A tanúk és vallomásaik

A vallomást tevő négy tanú közül a legjobban informált Lépes Bálint kancellár. Őt követi Ramocsaházy, a világi tanúk közül Ferenczffy, végül pedig Székely György.

A sorrendben Ferenczffy helye a meglepő. A királyi titkár szűkszavúbb főnökénél, és igazából nem mond többet, mint a pozsonyi kanonok, aki meglepően jól érte-sültnek tűnik. Az udvari magyar kancelláriánál ugyanúgy, ha nem még könnyebben érintkezett Pázmánnyal, mint Lépessel, leginkább 1615 decemberétől, amikor is az érsekség várományosaként Prágába hívatta II. Mátyás. Ismeretségük is egyformán az 1608-as, illetve 1609-es országgyűlés időszakáról kelteződik – Lépes az utóbbi idején lépett kancellári hivatalába –,⁵ és Ferenczffy ugyanúgy literátus férfiú, mint felettese. És fogékony a vallási dolgok iránt, 1619-ben fontolóra vette, hogy egyhá-zi pályára lép.⁶ Ramocsaházy Mihálynak – elmondása szerint – Pázmány 1600-ban tanulmányi prefektusa volt a vágsellyei gimnáziumban. Ezután kimondottan sze-mélyesebb kapcsolatuk nem volt, bár általánosságban személyes tapasztalást is említ. Pozsonyban közelről szemlélhette Pázmány működését, Forgách a prímások szokása szerint gyakran ott tartotta udvarát és nem Nagyszombatban. Vallomásá-ban ugyanakkor alapvetően a közvéleményre, hitelt érdemlő elbeszélésekre hivat-kozik.⁷ Ugyanezt teszi az 1590-es évek elején a bécsi jezsuita kollégiumban iskolatárs⁸ Székely György, aki Klesl szolgálata előtt Rudolf császár és király udvari familiárisa volt.⁹

5 Vö. BENDA Kálmán,Pázmány Péter politikai pályakezdése, A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei, 1979, 273–280; BITSKEY István, Pázmány Péter memoranduma a vallásszabadságról, Keresztény Szó (Kolozsvár), 2009/2, 1–4; illetve egy átdolgozott válto-zat a szakvélemény szövegének közlésével: Der ungarische Jesuit Péter Pázmány über die Reli-gionsfreiheit der Calvinisten und der Lutheraner = Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Sieben-bürgen: Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918, hg. v. Márta FATA, Anton SCHINDLING, Münster, Aschendorff, 2010, 453–472; diétabeli közös akció-jukra: HANUY, I, i. m., 29–35, n. 14.

6 Ld. fentebb, életrajzi hivatkozásaiknál.

7 Az évszámot illetően másfél évtized távolságból a tanú csupán alig tévedett valamit. Páz-mány 1601–1603 között volt a sellyei rendházban concionator és praefectus scholarum. Ladisla-us LUKÁCS, Cathalogi personarum et officiorum provinciae Austriae S. I., I, 1551–1600; II, 1601–

1640 (Monumenta Historica Societatis Iesu, 117; 125), Romae, 1978–1982, I, 747.

8 Pázmány 1590–1593 során tanult filozófiát a császárvárosban, s volt egyúttal praefectus conventus. Mivel bécsi egyetem matrikulái Székely tanulmányaira vonatkozóan ezekből az évekből nem tartalmaznak bejegyzést, elképzelhető, hogy a tanú a fiatal jezsuitával talán mint prefektussal került kapcsolatba. LUKÁCS, Cathalogi personarum, I, i. m., 747; Die Matrikeln der Universität Wien. IV: 1579/II–1658/I (Publikationen des Instituts für

a) Lépes Bálint

Lépes¹⁰ némely értesülését magától az új érsektől szerezte, annak pontos életkora közlésnél ezt maga árulja el. Ugyaninnen tudhatta a szülők pontos nevét (a Massay/Maszlay változat a cseh közjegyző következetes elhallásának tudható be).

