
ták: Mert jó s mert meg-mcrrad: 'sa't. Nó azért óh szent Gyülekezeti én-is Reád lehellem, hathatós szóval, defcives kivánfággal-isReád té
Izem a' Papi-Aldást Salamonnak SzentLélek által illetett Szuvaival k i.Kir. Vili. 55-61. szerint, de azokkai-is melyek olvastatnak 4 Mól VI: 24-26. Te pedig Éneklő Lévitai Kórus! mihelyt
hallod
hopvvt Áment szájamból ki-botsátottam, azonnal iímét kezdjed énekelni
ezt-Mert Jó, 's d t. és énekely mind addig, mig e' nagy Gyülekezet ki' takarodik innen, sót addig, mig Ti magatok-is Csendes JépéfleJ a'külsö keritéí kapujához juttok; hadd gerjedjen-fel inkább-is a' Jehovában való örömünk; sót hadd légyen innen-is nyilván való, hogy mi va-lamit e' Templom' Fel-fénteLtseben véghez vittünk, mind azt ISTEN'
Könyvéből tanultuk, és az igaz Izrael' példáját követtük ebben.