FEJEZET A MAGATARTÁS INTEGRITÁSA

A magatartás integritásának egyik tág értelm ezése az leh etn e, hogy könyvtári, olvasószolgálati munkánkban is inkább azok vagyunk, akik valójá­

ban vagyunk, m intsem szerep ek et játszanánk. A mai gyakorlatban sem tagad­

juk m eg az általunk hirdetett ideálokat: a közönség szolgálatát és a szakma fejlőd ésén ek támogatását. Arra törekszünk, hogy cselekvéseink k ö v etk ezete­

sen m egfeleljen ek szándékainknak, és viselkedésünkben szándékaink a leh ető legtisztábban jussanak kifejezésre. Eisenberg és Delaney szerint az őszin teség gyakorlati szem pontú m eghatározása az, hogy az em ber tisztában van saját hiedelm eivel, értékeivel, attitűdjeivel, azzal, m iben hisz, és ezek n ek m egfe­

lelő en cselekszik.

Kemper és Ostrander a cselekvések, érzések és gondolatok összetartozá­

sát a kom fortérzés, a belső b ék e és harmónia elő fe lté te lén ek tartja. A z elő ző fejezetb en láthattuk, ha „centrálunk”, akkor hajlamosak vagyunk a dolgokat m ásként szem lélni. Jóték ony körforgás indul m eg. A zután példát mutatunk.

Carkhuff a magatartás integritását egyen esen a segítő kapcsolat céljának te ­ kinti. A kívánatos végeredm ény egy olyan szem ély, akinek a fizikai viselkedése összhangban áll szóbeli megnyilvánulásaival, és tényleges énélm ényével.

H a agresszív fellép ésre vagy ellen k ezőleg, túlzott visszahúzódásra haj­

iunk, és elk ép zelésein k , értékeink, attitűdünk és viselkedésünk száz százalé­

kig k övetk ezetes, vajon ebben magatartásunk sértetlen sége nyilvánul meg?

M ég egy m ozzanat szükséges a definícióhoz. E z a mi m eghatározásunk szerint a hatékony viselkedést is magában foglalja - vagyis az olyan viselkedést, amely nem csorbítja az em ber saját jogait és m ásokét sem. K özvetlenül, őszintén és az alkalom hoz illő m ódon viselkedünk. A magatartás integritásának fogalma azonban nem erkölcsi ítélet. Nincs tám pontod ahhoz, hogy megm ondd, nem ártani akarok-e. M ég nekem is n ehezem re esh et felism ernem , mi is megy végb e bennem . Vagyis a magatartás integritásának fogalma nem fedi az eg y é­

niség integritását. A szem élyek jellem zése m ost érdektelen számunkra. Csak a magatartás integritását vizsgáljuk: vajon a leh ető legk övetk ezeteseb b en és legpontosabban nyilvánul-e m eg tetteinkb en a hatékony viselkedésre való törekvésünk?

A magatartás integritásának fogalma nem állítható szem be a józan ésszel.

Szükségszerű, hogy a boldogtalan munkás teljesítm énye mindig gyönge le ­ gyen? A v ezető n ek , aki időnként úgy érzi, hogy a szakszervezeti bizottsággal

n eh éz együtt dolgoznia, feltétlenü l le kell mondania arról, hogy igénybe vegye őket? K ülönösen akkor, ha úgy ítéli m eg, hogy a munkatársával való m egb e­

szélésen múlik a dolgok sikere? Vagy Brehm nyomán átfogalmazva egy példát:

ha egy könyvtáros azt akarja hinni, hogy tud repülni, m indenképpen ki kell ugrania a harmadik em eleti raktárablakból? A k övetk ezetlen ség csupán tár­

sadalmi hagyomány? Triandis em lék eztet minket, hogy két em ber utálhatja egymást, m égis bókolhat egymásnak. Egy b eosztott állóháborút folytatott a könyvtárvezetővel. M égis meghívta főn ök ét otthonába a kollégáknak tartott partira, mintha m inden a legnagyobb rendben volna. E széb e se jutott, hogy ügyet se vessen olyanokra, akiket utál. S ami m ég rosszabb: az sem fordult meg a fejében, hogy b efejezze a gyűlölködést.

