Az elemzésben törekedtek a nagy minta alkalmazására, így létrehozva egy globális indexet.
A 2017. évi jelentésben végül 128 ország adatait figyelembe véve készítették el a Társadalmi Haladás Indexet. További 33 ország is bekerült a felmérésbe, amelyek esetében a fenti 12 komponensből csak 9-11 volt kiszámítható. Ezekkel az országokkal bővítve 98 százalékos a lefedettség a világ teljes lakosságához képest. A modellben szereplő 12 komponens összesen 50 eltérő indikátort tartalmaz, melyek kiválasztása során törekedtek arra, hogy hasonló módszertannal, azonos szervezet által felmért adatokról legyen szó, ezzel biztosítva az összehasonlíthatóságot. Ugyanakkor az indikátorkészletben megtalálható néhány olyan mutató is, amelynek a megbízhatósága megkérdőjelezhető, ilyen például a WEF által szolgáltatott „Elektromos szolgáltatás minősége”, amely az Alapvető emberi szükségletek – Lakhatás komponenséhez tartozik.
A tanulmányban kiemelik, hogy bár az utóbbi fél évszázadban a gazdasági növekedés százmilliókat emelt ki a szegénységből40 és növelte az életszínvonalat, mégis a kizárólag gazdasági fejlődésre építő fejlődési modell hiányos. Az a társadalom, amely az alapvető emberi szükségleteket nem tudja kielégíteni, mely nem képes ösztönözni a polgárait az életminőségük javítására és a környezet védelmére, valamint nem tud lehetőségeket biztosítani, az nem is lehet sikeres (Porter et al., 2016).
39 Social Progress Index
40 Globálisan az egy főre jutó GDP több mint duplájára nőtt, közben (Világbanki adatok szerint) a világ népességének közel 40 százalékáról 10 százalék alá csökkent a rendkívül szegények aránya (Porter et al., 2017).
E megfogalmazás kiemeli a gazdasági növekedés és versenyképesség közötti egyik legfontosabb különbséget is, a társadalmi, fenntarthatósági aspektust.
2.4.9. Néhány további, versenyképességet, fejlődés és társadalmi haladást mérő mutatószámrendszer
A nemzetközi gyakorlatban számtalan olyan további versenyképességet érintő mutatószámrendszert alakítottak ki, amelyek egy speciális területet vagy az általános fejlődést mérik. Ezek közül az értekezés témájához kötődhet például:
Better Life Index (OECD)
OECD „at a glance” indikátorrendszerei (Education ~, Society ~, stb.)
Green Growth Indicators 2017 (OECD)
SDG41 Index and Dashboards Report 2017 (Bertelsmann Stiftung és SDSN42)
Quality of Life Indicators (Eurostat)
Európa 2020 célok indikátorrendszere43 (Eurostat)
Index of Economic Freedom (The Heritage Foundation)
Democracy Index (The Economist Intelligence Unit)
Gender Inequality Index (ENSZ)
Measuring Ireland’s Progress (Írország Központi Statisztikai Hivatala)
MONET – Monitoring der Nachhaltigen Entwicklung44 - Svájc45
Sustainable Development Indicators for Poland (Lengyelország Központi Statisztikai Hivatala)
41 Sustainable Development Goal
42 Sustainable Development Solutions Network
43 Smarter, greener,more inclusive? Indicators to support the Europe 2020 Strategy
44 A fenntartható fejlődés vizsgálata
45 A rendszer kidolgozásában résztvevő szervezetek: Federal Statistical Office (FSO), Federal Office for Spatial Development (ARE), Swiss Agency for Development and Cooperation (SDC), Federal Office for the Environment (FOEN)
2.5. A regionális szemlélet és regionális versenyképesség
2.5.1. A regionális tudomány helye és szerepe a tudományrendszertanban A regionális tudomány a társadalomtudományok egyik új tudományága, amely hatvanéves múltra tekint vissza. A kezdeti időszaktól kezdve viták kereszttüzébe került és még a közelmúltban is számos kérdést tettek fel e tudományág gazdasági, társadalmi, földrajzi, társadalomföldrajzi, politikai szerepével kapcsolatban. A ma már tudományos körökben is elfogadott tudományág gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza. Eddig ugyanis a tér és a térszervezés kérdése kívül esett a közgazdaságtudományon, ellenben a földrajztudománnyal, ahol már a XIX. század végén megjelent a régió fogalma és a társadalom területi szerveződésének tanulmányozása (Benko, 1999).
Bár korábban is voltak térgazdasági munkák46 és területfejlesztési programok, mégis a regionális tudomány formális megszületésére egészen 1954-ig kellett várni, amikor a Walter Isard vezetésével (és hatvan további kutató részvételével) megalapították a Regionális Tudományi Társaságot (RSA - Regional Science Association), majd 1956-ban csatlakoztak a Társult Társadalomtudományi Társasághoz (Allied Social Science Association), ez pedig az új társadalomtudományi tudományág legitimációjának pillanata volt (Lengyel, 2010a).
Probáld (2007) érdekességképp közli Barnes (2003) nyomán, hogy Isard valójában még a névadásban sem volt biztos, ugyanis tartott attól, hogy a tértudományt (spatial science) összetévesztik az űrkutatással (space = tér, világűr), ezért döntött a kevésbé korrekt regionális tudomány (regional science) megnevezés mellett.
