A társadalmi fejlődés

A gazdasági szerkezetváltás a társadalomban is ezt a folyamatot vetítette előre. A polgári átalakulás általános mozgástendenciája: a tőkés v i s z o n y o k uralkodóvá válása, a régi társadalom h a g y o m á n y o s elemeinek háttérbeszo-rulása, illetve ú j csoportok, rétegek felemelkedése a m a g y a r társadalom fej-lődésében is érvényesült.

Az 1910-es statisztikai adatok alapján Magyarország lakóinak száma:

20 886 487 fő - ez a d u a l i z m u s korszakában 1850-hez képest csaknem dup-lázódást jelent az akkori 13,2 millióhoz képest.1 3 A demográfiai robbanás, mint azt szerte E u r ó p á b a n megfigyelhettük, elmaradhatatlan kísérője, felté-tele az ipari f o r r a d a l o m n a k . A 2. táblázat a társadalom szerkezetét mutatja.

A tömeges kivándorlás és a magas halálozási arány ellenére a lakosság gyors gyarapodása e l s ő s o r b a n a polgárosodásnak, az anyagi j a v a k gyarapo-dásának és a t u d o m á n y e r e d m é n y e i n e k köszönhető. A polgári állam - lét-feltételeiből k ö v e t k e z ő e n - m a g a s a b b szintre fejlesztette az oktatást, az 142

egészségügyet. Amit ma közoktatásnak és közegészségügynek nevezünk, alapjaiban a dualizmus korában épült ki.

Nagyon fontos az urbanizációs mutató: a városok lakosságának száma csaknem megduplázódik, míg a vidék lakossága csupán negyedével nő.

A magyar társadalom szerkezete tükrözi azt az átmeneti állapotot, mely a gazdaságban is megfigyelhető: a feudális és a polgári társadalom elemeinek együttélését. A nagy törésvonal az urak és az oda nem tartozók között volt:

ez nem egyszerű vagyoni tagozódást jelentett: a birtok vagy a pénz mellé származás, rang vagy minimálisan érettségi - mint műveltségi cenzus - is szükséges volt. Az úri társadalom és a parasztokból, iparosokból, munká-sokból, cselédekből, szolgákból álló „alsóbb" néposztályok között az átme-net elvileg lehetséges ugyan, de csak a századfordulóra kezd kialakulni a szakképzett munkásokból, művezetőkből, tanítókból, köztisztviselőkből álló, egyre szélesedő kispolgári réteg.14

Az „urak" társadalma is éles belső határvonalakkal tagozódott arisztokratákra, nagybirtokosokra, dzsentrikre nemesekre és banktisztviselőkre -iparos nagytőkésekre, -polgárokra. A századfordulón már viszonylag nagy a mozgás a nemesség és a polgárság között, de a különbség még a két világhá-ború közötti időszakban is létezik.

Ujabb határvonalak épülnek a „polgári normák" alapján: elkülönül - bár nem olyan mereven, mint az imént említett csoportok - a tulajdonosok és a tulajdonnal nem rendelkezők, a falusi parasztok és a városi munkások cso-portja is. E törésvonalak, éppen a szabadversenyes kapitalizmus egyik ered-ményeként viszonylag könnyen átjárhatók.

Témánk szempontjából nem jellemző a nemzetiségi hovatartozás, ezért a nemzetiségi megoszlásra külön nem térünk ki. Ami viszont nem kerülhető * meg, az a különböző társadalmi csoportok nagyon rövid jellemzése elsősor-ban Hanák Péter, Gergely András és Szász Zoltán munkáira hagyatkozva.¹'

Az arisztokrácia a birtokaira, címeire és 1867-rc támaszkodva megőrizte vezető szerepét Magyarországon. Ez a réteg adja az országos méltóságok túlnyomó részét: a főrendiház tagságának zömét, a diplomatákat, minisztere-ket, főispánokat, a parlamenti pártok központi magját. Jelen voltak minden nagyvállalat, egylet, tudományos vagy jótékonysági társaságban - általában nem is egyben. Megtaláljuk képviselőiket a művészet közelében, - pártoló-ként vagy aktív művészpártoló-ként, de a radikális irányzatok soraiban is. Az arisz-tokrácia valódi gazdasági, társadalmi, politikai befolyással, presztízzsel, hatalommal rendelkezett, és bár hatalma javarészt múltjában gyökerezik, az arisztokrácia nagyon fontos, sokszor példaértékű szerepet töltött be a hal-adásban, a polgári átalakulásban.

A nagybirtokosok meghatározó részét az ezerholdasok, a dzsentri felső rétege alkotta, kb. 4 - 5 0 0 0 család. Egy szűkebb részük be tud kapcsolódni a

tőkés fejlődésbe: gazdaságát mintagazdasággá, jól működő, fizetőképes, modern birtokká alakítja. A többség azonban a tőke (anyagi, kulturális, mentalitásbeli) hiánya miatt erre képtelennek mutatkozott. Gondolkodásukat, életmódjukat a h a g y o m á n y szabályozta - és történelmi érdemeikre való hi-vatkozással a helyi - középszintű hatalmat kívánták birtokolni - és kézben is tartották azt.