Továbbá azt is, hogy mind apai, mind anyai felmenői között Pázmánynak „mágná-sok is származtak, és mind a mai napig élnek főnemes rokonaik és hozzá-tartozóik”. A kihalt Czibakok és Ártándyak mellett a Csákyakra utalt. Utóbbiak ese-tében a rokonság ki is merült a leánynegyed kiadása körüli hosszas pereske-désben.¹¹

Az eltűnt szóbeliség idéződik meg, amikor a kancellár Forgách bíborossal Páz-mányról folytatott beszélgetéseit idézi a majdani utód feddhetetlen életviteléről.

Egészen figyelemreméltó az a megjegyzése, amely a kulcsszerepet említi az 1611-es nemzeti zsinaton. Nemcsak az utókor látja tehát úgy, hogy Forgách Ferenc intran-zigens egyházpolitikájának fordulatában jezsuita gyóntatója meghatározónak bizo-nyult. Ez a kortársak előtt is világos volt.¹² A kancellárnak a bíborossal folytatott politikai, egyházpolitikai megbeszéléseinél szintén ott van Pázmány, illetve képviseli patrónusát. Nemcsak azt állítja Lépes, hogy számtalan alkalommal tárgyalt vele, mióta a prímási udvarba került, hanem egyenesen e tárgyalásokról ismeri személye-sen.

Hasonlóan érdekes, amit a kancellár Pázmányról, mint közszereplőről mond.

Noha közhivatalt („munus publicum”) jezsuitaként nem töltött be, itt Lépes

Österreichische Geschichtsforschung I/VI), hg. v. Franz GALL, Hermine PAULHART, Graz–Köln 1961–1974, 28–39.

9 Ld. aláírását tanúvallomása végén, Archivio Privato dell’Eccellentissima Casa Aldobrandi-ni di Frascati (Villa Belvedere), Documenti Storici, n. 17/10 (a továbbiakban: Proc. Pasm.), fol. 17r. – Az előkészületben lévő publikálásnak köszöhetően a hivatkozások egyaránt visszakereshetőek lesznek mind a latin szövegben, mind a magyar fordításban. TUSOR Pé-ter, Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről, 1616.: Családja, katolizálása, misszionálása (A Páz-mány–Tholdy archívum irataival) (Collectanea Vaticana Hungariae [CVH] II/6), Bp.–Róma, 2017.

10 Vallomása a jelöltről: Proc. Pasm., fol. 4r–6r.

11 Vö. Prímási Levéltár (PL), Archivum Saeculare (AS), Acta radicalia, Class. T, n. 179. 180.

186. 187. 195. 203. 204; TUSOR Péter, Új adatok és szempontok Pázmány Péter családi viszonyai-hoz, Magyar Sion, 2016/2, 259–272.

12 Az 1611. évi nagyszombati nemzeti zsinatra: SÖRÖS Pongrácz, Forgách Ferenc biboros nagy-szombati zsinata és előzményei, Katholikus Szemle, 1900 211–241; HERMANN Egyed, A kato-likus egyház története Magyarországon 1914-ig (Dissertationes Hungaricae ex Historia Eccle-siae, 1), München, Aurora Könyvek, 1973², 236; aktái: Carolus PÉTERFFY, Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungariae celebrata, I–II, Viennae et Posonii, 1742, II, 197 skk.

gesnek tartja megemlíteni „nyilvános előadásait” (publicae lectiones), melyet közlése szerint Magyarország szinte összes templomában tartott, különféle időpontokban, alkalmakkor. Külön megemlíti a magyar diétákat. Mik lehettek ezek a „nem csekély eredményt” hozó előadások? A kancellár szerint helyszínei templomok voltak.

