A tényleges hatalom, amely személyes vonzerőnek köszönhető. Pél

dául az iskolai médiaszakemberé, aki szerepmodellként szolgál az őt utánzó gyakorló egyetemista számára.

5. A szakértői hatalom, amely tudáson és képességeken alapul. Például az építész tervrajzvázlatai az új könyvtárépületről.

Más szerzők a hatalommal kapcsolatban más szempontokra helyezik a hangsúlyt. A Frenchre és Ravenre hivatkozó Pamela Butler: Önérvényesülés a nők számára (Self-assertion for Women) című munkájában azt szeretné, ha a nők felfedeznék hatalmuk hiteles kifejezési módjait, például a legitim és a szakértői hatalmat. Arról beszél, hogy a nők egészen új hatalmi érzést élnek meg, amikor megszabadulnak más emberektől való függőségüktől. Thomas

Gordon: A vezetői hatékonyság tréningé-ben (Leader Effectiveness Training) viszont a hatalom definícióját a megerősítő és a korlátozó hatalom kategóriái

közé szorítja. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a „hatalom” és a „tekintély”

fogalmak egybemosásának veszélyére, ami különösen azokban az esetekben áll fenn, amikor valaki valamely okból nem gyakorolhatja tekintélyét. Mindkét említett forrásmű hasznos lehet a hatalom tárgyának vizsgálatakor.

A hatalmi szituációban megnyilvánuló, nem ellenálló reakciók Kelman szerint három fő formában jelennek meg:

1. A szolgálatkészségben, amely az egyén abbéli reményét fejezi ki, hogy szándékai és céljai kedvező hatást fognak kiváltani. Például a feldolgozó osz­

tály vezetője újjászervezi osztályát a teljesítmény növelése érdekében, hogy a főkönyvtáros meg legyen elégedve vele.

2. Az identifikációban, amely az egyénnek egy másik egyénnel való ki­

elégítő kapcsolatának megerősítő jellegén alapul, annak érdekében, hogy saját magával szemben támasztott szerepkövetelményeit támogassa. Például amikor a gyakorló könyvtáros folyamatosan a médiaszakértő körül mozog, mert ő is az akar lenni.

3. Az internaiizációban, amely a saját értékrendszerünkkel megegyező hatások elfogadását jelenti. Például amikor egy szakkönyvtáros hűségesen szolgálja a testületi célokat, attól függetlenül, hogy a könyvtár felügyeletével megbízott adminisztráció nyugtázza-e fáradozásait vagy sem.

Hogyan viszonyul a „hatalom” a „politikához”? Itt a következő megha­

tározást alkalmazhatjuk: politika minden olyan tevékenység, amely a hatalmi viszonyok megszerzésével, felhasználásával, megtartásával, megosztásával, helyettesítésével, teljes átrendeződésével, visszautasításával vagy bármilyen megváltoztatásával kapcsolatos. A könyvtárosság például, ha arról van szó, hogy bekerül-e az állományba egy kötet vagy kiadvány, minden ízében poli­

tikai működéseket, folyamatokat tartalmazó terület. A könyvtárosok számos helyzetben kénytelenek úgy végezni munkájukat, hogy tekintélyüket és ha­

talmukat más szervezetek, vagy sokszor saját intézményük csorbítja. E kor­

mányszervek és -hivatalok, különösen az iskolarendszer, erősen hierarchizál- tak, kormányzási, vezetési stílusuk tekintélyelvű. Az új állások, munkahelyek besorolása és a követelmények leírása, a könyvelési szabályok (például az évente egyszeri beszerzés), az előléptetések és kinevezések korlátozása és számos dolog anyagi támogatása nem tartozik szorosan a könyvtár vezetősé­

gének szakmai feladataihoz.

Sorolhatnánk a példákat. Egy könyvben, amely az iskolai médiaprogram vezetésével foglalkozók és a politikai folyamatok közötti kapcsolatot elemzi, Polette a következőket írja: „tartani lehet tőle, hogy a boldogtalan, munkát vállaló anyák elutasítják majd az iskola érdekében végzett munkát vagy adó­

fizetést”. Egy médiaszakértő más típusú példát említ: „Olyan tudomány- területtel vagyok kénytelen foglalkozni, melyet nem igazán érzek a magaménak.

