--
8a –
|néhány oda rendelt tábori csapatokkal öszve akadván, Austrián és Tirolison keresztűl Sváb Országban, Aprilis 19-dikén Mengem tájján meg szállottak; honnét Simonyi, Clostervald nevű, 15o. ezer tallér jövedelmű gazdag Apácza Hlas tromban rendeltetik; ez eseten, a Dámákbúl lévő 7o. Apáczák annál inkább rettegtek, mi
vel az ő szent falaik közé, soha nem látott idegen katona Tiszt szállana. Azért ama kelle metes idejű Fejedelem Asszony született Zvei.
er Grófné keményen meg hagyta, hogy Simo nyi sémmi szükséget ne érezzem ; sött hat öre gebb Apáczákkal a rekeszték ajtónál , mély tiszteletét tenni kivánván ; midőn Simonyi Pap jokkal megjelenne, a selyem firhangok kinyi lása alatt földig borúlva, irántok való kegyes ségiért könyörögtek! kiket Simonyi, midön beszédgyével és keresztény viseletével tellye sen megnyugtattna, a Fejedelem Asszonnyal további beszédgyét, a Szent Irásrúl, és Ud vösségrül folytatta: mellyért az egész Klastro miaknál jó hire futamodván, kiki e jó lelkű ellenséget örömmel kivánta látni; és naprúl napra csak hamar az öregtül, a legfiatalabbig tisztes személyes látásához szerencséje adatott;
melly ritka látásért: valamint eleinten e csen des magánosságot megúnta; úgy, kilencz hol napi lakása után, éltében talán legelőször hagyta el legnehezebb szivérzéssel kedves szál
lását, – mert, – – –
-Mivel ezen esztendőben a Charge (rang) eladások behozattattnának, Simonyi azon alá
zatos kérését, Károly Királyi fő Herczegnekmint Kriegs Praesidensnek beadta: hogy néki
mint régi, 's érdemekkel tellyes szolgálattyá ért igen fájdalmasan esne, ha illy módon fiatalabb Tiszt eleiben tétetödne. Mellyre való
*
-– 83 –
nézve Gróf Wartenslében a fö Herczegnél kí dolgozta, hogy Simonyi fizetés nélkül, Septem Per holnapjában, második kapitányságra emel tettne: mellyért Clostervaldbúl , ama kastél lyokkal ékeskedö kellemetes Ulm vidékére jö vén, noha mindenek gyönyörűségévél eltelne,
*még is a Klastromi élettyét mind addig el nem felejthette; még egy szerencsétlennek sor sát nagy fáradsággal, 's ritka állandósággal bóldogságra emelvén, annak váratlan háládat Janságárúl meg nem világosítatott: és igy va lamint minden fájdalomnak vége szokott len ni, úgy Simonyi bár nehezen, valahára ma gát megnyuktattván, kevés idő múlva kelleme teš Házaknál szép ösmeretséget nyert: de csak hamar Stutgardban való rendeltetése által e' béli elenyészett ösmeretséget , újjabb kettes szerencsével pótolta, mert mint idegent, és Austriai Tisztet, nem csak a Nagyok, de ma ga a Király és Királyné is audiencziával nem csak szivessen fogadták; de Luduksburghoz mem messze Seehof nevű Királyi kastéllyban a Királyné születése napjára tartatott ünnep 1ésre is meghivattatott, s ott mindenben meg külömböztettetett: mert az estvéli táncz ide jén, a'
Király kis
Asszonnyal, a Vestphaliai Királynévaj elöl Ecosaist tánczolni szerencsé je volt Mellye béli külömböztetésnek azon neve zetes következése lett, hogy egy édes andalo dásban merült szempillantásban megszorúlván;Al Hadnagy korában tanúlt öröm érzést szü
lö Fsanczia mondásokat elövenni kintelení
tettne; melly akadozva mondott szavát, ama
szépség sziv örömbe merűlve – tizenkettőnek
„is gondolván; éppen arra magyarázta, a mit
lelke óhajtott. – Melly módon Simonyi né hány napi fényes***
mellettszerencsé-*-- 2}
/
– 84 –
jét megtévén; midőn vissza útazna már hire futamodott, hogy Simonyi az Udvarnál magát megkedveltette. – De Stutgardban is, téli és nyári társaságokban egy Grófné nagy tisztele tű barátságában esett, ki meg tanította ötet, hogy mit érdemel – és mit tud áldozni – egy nagy lélekkel biró Asszony! mert (mivel fér je egy Királyi Udvarnál követségben lenne,)
az 18o5-ben kiütött háború alatt mindenkor
módot talált, minden nevezhetetlen fontos po litikárúl Simonyit hasznosan tudósítani: melly hat esztendeig tartott sűrű levelezés után, mind a két rész tapasztalta, hogy az egyett értö bi zodalmak egymást vóltaképpen megérdemlik.
