1. F E J E Z E T . Karolina sógornője.
Széchenyi életében 1814— 1819 közt 4 fordulópontot látunk.
E fordulópontok mindig egv-egy utazásával vannak kapcsolat- bari, még pedig:
1. 1814 novemberi nápolyi,
2. 1815 szeptemberi párizsi es londoni, 3. 1817 májusi milánói és
4. 1818/19-iki keleti utazásával.
Ez utak közül az 1J015 szeptemberi párizsi és londoni uta
zását a külső körülmények szerint akkori hivatása, a katonai kötelesség kívánta. Tény ugyanis, hogy Párizsba jelentkezni ment Schwarzenberg K ároly herceghez, a szövetséges hadak fővezé
S Z É C H E N Y I É L E T E É S M Ű K Ö D É S E cm
réhez, akinek táborkarához volt ismét futártisztnek beosztva.
Az 1815 június 18-iki waterloo-i ütközet után azonban ez a jelentkezés többé-kevésbbé formaság volt, mert a szövetségesek július 7-én már Párizsban voltak s amire Széchenyi jelentkezett1 Párizsban, a táborkarhoz beosztottakat visszahelyezték csapat- testeikhez. Londonba pedig jóbarátainak meglátogatására, angol nyelvi készségének tökéletesítésére, gyakorlati ismeretek szerzé
sére utazott. Már az év elején N ápolyból akart lord Sligo barát
jával Angliába utazni, de megakadályozta ezt Murát nápolyi királynak Ausztria ellen való állásfoglalása, hadakozása és a háborúban Széchenyinek részvétele.
E külső körülmények mellett éppen ezért nagyon felmerül
het az a gondolat, hogy Széchenyi szívesen ment, mert kerülni akarta a Karolinával való találkozást.
A többi három ú tját kizárólag vagy elsősorban a szerelem idézte elő. Nápolyba sógornője: Karolina, Milanóba gróf Saurau Gabriella, keleti útjára pedig sógornőjének húga: lady Meade Selina miatt utazott el, mert Széchenyi akkori életében a fő- rúgó, a sarkaló a szerelem volt.
E korszakban e szerelmei irányítják életét s így mindegyik fontos, de legtovább, egész életére kihatott az első. Sokat írtak e szerelmeiről, de hézagosan, homályosan. Igaz, hogy éppen e szerelmekre vonatkozó sok részlet törölve van naplójában, mégis megmaradt a naplókban és egyéb irataiban annyi, hogy e forduló
pontokat a saját vallomásai alapján megvilágíthassuk és meg
érthessük.
Az első fordulópontot életében, a legkényesebbet, sógornője, Pál bátyjának felesége, Karolina idézte elő! Ezt a kérdést, a Karolina-problémát éppen azért, mert eddig túlságos titok
zatosan kezelték vagy elhallgatták, nem oldották meg s így téves, különösen Széchenyire nézve nem egészen igazságos vélemény fejlődött ki, mert amint az a lappangva terjedő híreknél szokott lenni, mindjobban torzítva került a köztudatba. N agyon elősegí
tette ezt a helyzetet a naplóknak az a kiadása, amelyet Zichy Antal tett közzé az Akadémia megbízásából, továbbá e kérdésről közzétett értekezései, amelyek gondosan kerültek minden kényes
nek látszó boncolgatást, tág teret adva a képzeletnek, a talál
gatásnak.
G róf Széchenyi István ma a magyar nemzeté! A nemzet, a magyar történettudomány tisztán akar látni és tisztán is kell látnia e kérdésben. A z igazság vagy legalább az igazságra való törekvés minden kérdésben a leghelyesebb, a legjobb álláspont.
Széchenyi életének jelentősége és hatása ma olyan, hogy minden igazságot elbír.
1 Szeptemberben.
CIV D R . V IS Z O T A G Y U L A
Kétségtelen, hogy a Karolina-kérdés Széchenyi életében kényes kérdés. Nem annyira Széchenyi akkori életére hatott súlyosan, mint inkább néhány év múlva és azontúl lelkileg és szívbelileg nehéz napjaiban sok-sok lelki gyötrődést okozott neki.
A lelki gyötrődés benne önvádat fejlesztett ki s ez kíséri egész életén át, sőt borús napjaiban mindjobban fejlődik, elhatalmasodik lényén és elősegíti elméje elborulását is.
