Logikai kötetek beállítása
2.3 Szoftveres RAID beállítása
A RAID (redundant array of inexpensive disks, olcsó lemezek redundáns tömbje) nevű technológia célja, hogy több merevlemez-partíciót egy nagy, virtuális merevlemezzé szervezzen össze a teljesítmény optimalizálása, az adatok biztonsága vagy mindkettő érdekében. A legtöbb RAID-vezérlő az SCSI protokollt használja, mert több merevlemezt és hatékonyabb módon tud kezelni, mint az IDE protokoll, valamint alkalmasabb a parancsok párhuzamos végrehajtására. Léteznek IDE- és SATA-merevlemezeket használó RAID-vezérlők is. A gyakran igen drága hardveres RAID-vezérlő feladatait szoftverből is meg lehet oldani. Ez azonban elvesz a CPU idejéből és memóriaigénye is van, ezért nem megfelelő megoldás az igazán nagyteljesítményű rendszerekhez.
Az openSUSE lehetővé teszi több merevlemez egyetlen szoftveres RAID-rendszerré egyesítését. A RAID többféle stratégiát is képes alkalmazni a merevlemezek
kombiná-lásához. Ezek mindegyike más jellemzőkkel, célokkal és előnyökkel bír. Ezeket a vál-tozatokat szokás RAID-szintekként emlegetni.
A szokásos RAID-szintek:
RAID 0
Ez a szint az adathozzáférés sebességét javítja azáltal, hogy a fájlok blokkjait egynél több lemezre osztja szét. Szigorú értelemben ez nem igazi RAID, hiszen nem re-dundáns, nem biztosít adatvédelmet, de a RAID 0 név rajtaragadt az ilyen rendsze-reken. RAID 0 használatakor két vagy több merevlemez van összekapcsolva. A teljesítmény igen látványos, de akármelyik merevlemez meghibásodik, a teljes RAID-rendszer tönkremegy és elvesznek az adatok.
RAID 1
Ez a szint megfelelő biztonságot kínál, ugyanis az adatok egy az egyben még egy merevlemezre átmásolódnak. A megoldás másik neve a merevlemez tükrözése. Ha a lemez megsérül, a másik meghajtón még mindig rendelkezésre állnak az adatok.
Addig, amíg a legutolsó lemez is el nem romlik, az adatok biztonságban vannak.
Ha viszont a sérülést nem észlelik, akkor előfordulhat, hogy a sérült adatokat is tükrözi a rendszer a jó lemezre, és így mégiscsak tönkremennek az adatok. Az írási teljesítmény egy kicsit leromlik a másolás során az egyetlen lemezes eléréshez képest (10-20 százalékkal lassúbb), de az olvasási teljesítmény lényegesen jobb bármelyik fizikai merevlemezhez képest, hiszen a megkettőzött adatok párhuzamo-san kiolvashatók. Durva közelítésként úgy lehet tekinteni, hogy a RAID 1 közel kétszeres olvasási sebességet biztosít a külön merevlemezekhez képest, és majdnem ugyanazt az írási teljesítményt.
RAID 2 és RAID 3
Ezek ritkán használt RAID-megvalósítások. A RAID 2 az adatokat nem blokk-, hanem bitszinten választja szét. A RAID 3 esetén bájtonkénti szétválasztás történik, dedikált paritáslemezzel. Ez a szint nem képes egyidejűleg több kérés kiszolgálására.
Mindkét szintet nagyon kevés helyen alkalmazzák.
RAID 4
RAID 4 esetében szintén blokkszintű szétválasztás történik (ugyanúgy, mint a 0.
szint esetében), de van egy külön paritáslemez. Ha valamelyik adatlemez meghibá-sodik, a paritásadatok alapján pótolható. A paritáslemez azonban íráskor rontja a teljesítményt. Ezzel együtt, van ahol RAID 4 rendszereket használnak.
RAID 5
A RAID 5 egy bölcs kompromisszum a 0. és 1. szint között a teljesítmény és a re-dundancia szempontjából. A használható merevlemez-terület az összes lemezek száma, mínusz egy. Az adatok a RAID 0-hoz hasonlóan el vannak osztva a merev-lemezek között. Az egyik partíción paritásblokkok készülnek az adatok védelme érdekében. Egymással XOR-kapcsolatban vannak, vagyis a rendszer meghibásodása esetén a megfelelő paritásblokk alapján helyreállíthatók a kiesett adatok. RAID 5 használata esetén viszont éppen ezért egyszerre egynél több merevlemeznek nem szabad meghibásodnia. Ha az egyik lemez elromlik, a lehető leggyorsabban ki kell cserélni az adatvesztés elkerülése érdekében.
