FEJLETTSÉGI SZINTEK
Forrás: WEF (2017) alapján saját szerkesztés
26 Porter a következő szakaszokat különbözteti meg: Tényező-vezérelt, Beruházás-vezérelt, Innováció-vezérelt.
Mivel különböző dimenziójú mutatókkal dolgoznak az elemzésben, így az adatok normalizálását is el kell végezni, vagyis az egyes kritériumokból dimenzió nélküli értékeket kell előállítani. A WEF egy gyakran használt módszert alkalmaz, amely az OECD (2008) kompozit mutatók előállítására vonatkozó ajánlásában is megjelenik, „Min-Max” névvel27. A képlet azonban némileg eltér az OECD módszertani leírásától, hiszen 0-1 skála helyett 1-7 skálára számítják át az adatokat, ahol az „1” a leggyengébb, a „7” pedig a legjobb eredményt mutatja. A normalizált értékeket ezek alapján a következő képlettel kapják:
6 x (𝑎𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑜𝑟𝑠𝑧á𝑔 𝑎𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑚𝑢𝑡𝑎𝑡ó𝑗á𝑛𝑎𝑘 é𝑟𝑡é𝑘𝑒 − 𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎) (𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑎𝑥𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎 − 𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎) + 1 Vannak azonban olyan mutatók, amelyeknél az alacsonyabb érték jelenti a kedvezőbb helyzetet, például államadósság és betegségek előfordulási gyakorisága, ezeknél a képletet át kell alakítani a következőre28:
−6 x (𝑎𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑜𝑟𝑠𝑧á𝑔 𝑎𝑑𝑜𝑡𝑡 𝑚𝑢𝑡𝑎𝑡ó𝑗á𝑛𝑎𝑘 é𝑟𝑡é𝑘𝑒 − 𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎) (𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑎𝑥𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎 − 𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑡𝑎 𝑚𝑖𝑛𝑖𝑚𝑢𝑚𝑎) + 7 Problémaként és gyengeségként vetődik fel a vezetői véleményfelméréssel kapcsolatban a szubjektivitás, amely jelentős torzító hatással bír például a kulturális különbségek miatt.
Baksay et al. (2017) kiemelik, hogy Magyarország technológiai abszorpciós képessége egy év alatt 72 helyett esett vissza a rangsorban, pedig ez egy strukturális mérőszám, amely nem mutathat ilyen mértékű ingadozást. Hozzáteszik, hogy a felmérés olyan kérdéseket is tartalmaz, melyekről nem vállalatok vezetőit, hanem szakértőket kellene megkérdezni.
Véleményük szerint a WEF elemzési módszertana (elsősorban a kérdőíves felmérés szubjektivitása és a reprezentativitás hiánya miatt) nem alkalmas Magyarország versenyképességének reális felmérésére.
2.4.2. Az IMD versenyképességi jelentése
A szintén svájci székhelyű29 versenyképesség-kutató intézet, az IMD 1989 óta méri a nemzetgazdaságok versenyképességét. A legfrissebb versenyképességi évkönyvükben30 63 országra kiterjedő elemzést publikáltak. A mérési módszertanukat az évek során
27 A lehetséges normalizálási módszerek az értekezés 3.1.4.3. fejezetében megtalálhatók.
28 A standardizálásnál (ld. IMD) elegendő a standardizált értéket -1-el szorozni.
29 Az IMD székhelye Lausanne, míg a korábban bemutatott Világgazdasági Fórumé Genf.
30 World Competitiveness Yearbook (WCY)
folyamatosan finomítják, 2017-ben 261 kritérium31 segítségével végezték el a nemzetgazdaságok rangsorolását. Ugyanakkor a vizsgálat részét képezi további 85 kritérium, melyek alapvetően csak kiegészítő információkat hordoznak, segítenek egyes jelenségek megismerésében, azonban a kompozit versenyképességi indexbe már nem kerülnek bele. Összességében tehát 346 kritériumot vizsgálnak, amelyek 4 faktort alkotnak, ezek a következők:
Gazdasági teljesítmény
Kormányzati hatékonyság
Üzleti hatékonyság
Infrastruktúra
Faktoronként pedig 5-5 területet elemeztek, amelyek a következő rendszert alkotják:
5. ábra: Az IMD versenyképességi faktorai és területei Forrás: IMD (2014 és 2017a) alapján saját szerkesztés
Az egyes faktorokhoz tartozó területek 5%-os súllyal szerepelnek az elemzésben, mivel 20 területet különítettek el, ezért ezeket összegezve pontosan 100%-ot kapunk. A súly független a kritériumok számától, ettől azt várják, hogy javítja az eredmények megbízhatóságát és biztosítja a múlttal történő összehasonlítás lehetőségét (IMD, 2016a).