Egy újdonsült főelőad ó, aki tudom ányos fokozattal a zseb éb en egy autó- kölcsönző ügynökségnél dolgozott, a betanulási időben pánikszerűen m en e ­ kült el az O ’Hare kölcsönző pultj ától, amikor első igazi ügyfelét közeled n i látta.

Tehát el kell m en ek üln ie annak a fiatal könyvtárosnak is, aki nem tudja a c éd u ­ lákat besorolni a katalógusba? N em ütköznek-e a pszichológiai k ötőd ésein k a viselkedés hatékonyságába b eép ített próbálkozásainkkal és nyitottságunkkal, m elyekkel az új inform ációk m egszerzésére törekszünk? És mit szóljunk ahhoz, hogy az ellentm ondásokkal terhes em berséges viselk ed és'végső soron m égis vonzó? A z egyik tem plom soványka „éhségvacsorát” rendezett, egy olyan prog­

rammal összekapcsolva, amely a világ éh ezőiért érzett felelő sség érzetet volt hi­

vatva felébreszteni. N éhány h éttel később pedig ínyenceknek szerveztek vacso­

rát és szakácskönyvvásárt. Visszautasítsák-e a könyvtárak az e ffé le d isszonan­

ciát? Letagadjuk, hogy titokban szórakozunk a professzoron, aki a könyv­

tárközi kölcsön zést végző könyvtáros előtt toporog huszonnégy kérőlappal a kezében, szerényen magyarázkodva, hogy két másik professzor is kitöltött nyolc-nyolc kérőlapot, mert úgy tudta, ennyi a szem élyenk én ti felső határ?

Bizonyos szerzők hasznos adalékokkal szolgálnak a magatartás és a szán­

dék m eg felelésén ek -eltérésén ek fogalm i m egk özelítéséh ez. Beier és Valens az em b er-olvasás párost egy olyan kom m unikációelm életi m odellbe építik be, am elynek központjában a m ások befolyásolására és ellen ő rzésére való képességünk tudatosítása nélkül kibocsátott finom célzások állnak. E llen t- m ond-e e z a m egk özelítés egy korábbi m egállapításunknak, am ely szerint képtelenek vagyunk m ások befolyásolására? E m lék eztetni fogunk arra, hogy e két fogalom a követk ezők ép p en egyezteth ető össze: csak akkor tudunk másokat befolyásolni, Ha átruházzák ránk a magatartásukért a felelő sség et.

Beier utal rosszul álcázott m anővereinkre, am elyek arra irányulnak, hogy mások viselk ed ését kiszámíthatóvá tegyük és kicsikarjuk az elvárt válaszokat.

A nem verbális m egnyilvánulások felhasználásának példáját hozza fel DeVito.

Amikor az unalom nem verbális jeleit kommunikáljuk, önm agunk és partne­

rünk számára közös védelm i programot „sugárzunk”. H a az ablakon kibám uló könyvtárost kérdőre vonják, azt mondhatja, hogy valami m egragadta odakint

a figyelm ét. A z értek ezletet v ezető főnök ezután úgy érezheti, hogy nyugod­

tan len yelh eti a figyelm etlenséget, nem kell szóvá tennie.

Postman az olyan b eszéd et, amely nagy buzgalommal megpróbálja letörni a további érdeklőd ést a témával kapcsolatban, „őrült b eszéd n ek ” nevezi. N é ­ m elyek szerint az ilyen típusú beszéd céljai, meghatározásai, hangnem e és m etaforái rom boló hatásúak. Bandura rámutat, hogy az em berek gyakorta folytatnak ártalmas tevék en ységek et olyan erkölcsi indokok alapján, am elyek teh etségü k teljes és szabad kiaknázására indítják ők et a rombolás szolgálatá­

ban. E zzel szem ben a „zagyva b eszéd ”, bár céljai elfogadhatóak, nem kielégítő.