Röviden Ramocsaházy is említi őket, és szintén megkülönbözteti a prédikációktól vagy hitszónoklatoktól (contiones). Gondolhatunk itt akár szóbeli katekézisre, ked-venc jezsuita műfaj, vagy bibliaórákra is. Lépes szavai azonban ennél izgalmasabb és népszerűbb eseményekre utalnak. Valószínű, hogy Pázmány ezen alkalmakkor vitriolos vitairatait adta elő szóban, akár megírásuk után, akár megjelenésük előtt, szóbeli előadásban is formálva, csiszolva érveit. Nyilván szép számmal hangozhat-tak el sajtó alá végül nem kerülő gondolatok, fordulatok, hasonlatok. Az nagy Calvinus János Hiszekegyistene című vitairatának viharos fogadtatása az 1609-es or-szággyűlésen egyenesen arra enged következtetni, hogy műveiből akár szerzői

„felolvasó esteket” is tarthatott, hol szó szerint, hol szabadon ismertetve műveit.¹³ Aligha fenyegették volna meg őt ennyire a protestáns rendek (a nuncius egyenesen megkövezéstől, vagy akár csonkítástól tartott), ha a diéta közvéleménye nincs kel-lően „tájékoztatva” a vitairat tartalmáról. Az pedig nehezen képzelhető, hogy a követek, pláne a protestánsok a tárgyalások szüneteiben, esténként tömegesen épp Pázmányt olvastak volna. A lelkészek valószínűsíthető izgatása sem tűnik elegen-dőnek.

A tanúk tudósítása szerint tehát külön műfajt képviseltek az előadások, a publicae lectiones. Íme vitairatai Sík Sándor által leírt élőbeszéd jellegének, „élőbeszéd stílusá-nak” eredete, magyarázata.¹⁴ Előadásai mellett magától értetődően prédikációit is meg-meghallgathatták az érdeklődőbb protestánsok. Lépes nem véletlenül említi, hogy „csiszolt hitszónoklataival” is összezavarta őket. A prédikációk közül néhány jóval összegyűjtött kiadásuk előtt, „szimultán” is napvilágot látott.¹⁵

b) Ferenczffy Lőrinc

Ferenczffy Lőrinc¹⁶ az egyetlen a tanúk közül, aki személyes érzelmekről tesz emlí-tést az új érsek irányában, egy helyen elárulja, hogy „közeli viszonyba került vele”

13 FRAKNÓI Vilmos, Pázmány Péter 1570–1637, Bp., Méhner, 1886 (Magyar Történelmi Életrajzok, 5), 50–53.

14SÍK Sándor, Pázmány: Az ember és az író, Bp., Szent István Társulat, 1939, 145 skk.

15 Egyik prédikációja kurrens kiadása 1610-ből: FRAKNÓI (FRANKL) VILMOS, Pázmány Péter és kora, Pest, 1868, I, 85.

16 Vallomása a jelöltről: Proc. Pasm., fol. 12r–13v.

(„ipsi familiarissimus extiterim”).¹⁷ Méghozzá igen sajátos szövegkörnyezetben, amikor is többek között – életvitele, erkölcsei, hírneve mellett – „szavajárásáról” esik szó, és tanúsítja, hogy mindezekben az elképzelhető legjobb tulajdonságok jellemzik.

Vagyis, tekinthetünk némileg a szokásos sablonok mögé, az udvari magyar kancel-lária titkára azt árulja el nekünk, önkéntelenül és senki által nem kötelezve, hogy Pázmány még közeli magánbeszélgetéseik során sem feledkezett el soha magáról.

Ellentétben, véljük, Ferenczffyvel, akiről tudjuk, hogy számos kortársánál jobban szerette az alkoholt.¹⁸

Meglepő, hogy Pázmány pontos életkorát nem személyes közlésre hivatkozva adja meg, forrása nyilvánvalóan felettese, hiszen pontosan ugyanazon adatot mondja be, mint Lépes. Hangsúlyos közlései közül kiemelkedik a Forgách prímás-hoz fűződő viszony jellemzése, miszerint annyira élvezte bizalmát, hogy az „min-den titkát reá bízta”, ami a közvélemény előtt sem maradt rejtve. A kijelentésben Pázmány nemcsak tanácsadói, hanem gyóntatói szerepkörének közvetett megerő-sítését láthatjuk, melyre idáig csupán egy adatunk volt.¹⁹ Székelynél alig kevésbé tónusosan jelenik ez meg, amikor arról vall, hogy elődjét Pázmány lelki és világi ügyekben egyaránt bensőségesen és odaadóan szolgálta éveken át. Ramocsaházy már csak annyit mond, hogy személye legkedvesebb és elfogadottabb volt a néhai prímás számára, aki kiváló tulajdonságai miatt élt szolgálataival és adott véleményé-re.²⁰

