( A hódító Mohammed szultán története.)
Turszun bégről mindössze annyit tudunk, a mennyit munkája különböző helyein mond magáról. Könyve 2a. le-velén azt mondja, bogy ő, Túrszína — a ki hibásan Tur-szun bégnek neveztetik — ifjúságától fogva körülbelül negy-ven évig volt tagja az erkjan-i-devletnek (a birodalom osz-lopai), a mennyiben I I . Mohammed alatt előbb anatóliai, később sztambuli, vagyis fő defterdárrá neveztetett ki. Tehát a legmagasabb állami hivatalok egyikét viselte, de az nem tűnik ki szavaiból, hogy mely időszakra esik az a körülbelül negyven év. H a még 1491. vagy 1492-ben is, mikor mun-káját írhatta, defterdár volt, úgy körülbelül 1453 óta viselte e hivatalát, s ha kineveztetésekor csak 30 éves volt is. akkor 1423 körül születhetett. Azonban csak 1464-ben emlékezik meg magáról úgy, mint defterdárról s ha ez volt defterdár-ságának első éve, akkor 1500 táján írhatta munkáját.
Legelőször 1458-ban emlékezik meg magáról, a mikor részt vett Mahmud pasa nagyvezír szerbiai hadjáratában.
A nagyvezír Gralambócz elfoglalása után egy akindsi csa-patot küldött a Szerémség pusztítására Minnet-oglu Moham-med bég vezérlete alatt, mely portyázásban ő is részt vett mint alaj-emini.
Részt vett továbbá az 1463-ki görögországi hadjárat-ban is, mely alkalomból elbeszéli, hogy mikor a velenczei
$
74 THURSZUN BÉG.
sereg Mahmud pasa nagyvezír közeledéséről értesülve fel-hagyott Korinthus ostromlásával, a pasa őt mint gyors hír-nököt a szultánhoz küldte a győzelem hírét megvinni. »Mi-dőn a szultán Izdini (?) városánál tábort ütött, csekélységem is megérkezett a szultáni táborba. I t t a második vezírrel, boldogult Iszliák pasával, találkoztam, ki a padişah elébe vezetett és én előterjesztettem a történteket. E győzelem hírének meghozásaért a padişah kegyelméből s a birodalom nagyjainak jóságából igen sok pénzt s egyéb ajándékot kap-tam.« (103a.)
A következő 1464. évben Boszniában találkozunk vele Zvornik ostrománál. A vár elfoglalása után megbízta a nagyvezír, hogy a beszerzett élelmi szert vegye defterbe, mely dolgának végeztével, rendkívüli hideg téli időben, ő is visszament Szófiába a pasa után.
Utoljára emlékezik meg magáról 1476-ban, a mikor részt vett a moldvaországi hadjáratban s a Szendrő köze-lében épített három fa-erőd lerombolásában, mely alkalom-ból egy költeményt is szerzett.
Munkájának egy kézirati példánya — mely oktáv alak-ban 169 levélből áll — a bécsi császári könyvtáralak-ban van Hist. Osm. 28. szám alatt. Az első (számozatlan) levélen ez a czím olvasható : »Kitab-i-tárikh-i-Ebulfeth szultán Moham-med khán. Telif-i-Turszun bég, el-sehir Lebíbi, merhúm szultán Mohammedin zemaninda defterdari olmis.« (A hó-dító Mohammed szultán történetének könyve. I r t a Turszun bég, ki Lebíbi néven ismeretes és a ki Mohammed szultán idejében defterdár volt.)
A munka tartalma tulajdonképen I I . Mohammed ural-kodásának története s ennek trónra léptével kezdődik 1451.
február 18-án (855. Moharrem 16), de a szerző előbb visz-szapillantást vet I I . Murád korára és elmondja, hogy ez két ízben, a várnai csata előtt és után, lemondott a trónról fia, I I . Mohammed, javára. Az események elbeszélését e szultán halála (1481) után is folytatja és I I . Bajezid ural-kodásából is felölel még tíz évet ; mert bár a legutoljára említett évszám: 893 azaz 1488., de még elmondja röviden az öt évig tartott egyiptomi háborút is, mely az 1491.(896)
évi békekötéssel ért véget.1) E békekötés megemlítése az utolsó esemény szerzőnk munkájában, a mely után hálát ad istennek, hogy eddig megírhatta művét. Záró szavaiból tehát azt lehet kiérteni, hogy 1491. vagy 1492-ben írt.