Nem én hoztam a szabályokat, és ezért nem is befolyásolhatom, ami történik vagy nem történik. Emiatt sokat vitatkoztam a főnökömmel: Az felsőoktatás­

ban dolgozó könyvtárosok számos ilyen jellegű problémával küszködnek, írja Runyon, melyek a hatalom, a konfliktus és a politika kérdéseinek tudhatok be. Egy tanszéki állás elnyerése például elsődlegesen politikai erőfeszítés az egyetem berkein belül, az „állások szűkös köre” és bizonyos „értékrendszerek prioritása” miatt. A tanszéki könyvtárak felett gyakorolt ellenőrzés erősödése szintén egyfajta csoportpolitikai nyomást jelenthet, amely az egyetemi vagy főiskolai tanszék helyzetéből adódik. A könyvtárhálózat ugyancsak olyan te­

rület, ahol politikai szempontok vetődnek fel.

Ironikusan szólva, furcsa módon a törvényes hatalom manapság igen ritka. „Senki sem tudja, ki a felettese, kihez fordulhat kérdéseivel. Mivel senki sem jön számításba, nem csoda, hogy olyan kevesen vállalnak munkájukért

felelősséget. ”A személyzet is lemondott jogos hatalmáról, hogy főnököt ta­

láljon magának, és így a megerősítésért folytatott politikai versengés ku­

darca tovább gyűrűzik. A könyvtárosok annyira igénybe veszik konzultánsaik ellenőrző tevékenységét, hogy ezáltal elvesztik ellenőrzésüket a könyvtárban folyó szakmai munka minőségét és szerepét befolyásoló döntések fölött. Egy másik területen megfigyelhető érdekes példa: amikor a fehér könyvtárosok tartózkodtak attól, hogy egy kisebbségi csoporthoz tartozó társuk elbocsátása mellett szavazzanak, és aztán igazolást nyert döntésük, furcsa módon az el­

őzőleg tehetetlen szerepbe kényszerült társuk helyzetében találták magukat.

Arthur Smith Emberfajok közti kommunikáció (Transracial Communication) című munkájában erről így ír:

„Egy mexikói, ha hatalmi helyzetben van, valószínűleg sokkal kedve­

zőbb elbánásban részesül, mint egy angol. Egy angol hatalom vagy a hatalom gyakorlásának képessége nélkül csupán szerepet cserél a ki­

sebbségi helyzetben levő személlyel, aki viszont történelmileg eleve

hatalomnélküli. ”

Látjuk tehát, hogy a „politika” sok mindenért felelős. De vajon ugyanúgy felelős-e a politika, ahogy a számítógép felelős hibáiért? Az olvasók között sok konfliktus van érdekeik és jogaik különbözősége miatt, a személyzet és a vezető testület között szintén. De ezek a konfliktusok, bár emberi jellegűek, nem a kommunikációnak köszönhetők-e? így felmerül a kérdés, megszünte­

tésük múlhat-e a kommunikáción. S milyen elvárásokat támasztunk a kom­

munikációval szemben? Hogy reagáljon az egyén hatékonyan a politikai vi­

szonyokra? Ahol emberek közötti interakció jelenik meg a színen, minden egyén alapvető emberi jogokkal rendelkezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyén reakciói őrá tartoznak. E jogok jelentik az egyén hatalmát.

Rollo May klasszikus művében a Hatalom és ban (Power and Innocence) az egyén interakcióiban megjelenő hatalmi töltést öt szinten fi­

gyeli meg: kezdve a létezés egyszerű hatalmától (1), a saját létezésünk meg­

erősítését jelentő jóleső önbecsülésen át (2), a mások énigenlésével szembeni önérvényesítésen keresztül (3), azon a hatalmon át, hogy agresszíven reagál­

junk, amikor önérvényesítésünket akadályozzák (4), egészen addig a lehető­

ségig, hogy durván kirobbanjunk, ha semmi sem sikerül nekünk (5). Az elmúlt évtized társadalmi történései jól illusztrálják May utóbbi két pontjának hite­

lességét és érvényességét. Amikor egy olvasó tönkreteszi az általunk készített könyvtári dekorációt, akkor az erre reagáló könyvtáros viselkedése a negyedik szintet példázza.