Az összes tanú tud róla, és kiemeli, hogy milyen eredményesen járt el 1616 nyarán felső-magyarországi küldetésében, amely nem csupán a lázongások lecsen-desítésére irányult, hanem Pázmány bemutatkozása is volt immár nem jezsuitaként, hanem turóci prépostként.²¹ Ferenczffy még azt is említi, hogy az uralkodó

17 Vö. HOLL, Ferenczffy…, i. m., 41.

18FAZEKAS, Főpap és hivatalnok, i. m., 93; HOLL, Ferenczffy…, i. m., 45.

19 Vö. Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány) (CVH I/13), Bp.–Róma, 2016, Dok., n. 3.

20 Proc. Pasm., fol. 9v és 15v.

21 A Homonnai-féle erdélyi akció kapcsán keletkezett feszültségre és Pázmány szerepére ebben: FRAKNÓI,Pázmány… és kora, I, 191–220; CVH I/13, 140. A Homonnai-féle akció szélesebb kontextusára, benne a Militia Christiana lovagrend szerepére: BORBÉLY Zoltán, A Homonnai Drugeth György vezette Bethlen-ellenes mozgalom nemzetközi hátteréhez = Bethlen Erdé-lye, Erdély Bethlene: A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján rendezett konferencia tanul-mányai, szerk.DÁNÉ Veronika et al., Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület, 2014, 295–

309. A részletes eseménytörténetet adó ZsilinszkyMihály problémásabbnak látja Pázmány szerepét és eredményességét. A protestáns rendek nyilatkozatukban még jezsuitának ne-vezik, új állapotának tudatosítása nyilván fokozatos volt. ZSILINSZKY Mihály A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai, I, Bp., Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, 1881, 91–

ban is gyakran élt szolgálataival, amire Kleslt említve Ramocsaházy is ráerősít.²² E szolgálatok főként az 1608-as, 1609-es és 1613-as országgyűlés idejére sűrűsödhet-tek. Gondolhatunk itt a Status Catholicus tárgyalásainak szervezésére, tárgyalásainak koordinálására, továbbá a közismerten rossz viszonyban álló Forgách és Klesl közötti közvetítésre, például részvételére a törökökkel kötött második bécsi béke tárgyalásaiban.²³ Mindez még inkább erősíti a politikai szálak jelentőségét Páz-mánynak az érsekség felé vezető útján.

c) Ramocsaházy és Székely

Minden tanú kivétel nélkül tudta, hogy az új prímás a hittudomány professzora volt, s Székely kivételével azt is, hogy teológiából doktori fokozatot szerzett. A jól értesültsége miatt már eddig is többször emlegetett és még többször említésre kerülő Ramocsaházy²⁴ egyedi közlései közül kitűnik erre vonatkozó információjá-nak indoklása. Nem is annyira azon megjegyzése, miszerint a Társaságban a teoló-giai katedrára csak doktori fokozattal rendelkezőket engednek. Ez inkább a tanú ismereteire vet jó fényt. (Lépes jezsuitáktól értesült a professzúráról.) Érdekesebb számunkra további érve, miszerint „misszilis levelekben és más irományokban” is ekként tüntetik fel nevét. Erről a kancellár csupán annyit mond, hogy „levelekben és más alkalmakkor” szintén így szerepel,²⁵ s ugyanő szól arról, hogy prédikációi és

103, különösen 101. – Pázmány e politikai missziója külön tanulmány érdemelne. Instruk-ciói II. Mátyástól: PL AS Act. rad., Classis V, n. 105 és 106; számos vonatkozó irat: uo., passim.

22 Proc. Pasm., fol. 9v.

23 BENDA, Pázmány… politikai pályakezdése, i. m.; BITSKEY, Pázmány Péter memoranduma a vallásszabadságról, i. m.; KÁROLYI Árpád, Az ellenreformáció kezdetei és Thurzó György nádorrá választása, Századok, 1919, 1–28, 124–163; ZSILINSZKY Mihály, A magyar országgyűlések…, i. m., 1 skk. és 63 skk.; Forgách és Klesl viszonyára: SÖRÖS Pongrácz, Forgách Ferencz a bíboros, Századok, 1901, 577–608, 691–723, 774–818, helyenként. – Elengedhetetlen fel-adat a magyar történetírás számára az Országgyűlési emlékek kiadásának folytatása, akár első lépésben a vallási tárgyalások iratainak publikálása és feldolgozása. Zsilinszky narratí-vája ugyanis nemcsak elavult és elfogult, hanem olykor kifejezetten téves is. Műve elején helyesen látja át az 1608. évi törvények végrehajtásának problémáit és II. Mátyás dilem-máit s utal a Szentszék szerepére is. 1609–1616 között azonban nem ismeri fel a katoli-cizmus stratégiájának fordulatát, noha 1616-ból épp maga közli a belső építkezés, szebben fogalmazva az organikus felekezetszervezés szempontjainak és módszerének egyik fontos forrását (i. m., 1–4 és 91–92).

24 Vallomása a jelöltről: Proc. Pasm., 9r–10v.

25 A pusztán „literis” megjelöléssel Lépes a nyomtatásban megjelent kontroverz levelekre gondolhatott, melyek legszebb példája az Alvinczi Péterhez intézett, 1609-ben

kinyoma-írásművei mellett misszilis levelei is kiemelkedő szerepet játszottak az „eretnekek összezavarásában”. Ramocsaházy közléséből viszont arra következtethetünk, hogy e levelek nem csupán protestáns prédikátorokhoz írt misszilisek lehetettek,²⁶ ha-nem olyan írások is, melyeket Pázmány egy-egy katolikus személyhez, akár egyhá-zihoz, akár világihoz, netán közösséghez írhatott, és amelyeket elolvasása után köröztettek, akár másolatban, akár eredetiben.

Ezek a „pasztorációs levelek”, melyekre példa egyelőre nem ismert, s csupán a pozsonyi kanonok hivatkozásából, valamint a kora újkori levelezési szokásokból²⁷ követeztethetünk létezésükre, mindenképpen megkülönböztetendők a személyes lelkivezetői levelektől,²⁸ továbbá az egyéb magánlevelektől.²⁹ Utóbbiakon Pázmány csak a nevét szokta aláírni, teológiai doktorsága nem szerepel. Forrásalapú feltéte-lezésünk e pasztorációs levelek meglétére jól beleillik a korszak Iustus Lipsius által meghatározott képébe, miszerint a levél alter sermo, és az ő kategóriái közül aligha-nem az epistola serialis publica közé sorolhatók be.³⁰

Székely Györgynek³¹ a kérdőpontokra adott feleletei kevés egyedileg kiemelhe-tő információt tartalmaznak. Egyedül ő tudja pontosan, hogy Pázmányt 1596-ban („20 éve”) szentelték pappá. Bár a protestánsok elleni küzdelmét minden tanú több-kevesebb színnel megemlíti, azt a tényt, hogy „számos eretneket az igaz hitre térített”, Ramocsaházy mellett egyedül Klesl udvarmester mondja ki. És miközben

tott Öt szép levél, melyek élén valóban szerepel a teológiai doktor megjelölés, Pázmány egyéb írásművei többségéhez hasonlóan.

26 Egy ilyen kiadva: HANUY, I, i. m., 10–13. Ld. fentebb, a forrás vonatkozó részénél is. – Protestánsokhoz írt levelet aligha olvasott volna a derék pozsonyi kanonok. Elvethetjük azt is, hogy Pázmányhoz intézett levelek külcímzésére gondolna, ilyen aligha kerülhetett kezébe.

