1/ a hitleri Németország Szovjetunió elleni támadása után, 1941 júniu -sában a Szovjetunióba behato ló magyar fasiszta kárpáti csoport had-seregének parancsnokaként tudomása volt a háborús bűntettekről és csapatainak jóváhagyta a szovjet Ukrajna békés lakossága és a szovjet foglyok terrorizálását;
2/ 1941. szeptember elejétől 1944. április 3-ig a magyar fasiszta hadsereg vezérkari főnöke volt, amely Hitler és Mussolini oldalán a szabadság-szerető népek ellen harcolt. A hadsereg vezérkari főnökeként a főpa-rancsnok szervezte meg a magyar fasiszta haderőt és segítette a hitleri Németország háborús törekvéseit. Parancsnoksága alatt a magyar fa-siszta egység számtalan kegyetlenséget, gyilkosságot követett el és rend-szeresen fosztogatta a megszállt területek védtelen lakosságát;
3/ A horthysta Magyarország vezérkari főnökeként 1941 szeptemberében megalakította a speciális bíróságot, amely közvetlen vezetése és felügyelete alatt működött és véres terrorcselekményekkel, halálbüntetésekkel és hosz-szú távú börtönbüntetésekkel igyekezett megtorolni és elfojtani a haladó mozgalmakat. Ez a bíróság csak Bácska területén kb. 200 embert ítélt
halálra. Szombathelyi vádlottnak vezérkari főnökként jogában állt sze-mélyesen az elítélteknek kegyelmet adni, ám ezt a jogát csak ritkán gya-korolta. Ennek meg felelően Milán L. Popoviccsal együtt működve eluta-sította a ha lálra ítélt Svetozar Markovié néphős kegyelmi kérelmét;
4/ Budapesten 1942. január 2-án részt vett a Keresztes-Fisher Ferenc bel ügyminiszterrel és Bartha Károly védelmi miniszterrel megtartott, a Sajkás körzeti razziát elrendelő értekezleten. A razzia elvégzését Fe-ketehalmy-Czeydner Ferenc vádlottra bízta kifejezett utasításba adva, hogy a razzia bosszúálló jellegű legyen, amelynek következményeként számos ártatlan civilt megöltek és megkí noztak a Sajkás körzetben.
Ezeket a cselekedeteket népünk megsemmisítése és a megszálló elleni népfelkelés elfojtása céljából tette;
5/ a Sajkás körzetben folyó véres razzia idején, 1942. január 12-én részt vett a razzia kibővítéséről szóló határozat meghozatalában. A hatá-rozatnak meg felelően a razziát kibővítették Becse – Srbobran (Szent-tamás), Pasicevo, Backi Petrovac (Bácspetrőc), Tovarisevo – Backa Pa-lanka (Palánka), valamint Újvidék város területére. A kibővített területen a razzia elvégzését Feketehalmy-Czeydner Ferenc vádlottra bízta, akiről tudta, milyen véres eszközökkel végezte el a Sajkás körzeti razziát. Miközben a razzia elvégzését Feketehalmy-Czeydner Ferenc vádlottra bízta, elmondta neki, hogy a „felkelés szálai” Újvidékre ve-zetnek és ezzel Czeydner vádlottat Újvidék ártatlan lakosságára uszí-totta, amely ellen ugyanolyan véres intézkedések következtek, mint a Sajkás körzet esetében. Ezek után jóváhagyta a Feketehalmy-Czeydner Ferenc vádlott által kidolgozott véres razzia tervét, amely alapján 1942. január 2123ig kb. ezer ártatlan személyt különös kegyet len -séggel meggyilkoltak és számos rablást, fosztogatást végeztek, majd ezek után a fenti határozat alapján 1942. január 26–28-ig Stari Becejben (Obecsén) folytatták a razziát, ahol kb. kétszáz ártatlan személyt gyil-koltak meg és számos rablást követtek el;
6/ 1942 tavaszától, amíg a vezérkari főnök volt őket a front veszélyes és kiemelt pontjain munkaszolgálatos egységekben dolgoztatta azzal a céllal, hogy megsemmisítse őket, aknákat szedtek fel és a front élvona-lába lőszert vittek;
7/ annak érdekében, hogy a felelősségrevonást elkerülje, valamint Feke-tehalmy-Czeydner Ferenc, Grassy József, Gaál Lajos és Zöldy Márton háborús bűnösök és mások esetében a felelősségrevo nást elkerülje,
el-odázta és gátolta az igazság kiderítését, majd amikor a demokratikus közvélemény nyomása alatt bírósági tárgyalásra került sor, színlelt tárgyalást szervezett, a vádlottakat szabadlábon hagyva, s ily módon lehetővé tette, hogy Németországba meneküljenek.
