1. Olvasmányainak hatása. 2. A m agyarság és a közbirodalom . 3. A hazafias nevelés. 4. Á jö v ő népe, az amerikaiak. 5. Kortársainak felfogása róla ; hazafias
életcélja.
1. A ty ja nevelési elveinek sarkpontja volt a vallásosság mellett az uralkodó iránti engedelmesség és a hazaszeretet. A z élet az első két eszmét illetőleg ezen időszakban sok ellentétes elvet tárt fel előtte addigi meggyőződésével szemben, a haza irányí
tóira és állapotára vonatkozó elveit is támadta, kétségtelen mégis, hogy a haza fogalma még ebben az időben is eléggé érin
tetlen maradt.
A háborúból való hazatérte után megkezdett naplójában idézetei nagyobbrészt hazafias irányúak, pl. öhlenschlager svéd és neihöt k
81(8
hazafias drámájából (A vei und W ahlburg) és De La! (di e Fouqué német k öltő romantikus müveiből (D ér Held des
1 N apló 1819 máj. 618. 1.
N apló 1819 aug. 12, 088. 1.
5 Napló 1819 nov. 5. 705. 1.
x
0X L V I1J D l!. V IS Z O T A G Y U L A
Nordens, Die Fahrten des T h iodolfs). Stael-Holstein francia író nőnek Németországról írt müvéből is nagyobbrészt ily részleteket ta rtott megemlékezésre méltóknak:
„Bécsben azt hiszik, hogy csak franciául beszélni Ízléses dolog, pedig minden ország dicsősége, sőt tetszetős volta is mindig a nemzeti jellegben és szellemben van.“
„E g y ország igazi ereje természetes jellegében van: a kül
föld utánzása bármilyen vonatkozásban is a hazafiságnak hiánya.4'
„A z utánzásban nincs semmi természetesség, semmi élet,“
„ A szellem hiába ítéli meg pártatlanul a szülőföldet, érzel
meink sohasem szabadulnak meg attól, s ha el kell hagynunk a szülőföldet, úgy látszik, mintha létünk gyökereitől volna meg
fosztva: az ember önmaga előtt is idegennek tetszik. A leg
egyszerűbb szokások éppúgy, mint a legbensőbb kapcsolatok, a legfontosabb érdek éppúgy, mint a legcsekélyebb öröm : minden a hazáé volt, mindez nincs többé. Senkit sem találunk, akivel a múltról beszélhetnénk.*'
„Napjainkban csak a nemzeti jellegben van igazi erő.“
A z egyik Hohenlohe-Langenburg herceg hazafias nyilatkozata is mutatja, mily nagyra becsülte ezt az érzést. A zokat a sza
vakat idézi, melyeket ez jegyeséhez, a világon legkedvesebbjéhez intézett, akit mégis a német nép egysége, boldogsága kedvéért képes volna akkor, amikor első gyermekével reményteljes, áldo
zatul kardjával szíven szúrni és a vért a pengén megcsókolni.
Tetszik neki a legyőzött franciák okos hazafisága, ugyan
csak az angol Blake admirális kijelentése, hogy kötelességünk a hazáért harcolni, bármilyen kezekbe is jusson a hatalom, Keleti útjában bálványa az egységes Itáliáért. rajongó Alfieri és lelke
sedik hazafiságtól áthatott tragédiáiért, Gyakran beszél önálló
ságról, függetlenségről és szabadságról, amelyre törekedni akar.
Egy eddig ismeretlen francia írótól idézi valószínűleg azt, hogy
„a szabadság a társadalmi rend első boldogsága, egyedüli dicső
sége: a történelem csak a szabad népek erényeivel van díszítve;
az egyedüli nevek, amelyek századról századra minden nagy lélekben visszhangzanak, azokéi, akik a szabadságot szerették.
Van bennük a szabadság részére külön lelkiismeret éppúgy, mint az erkölcs részére: egy ember sem meri megvallani, hogy a szolga
ságot akarja, egy embert sem lehet vádolni pirulás nélkül".1 Ugyancsak ettől az írótól idézheti azokat a szavakat, amelyekre könnyen rámondhatjuk, hogy Széchenyi hazájára értette, amikor így ír: „E gyáltalán nincs még nemzet (kifejlődve) h— bán, még hosszú szerencsétlenségekre van szükség, hogy ebben az ország
ban közszellem alakuljon, amely rávésse a bátor emberre a maga vonásait és legalább megmutassa neki a kedvező véleményt, hogy
‘ 1817 aug., 185. 1.