Karolina neve és emléke élete végéig együtt van vele, össze
szövődik lelki és erkölcsi fejlődésével, sok-sok tettével, ezért is szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, milyen kapcsolatban volt Karolinával s az eddigi homály helyett lássuk, mi felel meg a valóságnak.
A z újabb időben két mű jelent meg s ezek e kérdés tárgya
lását nemcsak megkönnyítik, de szükségessé is teszik.
1 9 ^ b a n jelentek meg Thürheim Lulu osztrák grófnő igen érdekes emléiratai.' Thürheim Lulu, Karolina nagybátyjának sógornője a Karolina-kérdést minden szépítés nélkül, talán a kelleténél nyersebben tárja fel. Ez adatok egy része magyarul is megjelent. ( T örténeti Szemle 1^15. évf. 425. 1.)
E műtől függetlenül csak a legutóbb jelent meg Károlyi Árpád nagybecsű műve: Széchenyi István döblingi hagyatéka2 s ebben K árolyi Árpád Karolinának és néhány más e körhöz tartozó
nak levelei alapján szintén véleményt mond e kérdésben. A két mű véleménye egymással ellenkező, az első Széchenyit bűnösnek tartja, a másik a szerelmet plátóinak. Melyik felel meg az igazságnak? Véleményem szerint egyik sem; Széchenyi nem voll bűnös ugyan, de eljárásában sok oly vonás volt, amiért nem alaptalanul vádolta magát.
A kérdés megértéséhez mindenekelőtt szükséges azonban, hogy legalább is fővonásaiban ismerjük azt a kort, amelyben az megtörtént, továbbá tisztában legyünk az ifjú Széchenyinek jellem
vonásaival és életfelfogásával.
Ausztria akkor már több mint egy évtized óta élet~halál- harcot v ívott Napóleonnal. Napoleon többször legyőzte Ausztriát, 1809-ben már-már az uralkodóház trónfosztásának az eshetősége is kísértett s csak az hárította el, hogy Napoleon rangbeli nőt
1 GrSfiii Lulu Thürheim: Mein Leben. Erinnerung aus österreichs grossor W eit. 1819— 1852. In deutscher Übersetzung, m it einem V orw ort, vier Stamm- tafeln, Anmerkungeii und Personenregister verseheti, herausgegeben von René van R hvn. I — IV. kötet. München 1913. (Denkwürdigkeiten aus A ltösterreich V II., V III., X I. és X I I - kötete). II. kötet 2 7 2 - 2 7 3 . 1.
2 G róf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatékit. Szerkesztette és be
vezetéssel ellátta dr. K á rolyi Árpád. I. kötet. Budapest, 1921. (A M agyarország Ű jabbkori Történetének Forrásai V II. kötete.)
S Z É C H E N V I É L E T E É S M Ű K Ö D É S E CV
akart házastársul s most 1809 után alkalma is nyílott erre és feleségül is kapta I. Ferenc leányát, Mária Lujzát.
Napoleont azonban nyugtalan szelleme, mérhetetlen nagyra- vágyása — mert az egész európai kontinensen akart uralkodni — nem engedte nyugton. A z orosz kudarc után az orosz, osztrák és porosz uralkodók szövetségre léptek, hogy leszámoljanak Napóleonnal. A z 1813-ban lefolyt kemény tusa Napoleont 1814-ben arra kényszerítette, hogy lemondjon trónjáról és meg
elégedjék Elba szigetének szuverén birtoklásával. Erre, az első párizsi béke után a hatalmak 1814 második felében Bécsbe kongresszusra gyűltek egybe, hogy a Napoleon önkényével fel
forgatott területi rendet helyreállítsák.
A történelem azt mutatja, hogy a háborúk nyomán az erkölcsök meglazulása járt. Ez a francia háborúk után is be
következett s annál súlyosabban, mert a francia forradalom előtt és alatt az eszmék szélsőséges, sokszor helytelen értelmezése nemcsak az addig uralkodó eszméket rengették meg, hanem mert a francia főúri és nemesi társadalmat pusztító könnyű erkölcs akkor már a polgárságban, sőt a legalsóbb néprétegekben is el
harapódzott, s ez viszonylag rövid idő alatt történt meg, mivel a zavaros és felfordult politikai viszonyok között borzalmas pusztulás és gyilkolás után úgyszólván átmenet nélkül az ő kezükbe ment át a hatalom.
