• Nem Talált Eredményt

A Kalauz mint liber gradualis

Kiemelkedő jelentőségű könyvek hatásának vizsgálatára többféle módszer kínálko-zik. Az egyik a könyv jelenlétének feltérképezése a korabeli könyvtárakban, ennek hátránya, hogy a beszerzés még nem bizonyítja a könyv érdemi használatát is. A másik mód a kérdéses kötetre történő hivatkozások felmérése, de ez is rejt magá-ban bizonytalanságokat, minthogy a kora újkormagá-ban még nem alkalmazták egyér-telműen az átvételek, idézetek jelölésére szolgáló filológiai, bibliográfiai eszközöket és lehetőségeket. Az viszont jóval több bizonyossággal állítható, hogy a liber gradualisként használt kötet nem véletlenül került ebbe a pozícióba, ugyanis a vizsgázó jelölt tézisei (asseretiones, theses) többé vagy kevésbé kapcsolódtak az ünnep-ségre ajándékul szánt kötet témájához vagy legalább is annak szellemiségéhez.1 Ezt figyelembe véve érdemesnek látszik szemügyre venni azokat a körülményeket, amelyek között Egerben, 1766-ban Pázmány Péter teológiai szintézisét promóciós ajándékként alkalmazták.

Mindenekelőtt célszerű arra az ismert tényre utalnunk, hogy a püspöki székhe-lyen az esztergomi érsek kultuszának számos jele volt érzékelhető Eszterházy Ká-roly püspöksége idején. Ilyen volt a líceumi könyvtár reprezentatív termének faállványzatát díszítő portrék között Pázmány tondójának elhelyezése a karzat 24 ilyen jellegű alkotása között.2 A Halblechner Vencel szobrászmester által 1780/81-ben elkészített arcképsort Jávor Anna találóan illeti a „szellemi ősgaléria” elneve-zéssel, mivel nyilvánvalóan tükröznie kellett a könyvtár alapítójának koncepcióját, értékrendjét, eszmei orientációját.3 A tudósportrék a művészet vizuális erejével azt

1 Az ilyen kötetek katalogizálási kérdéseiről vö. HÓMAN Bálint, A „libelli graduales” könyvtári feldol-gozása, Magyar Könyvszemle, 1922, 64–71; történeti forrásértékükről vö. Jens BLECHER, Die Doktorbücher – Akademische Beurkundungen, Falschaussagen und historische Sozialstatistik in Massenquellen des 15–20. Jahrhundert, Archivalische Zeitschrift 90, 2008, 173–208. A műfaj egri vonatkozásairól: SURÁNYI Imre, Eger főpásztorainak, főpapjainak és felsőfokú tanintézményeinek liber gradualisai az egri Főegyházmegyei Könyvtárban = Emlékkönyv Dr. Seregély István egri érsek aranymiséje alkalmából, szerk. LÖFFLER Erzsébet, SEREGÉLY György, Eger, 2005, 177–227; JUHÁSZ Zoltán, Disputáció és liber gradualis (Műfajok és módszerek), Palócföld, 2013/4, 63–73.

2 LÖFFLER Erzsébet, Az egri Főegyházmegyei Könyvtár = Az egri Domus Universitatis és Líceum: Oktatás, tudomány, művészet (1763–2013), szerk. PETERCSÁK Tivadar, Eger, Líceum, 2013, 122.

3 JÁVOR Anna, Johann Lucas Kracker: Egy késő barokk festő Közép-Európában, Bp., Enciklopédia, 2004, 141.

is sugalmazhatták a korabeli szemlélőknek, hogy a katolikus egyház a tudomány fegyvereivel képes lesz a felvilágosodás racionalizmusának árnyékában is a megúju-lásra, önmaga modernizációjára, miként az a trienti zsinat után is megtörtént, s ehhez a tradíciók legjavát és a legszínvonalasabb szellemi erőket kell mozgósítania.4 A Pázmány-portré (párdarabjával, a Kolumbusz-képpel együtt) a diadalmasan előretörő, világhódító egyház, az ecclesia triumphans szimbolikus megjelenítésének körképébe szervesen illeszkedett. A huszonnégy ábrázolt személy között mindösz-sze három magyar található (Pázmányon kívül a jogtudós Werbőczy István és a történetíró Istvánffy Miklós), s közülük a legátfogóbb jelentőségű személy kétség-kívül az esztergomi bíborosérsek.