A bécsi császári könyvtárban levő másolat Idrisz bin Musza kezétől való. évszám nélkül (Elügel katalógusában 984. szám alatt).
Turszun bég munkája tulajdonképen emlékírat és így forrása a saját közvetlen tudomása, vagy — a mikor nem autopsiából beszél — a szemtanúk szóbeli közlése. A Beve-zetésben, az 5. levélen, így nyilatkozik: »Több harczait, hadjáratait és hódításait (t. i. I I . Mohammednek) — melyek-ben magam is részt vettem és melyek közönségesen ismere-tesek — az autopsia kincstárából az előadás fonalára fűz-tem és e műnek »Tárikh-i-Ebulfeth« nevet adtam.«
Irodalmi működésének másik tere a költészet volt s innen van a másik, írói neve: Lebíbi.
Turszun bég tulajdonképen már a török történetírás második (II. Bajezid alatt kezdődő) korszakának munkásai közé számítható ; mert ő már szakít a régi írók tiszta török nyelvével, az egyszerű előadással s a mennyiben a persa és arab stilus sajátságait utánozza, egyik legrégibb úttörő munkássá lesz azon írók között, a kik a török művelt nyel-vet, a tudományos irályt megteremtették.
J) I t t ismét furcsán m u t a t j á k meg alaposságukat Hammer és F l ü g e l ; mert amaz azt állítja (IX. 192), hogy Turszun bég műve 1484-ig, emez pedig azt, hogy 1487-ig terjed.
Turszun bég.
(I. 57.)
A belgrádi hadjárat elbeszélése.1)
Midőn a helyes gondolkozású, hódító sah, A dicséretre méltó természetű Mohammed sah
az említett hódítással2) volt elfoglalva, magas tudomására ju-tott, hogy az álnoksággal teljes, kétségbe esett magyar király,3) ki Jaríkó néven ismeretes, Lász országának királyságára vágyik.
A teendő tehát az volt, hogy előbb a vetélytársat ölje meg, azután szövetkezzék a baráttal. Ennélfogva ez ország hódításában megelégedvén ennyivel, a győzelem gyeplőjét Edirne felé fordította és parancsot adott a hadi készülő-désre. Ez évben pihenni hagyta a győzedelmes hadsereget, maga boldogan töltötte napjait, főrangút és köznépet része-sített kegyében ; de a hódítás menyasszonyának
kaczérko-Turszun bég m á r előbb, a 26a. levélen is említi Magyaror-szágot. »A hódító padişah h a d j á r a t a K a r a m á n ellen« czímű fejezetben ugyanis azt írja, hogy II. Mohammed, midőn 1451 tavaszán I b r a h i m bég, K a r a m á n fejedelme, ellen indított h a d j á r a t o t , mielőtt Anatoliába indult volna seregével : T á j i Karadsa ruméliai béglerbéget a ruméliai hadtesttel, az átkozott magyaroktól való óvakodás szempontjából, Szófia környékére küldte vigyázni.
2) T. i. Szerbiában Novoberda és Trepdsia elfoglalásával.
3) A »kétségbe esett« kifejezést nem kell komolyan venni ; m e r t ez tisztán csak stílusbeli sajátság. A szép török irálynak ugyanis elengedhetetlen kelléke, hogy a jelző rímeljen a jelzett szóval. Ezért írt t e h á t szerzőnk így : kiráZ-i-pür-áZ ungurws2-i-mejwsz. Valamint az ilyenféle, lépten nyomon található kifejezéseket sem kell betű szerinti értelemben venni : Lajos mejkhos (a részeg Lajos), Ferdinandws bihttS (az esztelen Ferdinánd), mert a török író ezzel nem a k a r j a azt értetni, hogy II. Lajos valóban részeg, vagy I. Ferdinánd esztelen volt. A sza -vak rímelnek s ez szép.
clása miatt nem tudott nyugodtan maradni. A padişah elha-tározása végre abban állapodott meg, hogy — mivel Magyar-ország meghódításának kulcsául Belgrád vára*) szolgál, mely a Duna és Száva folyók egyèsïïîeseneT épült s erőssé-géről és hozzáférhetetlenséerőssé-géről híres vár — először ezt fogja elfoglalni. Alkalmas hadi eszközöket készíttetett, me-lyek méltók az országokat hódító sahok hatalmához : hegy nagyságü, félelmet gerjesztő ágyúkat, halált hozó ostrom-gépeket, vitéz azabokkal és tengerészekkel megrakandó ha-jókat és más szükségeseket.