Viszont a francia eszmék, a francia könnyű erkölcs nagyon hamar elterjedt Európa-szerte. A vallási és társadalmi hitetlen
ség az erkölcsök általános lazulásával járt s a carbonári szellem befészkelődött a lelkekbe. A z egykorú emlékiratok szerint Becs akkor nemcsak a politikai tanácskozásoknak, hanem a mulat
ságoknak, a dőzsöléseknek, szeretkezéseknek is központja és színhelye lett. A z emlékiratok, de Széchenyi naplójának egyes idevonatkozó feljegyzései is azt mutatják, hogy az uralkodók jártak elől a példával. A z orosz cár, a „világfiak nagymestere41, a szépségeknek nevet adott, udvarolt nekik, kalandok után járt, beleavatkozott környezetének kalandjaiba. A többi uralkodó és hercegek nagyobb része hasonlóképen cselekedett. Ezt a példát követte a környezetük, a katonák és diplomaták, ezt a főhivatal
nokok, a főuraic és gazdagok tekintélyes része.
V olt olyan magasállású egyén, akinek nem egy városban volt kedvese, felesége viszont, amikor udvarlója elhagyta, nem rostéit barátnőinek panaszkodni emiatt. Általában a hitvesi hűtlen
ség férfiaknál, nőknél egyaránt lábrakapott, T öbb orosz és más hercegnő háza gyűlőhelye volt a magasrangú kalandvágyó férfiak
nak, de azért a hercegnők éppoly szám ottevő tagjai voltak a társaságnak, mint a legkifogástalanabbak. Természetes, hogy ez a légkör mindenütt, még a legdiszkrétebb női körökben is nyomot
OVI D K. V IS Z O T A G Y U LA
hagyott és hatása még évek múlva is megvolt. Csak így lehet megérteni, hogy Thürheim Lulu grófnő emlékirataiban1 nem res
tell i leírni azt, hogyan szövetkeztek és versengtek ő, Meade
ségéből keletkeztek, amelyeket lelkem az ifjúkorban szítt magába és amelyeket most kellett élveznie. Az atyai tűzhelynél az eré
nyekhez, a jó és keresztény jelszavakhoz, minden szent és jó tiszteletéhez és minden gonosz utálatához szokott lelkem a bűn lehelletétől elsatnyulva érezte magát, az önzés, a becsületesség köpenye alatt lappangó erkölcstelenség, vallástalanság, sőt aljas
ság kihágásai alatt elfulladt, úgy hogy igazi jellegét csak nehezen engedte fölismerni. Ue ne gondoljátok, hogy Bécs akkor rosszabb volt mint más városok, alapjában éppen oly rossz volt, színleg talán még jobb. A lakosok számában voltak nagyérdemű asszonyok és erényes férfiak is, de sem ezek, sem azok azért nem részesültek nagyobb tiszteletben, ellenkezőleg, nem volt meg más előnyük a közbecsülésre, míg a bűnök a többieknél tiszteletet szereztek. . . Becsületes kedélyemnek föl kellett hábo
rodnia, ha hallottam, még jó emberek könnyelmű kijelentéseit, amint a bűnt elnézve az erényen csúfolódtak. Igazságérzetem nagyon megsértődött mindenekelőtt azon, ha ezek az egyének különös házassági felfogását tekintettem, amely a hitvesi hűséget követő férjet kigúnyolta, de azt viszont szigorúan elítélte, aki kacér nejének m egtiltotta, hogy becsületével játsszék.11
Széchenyi István ezt a kort, amelybe a Karolina-időszak is beleesik, 1819-ben3 saját életére visszatekintve szigorúan ugyan, de elég tárgyilagosan jellemzi még önmaga iránt is, ami külö
nösen figyelemre méltó, mert egyébként saját magát ítéli el a legszigorúbban, becsüli le a legjobban. E jellemzése szerint keleti útját 1818-ban teszi meg határkőnek. A z út előtti időszakot, tehát 1814-től 1818-ig, az ostobaságok korszakának nevezi. Élete tudatlanságban telt el, amíg a háborúkból 1814-ben haza nem jött. Hazaérkezte után kezdett csak gondolkodni: a kívüle álló viszonyok világosodni kezdtek eszében, az embereket kezdte megismerni, csak saját magát s azt nem látta, hogy hová vezeti határtalan becsvágya. Erre meggondolatlan, könnyelmű, közben rossz csínyei következnek. Majd Nápolyba utazik s innen vissza
kísérelte, hogy tudatlanságából kikerüljön. Majd szabadságra megy, Bécsbe utazik és belátja, hogy csak a belső nyugalom kívánatos. Meg akar házasodni, de mikor látja, hogy szándéka nem sikerülhet, elhatározza keleti útját.