27 Egy magyarországi seregszemle alapos bibliográfiával: Régi Magyar Levelestár, I–II, kiad.

HARGITTAY Emil, Bp., Magvető, 1981 (Magyar Hírmondó), 525–531.

28 Egyelőre egy ilyen ismert, Kapy Annához. Kiadva: TUSOR Péter,Ismeretlen levelek, iratok, feljegyzések Pázmány Pétertől, Irodalomtörténeti Közlemények, 1996, 318–344, n. 1.

29 Itt említjük meg azon előkészítő munkálatokat, amely a PPKE-n tartott doktori szeminá-riumainkon folynak, hogy összegyűjtsük és kiegészítve kiadjuk a HANUY-féle klasszikus kiadás óta megjelent leveleket. Ezek ugyanis csak elvétve kerültek hasznosításra. Az elő-készületekre: KISS Balázs,OLÁH Róbert, Pázmány Péter két ismeretlen missilise 1618-ból és FEHÉR Lilla,KANÁSZ Viktor, Pázmány Péter 1628-ban írt levele Dallos Miklós győri püspökhöz, Századok, 2015, 975–981, 983–988.

30 Vö. KNAPP Éva, Levélelméletek a magyarországi jezsuita oktatásban a 16–18. században, Iroda-lomtörténeti Közlemények, 2011, 554–580, 569. Ld. még HARGITTAY Emil, Régi magyaror-szági misszilisek retorikai elemzése = Levél, író, irodalom, szerk. KICZENKO Judit, THIMÁR

Attila, Piliscsaba, PPKE BTK, 2000 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 1), 27–

29.

31 Vallomásai Pázmányról: Proc. Pasm., fol. 14v–15v.

mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozik Pázmány főpapi alkalmasságáról, nála ez annyiban tárgyiasul, hogy kifejezetten állítja „mások sérelme nélkül”: nincs senki, aki az országban hozzá fogható lenne. Megnyilatkozásában gazdája, Melchior Klesl nézetei és céljai is visszatükröződhetnek. Legértékesebb állításának mindazonáltal az tűnik, hogy amikor különféle megbízatásokkal Magyarországon járt, gyakran látta Pázmányt „a méltóságos bíborosnak segédkezni”, ami arra enged következ-tetni, hogy Forgách a nyilvánosság előtt is gyakran mutatkozott gyóntatójával együtt, és ebbe a liturgikus és nem liturgikus alkalmakat egyaránt beleérthetjük.

d) Forrásérték és -kritika

Az egyedileg kitűnő, újszerű, alkalmanként a többiek által is megtámogatott infor-mációk mellett több olyan eleme is van a tanúvallomásoknak, amelyről mindenki szót ejt, és az életútból egyébként már jól ismertek, mint például a már előkerült teológiai professzúra kérdése. Vagy hogy papként, jezsuitaként látták működni, szentmiséin személyesen részt vett, kivétel nélkül említik, és Székelytől eltekintve mindnyájan kiemelik „ámulattal hallgatott” prédikáció színvonalát, sikerét, látoga-tottságát – ami a szintén kiváló és gyakorlott szónok Lépes részéről igen dicséretes –, stb. Ezek között is találhatunk olyanokat, melyek az egybecsengő vallomások révén új árnyalattal gazdagodhatnak. Ilyen a már említett felső-magyarországi kül-detés úgymond „próbatétel” jellege, mellyel Pázmánynak bizonyítania kellett, hogy nemcsak „háttéremberként”, hanem a Habsburg-kormányzat közvetlen képviselő-jeként is meggyőzően tud fellépni. Ilyen mozzanat Pázmány távozása a Jézus Tár-saságból is, mellyel kapcsolatban Székely kivételével mindhárom tanú említi, hogy pápai bréve vette ki rendből, de az ezzel kapcsolatos problémákról, a szomaszka rendi kitérőről senki nem tesz említést. Az életút következő állomásaként a turóci prépostság szerepel.³² Még a közeli barát Ferenczffy sem utal rá. Lépes tájékozat-lansága nem meglepő, ő már évek óta azon panaszkodik, hogy csak aláírásra hasz-nálják, és Klesl kihagyja a döntésekből.³³ Nagyon tanulságos a kancellár meg-jegyzése, miszerint Pázmány már 1615-ben elhagyta a rendet. Erre, tudjuk, de facto