Aligha kétséges, hogy az egyetem- és könyvtáralapító püspök szándéka szerint kerülhettek oda a képmások, mégpedig azoké, akiket a 18. század végi reform-katolicizmus – s természetesen maga Eszterházy Károly is – különösen nagyra becsült, s akik szinte jelképeivé váltak egy-egy tudományterületnek vagy teológiai tételnek. Közülük Pázmány alakja nem hiányozhatott, már csak azért sem, mert a Concilium Tridentinum mozgalmas mennyezetfreskója alá az éppen ennek szel-lemiségét megtestesítő főpap vizuális megjelenítése pontosan illeszkedett. Kérdé-sünk most az, hogy milyen funkciót töltöttek be az ő másfél évszázaddal korábbi művei az egri könyvtár és a szeminárium életében, milyen szerepük lehetett a ke-gyesség elmélyítése és a papképzés terén.

Az egri Pázmány-kultusz kezdeményezője kétségkívül Ambrosovszky Mihály kanonok, prépost és főesperes, „az istenes tudományok doktora”, aki a Kalauz rövidített változatát 1760-ban a püspöki nyomdában kiadta.5 A kötet ajánlásában Barkóczy püspök Pázmány munkáját dicsérte (utile opus). A szakirodalom már eddig is méltatta az egri szerző elkötelezettségét és csodálatát az érsek művei iránt, különösen ennek a „somázott” kiadványnak a bevezetése tanúskodik erről.6

4 GALAVICS Géza, Válsághelyzetek és képzőművészeti válaszok a 17–18. századi Magyarországon = Sub Minervae Nationis Praesidio: Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnap-jára, Bp., ELTE Művészettörténeti Tanszék, 1989, 51–54. A téma tágabb összefüggéseiről:

MONOK István, Nemzetközi konferencia a barokk könyvtártermek ikonográfiai programjáról. Előadás 2013. okt. 24-én, Líceum TV, Eger. A konferencia kötete sajtó alatt.

5 Michael AMBROSOVSZKY, Kalauz: Liber Petri Pazmani Cardinalis…azaz Pázmány Péter … Kalauz nevű könyvének rövid sommája, Eger, 1760. Egri példányainak jelzete: HK 0583 és HK 1717. A kötetről vö. BAJÁKI Rita, Kalauz, Liber Petri Pazmani Cardinalis: Az 1760-ban megjelent egri kiadás sajátosságai = Útmutató: Tanulmányok Pázmány Kalauzáról, szerk. MACZÁK Ibolya, Bp., MTA–

PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely–

Lelkiségtörténeti tanulmányok, 14), 173–186.

6 HARGITTAY Emil, Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas, 2009, 71 (Historia Litteraria, 25).

hogy Ambrosovszky az egri szeminárium rektora volt, művét a kispapok számára elsajátítható, tanulható formában kívánta megjelentetni, ezért a Kalauzban bőséggel található latin idézetek többségét lefordította. Munkáját azzal indokolta, hogy so-kan vannak, akik Pázmány művének vaskos kötetét „soha nem látták, soha nem olvasták, következendőképpen nem tudgyák micsoda lelki tanítások és lelki fegyve-rek vannak abban elrejtve”. Semmiképp nem pótolni kívánja ezzel az eredeti mű olvasását, hanem épp annak megismerésére akarja „a jó Keresztény Magyaroknak”

szíveit gerjeszteni. Saját műve nem „az világi szói ízre piperézett” mű, hanem az igazság megmutatása. Véleményének összegzése szerint a nagy teológiai szintézis

„oly szép, oly ékes, oly igaz Magyarsággal íratott, hogy annak mását a Magyar könyvek közöt senki ne keresse; ugyan ezt itéllyed Pázmány Péter Prédikációs könyve felől is”.

A reprezentatív teológiai szintézis egri népszerűségét sikerült is elérni, a püspöki könyvtár polcain a nagy mű második (1623), harmadik (1637) és negyedik kiadása (Nagyszombat, 1766) egyaránt megtalálható, az utóbbi két példányban is. Valószí-nű, hogy az egyik Androvics Miklós kanonok, kisprépost gazdag könyv-állományából került oda, mivel ő azt frissen beszerezte, majd könyveit a püspöki bibliotékára hagyományozta.7 Az 1766-os nagyszombati kiadást liber graduálisként is használták, elékötötték az egyik vizsgázónak, Paulus Thaddaeus Almásynak a téziseit, miként azt Surányi Imre könyvritkaságokat bemutató kötete is regisztrálta.8 A tézislap szerint ekkor Paulus Thaddaeus Almásy, a szabad művészetek és a filozófia végzett hallgatója, tarnazsadányi és törökszentmiklósi nemesifjú tette le ünnepélyes vizsgáját. A jelölt professzora Büky József kanonok volt, az egri szemi-nárium tanára, egyházjogász, aki később, 1781-től a püspöki könyvtár prefektusi tisztségét töltötte be. A jelölt protektorának szerepét nem kisebb személyiség vállal-ta, mint Albert Kázmér (1738–1822) szász-tescheni herceg (dux Saxoniae, Prinz Albert Kasimir zu Sachsen, Herzog von Teschen), Mária Terézia veje, Magyaror-szág császári helytartója (locumtenens regiae), jászkun főbíró, a bécsi Albertina képtár létrehozója. A hercegi helytartó meggyőződéses híve volt a teréziánus re-formoknak, a felvilágosodás szellemében támogatott műveltségnek, de ezek szerint a szemináriumok egyes tehetséges graduátusai is sikerrel folyamodhattak hozzá