N em szám ol ugyanis a szituáció egészével, am elyben előfordul. A „zagyva b eszéd ” akkor válik „őrültté”, ha mondjuk egy bibliográfiai rendszerekről folyó párbeszéd során a felhasználó környezetét kezdik teljesen figyelm en kívül hagyni. Argyris és Schön az általuk javasolt m ásodik m odellben az inform áció iránti nyitottságot hiányolják, am elyet az „őrült b eszéd ” kizár. A szerzők arról próbálnak beszám olni, amit használatos elm életek n ek neveznek, m egkülön­

b öztetve a hirdetett elm életek től. A m ásodik m odell fő változói azt igénylik, hogy a fe ltéte le z é se k e t közvetlenül m egfigyelhető adatokra alapozzák, am e­

lyek ellen őrizh etők az érdekelt szem élyek bevonásával, valamint azt, hogy készen álljanak elk ép zeléseik szem besítésére más elk ép zelések k el. E zzel szem ben az első m odell fő változói a győzelem m inél jobb kiaknázását, a vesz­

teség csök k en tését és a negatív érzelm ek k ifejezésén ek visszaszorítását hor­

dozzák. Carl Rogers m eghatározása a felnőtt állapotnak m egfelelő szinten lévő egyénről szintén m egerősíti a m ásodik modellt: a nyitottságot a belső é lm é­

nyekből és a külvilág tapasztalásából származó adatok iránt.

Glasser a Valóságterápiában (R eality Therapy) kifejti, hogy az em ber alapvető problémája erkölcsi indíttatású. A felelő sség a lelki egészség kulcs- tényezője. Thomas Harris azt kérdezi Én jól vagyok - Te jól vagy „ (I’m OK - You’re O K)”című munkájában, miért nem term elődnek felelősségteljes em ­ berek önm aguktól a felelősségvállalásra való felszólítások nyomán. A zt is kutatja, mi a válasz azoknak, akik tudják, hogy mit tegyenek, de azt soroza­

tosan elmulasztják. E n nek példája leh et az a tájékoztató, aki makacsul m eg­

tagadja az olvasók hom oszexualitásra vonatkozó kérdéseinek m egválaszolá­

sát. Lawrence O ’Leary azt állítja, hogy míg egyrészről szívesen ad leh ető ség et a beosztottjának arra, hogy egyedül birkózzék m eg egy problémával, m ásrész­

ről felism eri a segítő k özb elép és jelen tőségét, amint nyilvánvalóvá válik, hogy a b eosztott nem teszi „m agáévá” a problémát, és nem tud hatékonyan a végére járni. A terápiás kapcsolatok kialakításához annyi időre van szükség -ha a könyvtárosok fel len n én ek készülve az ilyenre - , amennyi nem -használ­

ható fel az olvasók szolgáltatásokhoz való jogának csorbítása nélkül. A tran- zakcionális elem zés fén yéb en a felnőtt csak akkor uralkodhat, ha adott a múlt m egértésen alapuló önm egértés, és ezt G lasser nem veszi figyelem be. A felnőtt és a gyerek szétválasztása az egyén ön m egértéséb en a célja a Kirsten

és Robertiello által használt szeparációs terápiának, am elyet a „Nagy kicsi te: szeparációs terápia ” (Big You, Little You: Separation Therapy) című m un­

kájukban fejten ek ki.

Miller az etikai irányultságú pszichológiai elk ö telezettség ek et abból szár­

maztatja, ami szerinte két kom m unikációs típus alapvető különbsége:

1. A z egyén ek nem interperszonális kom m unikációt folytatnak, amikor a kom munikáció végeredm énye elsősorban az elem zés kulturális vagy szo cio ­ lógiai szintjei alapján m egjósolhatok.

2. A z egyének interperszonális kom m unikációt folytatnak akkor, amikor az előrejelzések elsősorban az elem zés pszichológiai szintjére alapozhatok.

