KISS TAMÁS
1 táblázat
E helyen föl lehetne sorolni a klasszikus kapitalizmus valamennyi ismérvét, a róla szóló végeláthatatlan irodalmat, avagy éppen Marx, Engels természetszemléletéről is lehetne né
hány szót ejteni, de úgy érzem, nem érdemes, hiszen következményeit éppen most éljük.
Talán sokkal többet mondhat egy táblázat, ami az előbb vázolt elm életet hivatott nép
szerűén is előadni. (1. táblázat)
Bár ez az ábra nem tartalm azza, de elmondhatjuk, hogy a műszaki tudom ányok is egy technikai jellegű filozófiából, pontosabban fogalmazva: a filozófiai technikatudom ányok
ból fejlődtek ki. Ez utóbbinak elsődlegesen a reneszánsz volt a melegágya. G ondoljunk csak Leonardo jól ismert műszaki konstrukcióira, rajzaira. Ezen alkotások még nem sza kadtak el a művészetektől és a sajátos reneszánsz filozófiától, világképtől sem. Nem v o l
tak még „tiszták", azaz minden humán vagy bölcsész aspektus nélküliek. Éppen ezért voltak mélyen em beriek, s tettek oly nagy hatást a későbbi korok alkotóira.
Mindezekkel szemben a profithajszán alapuló kapitalizmusban, a specializálódás kez
detein már egy egészen más, sajnos sokkal sivárabb lélek konstruált m otorokat, fedezett föl vegyületeket, állított elő szintetikus anyagokat. Lényegileg egy ilyen gazdasági és a vele együtt járó lélektani fordulattal vette kezdetét az akkor még elképzelhetetlennek hitt ism eretelm életi válság, melynek alapja volt, hogy az embert is gépnek tekintették a konst
ruktőrök, de még az orvosok, biológusok jelentős tábora is.
A gyors eredm ényekhez adott „filozófia” táptalajt a pozitivizm us, az em pirizm us, a fe nom enológia, az utilitarizmus, és a mindent elsöprő pragm atizm us. Ilyenkor születtek olyan összetételek, mint „m űszaki-term észettudom ányok” , új ökofilozófiák születtek: m a gyarázták azt, amit maguk sem értettek, csak érezték a kutatók, tanárok, hogy valami végképp nem stimm el, hogy valami mélyen emberi csúszott ki a kezünkből, de csak ro
hantak és rohannak tovább... A XX. századot már sok mindennek nevezték, m ost hívjuk mi interdiszciplináris kornak. A bölcsészet- és term észettudom ányok végletes elkülönü
lése, sőt sokszor ellenségeskedése, úgy érzem, teljességgel m éltatlan az em beriség ed dig elért tudom ányos eredm ényeihez, de idegen az ember igazi term észetétől is. Ennek egy ki nem mondott felism erése lehetett az a mozzanat, am időn ismét elkezdődött a kö
zeledés a diszciplínák között, noha elő szö rcsa k a term észettudom ányokon belül. Furcsa fintora a tudom ánytörténetnek, de a szaktudom áyos fejlődésnek is, hogy egyszer csak kevés volt pl. a kémia ahhoz, hogy tisztázzon alapkérdéseket, kevés volt a biológia ahhoz, hogy önm agában magyarázzon életjelenségeket, és ma már azt is tudjuk, hogy a m ate
matika is kevés önmagában ahhoz, hogy kauzalitást keressünk folyam atok között, legye
nek azok lelkiek vagy biológiák vagy éppen fizikaiak. Különféle szakem berek ültek össze és próbálták m egtanulni a m ásik tudom ányát, vagy legalább beleérezni annak sajátos atm oszférájába. Ez volt a term észetfilozófia visszasírásának tudatlan pillanata, a szinté
zis igényének újbóli, nélkülözhetetlen feltám adása. Talán az sem véletlen, hogy az in te r
diszciplináris m űhelyek elsősorban az egyetem eken fejlődtek ki, hiszen nyilvánvalóan elérkezett az oktatásban is az a válságos pillanat, amikor a szakoktató már nem volt ké pes tovább magyarázni, amikor már végképp a süketek párbeszéde alakult ki az eltérő szakok hallgatói és tanárai között, és semm iféle szemléletet, szintézist adó tárgyba sem tudtak belekapaszkodni. A szakbarbarizm us lélektanilag is tarthatatlanná vált.
De most inkább nézzük meg azt, hogy miképpen próbál m indezen enyhíteni a te rm é szetfilozófiai antropológia.
A természetfilozófiai antropológia tárgya, alapkérdései és kutatási módszerei
A term észetfilozófiai antropológia tudom ánya magában foglalja a term észetről alkotott filozófiai m élységű nézetek összességét - eredjen az term észettudóstól vagy „hivatásos"
filozófustól - , a nem term észetfilozófiai gondolkodás term észettel összefüggő és arra utaló nézeteit, elemzéseit, különös tekintettel az ember univerzum ban elfoglalt helyének, szerepének megítélését illetően Az elm ondottaknak megfelelően a term észetfilozófiai antropológia feladatkörébe tartozik a filozófiai művek ontológiai-episztem ológiai e lem zé
se, ennek kapcsán újabb történeti adatok feltárása az ökológiai gondolkodás m egism e
TERMÉSZETFILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA HIÁNYA ÉS SZÜKSÉGLETE.
rése érdekében. A természetfilozófiai antropológia viszgálja a jelen term észettudom ányos kutatások eredm ényeit, elemzi alkalmazott módszereit, elhelyezi azokat a te rm é szettudom ányok történetében.
Fontos feladata az önálló lét- és ism eretelméleti rendszerek kidolgozása, m elynek c é l
ja a szaktudom ányos term észetkutatás elméleti, metodikai segítése, a szintézisek ig é nyének fenntartása, előidézése.
Mindezen tevékenysége során valósítja meg a bölcsészet- és term észettudom ányok sajátos szintézisét, továbbá a két tudom ányos regnum integrációját. A term észetfilozófiai antropológia tehát jellegénél fogva oldja fel a bölcsész-term észettudós szem benállást, hiszen éppen azt dem onstrálja, hogy miképpen világíthat rá a filozófus a term észeti, em bertani jelenségekre, és hogyan bánhat egy biológus vagy éppen ökológus a bölcselet tudom ányával, ha kutatásai során elér az elmélet és az elm élkedés mezejére. Utóbbi pe
dig elkerülhetetlen, hiszen szerves része a kutatásoknak. Bár már em lítettük, de a to vá b biakban szeretnék még szólni az ökológiai gondolkodás története kutatásának je le n tő ségéről.
Mint kiderült, a term észetfilozófiai antropológia magában foglalja az ökológiai gondol
kodás történetének kutatását is. Ennek egyszerű, mondhatni filozófiatörténeti oka nem más, mint az a tény, hogy am int az em ber - mint egyén, azaz egyedi egyetlen, és mint faj, mint Hom o sapiens - megpróbálja önmagát definiálni, létét, létezési módját behatárolni, azt sohasem teszi, teheti meg szűkebb és tágabb környezetének elemzése, értékelése nél
kül. Szemlélete tehát önkéntelenül ökológiai - kényszerfeltételek közöt él, és a kínokat min
denképpen el akarja kerülni - , még akkor is, ha látszólag teljesen távol áll az ökológia tudo
mányától. (Itt ismét utalnak Arno Anzenbacher megállapítására.) Mindezeknek megfelelően szükségszerű, hogy a term észetfilozófia antropológia foglalkozzék az ökológiai gondolat genezisével, a gondolat történetével, változásaival, amely még jóval a szaktudom ány ki
fejlődése előtt megjelent, élt, hatott, segítette az embert a túlélésben. Ebben az érte le m ben és a term észetfilozófiái antropológián belül beszélhetünk az ökológiai gondolkodás kultúrtörténetéről. (Juhász-Nagy Pálnak is ez volt a m eggyőződése.)