32 A régebbi irodalomból: LUKÁCS László, Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek? = Pázmány Péter emlékezete: Halálának 350. évfordulóján, szerk. LUKÁCS László, SZABÓ Ferenc, Róma, Detti, 1987, 218–219. A jezsuita történészekkel szemben ellentétes felfogást képvisel:

SÁVAI János, Pázmány és a szomaszkok: A szomaszkok genovai levéltárának dokumentumai, Lymbus, 1992, 123–141, 126–127. A kérdéskör megoldása: CVH I/13, 93–182.

33FAZEKAS, Főpap és hivatalnok…, i. m., 90–91.

1616 márciusában került sor. A jelek szerint a kancellár ezt már a decemberi Prá-gába érkezéskor megtörténtnek vette.³⁴

Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy egészen különös az a történeti látószög, melyet az életút egészéről, szóbeli, eskü alatt tett nyilatkozatok nyújtanak.

A későbbi jegyzőkönyvekben uralkodóvá váló sablonok itt is fel-feltűnnek, de még igen sok értékes adattal fűszerezve. Mely adatok olykor lehetnek kifejezetten pon-tatlanok, netalán tévesek is. Lépes például azt állítja, hogy Pázmány 1609-ben („hét éve”) került a prímási udvarba, pedig már jó két évvel korábban, 1607-ben. Tulaj-donképpen csak a megfogalmazás pontatlan. Lépes valóban hét éve ismerte sze-mélyesen az új prímást, de 1609 az ő kancellári kinevezésének esztendeje, ekkortól kezdődnek tárgyalásai még mint Forgách bizalmasával.

A tanúk kivétel nélkül állítják, hogy vezetői, pasztorációs készségeit a turóci prépostság kormányzása során messzemenően bizonyította Pázmány. Mi azonban tudjuk, hogy azon túl, hogy 1616 májusában átvette a javadalmat, turóci prépostsá-gát ténylegesen nem vezette 1616 szeptemberéig. Nem végzett benne komolyabb lelkipásztori munkát, legfeljebb átvette annak birtokait, illetve az ő nevében végez-ték a feladatokat, többek között a hiteleshelyi munkát.³⁵

Azt sem mulaszthatjuk el észrevételezni, hogy a tanúk nem elfogulatlanok az új prímás irányában. A két egyházinak immáron felettese a kihallgatások időpontjá-ban, Lépes szuperlatívuszait („felső fokon a legméltóbbnak gondolom őt”; „őt tartom mindenestül alkalmasnak és legméltóbbnak”), hogy elfogadja a nemrég még csak egyszerű szerzetes vezető szerepét, kiszolgáltatott helyzete is magyarázza.

Védelmet remélt (és kapott) az őt szabados életvitele miatt a római Kúria közre-működésével megrendszabályozni kívánó Klesllel szemben.³⁶ Ferenczffyből a jó barát is beszélt. Székely pedig talán tisztában lehetett bíboros gazdája politikai célkitűzéseivel, terveivel Pázmánnyal kapcsolatban. Történeti adatközléseik ettől persze még értékesek maradnak számunkra. Még akkor is, ha a tanúk gyaníthatták:

Védelmet remélt (és kapott) az őt szabados életvitele miatt a római Kúria közre-működésével megrendszabályozni kívánó Klesllel szemben.³⁶ Ferenczffyből a jó barát is beszélt. Székely pedig talán tisztában lehetett bíboros gazdája politikai célkitűzéseivel, terveivel Pázmánnyal kapcsolatban. Történeti adatközléseik ettől persze még értékesek maradnak számunkra. Még akkor is, ha a tanúk gyaníthatták:

In document Útmutató Tanulmányok Pázmány Péter Kalauzáról (Pldal 101-115)