Majzinger István
Absztrakt: A mezei nyúl létszámának évtizedek óta tartó csökkenése Európa-szerte és Magyarországon, a fajjal való átgondoltabb és megalapozottabb gazdálkodásra hívja fel a figyelmet.
Jellemz az állományok tendenciózus csökkenése, aminek közvetlen oka a túlhasznosítás. A három tradicionálisan legnyúlgazdagabb megyében sem más a helyzet, habár a megyék között van különbség. Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében az 1970-2019 közötti id szakban a maximum létszámnak (303 568) a jelenlegi (165 499) csupán 54,5%-a, miközben a hasznosítás 30,1%-kal, 150 505-r l 45 315-re csökkent. A hasznosításra jellemz a hektikusság, amely azonban nem az adott évi létszám alakulását követi többnyire, hanem az átgondolatlanságot bizonyítja. Az okszer mezei nyúl gazdálkodáshoz elengedhetetlen az aktuális állományjellemz k számszer ismerete és ezek felhasználása a hasznosítás tervezésében a faj fenntartható kezelése érdekében.
Abstract: The decades-long decline in the number of brown hare populations across Europe and in Hungary calls for more thoughtful and well-founded management of the species. There is a tendency for stocks to decline, which is directly due to over-exploitation. The situation is no different in the three traditionally brown hare-rich counties, although there are differences between them. In Békés, Csongrád and Jász-Nagykun-Szolnok counties, in the period between 1970 and 2019, the current number of hares (165,499) is only the 54.9% of the earlier maximum (303,568), while the exploitation decreased by 30.1%, from 150,505 to 45,315. Utilization is characterized by hecticity, which, however, does not mostly follow the change of brown hare stocks in a given year, but proves recklessness. Numerical knowledge of the current population characteristics and their use in planning of the exploitation for the sustainable management of the species is essential.
Kulcsszavak: mezei nyúl, mezei nyúl hasznosítás, túlhasznosítás, alulhasznosítás Keywords: brown hare, exploitation of brown hare, over-exploitation, under-exploitation
1. Bevezetés
A mezei nyúl állomány nem (csak) azért fogy, mert romlanak a környezeti tényez k (közvetett ok), hanem azért (is), mert a hasznosítás nem az adott körülményeknek megfelel en történik (közvetlen ok). Az elmúlt évtizedekben számtalan külföldi és hazai vizsgálatban és tanulmányban értékelték a mezei nyúl sajnálatos létszámcsökkenését, azok küls és bels okait (Bíró, 1996; Bíró és mtsai, 2003; Bíró és mtsai, 2013; Csordás és Bíró, 2015; Demeter és Mátrai, 1988; Farkas, 1983;
Farkas és mtsai, 2016; Farkas és Majzinger, 2007; Gál, 2006; Heltay, 1980; Heltay és Kovács, 1978; Kovács, 1994; Kovács és Heltay, 1985; Majzinger, 2013;
Szemethy és mtsai, 2004; Szemethy és mtsai, 2007). Tudjuk mi történik, milyen okok játszanak szerepet ebben a folyamatban, s t, azt is, hogy mit kellene tenni.
Összességében tehát nem az ismeretek hiánya az oka a mezei nyúl jelenlegi helyzetének. A létszám folyamatos csökkenésének egyik, külön viszonylag kevéssé vizsgált oka a megalapozatlan, valós adatokat nélkülöz hasznosítás, annak helytelen id zítése, amely tendenciózus túlhasznosításhoz vezetett Magyarországon. Történt
és történik ez annak ellenére, hogy jól ismert és alaposan kidolgozott módszer áll rendelkezésre ennek megel zéséhez (Kovács, 1988; Kovács és Heltay, 1985;
Majzinger, 2014; Majzinger, 2017; Majzinger és Csányi, 2017). Sokat tudunk tehát a mezei nyúlról, mint fajról általában, de a vadgazdálkodók a saját állományukról – ritka kivételt l eltekintve – annál kevesebbet. A mezei nyúl sajnálatos módon az a vadfaj, amir l szemrevételezéssel semmi lényegeset nem lehet megállapítani. Ha a létszámon (ez sem egyszer ) kívül bármit is tudni szeretne valaki, ahhoz kézbe venni és boncolni kell, els sorban a n i ivarszervek vizsgálatához. Sajnos ez ritkán történik meg, ezért hiányoznak az okszer gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ismeretek:
megbízható létszám, ivararány, korösszetétel, szaporodási mutatók, ami azt eredményezi, hogy a hasznosítás hektikus, nem az állomány aktuális állapotához igazodó és többnyire túlhasznosítással jár, aminek pedig hosszútávon létszámcsökkenés az eredménye. Jelen értékelésnek az a célja, hogy a rendelkezésre álló és számított adatok alapján, valamint az állománymérlegre jellemz logikai összefüggések felhasználásával, 1970 és 2019 között, minden egyes évre vonatkozóan kiszámolja az adott év tavaszi létszámának a szinten tartási szándékával a hasznosítás fedezeti létszámát (Egyenleg, Ex) és ezt összevesse a tényleges hasznosítással (Hx) a három, még mindig a legjelent sebb mezei nyúl állománnyal rendelkez megyében.