A hevenyében kiütött háború miatt, 18o5-dik
Augustus
holnap 9-kén az egész Re gement Felső Austriában öszve jött, és Tirolison keresztül, a Bodensee tenger mellett,
Bregentz környékén megállapodott. Ez útban Simonyi Svadrony Commendánsá tetetödvén, noha nagy familiákbúl való három fiatal gavallérok rangban elötte volnának, még is Septem
ber 13-kán a második Svadronyt által vette.
Melly jeles szerencséjű rangját megbecsülvén,
's arra való alkalmas léttét kevés idő mulva az
zal meg is mutatta; hogy fiatalságbúl álló em bereiben olly rendet, lelket, és igaz katonasá got öntött; hogy mind önnön , mind mások bámúlására az egész hadi testnél érdemet; az ellenség előtt pedig félelmes ösméretet nyer nének, mivel bátoritott lelkek, szemek, fűlök
vezérjekre függesztve, minden ellenségnek ije delmet okozott. – Illy formált Svadronnyával Simonyi Octóber 19-kén a Biberaki úton piké
ten lévén, hogy az ellenségrűl szórt sok hirekközül valami bizonyost tudhasson; néhány em bereivel Patrolban indúlván, erőssen feltette
-- 85 →
addig való fürkézését, mig ellenséget nem ta 1álna: melly szándékkal egész Biberak várossa kö faláig érvén, hallya az ellenséget Ulumnak húzódni, és néhány minutumok elött egy el lenségi patrolt keresztül menni. Erre Simonyi meki esvén, nem sokára az egymástúl távúl mènő Francziákat elérvén, sebes futó Anglus 1ován eleikben ugratott, és bár fortélyos ne hézséggel, mind addig feltartogatta, mig a fá radott lovakon jövő Commandója el nem ér kezne: kik segitségével, a 12. emberbűl, s egy strázsa mesterbűl álló Franczia patrolt szerencsé sen elfogván, tanyájokra vezette. Melly fogottak a tábori Commandérozónál, és sereg csapatok mál különös érzést okoztak; mivel e nagy hábo rús epokában ezek elsök voltak, kiktűl az ellenr ség valóságos állásárúl bizonyost halhattak.
Nem sokára ismét a szolgálat Simonyira kerülvén, egész Svadronnyával pikétre indúlt;
de mivel a poszt váltáskor az ellenség fek vésérül semmi bizonyost nem venne, különös - tettekre új rendeléseket tett: azomban egy
czugjával pikéten lévő Tisztyétűl tudósitatik » egy Lovas Commandónak Ravensburg város
son keresztűl való menetelérűl, ki a Duna mellett Ridling várossának sietett, Simonyi ezen jelentésre jó féle mappáját nézvén , ész revette azoknak hamarjában való visszatéré seket; azért 45. embert, 3. Tisztet magához rendelvén, velek éjfél után útnak indúl, és vi radta felé megálva Tisztyeinek mondgya : Ura