A csoportosítás elsősorban a multikollinearitásra nyújt megoldást, ami az egyes területeken belül ezzel a módszerrel sem szűrhető ki, mégis a csoportátlagok várhatóan már csak igen
31 143 „kemény” és 118 kérdőíves adat
kevéssé korrelálnak egymással (Szilágyi, 2008). Ebből következik, hogy a mutatók csoportokba sorolásának kiemelt jelentősége van, a korrelációs mátrix elkészítése és vizsgálata ebben az esetben indokolt. Ez a versenyképességi indexek készítésének egyik fontos lépése.
A kritériumok (mutatók) rendszere makroökonómiai szemléletet tükröz, tartalmaz a gazdaság múltbéli teljesítményét nyomon követő indikátorokat (ex post), valamint a gazdasági teljesítmény növelésére, a versenyben való helytállásra utaló (ex ante) mutatókat (Lukovics, 2008b), melyek forrását két csoportra lehet bontani. A kemény adatok nemzetközi szervezetektől származnak, például: OECD, ENSZ, Világbank, WTO, UNESCO és ezen szervezetek partnerintézményei. A másik nagy csoport a puha kritériumok, amelyek az éves Vezetői Vélemény Felmérésből származnak, melynek elnevezése megegyezik a WEF hasonló vállalati felmérésével, de tartalmában eltér tőle. Az IMD 2017-ben 63 országból több mint 6 200 kérdőívet gyűjtött (IMD, 2017b).
Az adatok normalizálásának kérdése szintén felvetődik. Ezt standardizálással készítik, a következő képlet segítségével:
𝑆𝑇𝐷 = 𝑥 − 𝑥 𝑆
ahol STD a standardizált érték, x a mutató eredeti értéke, 𝑥 a mutató értékeinek átlaga, míg S az értékek szórása.
A standardizált értékek jelentik a területekhez és a faktorokhoz, valamint az összesített versenyképességi indexhez tartozó kompozit mutató forrását, amely alapján a rangsorolást is végzik.
Összességében az IMD nagyobb hangsúlyt fektet a „kemény” statisztikai adatokra, mint a WEF. E statisztikai adatokat szinte lehetetlen összegyűjteni a világ összes országára vonatkozóan, ezért vizsgálnak a Világgazdasági Fórumtól jelentősen kevesebb országot.
2.4.3. A WEF Európa 2020 versenyképességi jelentése
A Világgazdasági Fórum (WEF) 2012-ben és 2014-ben kiadta az „Európa 2020 Versenyképességi Jelentés: Egy versenyképesebb Európa építése” című kiadványát, amelyben a 2010-ben elfogadott Európa 2020 célokra épülő versenyképességi indexet
dolgozott ki az Európai Unió tagállamaira vonatkozóan. A jelentésben szereplő index módszertana hasonlít a korábban bemutatott Globális Versenyképességi Indexéhez, azonban Magyarország számára az Európa 2020 versenyképességi jelentés hasznosabb információtartalommal bír, hiszen az Európai Unió tagállamaival való összehasonlítást teszi lehetővé olyan indikátorokon és pilléreken keresztül, amelyek a világ fejlettebb országai számára kiemelt jelentőségűek. A WEF globális versenyképességi rangsora olyan, a feltörekvő országok számára fontos indikátorokat is tartalmaz, melyek a fejlett országok számára irrelevánsok, ilyen például a malária incidencia. Az Európa 2020 kompozit index és rangsor azonban nemcsak az összehasonlítást teszi lehetővé, hanem irányt mutat az Európa 2020 célok teljesíthetőségében.