Ezekkel a tetteivel és cselekedeteivel Szombathelyi-Knaus Ferenc vádlott a háború és az ellenséges megszállás idején Jugoszlávia lakossága körében számos halálos ítélet kiszabásának és végrehajtá sának, letartóztatásnak, kínzásnak, tömeges kivégzésnek, fosztogatásnak és kényszermunkára kül -désnek volt kezdeményezője, szervezője és elrendelője, amelyek alapján a törvény nép- és állam ellen elkövetett bűncselekmények megerősítéséről, módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény 3. szakasz 3. pontjába üt-köző és a 2. szakasz 2. pontja szerint minősülő, és a törvény 4. szakasza szerint büntetendő háborús bűnöket követett el.”64
Azért idéztük csupán a szombathelyit érintő első részt (az ítélet még visszatér a vádlott védekezésére, s annak érezhetően megfellebbezhe-tetlen jellegű értékelésére) mert ez a szöveg magáért beszél, az egész ítélet jellegét kifejezi.
A vádakat csekély bizonyítás után, a tényleges védelem lehetősége nélkül nyilatkoztatták ki, és ellene jóformán még szólni sem lehetett.
Az eljárást csak Györkei könyvéből és a 2011. évi peranyaghoz az ügyészség által szerbiából beszerzett iratrészletekből ismerjük, így szakmailag a részletek hiánya miatt pontosan nem ítélhető meg. A bí-róság alapgondolata szerint a megszálló fasiszták semmilyen lépése nem lehetett törvényes és elfogadható. egy győztes önkényuralom ült tör-vényt sajnálatosan nemcsak bűnösök felett, de őfelettük sem tárgyila-gosan, az elfogulatlanság látszatára sem törekedve.
A kilenc vádlott közül szombathelyivel együtt hat vádlottat: Gaál lajos csendőralezredest; dr. Bajsay Bauer ernőt, Bács-Bodrog várme-gye alispánját; dr. nagy Miklóst, Újvidék volt polgármesterét; Bajor Bauer Ferenc vezérőrnagyot és Perepatic Pál újvidéki kereskedőt golyó általi halálra; Grassy József vezérőrnagyot és dr. Zöldy Márton csen-dőrszázadost nyilvánosan végrehajtandó kötél általi halálra ítélték. Az ítélet kimondta, hogy Feketehalmy-Czeydner Ferencet Zsablyán kell nyilvánosan, kötél által kivégezni.
Dr. Gyetvai Károly vajdasági ügyészhelyettes bejelentette, hogy az ügyészség az ítéletet elégtétellel veszi tudomásul. ezután varga Péter, a vajdasági legfelsőbb Bíróság elnöke kihirdette, hogy az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs. Az elítélteknek jogukban állt kegye-lemért folyamodni a szövetségi nemzetgyűlés elnökségéhez.
A vajdasági Magyar Szó 1946. november 5-i számának 3. oldalán szá molt be – Az igazság elégtétetettcímen – az ítélet végrehajtásáról.