A z első m ódszer számára az a kérdés, mi a közös a szem élyekben, a m ásodik számára pedig az, hogy mi választja el őket. Miller azt kívánja, hogy kom m u­

nikációnknak nagyobb része tartozzék a második, pszichológiai kategóriájába, mint amennyi jelen legi becslései szerint. K önnyebben k ivéd h etőek len n én ek az előítéletek . Elism eri azonban a gyakorlati n eh ézségek et, mint például az időt, am elyet az interperszonális kom m unikációban az em b erek k özötti kü­

lönbségek feltárása igényel, az e kom m unikációs m ódszerről adott m egh atá­

rozása értelm ében. Miller a k övetkező etikai problém át em elte ki, am ely őt pszichológiai szinten leginkább izgatta: az em ber egyaránt k ép es ártani és segíteni másoknak. A tervezés m ikéntjének ism eretét feltétlen ü l be kell é p í­

teni az interperszonális k észségek közé, ha a könyvtárosok tovább akarják fokozni a szolgáltatások szem élyre szabottságát.

M ilyen akadályokba ütközik, hogy az em ber fenntartsa v élek ed ésein ek , értékeinek, attitűdjeinek és a hatékony viselkedés iránti e lk ö te lez e ttsé g én ek ellentm ondás-m entességét? Triandis rámutat, hogy amikor a pszichológiailag kényelm etlen ism eretelem ek között ellentm ondás figyelhető m eg, arra törek ­ szünk, hogy így vagy úgy, de m egterem tsük az összhangot. H ogy tehetjük ezt meg? N éha v éd ek ezési m echanizm usokat vetünk be, időnként egyszerre töb ­ bet is. A z „egészséges” v éd ek ező m echanizm usok, mint például az azonosulás és a szublimálás, kreatív és pozitív eredm ényekre v ezeth etn ek .

A z alkalmazható v éd ek ező m echanizm usok - például a racionalizálás folyamata, am elyben az em ber tudatosítja a világát inkább hátráltatják a kapcsolatterem tést mind az én n el, mind másokkal szem ben. A primitív vagy

„végállom ás” típusú v éd ek ező m echanizm usok, mint például a regresszió, nem jelen ten ek m egoldást. Gazda és társai A z emberi kapcsolatok fejlődése (Human R elations D evelop m en t) című munkája egyike azon forrásoknak, amely e z ek et és a többi ism erős véd ek ezési m echanizm ust áttekinti, b eleértve a kom penzációt, az énkivetítést és a reakcióképződést. E z az utóbbi például olyan könyvtárosokra vonatkozik, akik ugyan nem szeretik a külföldi diáko­

kat, de közben öntudatlanul a segítség és figyelem áradatát zúdítják rájuk.

A „változás” az a sajátos terület, am elyen a racionalizálás és az ellenállás más eszk özei felbukkanhatnak. A z egyik felsőoktatási könyvtárban a „lelkigya­

korlat” alatt éles ellen tétb e kerültek a dolgozók (akik arra összpontosítottak, hogy a dolgok k ivih etetlen sége m elletti érveket találjanak), és az intézm ény o k ­ tatási ügyeiért felelő s alelnöke, aki a dolgok m egoldásának m ódozatait hangsú­

lyozta. Shaffer felsorolja azokat a negatív kifejezéseket, am elyek a kreatív erő­

feszítések letö résén ek irányába hatnak, különösen akkor, ha vezetők szájából hangzanak el. A z állításokat kiejtők vagy teljesen elvetik az ötletek et, vagy nem ismerik fel hasznos elem eiket. „Halmozott tudatlanság”-gal állunk szemben: „A könyvtár v e z eté se sosem szállna síkra em ellett.” M inden bevett gyakorlat rossz, csak azért, mert régi? É gessük fel a hidakat, hogy helyet csináljunk a változás­

nak? N éhán y katalogizáló fölteh eti ezt a kérdést, bár helytelen indokkal, ami­

kor a gyarapodási szám ok megújításáról esik szó a szám ítógépes feldolgozás számára. A zt m ondták nekünk, nem kellett volna leállnunk a gyarapítással.

