Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia WEF Globális Versenyképességi
További, az értekezésben részletesen nem vizsgált, de a témához kapcsolódó rangsorok
IMD Tehetség Jelentés (IMD, 2016b) 2 4 1 3
A táblázat alapján kijelenthető, hogy hasonló rangsorbeli pozíciókat kaptam az elemzésnél, mint a legismertebb versenyképességi vagy vele szoros kapcsolatban lévő nemzetközi jelentésekben. Magyarország pozíciója a legtöbb versenyképességi területen utolsó, a jelentésekben nem volt olyan helyezése (a részindexek esetén sem) amelyek lehetővé tették volna, hogy két vagy több országot is megelőzzön a V4 országok között. Kizárólag az értekezésben kialakított versenyképességi modell Kutatás-fejlesztés pillérének faktorpontjai alapján sorolható a második helyre. Ez még akkor is jelentős lemaradásnak számít a visegrádi országok között, ha figyelembe vesszük Szlovákia visszaeső teljesítményét is.
Lengyelország az elmúlt 10 évben jelentősen előre tudott lépni a vizsgált rangsorokon, a Világbank üzleti környezettel kapcsolatos rangsorában például 49 helyet. Magyarország ugyanebben az időszakban 7 pozíciót rontott a helyezésén. A lengyel előrelépésből fakadó kedvező helyzetet az értekezésben kialakított modell csak részben igazolta vissza. Az általam készített modell alapján Szlovákia általános versenyképességi helyzete kedvezőbb, Lengyelország a Kutatás-fejlesztés, a Humán tőke és a Fizikai tőke és vállalkozások faktor alapján tudta megelőzni északi szomszédunkat.
Csehország versenyképességi fölénye egyértelmű, a nemzetközi elemzések és a saját modell alapján is messze kiemelkedik a visegrádi országok közül. Az első helyezések mellett figyelembe kell vennünk azt is, hogy a faktorpontok alapján az előnye számottevő. Ugyanígy kiemelkedő, de negatív irányú Magyarország teljesítménye, melyet a bemutatott versenyképességi és társadalmi haladási modellek is jeleznek. Ezek alapján összességében kijelenthető, hogy a V4 országok között Csehország vezető és Magyarország sereghajtó pozíciója egyértelmű, míg Lengyelország és Szlovákia pedig e két ország között található a versenyképesség alapján képzett sorrendben.
3.3. A kutatási kérdés megválaszolása, a hipotéziseinek vizsgálata
A kutatási kérdés megválaszolása rendkívül fontos része a kutatás és az értekezés lezárásának. A kutatás elején megfogalmazott kérdésem a következő volt: „Mennyire versenyképes Magyarország és a magyar NUTS 2 régiók a visegrádi országokhoz és azok régióihoz képest?” Mivel az értekezés két különböző aspektusból (szubnacionális és nemzeti) vizsgálta a versenyképességet, így e két különböző szintet külön-külön értékelem.
Magyarország azon országok közé tartozik, ahol (a viszonylag kis területű ország ellenére) jelentős területi különbségeket tudtam kimutatni. A hét magyar, NUTS 2 szintű régió a versenyképesség különböző területein eltérő képet mutatott. A Jóllét faktor alapján minden magyar régió átlag alatti teljesítményt nyújtott a visegrádi országok régiói között. Különösen aggasztó a helyzet az észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-alföldi régióban, ugyanis e három régió nemcsak a magyar régiók között, hanem az összes vizsgált (35) régió között is jelentős lemaradásban van. A Megvalósult versenyképesség faktorban ekkora területi különbségekről nem beszélhetünk, ugyanakkor a közép-magyarországi régió kiemelkedik, a 35 régió között negyedik helyen végzett. A Kutatás-fejlesztés faktor alapján egyértelmű a Budapesthez köthető fölény, hiszen a főváros a hazai kutatás-fejlesztés központjának nevezhető. A Humán tőke faktort vizsgálva megállapítható, hogy az input tényezők között e területen mutatható ki hazánk és a magyar régiók legnagyobb versenyképességi hátránya, hiszen nemzetközi összehasonlításban komoly lemaradást tapasztaltam. A legkedvezőbb helyzetben lévő Közép-Magyarország is csak a 11. helyen található. A Fizikai tőke és vállalkozások faktor alapján az Alföld és Észak NUTS 1 szintű régió elmaradása jelentős, ugyanakkor a Közlekedés és digitalizáció területén a hazai vidéki régiók is jól szerepeltek, bár a szlovák és cseh értékek (az értekezésben részletezett okok miatt) kedvezőbbek.