A híradásból arra következtetünk, hogy a vádlottak vagy védőik ke-gyelmet kértek.
Miután a szövetségi nemzetgyűlés elnöksége a ke gyelmi kérvényeket elutasította, a golyó által végre hajtandó ítéletet november 4-én délután négy órakor a péterváradi erődben hajtották végre. Feketehalmy-Czeydner Ferencet Zsablyán akasztották fel, míg Grassy Józsefet és Zöldy Mártont Újvidéken, délután öt órakor, nagy tömeg jelenlétében, a Kiszácsi út végén felállított vesztőhelyen.
ezzel szombathelyi Ferenc vezérezredes tragikus sorsa beteljesedett.
hamis, igazságtalan vádak alap ján, nem tisztességes eljárásban oltották ki az életét, de a történelem felmenti őt. Bűnös volte az újvidéki ügy ben? eljárása bizonyára nem volt kifogástalan, talán megelőzhette vol -na a tragédiát. Mint sokakban, benne is megvolt a szép erény, a bajtársi, úri becsületbe vetett bizalom. Bizonyos, hogy büntetőjogilag nem ma-rasztalható el.
szombathelyi Ferenc vezérezredes vezérkari főnök 1944. január 21.
napján külön Tiszti Parancsban említi, hogy „ami 1942 januárjában a Bácskában történt, (…) alkalmas arra, hogy évszázadokra a gyűlölség és a bosszú magvait hintse el”.
Adja a Gondviselés, hogy ne legyen igaza!
gerencséry mihály csendőr-főhadnagy ügye, aki dr. Képíró járőrparancsnok társa volt újvidéken65
A Zinner-szakvélemény alapján ismertetjük.
Magyarországon előbb Gerencséryt, majd egy büntetőeljárásban Bu-durt és dr. nemes Kacskovicsot marasztalták el ismételten (az annak idején, 1944-ben velük együtt el nem marasztalt dr. Kovács Jenő mel-lett, aki viszont vallott dr. Képíróról). Gerencséry volt csendőr főhad-nagy szovjet hadifogságban volt 1945. február 5-től.66hazatérte után az államvédelmisek azért adták át a Budapesti Központi Katonai Ügyészségnek 1951. június 8-án, hogy az intézkedjen, és nevezett töltse le a korábban kiszabott büntetését. Az eljárás azért is törvényte-len volt, mert nem volt mit kitölteni, azt követően, hogy a M. Kir. leg-felsőbb honvéd Törvényszék 1944. április 25. vagy 26. napján felol-dotta az ítélet hatályát.
A nyomozati iratok számos tévedést tartalmaztak: „a VKF. különbí-rósága 1944. januárban 7 évi fegyházra ítélte, melyet nem töltött ki… 1944 januártól márciusig volt letartóztatásban és így mintegy tíz hetet letöltött”.67 Dr. Képíróról is vallott, ekképp: „[…Újvidéki szolgálatom ideje alatt történtek az újvidéki vérengzések, amelynek irányítója Feketehalmi-Ceitt-ner[sic!]altábornagy volt, részt vettek benne Grassy József tábornok, Deák ezredes a honvédség részéről, a csendőrség részéről pedig Gál Lajos ezredes, Fóty Ferenc alezredes, Budur Károly szds., Stépán László szds. Képíró Sán-dor szds. tudomásom szerint itthon tartózkodik, Kacskvics Balázs, a Szov-jetunióban volt fogságban, jelenleg nem tudom tartózkodási helyét.”68
vallott arról, hogy az ő és társai elleni büntetőügyet dr. Babós tár-gyalta, dr. Gazda volt az ügyész, hét évet kapott, a tárgyalás 1943. dec-ember 5-étől 1944. január 7-ig. három nappal az ítélethirdetés előtt fogták le, szabadult 1944. március 27-én.69A Budapesti Központi Ka-tonai Ügyészség pontatlanul összegzett vádiratában: a hadbíróság 1944.