Már e rövid önjellemzésből is kitűnik négy olyan tulajdon
sága, amelyek életének alakulására hathatósan befolytak; még pedig:
1815 januárjában1 megtekintette egy társával a nápolyi katakombákat. Egy fáklya világítása mellett izgatott képzelettel mentek a föld alá. Itt azután képzeletet képzeletre halmozott.
Abba a helyzetbe képzelte magát, ha földrengés következtében itt az enyészetben egyedül, étíen-szomjan kellene elsenyvednie, majd önmaga megfélemlítésére mindenfélét emlékezetébe idézett, úgyhogy már alig bírta az ottléteit. Mint a hajtóvadászaton dischgratz Alfréd ezredes Párizsban biztosítja, hogy kitűnő ember válhatnék belőle, ha sokat forogna az ő társaságában, mert
CV1II D R . V IS Z O T A G Y U L A múlva a Karolinára való visszaemlékezést a fentiekhez hasonló módon ébren tartsa, részletezze és fokozza, amint azt a későbbi
1818 júliusában3 pedig Paduában olyan szalmakalapja van, hogy a járókelők kellemetlen megbámulását idézi elő.
De tetteiben is nagyon gyakori a különcködés.
1815— 6-iki nápolyi tartózkodása a különcködések sorozata.
Még évek múltán is beszéltek ott csínyeiről és különös viselke
déséről, amint azt 1817-ben1 onnan egyik kapitánytársa hírül , hozza.
Könnyelműségét is feltüntető olyan csínye után, amikor a rábeszélésnek engedve egyik barátját bemutatja annak a hölgy
nek, akinek azelőtt feltűnően udvarolt s ezzel helyzetét eléggé megnehezítette, nevetséges helyzetét így jellem zi:5 Bárki is nevessen rajtam, mint ahogy sok ember N ápolyban kinevetett, főnemességet okolva kijelenti, hogy sokat lárm ázott a becsületes, ostoba stájerekre, de inkább lenne stájer mint olasz dúca. „É n egy
Vagy nem különcködésére, idegességére mutat, amikor Angliá
ból visszajövet1 a hajón nem tudja megvárni a rendes kiszállást, hanem egyik hajóról a másikra ugorva, a vámhivatalnokokat félrelökve nyakánál ragadott egy fiút s azzal futott a calais-i szállóba.
1919-ben2 keleti útjáról való hazatértében nem Nápolyban, hanem a környékén vett lakást s ezt írja: „A z emberek ezt megint különösnek és eredetinek fogják tartani."
Még később is megvolt e tulajdonsága. Jellemző 1821-ben '' Nimsch grófné nyilatkozata. Széchenyi barátjánál, gróf Ester
házy Vincénél érdeklődik irá n ta ; kérdi, mit csinál az amerikai
c) Különcködésével együtt járt könnyelműsége és következet
lensége. Bécsi és nápolyi élete a könnyelműségek és következet
lenségek sorozata. Csak ifjú könnyelműségével menthető, hogy barátai unszolásának engedve m egszólította ’ a színházból ki
jövet azt a bájos és szende, zsenge asszonyt, egy olasz herceg feleségét, akinek sokat udvarolt s akit udvarlásával nem kellemes
* helyzetbe hozott. A herceg úgy tett, mintha nem vette volna észre s ezért azután Széchenyi párbajra is hívta. A párbajból ugyan a herceg gyenge viselkedése miatt nem lett semmi, de Széchenyi még ezt az alkalmat is felhasználta s a nő helyzetét megnehezí
tette, Mindezt csak az ifjú könnyelműségével, meggondolatlan
ságával lehet menteni.
Hasonló helyzetbe hozza e tulajdonsága még ez évben Lon
donban is.fi Itt az orosz követ neje előtt könnyelműségében olyat mond az osztrák követség titkáráról, ami nem fedte teljesen a valót. Amikor azután ez higgadtan helyreigazítja, megsértődik utána kérdőre vonja. A párbajból ugyan semmi sem lesz, de jellemzi Széchenyi gondolkozását az a megjegyzése, hogy nem tudná életét elviselni, amelyet tréfából annyiszor kockáztatott, lneg ha erezné is, hogy egy diplomata neki imponálni tudna.