A nagypolgárság kisebb hányada a betelepedett német-osztrák iparosok-ból, nagykereskedőkből került ki, míg a bázisát a néhány évtized (XIX. szá-zad elejétől) alatt meggazdagodott zsidó bankár, nagyiparos és kereskedő kb.

50 család adta. Gazdasági hatalmával még nem volt összhangban társadalmi, politikai befolyása. Ezt a hatalmat nem személyesen, az első vonalból, ha-nem inkább közvetetten gyakorolta: a kormánypárti vezetőgárdán, az állami pénzügyek irányításán, sajtóvállalatain, gazdasági szervezetein keresztül. Az igazi „úri világ" bár elismerte az „újgazdagok" gazdasági potenciálját - va-lójában nem engedte sorai közé - a vásárolt címek, birtokok ellenére sem.

Belső társadalmi körét az ipari és kereskedő polgárság, a nagypolgári értel-miség, a tudós- és művészvilág felé építette ki, mely nemzetiségi összetétel-ében, gondolkodásmódjában hasonló volt a nagy polgárokhoz.

A középosztály a nyugati polgári fejlődésben egyértelmű fogalmat takar:

a polgári eredetet, érdek és tudatazonosságot. A magyar középosztály -máig is sokak által kutatott jelenség - az egyik legjellemzőbb mutatója a kettős társadalomszerkezetnek. Ide tartozik a dzsentri jelentős, kis egziszten-ciával rendelkező része: 1867 támasza, a konzervativizmus védőbástyája, a hagyomány, a tradíciók, a nemesi kiváltságok őrzője. Bár anyagi helyzete korántsem emeli az igazi vagyonosok sorába, öntudata, vezető szerepébe és

* elhivatottságába vetett hite megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor a középosz-tályhoz tartozik - bár az úri középosztály nem tekintette hozzátartozónak - a tisztviselői kar zöme, az értelmiség, az iparos-kereskedő polgárság, mely nem elsősorban a hagyományok és címek, hanem a teljesítőképesség alapján akarja helyét megteremteni a társadalomban és a politikában egyaránt.

Származását tekintve ezt a réteget javarészt zsidó családok alkották, amelyek tagjai érvényesülésüket tanulással, munkával igyekeztek megalapozni.

A parasztság külső jegyeiben is eltér a társadalom többi rétegétől. Bár a kapitalizálódás felbomlasztotta a feudális társadalom egyik meghatározó szegmensét, és a differenciálódás egyre látványosabb a birtokos parasztok, mezőgazdasági m u n k á s o k és cselédek között, mégis ez a legnehezebben mozduló társadalmi csoport. Elkülönül a gazdag-, a közép- és a szegénypa-rasztság - bár ezen kategóriák kritériumait nagyon nehéz, szinte lehetetlen adekvát módon meghatározni. A hagyományos életformát, szemléletmódot legtovább a parasztság őrzi - a „fejlődés vívmányai" - csak nagyon lassan jutnak el ehhez az óriási tömeghez.

144

A m u n k á s s á g a gazdasági szerkezetváltozásnak az ipar előretörésének köszönhetően gyorsan n ö v e k v ő csoportot képez. Kb. 1 millió főt sorolhatunk ide. Különösen gyors a nagyipari munkásság létszámának gyarapodása. E rétegen belül kiemelkedik a külföldiek nagy száma: osztrák, német, cseh, morva m u n k á s o k jelentős aránya és szerepe. A robbanásszerű ipari f e j l ő d é s - a kettős szerkezetváltás miatt m a g a s szinten valósult m e g a gyáripar és a munkások üzemi és területi koncentrációja. A munkások életmódja érdeke-sen ötvözi a polgári és a paraszti elemeket (elsősorban a Magyarországról származó m u n k á s o k k ö r é b e n ) bár egyre szembetűnőbb a polgári kultúra:

lakás, higiénia, műveltség, öltözködés stb. térhódítása.

A dualizmus társadalmát tehát sajátos kettősség jellemezte. A század utolsó harmadában felbomlott a feudális társadalomszerkezet, a régi osztá-lyokat a tőkés gazdasági átalakulás átformálta és összekapcsolta az új polgári elemekkel, anélkül, hogy a társadalmi elkülönülés régi kereteit, tudati for-máit ténylegesen feloldotta volna. A feudális m a r a d v á n y o k a társadalom kevésbé rugalmas elemeiben hosszú ideig töretlenül tudják tartani m a g u k a t , ennek következtében a feudális eredetű régi és a modernizációval m e g j e l e n ő egyre szélesedő polgári rétegek között alapérdekeikben közös, mégis n a g y o k sok súrlódást, „ f é k e t " tartalmazó e g y ü t t m ű k ö d é s jött létre.1 6

«