H ogyan mérjük a változás kreatív m ozzanatait? De Bono m egkülönbözteti a laterális gondolkodást, amely azért jön m űködésbe, hogy irányt találjon, és a vertikálist, am ely csak akkor aktivizálódik, ha adott egy irány, amely felé elin ­ dulhat. A z alkotás folyamata m indenképpen új az összes könyvtárosnak, vagy csak annak, aki ism ét föltalálja a spanyolviaszt? H ogyan m érhető a változás jelen tő ség e? Fontos az, ha egy asztalt úgy h elyeznek át, hogy egy katalogizáló elkerül a számára kívánatos ablak m elletti helyről? És az m ennyire lényeges, hogy az inform ációs szakem berek a társadalmi változás képviselőinek, le té te ­ m én yeseinek szerep éb en tetszelegnek? A z, hogy a könyvtár inform ációs fe l­

adata összekap csolódik azzal, amit H avelock a társadalom létfontosságú tev é ­ kenységi központjának nevez?

N in csen ek kész érveink a status quo elfogadása m ellett? Shaughessy ki­

mutatta, hogy a szervezeti változásokat általában kívülről kezdem ényezik. Va­

jon a könyvtárak k özön ségén ek többsége aktivista, aki tüntet, lobbyzik és k ö­

veteli a könyvtári szolgáltatásokhoz való jogait? Wasserman idéz egy olyan példát, amely jól szem lélteti az elég telen ség racionalizálását, amikor egy köz- m űvelődési könyvtár vezetője, aki a könyvtári szolgáltatások m egváltoztatásá­

nak szü k ségessége m ellett tört lándzsát, a k özön séget hibáztatta, mert nem akarják, hogy a könyvtárak sokkal többet tegyenek az addiginál. E z a könyv­

tárvezető Muriéi James négy szem pontja közül az utolsót szem lélteti, am ellyel a problém ák vakvágányra terelhetők:

1. m agának a problém ának az eltussolása, 2. a problém a súlyának leb ecsü lése,

3. annak tagadása, hogy a problém ának egyáltalán leh et m egoldása és 4. annak tagadása, hogy valaki rendelkezik a problém a m egoldásához szükséges kép ességek k el, akármilyen szívósan próbálkozik is. Foster a kísér­

letek útján történő változás ö tletét hangsúlyozza, valamint azt, hogy m ennyire fontos, hogy az osztályvezető szavahihető legyen.

Mi motiválta Colin Pryor játékkönyvtárról szóló elk ép zelését? A közm ű­

velőd ési könyvtárak részvétele a feln őttek önálló tanulásában? A telefon ok

az iskolai médiatárakban, ahol vannak? A z inform ációs szakem ber magyará­

zó, helyzetfelm érő jelen tése, amely előm ozdítja egy terület fejlőd ését azáltal, hogy m eghatározza a hiányokat és javaslatokat tesz a fejlesztésre? A könyvtári szolgáltatások szövetségi alapítványokkal ösztön zött újító m egk özelítései, amelyek m egküzdenek a könyvtárak mai, sokszínű vevőköre által tám asztott nehézségekkel? A pályam egerősítő tervek, am elyek szükség szerint egyik m egközelítést használják a másik után? Ugyanakkor a magatartás integritása kiegyenlíti a költségvetést. D e amikor túl gép iesen m ondogatjuk, hogy „nincs p énz” és „nem elég a szem élyzet”, m eg kell fontolnunk, nem szegén ységet terem tünk-e. Talán új é le te t leh elh etn én k abba, amit csinálunk azzal, amink van. Új m egk özelítést jelen th et a külső segítség, támogatás k eresése sok elmaradott és fejlődő könyvtárunk számára.

A k övetkező segéd eszk özök a vezetői feladatokat ellátóknak nyújtanak olyan technikai szakértelm et, amely felkészíti ők et a stagnálás ördögi körei­

nek m egtörésében vállalt közvetlen felelősség és szem élyes szerep elfogad á­

sára. M egmutatják, hogyan kell azonosítani, m egtervezni és b evezetn i a könyvtár tevékenységét javító, szükséges változásokat. Gordon L. Lippit, a változás szaktekintélye, m eghatározza a változási folyamat lép éseit a „A vál­