A mint a 860. év2) tavasza beköszöntött s megérke-zése látható lőn a virágokról és bimbókról is : lobogni kezd-tek a győzelmet hirdető zászlók s a diadalt jelentő lófar-kak, a győzhetetlen hadsereg megindult, mint a tenger árja.
Az ágyúkat Uszküb3) városából gépek segélyével vontatták.
Maga a padişah is megindulván olyan hadsereggel, melyben a pajzsosok a kardok csapásaitól nem fordítanak hátat s a pánczélosok a nyilak zápora miatt szemöket sem húnyják be, elhatározta Belgrád elfoglalását s hogy az ellenséget kicsalja nyilt harcztérre.
Midőn oda érkezett, a tábor oszmán szokás szerint elhelyezkedett és a vitézek a vár kapui előtt összeverekedtek az ellenséggel. A hajók is megérkeztek s így a várat vizen és szárazon körülzárta. Parancsot adott az ágyúk és ostrom-gépek felállítására és aknák ásására. Ilyen módon a reggeli szürkülettől az esti pirosló nap leáldoztáig, sőt estétől reg-gelig óriási erőt fejtettek ki elfoglalására. Minden részen harsogtak a harczi trombiták s harcz és küzdelem volt min-denütt.
E közben az átkozott király4) is megjővén, a Duna túlsó partján, a várral szemben ütött tábort. A hadi tanács-ban Rumíli bégje, a boldogult Táji Karadsa bég — a ki gyakorlott és tapasztalt hős volt — ezt mondta : »A padi-şah parancsoljon e szolgájának s kegyeskedjék engedélyt adni, hogy átmenjek a túlsó részre és szétverjem az ellen-séget; mert annak ott látása erőt önt a várbeliekbe.« De némely emirek és vezírek ezt nem látták helyesnek,
mond-E felfogást Belgrád jelentőségéről a többi Íróknál és az okmá-nyokban is megtaláljuk.
2) 860. = 1455. decz. 11. — 1456. nov. 28.
3) Thuróczy és u t á n a Bonfimus azt mondja, hogy Mohammed Kruseváczban öntette az ágyúkat. Ezt természetesen Turszun bég jobban t u d h a t t a .
4) Szerzőnknél királ. A királyon itt is, mint föntebb, csak Hunyadit érti.
78 THURSZUN BÉG.
ván: »A túlsó parton levő ellenség ugyan mit árthatna nekünk ? sőt inkább nagyon emeli a szultán méltóságát, ha szeme láttára rablunk és pusztítunk.«
Történetesen híre érkezett, hogy az álnok király a padişah hajóinál kétszerte több hajót készített és szerelt föl s azok víz mentén megérkeztek. Az iszlám padisahja elébe menvén a hajóknak, az elől jövők közül négyet-ötöt elfog-tak és annyi hitetlent szórelfog-tak a vizbe, hogy vérüktől a Duna vize vérfolyammá változott s kétszer ekkorára áradt.
Végre megérkezett a hitetlennek kétszerte nagyobb számú hajóhada és azon példabeszéd szerint, hogy »két macska megfelel egy oroszlánnak« nagy számánál fogva elűzte a padişah hajóit a vár falától, a vízi oldalt elfoglalta s hajói-nak út nyilt a várhoz. A győzhetetlen padişah megparan-csolta, hogy intézzenek rohamot, mielőtt a hitetlenek serege a hajóhaddal a várhoz nyomulna. Ennélfogva az ágyúkat helyükre állították és megtöltötték. Még azon éjjel minde-nik szakasz külön vívóárkokba vonult s létrákat vivén a vár falához támasztották. Az éjet nagy erőfeszítéssel vir-rasztották át.
Mikor reggel megvirradt, a hódító szultán lóra ülvén megrohanta a várat, mi közben a tábori zenekar játszott.