A nemzeti szintű elemzést a regionális adatok nemzeti szintre történő alakításával végeztem el, figyelembe véve a területi különbségeket. Az így kapott eredmények (18. táblázat) megmutatják, hogy Magyarország a Humán tőke és Jóllét területén jelentősen elmarad a visegrádi országoktól. Ezekkel az országokkal összevetve kedvezőbb helyzetet a Kutatás-fejlesztés, valamint a Közlekedés és digitalizáció faktorban tudtam kimutatni. A nemzeti szintű elemzés a nemzetgazdaságok versenyképességet támogató Pénzügyi stabilitására is kiterjedt (20. táblázat), ami megmutatta, hogy Magyarország ezen a területen bár nem jelentősen, de elmarad Szlovákiától és Lengyelországtól. Csehország e téren is kiemelkedő eredményt ért el. Az elemzést kiegészítettem egy helyzetkép felvázolásával, ami a
fenntartható fejlődés témaköréhez kapcsolódik. Ezen adatok nem kerültek be a versenyképességi modellbe, mégis fontos információt hordoznak a versenyképesség céljának számító fejlődés szempontjából. Az adatok nem minden esetben mutatnak kedvező vagy kedvezőtlen helyzetet, sokszor csak magyarázóerővel bírnak a versenyképesség szempontjából. Ilyen például az erdővel borított területek aránya, hiszen ez önmagában nem versenyképességi tényező, mégis az erdők talajeróziót csökkentő hatása miatt befolyásolja a mezőgazdasági termelést, így az agrárium versenyképességét is. Hozzá kell tenni azt is, hogy az SDG célok között szerepelnek olyanok, amelyek az értekezésben használt versenyképességi modellben is megjelentek, ilyen például a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-arányos értéke.
Az adatok megerősítették, hogy Magyarország az SDG célok vonatkozásában több területen jelentős lemaradásban van az EU-28 átlagához képest. Ezek közül kiemelten fontos a fejlett, iparosodott országok számára az Erőforrás-termelékenység (41. ábra), ami megmutatja, hogy 1 kg erőforrás felhasználása hány euróval járul hozzá a GDP-hez. E mutató alapján nemcsak Magyarország, hanem a visegrádi országok is jelentősen elmaradnak az Európai Unió 28 tagállamának átlagához képest, ugyanis a visegrádi országok értéke nagyságrendileg fele az átlagos értéknek.
Az értekezésben használt versenyképességi modell alapján végzett empirikus elemzés megerősítette, hogy a humán tőke területén hazánk gyenge eredményt ért el a visegrádi országokhoz képest. Ezt az SDG célok között vizsgált korai iskolaelhagyók aránya is megerősíti, hiszen Magyarországon jelentősen nagyobb problémát okoz e jelenség, mint a többi visegrádi országban.
A kutatási kérdést röviden megválaszolva tehát kijelenthető, hogy Magyarország a visegrádi országokhoz képest gyenge versenyképességi eredménnyel rendelkezik, ami alapvetően a humán tőkéhez és a jólléthez kapcsolódó mutatókra vezethető vissza. Ez a különbség regionális és nemzeti szinten is megmutatkozik. A visegrádi országok versenyképességét vizsgálva megállapítható Csehország fölénye, így a fejlődésért folytatott versenyben jelenleg ez az ország van a legkedvezőbb pozícióban.