Többszörösen felhasznált zenei betétek - Erkel és a népszínmű (1844

II. A KOMPOZÍCIÓS FOLYAMAT ELSŐDLEGES DOKUMENTUMAI –

III.3 Erkel és a népszínmű (1844–1846)

3.3 Többszörösen felhasznált zenei betétek

A kalandor zenei betéteihez önálló szólamanyag-együttes nem készült, és a színlapon nemhogy zenei szerkesztőre, de még zeneszámokra sincs utalás.⁴⁸ Nem tudjuk milyen mértékben vett részt – ha egyáltalán részt vett – Erkel A kalandor zenéjének előkészítésében.

Major Ervin a zene összeállítójaként szerepelteti, de ezt csak pontatlan fogalmazásként értelmezhetjük, ugyanis Major mindössze egyetlen zenei betét, a Haramják kara kapcsán hozza összefüggésbe Erkelt a darabbal.⁴⁹ Akárcsak később Legánÿ Dezső, aki a bemutató sajtókritikái alapján már tud Bartay András Csel c. operája toborzója, egy további verbunkos, valamint „több, már gyakran látott más tánc” jelenlétéről is.⁵⁰ Milyen zene kísérte A kalandor mindössze három előadását, a kérdésre a súgó által használt cenzori példány és az ügyelőkönyv alapján válaszolhatunk. Nem kétséges, hogy az első felvonás bevezető kocsmai jelenetének toborzótánca, majd a Gellérthegyi népünnepély magyar tánca és keringője, továbbá a második felvonásban a Fóti dal, a harmadikban a Szózat és az idegen néptáncok sorra kerültek mindhárom előadáson. Nemcsak az ügyelőkönyv hozza ezeket a betéteket, hanem az első felvonás toborzótáncának kivételével, a cenzori példány is eleve előírja őket, és ugyanitt végig megtaláljuk a súgó – feltehetőleg a zenére figyelmeztető – ceruzás jelzéseit is.⁵¹ Néhány lényeges ponton azonban ez a két forrás is bizonytalanságban hagy. (1) A Honderű cikkéből tudjuk, hogy a Bartay vígoperájából önállósult népszerű toborzót az első képben adták elő, de ma már megállapíthatatlan, hogy milyen formában, hányszor, esetleg

48 Vö. 5. lj.

49 Major mj.2, 23. szerint: „A k a l a n d o r. Népszínmű 3 szakaszban. Írta Ney Ferenc. Zenéjét összeállította Erkel Ferenc. Bem.: Nemzeti Színház, 1844. febr. 24. Eredeti kéziratos partitúrája az OSZK Zeneműtárában:

Népsz. 1306. Egyetlen dalát l. e jegyzék Függelékében (A).” (kiemelés: Sz. K. K.)

50 Utóbbi adat Pester Tageblatt (1844. február 27.), Bartay toborzójának említése Honderű (1844. március 2., 302–303). Vö. Legánÿ mj., 47. A Honderű kritikájához lásd 24. lj.

51 1. felv., 1. jel. eleje, a darab kezdete (CP, fol. 3^r): „Színhely: Hatvani kocsma [...] (Mindnyájan ebédelnek egy hosszú asztalnál – darabig toborzó zene hallik)”; 3. jel. (CP, fol. 8^r): „[utólagos idegen bejegyzés tollal]

Köszönöm Ngod bőkezűségét. Egy szép toborzó tánccal fogom meghálálni. [cer. bej. más kézzel] Táncz”; 1. kép vége (CP, fol. 8^v): „néhány perczig ismét toborzó zene hallatszik”; 1. felv. 11. jel. (CP, fol. 18^v–19^r): „Színhely:

Gellérthegy – a háttérben a mélységben a Duna és Pest látszik. – Húsvéthétfői népünnep. [...] számtalan zagyva nép, gyermekcsoport, hangolyások (werklisek), czigányok, katonák, mézeskalácsosok, birbicsjátszók, szivaráruló zsidófiúk, hárfásleányok, zsidófiú, ki papirossal mesterségeket csinál, almaárusnők sat. (a hangolyások játszanak, s van keringő, s mindenféle nép táncz, a közben foly a birbicsjáték, zsidófiúk szivarakat kínálnak, gyermekek almával játszanak)”; később ugyanitt (CP, fol. 19^v): „Czigányok jőnek – más tánczcsapat foglalja el a tért; – magyart tánczolnak”; ugyanebben a jel. (CP, fol. 20^v): „jő két hárfás leány s játszani kezdenek”; 2. felv., 7. jel.

(CP, fol. 34^v–35^r): „Színhely: Városliget azon része, hol a háttérben a tó van, a pompás kilátással a páva sziget és hegyekre. Az előtérben jobbról az étterem tornácza látszik. – a tavon csónakáznak) [ceruzás bej.] Fóti dal [alapréteg folyt.] 7^ik Jel.: Egy csapat fiatalság jő, először czigányok (Zene kíséretében a Fóti dalt éneklik, s aztán asztalok mellé települnek)”; lásd még CP, fol. 52^v a Fóti dal visszatér, vö. 15. lj; 3. felv. 6. jel. (CP, fol. 48^v–49^r):

„Színhely: A Zugliget azon tája a vadász udvar körül, hol a völgyre és sziklára nyílik gyönyörű kilátás. Jobb felül a vadászudvari tanya.) [...] „7^ik Jel. Fiatalság, Polgárok, Várhegyi, Mihályi, Czikornya, Tűhegy, Czigányok.

/Várhegyi (több fiatal emberrel jő) Barátim! énekeljük el a »Szózatot« – hadd hallja ez a sok ember, mit tesz magyarnak lenni. (Czigányok játszanak. – a fiatalság zene kísérete mellett énekli a Szózatot)”; 3. felv. 8. jel. (CP, fol. 51^r): „Bajnoki (szerb öltözékben) [...] Szép – amott jönnek a tánczosok, telepedjünk le s gyönyörködjünk. (a tánczosok föllépnek, s különbféle tánczokat adnak elő”. Az ügyelőkönyv bejegyzéseihez lásd 52, 55 és 63. lj.

10.18132/LFZE.2013.2

más verbunkosokkal elegyítve vagy több részletben. Ney eredetileg csak toborzó részleteket tervezett – tánc nélkül – a népszínművet bevezető kocsmai jelenet elejére és ennek végére.

(A tánc felvezetése ezért jelentkezik a cenzori példányban idegen kéz utólagos tollal írott bejegyzéseként, a táncra vonatkozó utasítás pedig ceruzával.) Az ügyelőkönyvből az utasítás ugyan szintén hiányzik, de itt már alaprétegben találjuk ezen a helyen egy toborzójelenethez alkalmas népes szereplőgárda felsorolását.⁵² Az ügyelőkönyvből viszont a jelenetet keretező zenei betétek hiányoznak, pedig valamilyen nyitózenére, majd a jelenet végén egy változás alatti közzenére szükség lehetett. (2) Csupán találgatni tudunk a népszínmű zárószámaként előírt Rákóczi-indulóval kapcsolatban is. Nehéz a befejezést zene nélkül elképzelni. Az ügyelőkönyv azonban nem jegyez ilyet, és e tekintetben összhangban van a cenzori példányban fellelhető húzással: a kézirat alaprétegében szereplő, a darabszövegben emlegetett népszerű betétet, melyet Ney a záróképbe szánt, szövegkörnyezetével és a vonatkozó utasítással együtt ceruzával törölték.⁵³ De miért ne lehetne egyszerű tévedés a túl hosszúra nyúlt húzás,⁵⁴ és nem kizáró ok az sem, hogy a sajtó nem említi a Rákóczi-indulót:

a két kritikában, ahol zeneszámokról egyáltalán szó esik, kizárólag táncbetéteket nevesítenek, a Rákóczi-indulóhoz pedig Ney tervei szerint nem tánctabló, hanem élőkép társult (volna). Említés nélkül maradt a Szózat, a Fóti dal, és talán ugyanemiatt az a két zeneszám is, amelyet vélhetően a próbák ideje alatt illesztettek a darabba. (3) Ezek egyike a csöndesen imádkozó, fogságban sínylődő Laurát alakító Laborfalvi Rózának adott több játéklehetőséget a harmadik felvonásban. Az eredeti szöveg nem biztosított teret a korabeli közönség által kedvelt jelenet-típus számára. Ezt korrigálhatta az ügyelőkönyvben alaprétegben jelzett „melodram”⁵⁵ – valamilyen hangszeres intermezzo, mely alatt (miután a cenzori példányban az egyetlen ceruzás „muzsika”-utasításon túl nincs ide kapcsolódó új szöveg) Laborfalvi valószínűleg szabadon improvizálva oldotta meg a jelenetet. (4) A darab másik utólagos betétszáma a második felvonás tolvaj-tanya képéhez kapcsolódik. Megint csak egy jól ismert színpadi szituáció, amely kidolgozatlanul maradt. Nem véletlenül kérdezhetett itt rá a rendező (id. Lendvay Márton?): „Mért nincsen semmi Ének? – és Táncz”. A cenzori példány ceruzás bejegyzése közvetíti a kérdést, az ügyelőkönyv pedig már

52 Lásd OSzK Színháztörténeti Tár, Nemzeti Színház ügyelőkönyv 1844 (VI.), N. Sz. kötetes iratok 986.

(továbbiakban ÜK 1844): „8. Verbunkos, 4. Czigány. Parasztok. Nők”. A „Csel”-ből kölcsönzött toborzójelenetre tehát bizonyára itt került sor.

53 3. felv. vége (CP fol. 54^r): „Fürgefi: Éljen a nőerény! Várhegyi: S a magyar haza. Rajta zenészek, Rákóczyt!

(Rákóczy induló tábori zenével, mi közben a háttérben a tüzijáték ég – taps és ujjongás).”

54 Bár az első felvonás beli magyar tánctabló analóg helyén a szöveg ceruzás törlése gondosan megszakad a táncbetétre vonatkozó utasítás előtt.

55 Lásd ÜK 1844: „3. Laura [...] csupa magas deszka falak, mellyek a napfényt is irigylik tőlem, mindenható szent isten! lövelj remény sugárt lelkembe, oh szabadits meg a borzasztó kíntól (: a melodram végével:) / 4. V:

Bajnoki”. Analóg hely CP, fol. 46^r: „csupa magas deszka falak, mellyek a napfényt is irigylik tőlem (: visszajő, s térdre rogyik:) Mindenható szent isten! lövelj remény sugárt lelkembe, o szabadits meg a borzasztó kíntól.

(:csöndesen imádkozik:) [cer. bej., majd cer. áthúzva, aláhúzva] Muzsika”.

10.18132/LFZE.2013.2

alaprétegben jelzi a tolvajok jelenetét bevezető kórust [„Tolvajok (:kar:)], amely nem kétséges, nem lehetett más mint a Haramják kara. Mivel a premier beszámolói nem említik, Legánÿ arra gondolt, hogy Erkel kórusa a „mindössze 3 előadást megért népszínműhöz a bemutató után készülhetett betétszámnak”.⁵⁶ Véleményem szerint, ha ez a kar elhangzott A kalandorban, akkor erre már a bemutatón sor kerülhetett. Nem csupán azért, mert a cenzori példány ceruzás rendezői bejegyzése és az ügyelőkönyv alaprétegéhez tartozó „kar”-utasítás alapján egyértelműnek vélem, hogy ennek lehetőségéről a próbafolyamat során már tárgyaltak. De erre utal a kórus újabban előkerült másolási számlája is, amelyet Luis Unger kopistának épp 1844. február 24-én, A kalandor bemutatójának napján állítottak ki.⁵⁷ Valószínűnek tartom, hogy az Erkel-betét helyet kapott a darabban, mégsem hallgathatóak el az ellenérvek sem. Zavaró ugyanis, hogy a Haramják karának nyolc oldalas autográf partitúráján megjelenő attribúció („A kalandor bol”) utólagos, idegen kezű bejegyzés, valamint hogy a kórus nemzeti színházi szólamaiban nem szerepel A kalandorra vonatkozó utalás (igaz, semmilyen más darabra sem).⁵⁸ Továbbá nehezen magyarázható meg Erkel apró javítása az autográf partitúra címzésében, ahol az eredetileg elkezdetett Tol[vajok?]-at Haramjak-ra javította. Még ha szinonímákról van is szó, mégis feltűnő, hogy a darab szövegkönyvében haramiák egyáltalán nem szerepelnek, csupán tolvajokról tesz említést a második felvonás személyzetének jegyzéke. Amennyiben a férfikar A kalandorhoz készült volna, esetleg épp a bemutatót követően, amikor a darab szereposztása véglegessé vált, e javításnak nem lett volna értelme. Ugyanakkor az Erkel által szerkesztett népszínművek között van olyan, ahol szerepelnek haramiák, ráadásul lakodalmas népnek álcázva, mégpedig épp a Két pisztoly. Az első felvonást záró ének- és tánctabló a haramiák és a lakodalmas nép megjelenésével indul – közeledtüket Szigligeti fogalmazványa már alaprétegében zenével jelzi –, és ebbe a jelenetbe a lehető legjobban illeszkedett volna az Erkel által megzenésített

„Enni, inni dőzsölgetni gyönyörű mulatság” szövegkezdetű betétszám.⁵⁹ A Két pisztoly szerzői kéziratában és bemutatóra készült szólamanyag-együttesében, illetve cenzori példányában a Haramják karának előadására vonatkozóan ugyan egyetlen utalást sem

56 Vö. Legánÿ mj., 47.

57 Az új darabok vagy felújítások másolási számláit rendszerint a premier napjára datálták. Vö. OSzK Színháztörténeti Tár, NSZ Fond 4/50/1. A számlára Both Magdolna, az OSzK Színháztörténeti Tár munkatársa hívta fel a figyelmemet, akinek ezúton köszönetet mondok.

58 Vö. AU és NSZ (OSzK Zeneműtár, Népszínházi Gyűjtemény 1306).

59 Lásd a bejegyzést Szigligeti Két pisztoly-fogalmazványának alaprétegében (1. felv., 15. jel.): „Távolról dudaszó, melly mindig közeledik”. Vö. alább a Két pisztoly elemzését és a 3.6 fejezetben a darab zeneszámainak incipites jegyzékét. Friedrich Schiller Haramiákjával (1781) a rablótematika a magyar színpadokon is korán népszerűvé vált, és a betyár-romantika még az 1840-es években is jelen volt a Nemzeti Színház színpadán, így tehát egy ilyen tolvaj-kórus felhasználásra számos lehetőség adódhatott. Mégsem valószínű, hogy Erkel kórusát máshol mind e két darab valamelyikében használták volna. Schiller drámájának első magyar nyelvű előadása 1794 Kolozsvár (Tolvajok, Bartsai László fordítása, Kótsi Patkó társulata, egyetlen előadás), majd 1806 Debrecen, 1810 Pest. A Pesti Magyar Színház 1837. szeptember 13-án mutatta be a darabot. Vö. Kerényi, Magyar Színháztörténet 1790–1873, 91., 454.

10.18132/LFZE.2013.2

találunk, de ennek ellenére nem zárható ki, hogy Erkel eredetileg ide szánta a betétszámot – A kalandor bemutatója idején épp a Két pisztoly zenei szerkesztésével foglalkozott –, és ezt, talán mert már készen állt, végül a rendezés átosztotta a pályadíjas Ney darab betétei közé.⁶⁰

A cenzori példány alapján nyilvánvaló, hogy Ney Ferenc ereredetileg cigánybandával,

„hangolyásokkal” vagyis színpadi verklisekkel és hárfásokkal, valamint színpadi fúvósegyüttessel, tábori zenével képzelte el a zenei betétek megoldását. Az első felvonásban hangolyások játsszák a keringőt és a különféle népi táncokat, cigányok húzzák a magyart;

később két hárfás lány lép színre. A második felvonásban cigánybanda kíséri a Fóti dalt, majd a harmadikban ennek párdarabját, a Szózatot. Ugyanitt a táncosok újból „különbféle tánczokat adnak elő”, végül a felvonás záróképében „tábori zenével” szól az elmaradhatatlan Rákóczi-induló „mi közben a háttérben a tüzijáték ég, taps és ujjongás.”⁶¹ A színházi zenekar mellőzésével Ney bizonyára a színmű népies jellegét kívánta erősíteni, mint ahogy azzal is, hogy zenei válogatásába az ellenpontként beiktatott külföldi táncokon kívül kizárólag a nemzeti zene sikerszámait vette fel. A zenét dramaturgiai elemnek szánta, talán még Szigligetinél is szigorúbban. Minden zeneszámot szervesen beleszőtt a darabszövegbe, utalásokkal vezette fel, és tematizálta őket. Kizárólag olyan zeneszámokat (és táncokat) emelt be a darabba, amelyek a nemzeti program megvitatásának apropójául szolgálhattak.

Talán ezért nem kívánt zenét társítani a tolvajok ideológiailag semleges jelenetéhez, vagy Laura imájához. Ezek a darabot rendező Lendvaynak juthattak eszébe, akárcsak a toborzó tánc, amely dramaturgiailag szintén nem ízesül a jelenetbe. A rövid próbafolyamat ideje alatt a rendezés pusztán az új betétek beiktatásával is alaposan felborította Ney alapelképzelését,⁶² azonban feltételezhető, hogy ennél tovább mentek. Ha elfogadjuk, hogy a Haramják kara elhangzott A kalandorban, akkor az sem zárható ki, hogy utolsó pillanatban nemcsak e kórus – és a „melodram” – beiktatásáról döntöttek, hanem ezzel egyidőben, a Ney által javasolt színpadi zenészeket látványelemmé lefokozva, a zenei kíséretet – legalábbis egyes számokban – a színházi zenekarra bízták. Amennyiben ugyanis a második felvonásban Erkel kórusa – és talán a harmadikban az ima-jelenet hangszerkísérete – miatt a színházi zenekar tagjait behívták az előadásra, joggal kételkedhetünk a cenzori példány és az ügyelőkönyv hitelességében, ahol még mindig a Ney által eredetileg javasolt népi Besetzung szerepel.⁶³ A

60 A kéziratok papírja nem segít a datálásban. Mind a Haramják karának szerzői kéziratához és szólamanyagához, mind a Két pisztoly autográf partitúrájához a széles körben elterjedt WELHARTIZ jelzésű vízjeles papírt használták. tánczosok jönnek középre s követik Wildheimék és Czigánybanda”; 2. felv., 7. jel.: „mindenféle nép, fiatalság énekelve a Fóti dalt, Czigányok [...]”; 2. felv., 10. jel.: „Tolvajok (:kar:)”; 3. felv. 7. jel.: „Várhegyi, Fiatalság,

10.18132/LFZE.2013.2

Haramják karának beiktatására a zenekar igénybevétele nélkül nem lett volna értelme – a hely kevésbé igényes megoldásához a vezetőség bőven válogathatott volna a repertoáron bizonyára eleve meglévő hasonló karakterdarabok közül –,⁶⁴ és ha egy egyszerű tolvajkar kedvéért (amelyet ugyan a társulat első karmesterétől kölcsönöztek) jelen voltak a színházi zenekar muzsikusai, nem valószínű, hogy cigánybanda kísérettel szólaltak volna meg a nemzeti zene olyan programdarabjai, amelyek szintén a 2–3. felvonásban kerültek sorra, mint a Fóti dal és a Szózat, vagy a Rákóczi-induló, de akár Bartay igazgató toborzója az első felvonás nyitójelenetéből.

Ney eredeti koncepcióját felülírva a próbák során tehát új helyzet alakulhatott ki. Ez esetben viszont mérlegelnünk kell annak lehetőségét is, hogy Erkel gyors segítsége talán túlment a Haramják karának átadásán, és esetleg A kalandor további betétszámainak kialakításában is szerepet kellett vállalnia. A Fóti dal vonatkozásában ez szinte kizárt.

Vörösmarty 1842-es „nemzeti bordalának” Thern Károly féle megzenésítését 1842.

november 3-án játszották először A peleskei nótárius tündérbohózat egyik nemzeti színházi előadásán – nyilván zenekari kíséretes változatban. Ez a megzenésítés tehát a Nemzeti Színház kottatárában eleve fellelhető volt. Mivel bemutatóját követően Wagner József napokon belül piacra dobta az ének-zongoraletétet – elősegítve ezzel a szöveg és dallam gyorsütemű folklorizálódását –, nem valószínű, hogy Erkel foglalkozott volna a költeménnyel.⁶⁵ A Szózatnál már kevésbé egyértelmű a helyzet. Tudjuk, hogy a rövidebb határidejű Szózat-pályázat 1843. május 10-i eredményhirdetése után alig pár héttel, május 30-án Erkel nyilvánosságra hozta saját változatát.⁶⁶ Szózatának nemzeti színházi bemutatója pozitív fogadtatásra talált (Vörösmarthy például ezt preferálta), miközben Egressy dallamát többen kritizálták. Mégis: A kalandor premiere idején már egy ország énekelte Egressy pályadíjas megzenésítését – melyet Egressy gyakori kisegítőjeként valószínűleg Erkel hangszerelt meg a pályázat számára –, és Ney megfogalmazása is, ahogyan a Szózat elhangzását felvezeti, mintha inkább a folklorizálódott Egressy-megzenésítésre utalna.⁶⁷

Polgárok, Mihályi, Czikornya, Tühegy, Czigányok, szózat után Fürgefi”; 3. felv. 8. jel.: „Bajnoki, Max, Tánczosok, nép, Peczéri, banda / táncz után igen kevéssé homályosul”. Az 1. felv. 3. jel. és 3. felv. 3. jelenethez lásd még 52. és 55. lj. A két hárfás lányt a cenzori példányból húzták. Az ügyelői példányból ők eleve kimaradtak, de a színlapon ennek ellenére szerepelnek. A zenekar igénybevéteteléről utolsó pillanatban dönthettek. Ezzel magyaráznám, hogy míg a Szökött katonát és a Két pisztolyt az 1843-as nemzeti színházi nyitány-pályázat nyertes darabjai vezették be, addig A kalandornál a színlap nem szól nyitányról. Vö. 1., 5. lj.

64 Vö. 55. lj.

65 Az ekkor már népszerű költemény megzenésítésének bevezetésére nem találhattak volna jobb alkalmat és helyszínt a Nemzeti Színház színpadánál, ráadásul a töretlen népszerűségű tündérbohózat zenéjét az 1838-as bemutatóra szintén Thern Károly állította össze. A Fóti dal megzenésítésének körülményeivel legutóbb Sziklavári Károly foglalkozott. Vö. Sziklavári Károly: „Néphimnusz-kísérletek, »nemzeti népdalok« és Szózat-megzenésítések a XIX. század derekán”, in: Bónis Ferenc (szerk.). A nemzeti romantika világából. Budapest:

Püski, 2005. (= Magyar Zenetörténeti Tanulmányok), 21–24.

66 Korábban nem, mivel a pályázat bíráló-választmányának tagjaként ezt nem tehette.

67 Vö. 51. lj, valamint Major mj.2, 21, hivatkozással Hódossy Béla Egressyről írt cikkére (Zeneközlöny, 1938,

10.18132/LFZE.2013.2

Erkel közreműködése tehát elég valószínűtlen, de nem zárható ki sem itt, sem a Rákóczi-indulónál. A Pesti Magyar Színház első karmestereként 1838–1839-ben, mint sokan mások, maga is foglalkozott a dallammal, így az ő – mára elveszett – hangszerelése is elhangozhatott ekkor. De bőven volt választási lehetőség. Himnikus szöveggel társítva, a Rákóczi-indulót énekelte a Pesti Magyar Színház énnekkara 1838-ban többek között A peleskei nótárius fináléjában,⁶⁸ az induló hangszeres változatát pedig rendszeresen játszották ünnepi alkalmakkor. 1839. március 23-án, majd 1840-ben bizonyára első karmestere vezetésével ezzel köszöntötte a zenekar nevenapján Földváry Gábort, a Pesti Magyar Színház igazgatói választmányának elnökét.⁶⁹ Az 1840-es éjjeli zene alkalmával a Bartay vígoperájából kölcsönzött népszerű toborzó társaságában adták elő a Rákóczi-indulót – akárcsak pár évvel később A kalandorban.⁷⁰

december 1., 67.), valamint Bayer József tanulmányára: „A »Szózat« megzenésítése 1843-ban”, Budapesti Szemle, 1913 (35), 22. Ekkor mutatták be Egressy újabb, harmadik Szózat-megzenésítését is, melyet talán szintén Erkel hangszerelt. Erkelhez lásd továbbá Legánÿ mj., 32–33, a datáláshoz Somfai/ Erkel-kéziratok, 106–107.