Könnyelműségét és következetlenségét sokszor beismeri a sorok közt és nyíltan is, sokszor veti önmagának szemére később
e x D lt. V IS Z O T A G Y U L A
is. Igen jellemző 1823-iki bejegyzése.1 Egy nőismerősének, gróf Pálffy Jánosnénak e szavait jegyzi fö l: „É n önt mindig figyelem s nagy örömöm van, ha látom, hogy állhatatos" (következetes).
d) Túlságos nagy v olt önérzete és becsvágya.
Mikor 1815-ben Párizsban herceg Schwarzenberg János tábor
nagy előszobájában sokat kell várakoznia,2 méltatlankodik s azt találja, hogy jöv ő életének sorsa eldült, mert megismerte, mily kevéssé ismerte a világot és mi kell az életben való előhala- dásra; arra a következtetésre jut, hogy meg kell elégednie az életben alárendeltebb szereppel. A z előszobázás egyébként később is nagyon ellenszenves előtte. Egy alkalommal később megtette, hogy Lajos főhercegnél jelentkezett kihallgatásra s mikor fél óra pompájával, különben ambíciója elronthatná. „Isten veled becsvágy, mondja, mely annyira éltetett, minden cselekedetem ezentúl az élvezetre irán yu ljon ; még mindig állás és rang után kapkodjam,
Mind e tulajdonságait élesztette bizonyos fokig kétségtelenül az is, hogy az érzékiség ellen is kellett küzdenie. Am it Falk Miksa, életrajza" Széchenyinek ezen vonásáról mond, nem nagyi- ' tás, az valóság. Zsófia nővére öccsének látogatásakor minden nőcselédet eltávolított, mert István öccsének könnyelmű, csíny
kereső vágya m iatt veszélyben voltak.
Naplójában a törlések egy része kétségkívül érzéki meg
nyilvánulásának emlékeit távolítják el igen helyesen, mert ilynemű
1 N apló 1823 február 9.
rikító gyónásai bizonyára sok igazságtalan következtetésre adná
nak okot.
Egyes célzásaiból, elejtett szavaiból, különösen pedig a harmincas évek-ben feltoluló vádjaiból látjuk, mennyire küzd az érzékiség (Sinnlichkeit) ellen, mennyire hibáztatja magát a múlt ilynemű cselekedeteiért.
Mind e tulajdonságok leginkább az ifjúsággal járnak s amint most is, akkor sem voltak megbocsáthatatlan vonások, sőt mint most is, akkor is gyakran némi érdekességet kölcsönöztek a személynek. Ehhez járult, hogy Széchenyinek sok jó tulajdonsága is volt, s ezek közt a legkiválóbb: pajzánságig menő életvidám
sága. De kellemes társalgó és szórakoztató is volt s amellett hogy önképzéssel sokat tanult, megmaradt szívének bizonyos naivsága, amit sokan félre is magyaráztak. Egy francia tiszt-
Belevegyült a forgatagba, a mulatságokból kivette derekasan a részét, sőt kissé zabolátlan természettel még gúnyolódott is a megcsalt férjeken. A z akkori légkör nagyon lazította az emberek erkölcsi felfogását, lazult Széchenyié is és éppen ebben a kritikus korszakban került közelebbi vonatkozásba Karolina sógornőjével.
Karolina, a kongresszusi szépségek egyike, az orosz cár el
nevezése szerint a kacér szépség (la beauté coquette) volt. Thür- heim Lulu grófnő, rokona így je lle m zi:1 „ A legbájosabb, de egyúttal a legféktelenebb lény volt, aminőt csak látni lehetett.
Holló tollaihoz hasonló fényes fekete, hajzata nagy fürtökben övezte barna, bársonypuha arcát, villogó szemei, rendes finom orra, szép szája és gyöngyfogsora, amely mint a villám úgy ■ m egvilágította könnyen felkelthető kedvetlenségének felhőit, kedves személyének oly bájt. kölcsönöztek, ahogy azt senkinél sem láttam.