Érdekes, hogy a term észetfilozófia ezen tárgyköre még szinte teljesen feltáratlan, talán éppen szem et szúró, állandó jelenléte miatt, hiszen a vizsgálódásokat már agyonelem - zett, klasszikusnak is nevezhető filozófiai m unkák áttanulm ányozásával kell elkezdeni.
De hol van az em ber a term észetfilozófiai antropológiában?
A term észetfilozófiai antropológia az embert egyrészt a term észet egészének, része
inek m egism erési m ozzanataiban és ontológiai elm élkedéseiben ragadja meg, m ásrészt a term észetfilozófiai eszm erendszereket sajátos tükörként tekinti, m elyekben hitelesen mutatkozhat meg az em ber mindenkori lényege, természete: lelki világa, létharcai a te r
mészet elem eivel, em bertársaival, ideái, létványai és ontológiai elképzelései genezisről, fejlődésről, fennm aradásról, adaptációról, biztonságról. Arról nyerhetünk ismereteket, ahogyan a Homo sapiens elm éjében tükröződik a szűkebb és tágabb term észeti környe
zet, lényeivel egyetem ben, és amilyenné válik az em ber ezen tükrözései, észlelései és em lékképei által.
A kutatási módszereket tekintve el kell mondanom, hogy létezik egy induktív és egy deduktív m egközelítés. Az induktív vizsgálódási oldal a m egism erési m ozzanatokat - akár pl. a terepen is - és az egyes lételm életek felépülését kutatja. A deduktív aspektusa a filozófiai rendszerek ontológiai és episztem ológiai analízise alapján jut el az emberhez, az adott korban élő filozófushoz, és von le következtetéseket. Az induktív oldal tehát a mai, szaktudom ányos, m ódszertani kérdések segítésével, feltárásával is foglalkozik, így naprakész állapotban tartja a tudom ányt. Természetesen összehasonlító elem zéseket is készít, pl. különféle lételm életeket vet össze, izgalmas időutazásokat téve, és kapcsola
tokat találva múlt és jelen között, így alkotva meg jövőbeli filozófiai rendszereit.
Most pedig néhány alapkérdésről.
Már em lítettük, hogy a term észetfilozófia a tudom ányos vizsgálódást m egelőző idő
szakban bontakozott ki, létrejötte szükségszerű volt, hiszen alkalm azása, m űvelése az em beri faj fennm aradását tűzte ki céljául.
Ebből következik, hogy a term észetfilozófia alapkérdései alapjaikban em pirikusak vo l
tak, de horderejűkben mély lélektani tartalm akat hordoztak. Ami pl. egy m itológiai
em-bern e kfilo zó fia i alapkérdés volt, az ma „csak" gyakorlati, tapasztalati alapproblém át kép
visel, legalábbis azon elképzelések szerint, melyekben a bölcselet és a te rm é szettudom ány már kettészakadt. A term észetfilozófiai antropológia éppen ezen szé tsza kadt állapoton kíván segíteni, így alapkérdéseiben is erre törekszik.
Igazolni kívánja, hogy az ökológiai gondolkodás elem zésével kiküszöbölhetőek a kü
lönállások „tisztán em pirikus” és „tisztán filozófiai" alapkérdések között. A kettő külön
állása logikailag is tarthatatlan, a szaktudom ányok területén alkalm azhatatlan, így összességében: értelmetlen. Az ember az ökológiai valóságtól nem különíthető el, hiszen környezete szülte, s most belőle él.
A term észetfilozófiai antropológia az alapkérdéseket történetiségükben tekinti, azaz abban a kontextusban, amelyben az ember az adott időszakban a term észethez, és an nak lényeihez viszonyult, megítélve azok minőségét, szerepét, felhasználhatóságát.
Alapkérdéseit tehát nem előre gondolja ki, hanem kutatási eredm ényeiből alakítja. Ebből szeretnék most néhány példát bemutatni, pusztán kérdések felsorolásával.