7 BITSKEY, István, Androvics Miklós egri kanonok könyvtára 1777-ben, Magyar Könyvszemle, 1974, 325–331.

8 Assertiones ex universa philosophia, quas ex praelectionibus ... Josephi Büky ... propugnandas suscepit Paulus Thaddaeus Almasy de Zsadány et Törökszentmiklós Philosophiae Auditor emeritus, Pest, Eitzenberger, 1766. Egri könyvtári jelzete: Y II 5. SURÁNYI Imre, Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvritkasá-gai: Válogatás a 11–19. századokban megjelent kéziratos és nyomtatott művek közül, Eger, Líceum, 2009, 54–55.

promóciós eljárásaik támogatásáért.9 Bizonyára reá való tekintettel az eljárásra ezúttal kivételesen nem Egerben, hanem Pesten került sor. A herceg Almásyn kívül később még Fischer Istvánnak, a későbbi egri érseknek a védésén is mecénási szerepet vitt.10

A Kalauzt graduális ajándékként is népszerűsítő vizsgázó nem jelentéktelen személyiség volt: Almásy Pál jászkun kapitány fia, Tádé (1750–1821), aki később császári-királyi kamarás, főlovászmester és koronaőr, valamint Fiume kormányzója lett. Az Almásy család közvetlen kapcsolatban állt Eger püspökével. 1767-ben Eszterházy és Almásy Pál jászkun kapitány a helytartótanácshoz beadványt intézett a katolikus vallás visszaállítását szorgalmazva a református Kis- és Nagykunságban, kezdve azok székvárosain, Kiskunhalason és Karcagon. Ekkor a püspök ezeket írta Almásynak:

Karcagon az Halasi módot fel nem vehetem, mert ott találtatnak Pápisták, itt talán egy sincs. Mindazonáltal miként lehessen ideámot véghez vinni, Ke-gyelmeddel bővebben fogok szólani... Most előre én sokat nem kívánok s meg elégszem, ha Plebanus háznak, Cantornak fundus rendeltetik. Még most a templomnak költséges építését sem vélem szükségesnek.11

Mindebből látható, hogy az Eszterházy püspök által irányított rekatolizációs folya-mat az egyházmegyében tervszerűen, több szinten zajlott: napirenden volt a katoli-kus plébániák megszervezése, ugyanakkor a szeminárium igyekezett a Róma-hű értelmiségi utánpótlást kinevelni, s ebben jutottak fontos szerephez Pázmány mű-vei. Ezt az elmondottakon kívül az a – Hargittay Emil által már ismertetett – jelen-ség is bizonyítja, hogy Ambrosovszky a Kalauz nagyszombati, második kiadásának hozzá került példányán, annak margóin élénk hitvitát folytatott a kötet református olvasójával, Munkácsy Istvánnal.12

Közvetve a Kalauz egri jelenlétéhez kapcsolódik egy további kötet, amely kéz-iratos ugyan, de tetszetős kötésben, két csattal ellátva foglal helyet a barokk könyv-tárterem polcán. A Körmenden, 1674-ben dátumozott kis alakú latin nyelvű manuscriptum a Kalauz alapján kínál fegyvertárat a plébánosoknak az eretnekség elleni harcra, pontokba szedve veszi sorra a hitvitákban előforduló vitatételeket.13

9 Hellmuth RÖSSLER, Albert Kasimir = Neue Deutsche Biographie, I, 1953, 131 [Onlinefassung];

URL: http://www.deutsche-biographie.de/ppn118647652.html (Letöltés: 2015. 08. 12.).

10 SURÁNYI, i. m., 200, 218.

11 http: // karcag.plebania.hu/doc/karcag.pdf (Letöltés: 2015. 06. 20.)

12 HARGITTAY, i. m., 72–75.

13 Armamentarium parochorum contra moderni temporis haereticos sive controversiae communes quae in dies occurrere solent in variis controversionibus et maiori in parte e Pazmanni Kalauz …. collecti et in varios ordines