Jelleme hasonlított testalkatához, csak inkább ingerlő volt mint.
kellemes. Mint elkényeztetett gyermek nem tűrt ellenmondást és baráton, ellenségen egyaránt uralkodni akart, Meggondolatlansága gyakran sértett, de szíve kitűnő volt és telve nemes, fennkölt érzelmekkel.“
1 II. kötet 271. 1.
CXII D R . V IS Z O T A G Y U L A
A vígkedélyű Széchenyit a családban is mindenki szerette, kedvelte. Pál bátyja legjobb barátja volt. Kedvelte Karolina sógornője is. Igen megható és gyengéd bizonyítéka az a levele, amelyben kéri, hogy annak a napnak emlékére, amelyen a szövet
ségesek Párizsba bevonultak, készíttessen és hozzon számára egy egyszerű kis gyűrűt, szerencsehozó talizmánul, mert az a nap, amelyen a sok gonoszság és öldöklés megszűnik, áldásosabb lesz, mint az alkorán minden jelszavai.
Elképzelhető, hogy Széchenyit a nagy és győzelmes háború
ból hazatérve mily szeretettel fo g a d tá k ! Nimbusszal volt övezve és ez a misztikus, romantikus érzelmektől duzzadó Karolinában az érdeklődést erősen kiváltotta. Széchenyi is erősen hajlott a romantikusságra, olvasmányai is fokozták ezt benne s az érzel
meknek ez a közössége oly helyzetbe sodorta kettejüket, amely a szabad és nem szabad határán volt.
Széchenyi ifjú meggondolatlansággal a kelleténél jobban érdeklődött és foglalk ozott sógornőjével és gyengéd érzelmeket keltett benne életre. E zt bizonyítják Karolina levelei is, amelyek Széchenyi e felírásáva l: „Halálom után elégetendők“ egy csomag
ban voltak lepecsételve döblingi lakásán, de az 1860-iki emléke
zetes házkutatás alkalmával a rendőrségen felbontattak és összes lefoglalt irataival a bécsi volt udvari és házi levéltárba kerültek kiáramló végtelen finom szerelmet? Vannak naplójában oly nyomok, amelyekből arra következtethetünk, hogy igen.
1815 április 1-én ezt jegyzi fe l3 s e sorok sem az előzőkkel, sem a következőkkel nincsenek semminemű összefüggésben: „Isten veled kedvesem, sejtem, hogy nem tudok tovább élni, szívem a
Mikor 1818-ban8 valóban szép költeményét írja Karolinára
1 1. kötet. 142— 3. 1. névtelen szerelemnek dalolva, keblemben a tüzet fellobbanni éreztem."
1819-ben pedig,1 amikor Karolina húgába, Selinába szerelmes és kezét is megkérte, előzetesen felkereste soraival Karolinát, valószínűleg közbenjárását kérve. Karolina azonban késett vála
szával s ekkor így nyilatkozik: „K arolina még válaszként sem ír
Mindezen nyomok mellett azt hiszem, hogy Széchenyiben csak hirtelen feílobbanó és múló érzés keletkezett, nem több a rokonszenvnél, amelyet egy kedves, finomérzésű lény iránt érez
hetünk, csak később e levelek újraolvasásakor érezte, mi sugárzik ki ezekből.
Am ikor 1830-ban2 az akkor is már lepecsételt levélcsomagot felbontotta és Karolina leveleit újra elolvasta, Karolina „leg- gyengédebb levelei11 „ a velőkig megrendítették11. Vissza tudott emlékezni a legapróbb körülményre. Majd újra elolvasva a leveleket ily szavakkal fejezi ki bűnbánó érzelm eit: „Tartalm uk szét dúlta bensőmet. Akkor, amikor Írattak, alig olvastam, nem is értettem meg őket. Ahány szeretetteljes gyengéd kifejezés, meg
annyi tőrszúrás szívemben.11 szorosabb rokonszenv, szeptembertől már Becsben tartózkodtak, mert úgy kívánta a társas élet, hogy a kongresszus örömeiben e helyzetével hozható kapcsolatba. Édes anyja szívreható gondos
kodása meghatotta, fel is jegyezte emlékeztetőül naplójába.
Azt, hogy a kényes helyzetet általánosabb körben
meg-1 N apló meg-18meg-19 augusztus 2.
2 Napló 1830 április 3 és 13.
3 N apló 1814 november 21, 45. 1.
G r ó f Széchenyi István naplói I. kötet. V I I I
C X IV D li. V IS Z O T A G Y U L A
ismerték, elősegítette Széchenyinek meggondolatlansága is, amely körülmény szintén arra vall, hogy Széchenyi érzelmei ezen időben
ismerték, elősegítette Széchenyinek meggondolatlansága is, amely körülmény szintén arra vall, hogy Széchenyi érzelmei ezen időben