2. Anyag és módszer
Az alapadatok az Országos Vadgazdálkodási Adattárból származnak 1970 és 2019 közötti id szakról: tavaszi becsült létszám, hasznosítás (Csányi és mtsai, 2014;
Csányi, 2015; Csányi és mtsai, 2016; Csányi és mtsai, 2017; Csányi, 2018; Csányi, 2019). A két egymást követ év tavaszi állománya és tényleges hasznosítása, valamint a téli elhullás alapján kiszámolt állománymérlegb l az adott évi egyenleg (Ex: az x. évi növekedés és a tényleges hasznosítás egyenlege) kiszámolásának logikai menete a következ :
WX X YX
WZX
X YX
WZX [ WZX X YX
egyszer sítve:
WX X YX X YX
ahol:
Ex: az x. év egyenlege
Nx: tavaszi létszám az x. évben N x+1: tavaszi létszám az x+1. évben Ehx: téli elhullási arány az x. évben Hx: hasznosítás az x. évben
Nx+1 + Hx: minimum szi létszám az x. évben
Amennyiben az adott évi egyenleg nagyobb, mint nulla (Ex > 0), akkor az azt jelenti, hogy kevesebbet hasznosítottak, mint amennyit lehetett volna, a két egymást követ
A mezei nyúl (Lepus europaeus, Pallas, 1778) lehetséges és tényleges hasznosításának… 199
év tavaszi létszámai szinten tartásának szándéka mellett (Nx = Nx+1). Ez alulhasznosításnak értékelend az adott évben (AHx). Ellenkez esetben (Ex < 0) túlhasznosításról beszélhetünk (THx).
A relatív hasznosítás – relatív alulhasznosítás (rAHx) vagy relatív túlhasznosítás (rTHx) – azt mutatja, hogy az adott évben a tényleges hasznosítás hogyan aránylik a növekedés által megengedett (fedezett) hasznosítható mennyiséghez.
3. Eredmények és értékelésük 3.1. Jelentett létszám:
Békés megyében az átlagos létszám a vizsgált id szak alatt 99 665, a 2019-ben jelentett 83 139 egyed (1. táblázat). Az id szak minimumához képest (69 765) van növekedés, de maximumtól (126 478) jelent s az elmaradás (4. táblázat). A maximum és a jelenlegi létszám közötti különbség 34%. A ’80-as évek 100 000 példány feletti létszámaival összevetve a jelenlegit, van ok az aggodalomra (1. ábra).
Csongrád megyében a jelenlegi létszám (37 142) az átlagos létszám (44 084) alatt van és a maximálisnak (61 965) csupán a 60%-a (1. és 5. táblázat). A jelentett létszám viszonylag nagylépték hullámzását mutatja az 1. ábra.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében az átlagos létszám (77 563), a jelenlegi (45 218) pedig csupán 39%-a a maximálisnak (115 125). A legmagasabb létszámok 1973-1985 között voltak (1. és 6. táblázat). A csökkenés mértéke és tendenciája aggodalomra ad okot (1. ábra).
1. táblázat: A három megye létszámadatainak széls értékei
Létszám (egyed)
minimum jelenlegi maximum
Békés 69 756 (1997) 83 139 126 478 (2003)
Csongrád 29 890 (1988) 37 142 61 965 (1974)
JNSz 43 053 (2017) 45 218 115 125 (1975)
Forrás: A szerz saját szerkesztése.
3.2. Hasznosítás:
A hasznosított mennyiség széls értékei közti különbség mindhárom területen igen nagy: Békés megyében 3,44-szoros, Csongrád megyében 2,94-szeres, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 10,19-szeres (!) (2. táblázat). Ezt a mérték ingadozást nem indokolta a létszám ingadozása, hiszen a maximumok id ben sem esnek egybe ugyanazon a területen belül.
2. táblázat: A három megye abszolút hasznosításainak széls értékei
Hasznosítás
minimum jelenlegi maximum
Békés 18 630 (1998) 27 204 64 521 (1975)
Csongrád 9 613 (1972) 11 509 28 303 (2013)
JNSz 5 657 (2017) 6 599 57 682 (1984)
Forrás: A szerz saját szerkesztése.
1. ábra: Létszám és relatív hasznosítás három megyében 1970 és 2019 között
Forrás: A szerz saját szerkesztése.
A relatív alulhasznosítás 1,0-41,0% között, a relatív túlhasznosítás 1,0-1175,0%
között alakult (3. táblázat). A túlhasznosítás – akár abszolút, akár relatív – többszörösen és több alkalommal meghaladta azt a mennyiséget, amit az állomány aktuális állapota lehet vé tett.
3. táblázat: A három megye alul- és túlhasznosítási adatainak széls értékei
AHx rAHx THx rTHx
Békés 268 - 19 835 0,01 - 0,40 179 - 36 094 0,01 - 4,36 Csongrád 150 - 12 629 0,01 - 0,41 407 - 15 096 0,01 - 11,75 JNSz 497 - 38 851 0,03 - 0,40 406 - 26 935 0,01 - 4,91
Forrás: A szerz saját szerkesztése.