A megtöltve készen álló ágyúkat előre vontatták, a kato-naság pedig nyomukban »Allah Allah!« kiáltással rohant a várra. Ama tévelygő csoportot minden nehézség nélkül a makacsság bástyájáról a pusztulás mély örvényébe hányták s felmásztak a várba. E miatt való elbizakodottságukban megszállván őket a földi javak után való vágy, a nélkül, hogy csatlakoztak volna, elszéledtek a városban zsákmányt ejteni. Minthogy így a zsákmány vágya szétszórta őket, a lesben álló ellenségnek nem birtak ellent állni, tehát meg-fordulván kijöttek arra, a merre behatoltak volt, mi közben közűlök némelyek vértanúkká lettek, némelyek pedig meg-sebesültek. Ez pedig úgy történt, hogy az átkozott király
— minthogy igen sok hajója volt — a túlsó parton levő seregét pocigyász nélkül egy nap és egy éjjel a várba szál-lította s azonkívül, hogy a teljes fegyverzetű, ép-erős, ördögi ábrázatú gyaurokat a falon és bástyákon elegendő számmal helyezte el, még a résekkel szemben is állított fel egy-egy erős csapatot. így tudták visszaszorítani a zsákmánylás czél-jából elszéledt müszülmánokat, mint említettük.
Ekkor az okosak — azon elv értelmében, hogy a harcz : ravaszság — jónak találták, hogy a hitetleneket ki kell csalni nyilt térre. Tehát parancs adatott, hogy a sereg a vár falától kimerültséget szinlelve húzódjék vissza, A
hi-tetlenek részegségükben és elbizakodottságukban egészen biztosan mondták, hogy a török meg van verve s még a halott is fölmászván a falrésekre, a várból kiözönlöttek és merészen megrohanták az iszlám seregét. Mikor az iszlám hívei a hitetlenekkel kéztusába ereszkedve már közel értek azon helyhez, hol a padişah állott : azt mondták, hogy a hitetleneket csaljuk még tovább, hogy a várba egy se me-nekülhessen élve s a padişah még néhány lépést hátráljon.
De a padişah az e szót mondó vezír helytelen nézetén és gyönge elméjűségén haragra lobbanva ezt mondta : »Az én szokásom az előnyomulás, az ellenségé pedig a hátrálás.«
Ekkor kezébe kapta dsidáját,1) a vele szemben jövő hitet-lenekre rohant és a kiválva elől jövő gonoszokból hármat a földre terített. Látván ezt az iszlám lovassága és gya-logsága, lovaikon vágtattak és a hitetleneket megszalasztot-ták. Egy mezőn, a melyen sem völgy, sem domb nem volt, egy ilyen egészen sík téren a dsebeli gyalogság kézre kerítette a kimerült hitetleneket.
A mint a gyalogság kézre kerítette a gyaurokat, Élve nem m a r a d t ezréből egy sem.
A gyauroknak annyi hullájok gyűlt össze, Hogy mindegyik szögletben állt egy-egy halom.
A mezőt megtöltötték az ellenség fejei.
A sikság a vértől tulipánágygyá változott, Nem tulipán ágy ! hiszen vérfolyam folyt.
Egy szóval : lovaikkal összetiportatván annyira meg-semmisítették őket, hogy száz közül még egy sem menekül-hetett vissza a várba.
Az iszlám népének ünnepe volt ez. A várnak elfogla-jása már gyenge támadással is lehetséges lett volna, de az él beállott és a kegyes padişah megelégedett ennyi diadal-lal. »Szolgáim fáradtak, sokan pedig sebesültek; a várat, mint vadat már megsebzettem nyilammal, bármikor döglik is meg«, mondá és egy ujabb hadjárat édes reményével meg-indította a sereget.
Néhány nappal azután, hogy a győzhetetlen padişah visszaérkezett birodalmába, híre jött, hogy az átkozott király pokolra költözött. A világból való kiköltözésének oka ez : mikor az iszlám serege hátrálva úgy tett, mintha megfutna, mondták a Idrálynak, hogy a török gyalázatosan meg van verve. Ennek hitelt adván, vakmerően ő is kijött a várból
0 Turszun bégnél is dsida. A szultán karddal vágott le Nesri szerint több keresztyént. Szeád-eddin szerint csak egyet. Chalcondylas is csak egy áldozatát említi.
80 THURSZUN BÉG.
és egy kevéssé futkározott a csatatéren, a mint azonban megfordulva ismét be akart menni, egy harczos észrevevén hátulról halált okozó nyilat röpített beléje, a mely seb következtében a pokol útjára költözött.1)
(II. 67.)
padişah első hadjárata Mora2) ellen és Mahmud pasa küldetése Láz országába.
Midőn a 862. év3) tavaszának szellője lengedezni kez-dett és a csillagok csoportjának királya a »Halak« állo-másáról a »Kos« állomásába költözött: Mahmud pasának parancs adatott, hogy induljon meg Láz országa felé, melléje adatván a rumilii sereg, a győzhetetlen hadseregből ezer janicsár és egy csapat akindsi. — Mikor Mahmud pasa Filibébe érkezett, az iszlám padisahja pedig udvari testőr-ségével és sok akindsival Mora meghódítására indult. Ennek oka az volt, hogy a Láz országabeli hitetlenek pártfogást kértek. Ugyanis a mint Magyarország királyát, az átkozott Jankót, a padişah haragja — mint említettük — eltette láb alól : a hitetlenek siránkozásukban egészen elepedtek és a magas portához egymásután küldözték embereiket és leve-leiket, izenve, hogy: »az ország a padisahé, jöjjön, foglalja el.« Ezeknek ilyen hódolatát és engedelmességét tapasztalván a padişah, nem tartotta szükségesnek, hogy személyesen menjen oda. Egy másik vágya is volt: Mora meghódítása, ő tehát ez ellen indult, míg Láz országának birtokba véte-lére Mahmud pasát küldte.4)
Midőn a boldogult pasát szerencsekivánattal elküldte és az már Szófia vilájetébe érkezett: a Láz országabeli hitetlenektől ez az üzenet érkezett: »Mi a vár átadását a padişah eljöveteléhez kötöttük; minthogy ő maga nem jött -mert a törökben nincs hűség — a várakat és az országot a magyarnak adjuk, ki ezekért 100,000 arany forintot fizet és a Dunán túl tíz várat ad cserében.« A mint e hír
megér-1) Szerzőnknek még n e m volt elég annyi, liogy ügyes előadása é r t e l m é b e n voltaképen a török sereg csalta ki a keresztyéneket a várból szinlelt h á t r á l á s s a l s c s á b í t g a t t a tovább-tovább : h a n e m — hogy az említett »ünnep« öröme egészen teljes legyen — H u n y a d y t is török kéz á l t a l p u s z t í t t a t j a el.
2) Mora = Morea.
3) 862. = 1457. november 19. — 1458. nov. 7.
4) I t t előbb elbeszéli T u r s z u n bég az 1458-iki görögországi had-j á r a t o t s a z u t á n f o l y t a t had-j a a 69. levélen a szerbiai eseményeket, a m i n t f o r d í t á s u n k b a n következik.
kezett, tanácsot tartott a gyönge elméjű bégekkel. A bégek ezt mondták: »Mivel padisahnk távoli hadjáratra ment és Láz országának várai könnyű szerrel nem adatnak át nekünk, várvívó eszközeink pedig nincsenek, az lesz a helyes, ha Szófiánál tovább nem megyünk. Az oszmán birodalmat megvédeni is elég nagy dolog; mert az ellenség igen erős, előttünk van és ha talán ellenünk jönne, nem bírnánk szem-beszállni vele. Es ez a dolog aztán a padişah másik tervé-nek is akadályára lenne«.
E beszéd Mahmud pasa szivébe tüzet dobott és ő, a helyes nézetű, e véleményt helytelennek látva így szólt : »Ej bégek ! én nem félek, hogy az ellenséggel nem bírok szembe-szállani ; ha jön, isten segélyével megfelelek neki. Padisahm nem ezt parancsolta, hogy »menj, Szófiánál állj meg és vedd birtokodba országomat.« H a a hitetlen a várat önként nem adja is át, isten segélyével, akarata ellenére is elfoglaljuk minden bizonynyal. Leghelyesebb az, hogy menjünk Láz országa ellen.« Azután bégjeinek, testőrségének, janicsárok-nak és a többieknek, rángj okjanicsárok-nak megfelelően, ruhákat, kész pénzt és másféle ajándékokat adott ; a nagyok és gazdagok szivét pedig jóságával nyerte meg. A mi eszköz és hadiszer szükséges volt az ellenség országába menéshez, továbbá gabo-náról és fejszés munkásokról és egyebekről, a körülmények kívánalma szerint, gyorsan gondoskodott és egy szempillan-tásig sem késve ügy rohant Láz országába, a mint a szikla-lakó sas szokott lecsapni a félénk nyúlra.