tozás láthatóvá tétele: modellezés és a változás folyamata (V isualizing C han­

ge: M odel Building and the C hange Process) című m űvében. A zok at az erők et is feltárja, am elyek az egyén en belül, rajta kívül, a szituációban és a változás elindítója m eg elszen ved ője között érvényesülnek. „London: A rendszerek emberi oldala" (T h e P eop le Side o f System s) cím ű munkája a szám ítógép ek ­ hez kapcsolódó változásokban vizsgálja az egyének és a csoportok hatását a reakciókra. A vizsgált tén yezők az érzések, a tapasztalatok. N agyon valószínű, hogy ezek együ ttese játszott szerepet akkor is, amikor az egyik könyvtár katalogizálói állítólag ragaszkodtak egy ideig ahhoz, hogy a National Union Catalogue-ban (O rszágos K özponti K atalógus) ellenőrizzék, hogy m egvan-e a tétel M A R C formátumú rekordja, m ielőtt az O C LC terminálján lek érték volna. Sanderson a sajátos külső körülm ények állásától független belsővé tett, internalizált célokat hangsúlyozza, amikor a könyvtárosoknak a viharos idők­

ben kell helytállniuk.

Az iskolai légkör javítása (Improving School Clim ate) cím m el az E R IC (Education R esources Inform ation Center: Oktatási Forrásokról Tájékoztató K özpont) egy bibliográfiát jelen tetett m eg a változással és az állami iskolák­

ban tapasztalható tekintélyszindrómával foglalkozó m űvekről. A z egyik, e bibliográfiában közölt cikk szerint az iskolavezetőkre inkább hat a szervezet légköre, semm int ők a légkörre, és ez alkalm azható az iskolai m édiaszakér­

tőkre, akik úgy vélik, hogy a vezető hatalma, tek intélye és befolyása az o k ­ tatási-nevelési változtatások fő mozgatója vagy kerékkötője. A szerző állítása szerint a vezetők re erőteljesen hat azon igényük, hogy mind munkatársaik belső, mind a kerület külső elism erését elnyerjék. A z újítás és a változás

elősegítése a szervezetekben (Prom oting Innovation and C hange in Organiza­

tions) olyan tervezési kézikönyv, amely cselekvési irányelveket tartalmaz a döntéshozatalhoz, továbbá egy m unkanapló-csom agot, amely a változtatás m egtervezése és b ev ezetése során töltendő ki.

A z első lép és azoknak a körülm ényeknek a m egértése, am elyekkel az em ber fele tte sén ek - az adminisztratív hierarchia k özep éb e b eék előd ő pozí­

ciójában - m eg kell küzdenie. A második az, hogy a m egértést közvetítse is felettesén ek . A harmadik, hogy a problém át felszínen tartsa és m egértve támogassa: „Tudnánk együtt dolgozni e változás érd ek éb en ?”

A V ezetői áttekintő és elem ző program (M anagem ent R eview and Analysis Program [M R A P]), amely konzultációs alkalmakat biztosít az A Tu­

dományos Könyvtárak Egyesülete, Egyetemi Könyvtárvezetési Tanulmányok Irodájá-val (A ssociation o f R esearch Libraries, O ffice o f University Library M anagem ent Studies) nagyon hatékony támogatást ad a változások b e v e z e ­ tésekor felm erülő problém ák kivédéséhez. A kis és k özep es m éretű felső o k ­ tatási könyvtárak hasonló segítséget kaphatnak a Felsőoktatási könyv­

tárfejlesztő program (A cadem ic Library D evelop m en t Program [A L D P ]) k e­

retében. A h h oz, hogy a nincs-idő-egy-jobb-m egoldás-m egtalálására önm agát felem észtő ördögi köre m egtörjön, az M R A P alkalmazását kell előn yben részesíteni. H osszú távon az M R A P időt takaríthat m eg, és elősegíti a h até­

konyságot. Mi az elsőrendű probléma, az idő vagy a változtatással együtt járó kockázat vállalása? A z egyetem i programok alapvető áramlatainak könyvtári vonatkozásai az M RA P-ban központi szerep et játszanak.

A magatartás integritásának elérését m ég egy olyan tén yező akadályoz­

A magatartás integritásának elérését m ég egy olyan tén yező akadályoz­

In document EMBERI KAPCSOLATOK A KÖNYVTÁRBAN (Pldal 72-92)