6. ábra: A WEF európai indexének részindexei és pillérei Forrás: WEF (2014) alapján saját szerkesztés
Az európai index a globális változathoz hasonlóan részindexekből (3) és pillérekből (7) áll, melynek felépítését az előző ábra mutatja. A WEF globális versenyképességi indexéhez további hasonlóság, hogy ebben az esetben is 1-7 skálára transzformálják az adatokat (WEF, 2012 és 2014). A két módszertan közti legjelentősebb különbség a súlyozás, ugyanis az európai index módszertanában nem különböztetik meg a gazdaságokat a fejlettségi szakaszuk alapján, tehát súlyozatlan számtani átlagot használnak a kompozit versenyképességi index előállításához.
A részindexekhez és a pillérekhez tartozó mutatók jelentősen eltérnek a Globális Versenyképességi Index mutatóitól, hiszen az európai index a fejlett országok társadalmi-gazdasági kihívásait tartja szem előtt és ezekre épít. Éppen ezért a WEF Európa 2020 Versenyképességi Jelentése reálisabb összehasonlítást tesz lehetővé az országok között, azonban a szubjektivitás és a kérdőíves felmérés reprezentativitásának problémája ezúttal is felvetődik, ugyanis az európai jelentésben is a (korábban már bemutatott) Vezetői Vélemény Felmérést használják több mutató forrásaként.
2.4.4. A fenntartható versenyképességi index
A versenyképességi elemzések és jelentések gyakran speciális megközelítést alkalmaznak.
Ilyen például a SolAbility nevű, dél-koreai-svájci kutatócsoport, amely egy speciális szempontból, a fenntarthatóságon keresztül vizsgálja a nemzetgazdaságok versenyképességét és publikálja a Globális Fenntartható Versenyképességi Indexet32 (SolAbility, 2016). A 2016. évi jelentésben 180 országra kiterjedő vizsgálatot végeztek el.
Elemzésük a következőkre épül: Természeti erőforrások, Erőforrás intenzitás és menedzsment, Társadalmi tőke, Szellemi tőke és Kormányzat részindexek. A SolAbility kutatásának erőssége a korábban bemutatott jelentésekhez képest, hogy jövő-orientáltabb és valóban a fenntartható versenyképességet méri, míg a korábbiak elsősorban rövid távon értékelik az országok eredményeit (Csath, 2015a).
Külön érdekesség, hogy a SolAbility (2016) megfogalmazza a WEF Versenyképességi Indexének hiányosságait és módszertani problémáit. Ezek közül kiemelik a három legfontosabbat:
A WEF jelentése gazdasági és pénzügyi szemléletű elemzés azt feltételezi, hogy a gazdaság egy buborékban működik, függetlenül a fizikai környezetétől (függetlenül például attól a földtől, amire épül).
Nem veszi figyelembe a jelenlegi gazdasági tevékenységek következményeit a jövő gazdasági fejlődésére és a jólétteremtő képességre.
Pillanatképen alakul, figyelmen kívül hagyja a jelenleg vagy közelmúltban zajló fejleményeket.
32 Global Sustainable Competitiveness Index
Véleményem szerint ezeket a hiányosságokat figyelembe véve ki kell egészíteni a versenyképességi elemzéseket azokkal a tényezőkkel, amelyek a fenntarthatóságra épülnek, hiszen így kapunk egy teljes képet a versenyképesség fenntarthatóságáról.
A WEF 2014-ben publikálta a fenntarthatósággal kiegészített versenyképességi indexét33. Ebben az indexben a GCI értékeket két pillérrel (és koefficienssel) bővítették, a társadalmi és a környezeti fenntarthatósággal (Corrigan et al., 2014).
2.4.5. A digitális versenyképességi index
A fenntarthatóság mellett több olyan speciális témakör is van, melyet a kutatók érdemesnek találtak megvizsgálni a versenyképesség szempontjából, ilyen például a digitalizáció. Az IMD 2017. évi versenyképességi évkönyvében az általános versenyképességi index mellett elkészítették a vizsgált 63 ország digitális versenyképességi indexét is. Ez az index azt a képességet vizsgálja, hogy az országok hogyan tudják hasznosítani (adaptálni) és felfedezni azokat a digitális technológiákat, amelyek a kormányzati gyakorlatok, üzleti modellek és általánosságban a társadalom átalakulásához vezetnek. Az index erős digitális felkészültségi szemléletet tükröz, ami a mutatókészletből és a vizsgált részterületekből is egyértelműen kirajzolódik. A digitális versenyképességi indikátorkészlet három faktort alkot, amelyekhez összesen kilenc részterület tartozik, ezek a következők: