A második világháborúban a Horthy-Ma-gyarország hadserege teljesen megsemmisült.
Felszerelése a harctereken pusztult el, szellemét pedig elfújta az új, népi, demokratikus Magyar-ország friss szellője.
Az a körülmény, hogy hadseregünket újból kell megteremteni, a sok nehézségen túl, bizo-nyos előnyöket is jelent a szervezőnek. N e m be-folyásolják a meglevő adottságok, nem kell a szellem* szárnyalását megtörő kompromisszumok-kal számolni, a világháború nagy tanulságait le-vonva a legjobbat, legkorszerűbbet alkothatja.
A kérdés tehát: mit szervezzünk, s hogyan szervezzük? Az elmúlt háború kiértékelése ma még — különösen nálunk — a kezdet kezdetén tart. S az idő sürget. Mindenkinek rendelkezésre kell bocsátania tudását, tapasztalatait, s a véle-mények összevetéséből, nemes párharcából kell kialakulniok azoknak az elveknek, melyek új hadseregünk szervezéséhez az alapot megadják.
Dolgozatom tárgya a nagy kérdésnek egy kicsiny része: szervezzünk-e új honvédségünk-ben hegyi csapatot?
Tudomásom szerint erről még nem volt szó.
Pedig —, amint a továbbiakban ennek bizonyí-tását megkísérlem — érdemes komoly formában foglalkozni a kérdéssel.
*
Valószínűnek tartom, hogy magának a kér-désnek a felvetése is sokakat mosolyra késztet:
hegyi csapat a középhegységgel sem rendelkező
Magyarországon? S valóban első hallásra ön-kéntelenül ez a gondolat ötlik az ember eszébe.
De gondolkozzunk kissé a kérdés felett. A hegyi csapat létjogosultságát két kérdés dönti el:
szükség van-e, helyesebben szükség lesz-e a következő háborúban rá? Lesz-e hegyi csapatra váró feladat, s a feladatot megoldhatjuk-e más eszközökkel?
Az bizonyos, hogy a mai Magyarországon nincs olyan terület, amelyen az adódó harcfel-adatokat egyéb csapataink: gyalogság és gépesí-tett egységek megoldani nem tudnák.
De egy ránkkényszerített háborúban a had-műveleteket nem korlátozhatjuk határainkra, sőt arra kell törekednünk, hogy ellentámadással mielőbb az ellenség területére vigyük át. S itt érkeztünk el a feladott kérdéshez. H a a térképre nézünk, látnunk kell, hogy országunkat minden égtáj felé közép- és magashegység övezi, ahol a harc sajátosságai hegyi kiképzésű és felszere-lésű egységeket követelnek. A felelet tehát: a jövő háborújában szükség lesz hegyi csapatokra is.
A második kérdés: az adódó feladatokat meg tudjuk-e oldani más eszközökkel? A hegyi harc sajátosságaiban járatlanok előtt ez a kérdés könnyűnek látszik: amikor a hegységekhez
érünk, majd rögtönzésekkel .teremtjük meg a lehetőséget a hadműveletek folytatására. Meg is mondják a rögtönzés módját: a járművekből kifogott lovakat felmálházzuk, s kész a
hegyi-S Z Á Z É V E hegyi-S A H O N V É D S É G
Az Országház előtt ad-ták át a főváros dol-gozói az általuk készí-tett zászlót halárvadá-szainknak.
-e le le
csapat. S ott vannak a szállítórepülők is, amelyek biztosítani fogják az utaktól elszakadt egységek utánpótlását. S erőink zömével az utak mentén fogjuk az ellenséget megverni.
A z utolsó kérdésre egyszerű a felelet: bizto-san vereséget fog szenvedni az a hadsereg, amely az ellenséget hegyek között az utakon akarja megverni. Az ellenség biztosan fel fog menni a hegyre, s ha nem akarunk vereséget szenvedni, nekünk is fel kell mennünk. S azé lesz a győze-lem legkedvezőbb előfeltétele, aki az ellenséget megelőzi ebben.
S itt a rögtönzésekkel folytatott hegyiharc egyik legnagyobb problémája: a rögtönzéshez idő kell, méghozzá sok idő. Aki egy rövid szám-vetést végez, vájjon mennyi szállítandó anyaga van egy zászlóaljnak, amit hegyekben csak mál-hásállatokon lehet továbbítani, gyorsan rájön arra, hogy a rögtönzéssel el fogunk késni. (Pél-daképpen álljon itt, hogy egy mozgósított hegyi zászlóalj málhásállatállománya a régi hadsereg-ben 400 körül volt). S honnan vesszük a lova-k a t ? Hiszen gyalogezredeinlova-k vonata a jövőben gépesített lesz. S még ha a szükséges lóállomány rendelkezésünkre is állna, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kocsiból kifogott ló a málha alatt, úttalan terepen napok alatt tönkremegy. Akik a múltban hegyi csapatnál szolgáltak, errevonat-kozóan szerezhettek tapasztalatokat. A málhás-állatot épúgy képezni és edzeni kell, mint az embert, mert amennyire szívós, igénytelen, fára-dalmakat tűrő, terepbíró kellő kiképzés és edzés után, annyira mindennek ellenkezője, ha kiképzés nélkül kerül új feladat elé.
Itt ki kell térnem az ú j hadseregben elter-jedt egyik hibás nézet, a máihásállatokkal szem ben érzett ellenszenvre. Sokan korszerűtlennek,
a gépesítés mai korszakában anakronizmusnak tartják.
Igaz, hogy a síksági harcban a ló ma már
elvesztette jelentőségét, de az is igaz, hogy a technika még nem produkált olyan eszközt, amely a hegyi harcban pótolni tudná. Szeretnék a málhásállat ellenségeitől feleletet kapni arra a kérdésre, hogy milyen eszközzel szállítanák a kocsizható utaktól 10—15 km-re eltávolodó csapat felszerelését és utánpótlását (ez a távol-ság, sőt sokkal nagyobb mindennapos lesz a hegyek között).
Rögtönzésre is szükség lesz a jövő hábo-rúban. Gyalogságunk zömét az Alpokban ví-vandó harcokban képessé kell tenni hegyi há-borúra. D e kézenfekvő, hogy a vezetésnek szük-sége lesz azonnal bevethető hegyi egyszük-ségekre, hogy a hadműveletek folyamatossága s a zö-münk felszerelésének kiegészítésére és átalakí-tására szükséges idő biztosítható legyen. S erre a feladatra csak a békében szervezett, felszerelt
és kiképzett hegyi csapat alkalmas.
Nem állíthatja senki, hogy a hegvi csapat nem korszerű. A hegyek gyorscsapatai ők, akik-nek feladata, hogv a hegyeken át utat törjeakik-nek gépesített egységeinknek.
A szállítógépekkel való utánpótlásra sok szót nem érdemes vesztegetni. Alkalmilag, rövid időre, szükségszerűen megoldhatja az utánpót-lás feladatát, de erre hadműveleteket alapozni nem lehet.
V o n j u k le tehát a tanulságot: hegyi csapatra váró feladat emberi számítás szerint bőségesen lesz a jövő háborúban, s ezt a feladatot csak bé-kében szervezett egységekkel lehet megoldani.
Szándékosan utoljára hagytam azokat a szempontokat, melyek a felvetett kérdés eldönté-sénél nem játszhatnak szerepet, de figyelmen kívül mégsem hagyhatók. Ezek az erkölcsi té-nyezők.
A jövendő háborút valószínűleg a sokszoro-sára növekedett tűzhatás fogja jellemezni. Az
S Z Á Z É V E S A H O N V É D S É G
arcvonalak elvesztik összefüggésüket, kis csopor-tok széttagolt műveletei döntik el az ütközetek sorsát. A vezetés gyakran lesz olyan helyzet-ben, hogy csapatai fölött befolyását időlegesen elveszíti. Annak a félnek oldalán lesz a fölény, amelynek kis egységei tudnak önállóan csele-kedni, s erkölcsi erő, a közösség bajtársias szel-leme, önállóság tekintetében felülmúlják ellen-felüket.
A hegyi csapat kiképzésének és harcmód-jának sajátosságai folytán rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Szervezési egysége a zászló-alj. Az úttalan, erdős hegységben folyó kikép-zés, a nagy területen hézagokkal való alkalma-zás a vezetőt, vezetettet egyaránt önállóságra neveli. A természet erőivel való küzdelem, a téli-nyári kihelyezések alkalmával szabadban táborozás (hegyekben kevés a helység), az erkölcsi erőt növeli. A természet szépségeinek megismerése a hazaszeretetet emeli. Fentiek együttesen az egymásrautaltság, bajtársiasság érzéseit oltják be a hegyi harcosokba: mind olyan tulajdonság, melynek a jövő háborújában az eddiginél is nagyobb jelentőségük lesz, s melyekkel a hegyi csapat szolgálata sajátosságai folytán, a többi testvérfegyvernemét meghaladó mértékben rendelkezik.
H a elfogadjuk a hegyi csapatok szervezésé-nek szükségességét, meg kell vizsgálnunk, hogy kiképzésük országunk mai területén lehetsé ges-e?
Négyéves hegyi kiképzői tapasztalataim alapján feltétlenül ,,igen"-nel kell válaszolnom. A Mátra, Börzsöny, Mecsek alkalmasak arra, ho<ry rajtuk hadihasználható hegyi csapatokat kiké-pezzünk. Ezeknek a csapatoknak természetesen nem lesz gyakorlatuk a sziklamászásban, de az alapok elsajátításával, a hegvi jellegű terep sa-játosságainak ismeretével, hegyi kiképzéssel, kellő edzéssel és megfelelő felszereléssel
megad-Egy részlet a díszfel-vonulásról.
juk nekik a lehetőséget arra, hogy a magashegy-ség se jelentsen részükre leküzdhetetlen aka-dályt.
A hegyi kiképzés elengedhetetlen terepfel-tételei : harckiképzésre, menetgyakorlatra alkal-mas terület, elemi és harcszerű lőtér hegysé-geinkben rendelkezésre állanak. Természetesen csak olyan kiképzői kar végezhet eredményes munkát, amely a szakismeret mellett rendelke-zik kellő rugalmassággal az adódó nehézségek leküzdésére és a kedvező feltételek megterem-tésére.
Itt még megemlíthetem azt is, hogy hegyi zászlóaljaink felállításával megoldódnék egész hadseregünk téli kiképzési és sportlehetőségé nek kérdése (sítáborok).
*
Hegyi csapataink szervezésével kapcsolatban a részletek tárgyalásába ma még nem bocsátkoz-hatunk. Ez a kérdés nagyrészt függvénye gya-logságunk szervezésének, csak azzal kapcsolat-ban lehet beszélni róla. Fegyverzet, felszerelés, kiegészítés, létszám-kérdések mind szoros kap-csolatban vannak új gyalogságunk egészének problémájával. Amikor gyalogságunk szervezésé-nek alapelvei kikristályosodtak, s hegyi csa-pataink szervezése a megvalósulás stádiumába jut, beszélhetünk azokról a speciális szempon-tokról, melyek a hegyi csapat esetében más meg-oldást követelnek.
Altalánosságban azonban beszélhetünk arról, hogv mi az az észszerű keret, mely új hadsere-günkben a hegyi csapat helyét meghatározná.
Tehát: mit szervezzünk?
Azt hiszem, nem lépek le a realitás talajá-ról, ha a jövő magyar hadseregben a hegyi csa-pat keretét 1 hadműveleti egységben: 1 hegyi dandárban (6 zászlóalj) jelölöm meg. Ez az egység a háború esetén reá háruló feladatot meg tudná oldani, s a hadsereg békelétszámában