További RAID-szintek
Számos további RAID-szintet is kidolgoztak, (RAIDn, RAID 10, RAID 0+1, RAID 30, RAID 50 stb.), amelyek egy része hardvergyártók egyedi megoldása. Ezek a szintek nem túl gyakoriak, ezért itt nem ismertetjük őket.
2.3.1 Szoftveres RAID beállítása a YaST segítségével
A YaST RAID beállítására szolgáló modulja az YaST Szakértői particionálás részből érhető el (lásd:2.1. - Particionálás a YaST segítségével(41. oldal)). Ez a professzionális particionáló eszköz lehetővé teszi a meglévő partíciók módosítását és törlését, valamint a szoftveres RAID-hez használható újak készítését. Itt hozhatja létre a RAID-partíciókat:
1 A Merevlemezek részben válasszon ki egy merevlemezt.
2 Váltson át a Partíciók lapra.
3 Kattintson a Hozzáadás gombra, majd írja be a RAID-partíció kívánt méretét.
4 A Ne formázza a partíciót pontot megjelölve, állítsa a Fájlrendszer ID értékét arra, hogy 0xFD Linux RAID. Ne csatolja fel ezt a partíciót.
5 Ismételje meg a fenti eljárást addig, amíg létre nem hozta az összes fizikai kötetet a rendelkezésre álló lemezeken.
RAID 0 és RAID 1 esetében legalább két partícióra van szükség – RAID 1 esetében jellemzően pontosan kettőre, nem többre. RAID 5 használata esetén legalább három partícióra van szükség. Célszerű csak pontosan egyforma méretű partíciókat készíteni.
A RAID-partíciókat külön lemezre készítse, így csökkenthető az adatok elvesztésének a kockázata, ha valamelyik megsérül (RAID 1 és 5), illetve optimalizálható a RAID 0 tömb teljesítménye. A RAID-hez használni kívánt összes partíció létrehozása után kattintson a RAID > RAID hozzáadása menüpontra a RAID-beállítások megkezdéséhez.
A következő párbeszédablakban válasszon a RAID 0, 1 és 5 szintek közül. Ezután vá-lassza ki a „Linux RAID” vagy „Linux native” típusú partíciókat, amelyeket a RAID-rendszer használni fog. A csere- és DOS-partíciók nem jelennek meg.
2.5. ábra RAID-partíciók
Egy korábban még sehová nem rendelt partíciót a kijelölt RAID-kötethez a partícióra, majd a Hozzáadás kattintva lehet hozzáadni. Ossza ki az összes, RAID-nek szánt partí-ciót. Ellenkező esetben a partíciókon található terület üresen marad. Az összes partíció hozzárendelése után kattintson a Tovább gombra a rendelkezésre álló RAID beállítás kiválasztásához.
A legutolsó lépésben állítsa be a használni kívánt fájlrendszert, valamint a titkosítást és a RAID-kötet csatolási pontját. A beállításokat a Befejezés gombbal befejezve a /dev/md0eszköz és mások mellett a RAID megjelölés látható a szakértői particionáló modulban.
2.3.2 Hibaelhárítás
Azt, hogy a RAID-partíció sérült-e, a/proc/mdstatfájl megtekintésével lehet el-lenőrizni. Rendszermeghibásodás esetén állítsa le a Linux-rendszert és cserélje ki a hibás merevlemezt egy olyanra, amely ugyanolyan módon van particionálva. Ezután indítsa újra a rendszert, majd írja be azmdadm /dev/mdX --add /dev/sdXparancsot, ahol az 'X' helyére a megfelelő eszközazonosítónak kell kerülnie. Így a merevlemez automatikusan integrálódik a RAID-rendszerbe és az tökéletesen helyreáll.
Ne feledje, hogy bár az újjáépítés során hozzáfér minden adathoz, a RAID teljes hely-reállításáig csökkent teljesítményt tapasztalhat.
2.3.3 További információk
A szoftveres RAID-del kapcsolatos beállítási utasítások és további részletek a HOWTO dokumentumokban találhatók, a következő címen:
• http://en.tldp.org/HOWTO/Software-RAID-HOWTO.html
• /usr/share/doc/packages/mdadm/Software-RAID.HOWTO.html Léteznek Linux RAID levelezési listák is, mint például ahttp://marc
.theaimsgroup.com/?l=linux-raid.