március 19. után „a vádat pedig elejtette”.70Gerencséry a tárgyaláson tett vallomásában azt mondta, hogy az 1944. januárban eljárt hadbíróság
„7 évi börtönre ítélt, melyet később kegyelemből másfél évre változtatták át. Kb. 10 hétig lehettem letartóztatva, amikor is szabadlábra helyeztek”.71 Az 1951-ben eljárt első- és másodfokú katonai bíróság nem szerezte be az 1944. januári hadbírósági eljárás dokumentumát, elfogadta Ge-rencséry pontatlanságokkal teli vallomását. A Katonai Főtörvényszék vonatkozó iratanyaga újat nem tartalmazott az elsőfokú iratokhoz ké-pest, dr. Képíró neve nem szerepelt benne.72
Gerencséry előzetes letartóztatásban volt 1951. április 23-tól. első-fokú ítélete háborús bűntett (11.§. 5. p.) elkövetése miatt 15 évi bör-tönbüntetés 1951. szeptember 20-án. Másodfokú ítéletét a Katonai Főtörvényszék ii. 994/1951/9. hirdette ki 1951. december 7-én, el-utasítva a vádlott és védője fellebbezését. helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mert „a vádlott, ha nem is volt személy szerint tettese az emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának, de mint az újvidéki csen-dőrszárny parancsnok-helyettese feltétlenül részese azoknak, tehát az Nbr.
11.§-ának 5. pontjában meghatározott bűntett tényálladéki elemeit cse-lekményeivel, illetve magatartásával megvalósította”.
A legfelsőbb Bíróság 2001. november 19-én kelt ítéletével Gerencséry Mihályt felmentette bűncselekmény hiányában a vádak alól.73A felmentő ítélet indoklásának lényege: „a jogerős határozatokban írt és ennek foly-tán a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás olyan általános meg-állapításokat tartalmaz, amelyek bűncselekmény alapjául nem szolgál-hatnak… nincs törvényes alap olyan következtetés levonására, hogy a terhelt az említett háborús bűntett tényállási elemeit megvalósította volna, tehát hogy bármilyen módon felbujtója, tettese, vagy részese lett volna emberek törvénytelen megkínzásának.
Mindezek alapján a Leg felsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsér-tésével állapították meg, az Nbr. 11. 5. pontjában foglalt háborús bűn-tettben…”
A Magyar Köztársaság legfelsőbb Bírósága Büntető Bfv. X. 2319/
2001/4. – 2001. november 19. ítélete.74A Magyar Köztársaság legfel -sőbb Bírósága felülvizsgálati eljárása során érdemben nem foglalkozott sem az 1944. január 24-i ítélettel, sem az ítéletet érintő későbbi, felső-szintű hadbírósági állásponttal, mert az előtte folyamatban volt bün-tetőügyet nem érintette. Mutatis mutandis ezen határozat (noha for-málisan nem az 1944-es elítélés volt a tárgya, de a történeti tényállás
azonos volt) nem sok jót ígért a Gerencsérynél is kevésbé határozott tényállás alapján 1944-ben elítélt, de később el sem ítélt dr. Képíró fe-lelősségre vonási kísérletének.
Azt követően, hogy megkezdődött az internálótáborok felszámo-lása, ekkor ítélték el a Fővárosi Bíróság tanácsai – élükön dr. Jónás Bé-lával vagy dr. olti vilmossal – azokat utóbb, akiket átszállítottak Kis-tarcsára. nekik az internálását így legalizáltak, általában a letöltött idő kétszeresét szabva ki rájuk. Azért, mert a neT 11. sz. rendelete ki-mondta 1953-ban, hogy a büntetési tételek feleződnek, és ennek alap-ján kell szabadlábra helyezni az elmarasztaltakat. Az 1945. február 12-étől szovjet hadifogságban volt, majd 1950. december 2-ától internált Budur szerint