A mint az ellenséges föld határára lépett, az ország védbástyáiúl szolgáló ReszaVj1) Ómul nevű két erős várat támadta meg és isten segélyével könnyen elfoglalta. E vá-rakba várkapitányokat és őrséget. rendelvén, megerősítette és méltósággal indult Szemendre, vára ellen . . . .
A mint a világolTTóevilágító nap a láthatár fölé emel-kedett, az erdőségen keresztül egyenesen a vár felé tartott nagy pompával és méltósággal. A bátor hősök portyázás czéljából előre vágtattak lovaikon. A várból pedig egy nagy csapat jött ki, félelmes, mint az ördög ; nyomorult, niarto-losz külsejű hitetlenek voltak. Elébök menvén, a vár előtti sík téren összecsaptak és vágtatással, futással, támadással és hátrálással szép kis lé.lekvásárt csináltak. Végre a népek urának segélyével a hitetleneket, a mint be akartak menni, föltartóztatván megverték.
Pompával és méltósággal megérkezett2) és a vár előtt megszállott. Miután a szokásos módon tábort ütött, néhány
1) Reszava az egyesült Morava mellett, J a g o d i n a közelében.
2) T. i. Mahmud pasa.
T Ö R Ö K - M A G Y A R K O R I E M L É K E K . T Ö R Ö K T Ö R T É N E T Í R Ó K . ß
82 THURSZUN BÉG.
\|/ emírrel együtt a várhoz ment és felszólítá hódolatra. De a hitetlenek megmaradtak makacsságukban és ezt kiáltották ki: »Jön a magyar; meglássátok, hogy három nap múlva hogyan áll a dolgotok, majd akkor beszélünk veletek!«
A pasa azonban olyan kemény szivű volt, hogy e féle ijesztő beszédtől annyira sem félt, mint a légy dongásától és a gyaurok ellenére egy hétig ott maradt, kertjeiket elpusz-títtatta, vetéseiket leetette és legázoltatta.
Egy napon több bég a pasa elébe ment és ezt mondta :
»A hitetlennel való harczban az ágyúktól és puskáktól sok veszteségünk van, tehát rohamot kell intézni.« A pasa ezt jónak találta, a győzhetetlen sereg pedig a vár vívására készülve azonnal lóra ült s gyalog és lovas csatarendben megindult a vár ellen. Iszhák bég fiát, Isza béget és Ali bég fiát, Ahmed béget, a vár alá küldte, kik a várat fölkér-ték a hitetlenektől. Midőn a hitetlenek megmaradtak nya-kasságuk mellett, a bégek visszatértek. A hitetlen ágyúzni kezdett a várból. Az ágyú dörgése és puskák ropogása a hit harczosainak füleiben kellemesebben csengett, mint vala-mely szép énekesnő dala s örömükben az »Allah Allah«
kiáltást az egek kupolájáig bocsátva intéztek rohamot.
X _ A város mély árokkal volt körülvéve; azt egy pillanat alatt elfoglalván, a hitetleneket, a mint be akartak menni, feltartóztatták s az utczákon annyit aprítottak le, hogy a holtak halmaitól lóval nem lehetett járni. Több vérszomjas gyaur pedig, a kik a csillogó kard serbetjét nem ízlelték meg, a Duna vizébe rohant s azokat Isten, Earaó népe módjára, a hullámokba temette. Midőn a várost feldúlatta és kiraboltatta, még csak a belső vár maradt. Még három napig itt maradt s azalatt a még épen hagyott kerteket és gyümölcsfákat pusztíttatta el.
Azután tovább menvén Macsó tartományába ütött, mely a Száva vize partján elterülő erdős, jól mívelt tarto-mány. Ezt fölégetvén és kirabolván gazdag zsákmányhoz X - j u t o t t . Továbbá^Jlüzeldse-Hiszárt, mely Belgrád közelében van és Szivridse-Hiszárt, mely az ezüstbányák védőbástyája.
^íegkóHitöttáTTsIZud/riik bányát elfoglaltatta. Azután meg-fordulván kiment Jellübordba,1) mely Nis városához tarto-zik ; ott megszállt és vigan töltötték napjaikat. A Ramazân
^íegkóHitöttáTTsIZud/riik bányát elfoglaltatta. Azután meg-fordulván kiment Jellübordba,1) mely Nis városához tarto-zik ; ott megszállt és vigan töltötték napjaikat. A Ramazân