A regionális tudomány határterületi diszciplínaként értelmezhető, hiszen a közgazdaság-, földrajz-, politika- és jogtudomány, szociológia, urbanisztika és antropológia metszéspontján jött létre és azt vizsgálja, hogy az ember miképp alakítja a teret. Ezen belül pedig a legkülönfélébb kutatási területek alakultak ki a környezetszennyezéstől kezdve, a vállalkozások telephelyválasztásán keresztül, a népesség jóléti különbségeinek és területi egyenlőtlenségek méréséig (Benko, 1999). Ugyanakkor a nemzetközi és a hazai tudományos életben is számtalan vitát váltott ki az regionális tudomány szerepe és miértje.
46 Ezek közül is kiemelhető Heinrich von Thünen, 1842-ben megjelent, Az elszigetelt állam mezőgazdasága és nemzetgazdasága (Der isolierte Staat in Beziehung auf Landwirtschaft und Nationalökonomie) című munkája, amelyben a mezőgazdasági termelés területi elhelyezkedését vizsgálta (Illés, 2008).
A kérdések és viták többsége a regionális tudomány és földrajz (elsősorban társadalomföldrajz) kutatási témáinak hasonlóságával kapcsolatosak, dilemma például, hogy egyáltalán szükség van-e két azonos vagy hasonló kutatási témára. Mészáros (2006) szerint igen, hiszen a társadalomföldrajz művelői és a „regionalisták” jellemzően eltérő módszereket és koncepciókat alkalmaznak. Ez pedig az eredmény előnyére válik, vagyis a
„párhuzamos” kutatások között érdemes a szinergiára törekedni.
Enyedi (2011) szerint a társadalom területi egyenlőtlenségei hosszú távú folyamatok eredményeképp jönnek létre, így a kezelésük is csak hosszú távon értelmezhető, egy-egy
„rögtönzött” rövid távú intézkedés számottevő hatással nincs ezekre a folyamatokra. A több éves időtartam miatt ezek a folyamatok jól kvantifikálhatók, modellszerűen leírhatók, előrejelezhetők. Fontos ezért, hogy a területi egyenlőtlenségeket ne tüneti, hanem oki szinten kezeljük és ebben nyújthat jelentős segítséget a regionális tudomány.
Nemes Nagy (2003) értelmezésében „a regionális tudomány a társadalmi tértudományok legalapvetőbb közös fogalmait, elméleteit, módszereit egységes rendszerbe foglaló és a társadalmi jelenségeket és folyamatokat ezek felhasználásával vizsgáló társadalomtudomány”. Ugyanakkor Probáld (2007) kiemeli, hogy a társadalomföldrajz
„feladata a társadalmi jelenségek és folyamatok térbeli összefüggéseinek tanulmányozása”, vagyis e két diszciplína között igen nehéz megtalálni a különbségeket és megfelelő definíciókat. Ezen felül a regionális tudomány és a társadalomföldrajz még hasonló fejlődési pályával is rendelkezett az elmúlt ötven évben. Összességében Probáld (op. cit.) közli: „az önálló regionális tudomány létrejötte nem tekinthető szükségszerűnek, tudomány-rendszertanilag indokoltnak.”
Enyedi (2007) azonban más véleményen van. Értelmezésében „egy-egy kutatási témát több diszciplína is vizsgálhat, ám szempontjaik, módszereik, célfogalmazásuk igencsak eltérő lehet. Például, a települések területi egyenlőtlenségeit a társadalomföldrajz, a településtudomány/urbanisztika, a település-szociológia, a településtörténelem, a közigazgatás-tudomány, a közgazdaságtan, a környezettudomány a maga szempontjai szerint vizsgálja, hol a városi gazdaság, a helyi társadalom, hol a település-kormányzás (governance) s még egy sor más szempontból”. Ezért sajátos (integratív) tudománynak tartja, amely „a térfolyamatok egyes diszciplínák által tanulmányozott mechanizmusait, törvényszerűségeit, modelljeit olvasztja egy meta-szintézisbe”.
Dusek (2007) Probáld vitaindító közleményére reagálva megjegyzi, hogy a hazai regionális tudományi kutatások témái, a nemzetközi gyakorlattal ellentétben, részben átfedésben vannak a társadalomföldrajz kutatási témáival, ennek köszönhetően pedig kedvezőtlennek tartja, hogy az egyes közigazgatási egységek (például NUTS) leírását a regionális tudomány művelői végzik, azonban ez hagyományosan a társadalomföldrajz feladata lenne. Érdekes felvetést tesz Dusek (op. cit.), ugyanis az általánosító szaktudományként értelmezett regionális tudomány felszámolását veti fel (mint tudomány és nem kutatási terület vagy szakmai közösségként), „a módszertudományként értelmezett regionális tudományt ugyanakkor semmi sem veszélyezteti, mint ahogyan a véletlen tömegjelenségekkel foglalkozó valószínűségszámítás sem szűnne meg, ha minden szaktudomány művelője egyben statisztikus is lenne”.
A regionális tudomány „teremtésénél” Beluszky (2008)47 kötelességnek tartja a regionális tudomány elhelyezését a „tudományok rendszerében”, ezért öt lehetséges felfogást különböztet meg:
1) Izolazionista felfogás:
8. ábra: Regionális tudomány izolazionista felfogásban