Egressy műveinek legújabb áttekintését adja Sziklavári Károly: Egressy Béni (Budapest, Mágus kiadó, 2012;

Magyar zeneszerzők) (megjelenés alatt). A Szózat-dallam gyors terjedéséhez lásd Vörösmarty Mihály összes művei, Budapest, Akadémiai kiadó, 1962, 648–651. A teljes pályázati anyagot ismerteti Sziklavári, i.m. 24–34.

68 Vö. Mikusi Balázs, „»Magyarok istene, rontsd a labanc hadát«. Adalékok a Rákóczi-induló befogadástörténetéhez. In Boka László – Földesi Ferenc – Mikusi Balázs: Az identitás forrásai. Hangok, szövegek, gyűjtemények. (Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae – Gondolat kiadó, 2012), 41–61, ide 53.

(Bibiotheca Scientiae & Artis, sorozatszerkesztő Boka László)

69 Az igényes műsor alapján, melyről a Honművész számolt be (1839. március 28.) Legánÿ felveti Erkel szerzőségét. Az est karmestere szerinte nem lehetett más, mint maga Erkel, és Legánÿ ekkor még úgy tudja, Erkel zongorára és zenekarra írt, szintén máig ismeretlen Phantasia és változatok Rákóczy erdélyies nótájára c. műve előtt (bem. 1838. november 30.) a Nemzeti Színház „tagjai semmilyen Rákóczi-motívumos művet nem játszottak” (Legánÿ mj., 24.). Az utóbbi darab feltehetőleg azonos (Major mj.2, 16.) vagy „közel rokona”

(Legánÿ mj., 25.) a zenekari Rákóczi-induló előadását pár nappal követő hangversenyen (1839. március 31.) is szerepelt fantáziának (Phantasia klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themajára).

70 Honművész, 1840. március 29., idézi Legánÿ mj., 24.

A kalandor. Cenzori példány utólagos ceruzás bejegyzéssel. E jelenet elején hangozhatott el a Haramják kara. Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

10.18132/LFZE.2013.2

Debreceni rüpők – A rab – Egy szekrény rejtelme

Az autográfok elemzése A rab és az Egy szekrény rejtelme esetében is számos felismerésre ad módot,⁷¹ melyek alapján felül kell vizsgálnunk Erkelnek a népszínművek terén kifejtett tevékenységéről alkotott eddigi elképzelésünket. A rab partitúráját Legánÿ még nem ismerhette; az csak újabban került elő (újból) az OSZK Zeneműtárának anyagából.⁷² Bár a kottatári katalógus nem tesz erre utalást, a kézirat egyértelműen Erkeltől származó autográf, mely nem csupán A rab zenéjének szerzőségét dönti el egyértelműen, hanem a Debreceni rüpőkét is.⁷³ Ez a partitúra ugyanis, akárcsak az Egy szekrény rejtelmének autográf vezérkönyve olyan idegen kezű szöveges bejegyzéseket és Erkeltől származó, tehát szerzői javításokat tartalmaz, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a két népszínmű összesen hét számát Erkel eredetileg nem ide, hanem Szigligeti csupán egy előadást megért darabjába, a Debreceni rüpőkbe szánta.⁷⁴ E számok szerzői kéziratán a partitúrafejben, valamint az utólag, idegen kéz által bejegyzett – népszínműveknél megszokott módon igen terjedelmesen idézett – végszavakban, dialógusokban a Debreceni rüpők színlapjáról ismert szereplő- és előadónevekkel találkozunk.⁷⁵ A zenei betétek eredeti számozása, valamint a lapszámozás alapján A rab és az Egy szekrény rejtelme szerzői kéziratában a Debreceni rüpők elveszettnek hitt paritúrája mintegy kétharmadrészt rendelkezésünkre áll (a minimum tizenegy számból hét, a legalább harminchat oldalból huszonhét). Ugyanennyivel kevesebb Erkel két előbbi, A rab és az Egy szekrény rejtelmének eredeti anyaga. Ezeket a

In document –MŰHELY (6.8 Művészeti és művelődéstörténeti tudományok: zenetudomány) AZ ERKEL Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori iskola (Pldal 102-0)