Lange és Jakubowski számos olyan emberi jogot írt össze, melyet a könyv­

tárosnak észben kell tartania más személyekkel kapcsolatban, akikkel

kom-munikál. De ismerünk más listákat is. Most lássunk egy olyat, amely különösen fontos, mivel a könyvtárosi munkához fűződő jogokat sorolja fel: (1. A jog arra, hogy mások is figyelembe vegyék emberi létünkkel járó velünk született méltóságunkat, (2) A jog arra, hogy belső elkötelezettségünk szerint visel­

kedjünk, szabadon választhassunk a cselekvési lehetőségek között, (3) A jog, hogy bíráljuk saját tetteinket, és felelősséget vállaljunk értük, (4) A jog, hogy mások jóakaratától függetlenül cselekedhessünk, (5) A jog, hogy hibázhas­

sunk és feleljünk hibáinkért, (6) A jog, hogy érzéseink lehessenek, és kife­

jezhessük őket anélkül, hogy megsértenénk ezzel mások jogait, (7) A jog, hogy saját igényeinket ugyanolyan fontosnak tartsuk, mint másokét, és meg­

kérjünk másokat, segítsenek szükségleteink kielégítésében; hogy eldöntsük, mi akarunk-e segíteni mások igényeinek kielégítésében, és végül (8) A jog,

hogy azt mondhassuk: „Nem tudom. ”

Rögtön eszünkbe juthat az adminisztrátor, aki tévedése közben tönkre­

teszi a számítógépet, vagy a könyvtáros, aki kötelességének érzi, hogy han­

goztassa a testületi elnök frizurájával kapcsolatos ellenszenvét, vagy az a gyakorló egyetemista, aki jogaira hivatkozva visszautasít bármely, rendes mun­

kaidején kívül eső feladatot, vagy az a bankhivatalnok, akinek joga van fittyet hányni az ügyfelek magánvéleményére. Más szempontokat is figyelembe kell vennünk még.

ÖSSZEGZÉS

A felelőssége tudatában lévő könyvtárosnak számba kell vennie a saját, a személyzet és az olvasók jogait. De milyen jogokról eshet szó a könyvtárügy területén? Mik a használók jogai? Mik a gyerekeké és a fiataloké, a felnőt­

teké, az öregeké, a rokkantaké, a kisebbségeké, a homoszexuálisoké? Milyen jogai vannak az alkalmazottaknak és a munkaadóknak, az interjút készítők­

nek és a megkérdezetteknek? Az ALA számos nyilatkozatban foglalkozott a könyvtári környezetben megjelenő jogokkal. Rengeteg konfliktus érhető tet­

ten az olvasók, a személyzet, a vezető testület érdekeiben és jogaiban. Jó fiúk a rossz fiúkkal szemben, ez egyszerű kérdés. De jogok a jogokkal szem­

ben: bonyolult ügy.

Paradox módon a sok jog között egyfajta tehetetlenségérzés merül fel, a feltárt konfliktusok miatt. Kielégítőek lehetnek-e a jog papírforma szerinti értelmezései? Jogok maradhatnak-e a tényleges hatalmat nélkülöző jogok?

Mert a szociális hatalom sokféle helyzetben, sokféle kiváltott reakcióban jelenik meg a könyvtárosság területén. Aztán, milyen a viszonya a hatalomnak a politikával, hogyan kell a politikának a hatalom viszonyai között alakulnia?

A könyvtárosság ugyanis minden ízében politikai tevékenység. A könyvtárak felelősek munkájuk végzéséért annak ellenére is, hogy tekintélyüket és ha­

talmukat egy sor korlátozás éri más szervezetek, vagy akár saját fenntartó intézményük felől. A könyvtárosok néha lemondanak törvény adta hatalmuk­

ról. Döntő fontosságú, hogyan reagál az egyén a politikai viszonyokra. De minden olyan helyzetben, ahol emberi interakciókról van szó, az egyénnek alapvető emberi jogai vannak. Reakciói, a helyzetekre adott válaszai csakis őrá tartoznak. Ezek a jogok jelentik hatalmát ebben az esetben.

4. FEJEZET