A példákban a term észetfilozófiai és ökológia bölcselet hajnalából szeretnék „id é zn i”, hiszen erről jobbára hallgat a tudomány, főleg annak ökológiai aspektusairól. íme a ké r
dések, avagy a lehetséges kérdések:
- Honnan jöttem , miért éppen itt vagyok, kitől lettem?
- Mi a félelem és mi a bátorság?
- Mi a sötétség és mi a világosság?
- Mi az elmúlás?
- Mitől lesz term ékeny a nő, s mitől a föld? Van-e összefüggés a kettő között?
- Miért van erdő és mező?
- Miért különbözik minden egymástól?
- Vajon mi lehet a különbözőkben a közös, netán az azonos?
- Mitől m ozognak a lények? Vajon a mozgásnak látható vagy láthatatlan oka van9 - Kívülről vagy belülről mozgatják a lényeket?
- Az élet, a m ozgás m egszűnése belső vagy külső erők következm énye?
- Hogyan lehet eldönteni a belső és külső erők létezését?
- Milyen utakon ismerhető meg a m ozdulatlanság és a m ozgás9 - Miért nem lehet kézzelfoghatóvá tenni az élő állapot lényegét9 - Egyáltalán: mi az élet lényege, és van-e egyáltalán?
- Azért porladnak el a lények, mert földből, porból lettek terem tve?
- Választhat-e az em ber sorsot magának, vagy azt mások jelölik ki szám ára?
- Miért éhezik meg az ember és az állat, és miért kell szaporodni?
- Mi az, hogy „kell"?
- Miért nem tudjuk mi emberek m egm agyarázni mindazt, ami körülöttünk van? (Pl. a színeket, a fényeket, a csillagokat, a felhőket, az esőket...)
- Vajon minden, ami nem szilárd, képes a term ékenyítésre? (Eső, vér, víz stb.) Nincs az a mítosz, vagy ókori elmélkedés, amelyekben ezen kérdések föl ne m erültek volna. Mi dönti, vagy ki döntheti el, hogy ezek m ennyiben filozófiai alapkérdések? Egy biztos: létkérdések, létfilozófiai, alapproblém ák, melyek egyénenként jelentkeztek, s egyedi m egoldásokra vártak.
A fura csak az, hogy a kérdések zömére ma is csak hipotéziseink vannak, pedig a filozófia és a szaktudom ányok ma már teljes bizonyossággal fogalm azzák meg, kissé elvakult, magasröptű alapkérdéseiket.
Az is kétségtelen, hogy a felsorolt példákban ott lüktet az ökológiai gondolat, m integy a valóságot pum pálva az emberi fejekbe, alkalmazkodásra, túlélésre tanítva.
Egy dolog bizonyosnak látszik: fantasztikum ba hajló nagy szellemi kalandok várnak a term észetfilozófiai antropológia m űvelőire1
Rövid összegzés
Ha tényként fogadjuk el korunk tudom ányos és etikai kríziseit, akkor nem tehetünk mást, mint m egkíséreljük újabb szintézisek elkészítését. Különösen fontos ennek je le n léte az iskolákban, legalább a felsőoktatásban, hiszen nélküle nem beszélhetünk általá
TERMÉSZETFILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA HIÁNYA ÉS SZÜKSÉGLETE.
nos intelligenciáról sem. Az is kétségtelen, hogy a szakbarbarizm us elborzasztó méretei ellen sem léphetünk fel passzivitással.
M eggyőződésem , hogy a term észettudom ányok egy eddig meg nem alkotott új szin
tézisre várnak, de ez nem végezhető el term észetfilozófiai alapozások nélkül. Az újra
kezdés antropológia nélkül sem képzelhető el, hiszen a Homo sapiens m ár túlságosan régen mert önm agába nézni. S zükséges régi és új arculatának minden eddiginél össze
tettebb és kritikusabb m egvilágítása - amíg nem késő, amíg nem zuhan végzetes ant- ropom orfizm usába. A szintézis szellem ében készült jegyzetek óriási hatást gyakorolhat
nának a hallgatóságra, és nagyban megkönnyítenék az oktatást.