kártalanítson a sors csapásaiért. Most oly kevés közöttünk a lelki emelkedettség és a szellembeli igazságosság, hogy nem is remélhetni más sorsot a politikai pályán, mint az irgalmatlan elgáncsolást, ha az ember szerencsétlen, ha pedig hatalmas, akkor a megbecsülés nélküli engedelmességet41. 1
2. Magyar voltáról legelőször 1814-ben‘ nyilatkozik. A zt tartja, hogy a húnok igazi fajából kell származnia, mert Svájc legszebb alpesei közt úgy, mint Italia üde völgyeiben soha sem érez oly melegen, lelkesülten, mint hazájának (itt bizonnyal Magyar- országot érti) pusztaságain, sík felületén. Nem a hegyilakók erénye van eszében, akik inkább a védelemben bátrak és csak bosszúból támadnak, hanem inkább — akár jó vagy rossz tulaj
donság ez — különös szenvedély az elárasztó, pusztító csa
tákra. A ttila számtalan lovasainak egyike, akikkel az országokat elpusztította, ha minden kultúrától és észszerűségtől eltekint,
természetes hangulata, szerint, nagyon boldog ember lehetett.
H azájára vonatkozó megjegyzéseiben nem mindig pontos.
T öbbször határozottan megjelöli M agyarországot, de igen gyakran kétségben vagyunk aziránt, Ausztriát vagy Magyarországot érti-e, igen gyakran határozottan Ausztriát nevezi hazájának; éppígy a legtöbbször azt látjuk szavaiból, hogy magyarnak vallja magát, de nem egyszer osztráknak is.
így pl- kétes, határozottan M agyarországot vagy A usztriát erti-e, amikor Eustacenak O laszországról írt műve nyomán meg
jegyzi," hogy szegény honfitársai az egyedüliek, kik engedték, 1Qgy egész szabadságukat és boldogságukat elvegyék, anélkül hogy a legcsekélyebb ellentállást kifejtették volna, valószínűleg azért, mert közelükben nem láttak leigázott népeket és nem ismerik a szabadság isteni voltát. Vagy Nápolyban honfitársait (akik Ausztria és Magyarország uralkodójával ott tartózkodtak)
°PPoly fiataloknak találja tapasztalatokban és oly öregeknek energiában, mint mikor Bécsben elhagyta ő k e t/ Am ikor haza
térőben Pontebbánál elhagyja az olasz határt és Stájerországba
•l’jt, azt tartja, hogy az olaszoknak jól eshetik, ha stájer földről olaszra lépnek, „m ert mindenki kedvező szemmel tekint hazájára,
^ a rm ü y en jelentéktelen és nevetséges is, míg a mi szemeink l f ^ra csak kancsalítanak“ . ’ Ellenben „a mi osztrák kereske-
e műnkről" beszél Csesmében,“ holott ugyanitt később Magyar- s z a g o t is említi. Amikor a két morva Khewenhüller gróffal
S Z É C H E N Y I É L E T E É S M Ű K Ö D É S E C X L IX
CL 1)1!. V IS Z O T A G Y U L A
Palermóban találkozott, örömüket avval magyarázza, hogy vele mint földijükkel találkoztak a messze idegenben.
Széchenyinek ez az ingadozása az akkori állapotnak, a kiil- és az osztrák felfogásnak megfelelő volt, sőt az aulikus magyarok sem tiltakoztak ez ellen. Ausztria 1804-ben lett e néven császár
sággá. Ismeretlen adat bizonyítja, hogy több magyar aulikus főúr, köztük gróf Széchenyi Ferenc is, 1800 körül tárgyalt az udvarral az alkotmány érdekében s ekkor hajlandók voltak oly alkotmánytervezetet támogatni, hogy minden ország kapjon alkot-, mányt s belügyeire nézve mindegyik önálló legyen, így Magyar- ország is, egyéb tekintetben pedig egységes közös kormány álljon az egész birodalom ólén. Ez a terv nem került ugyan tárgya
lásra, de a valóságban ezt hajtották végre. A z ifjú Széchenyi pedig 1809-ben a katonai pályára lépve ennek az alkotmánynak érvényesülését látta. A katonaságnál — ahol (jobbágyain kívül) csak huszárjai tartották fenn magyar szavát — németül vagy franciául beszélt, A usztriáról, közbirodalom ról, császárról hallott, nem csoda, ha e fogalmak némileg háttérbe szorították, illetőleg magukba foglalták magyarságát. Csak a következő korszakban szabadul meg e felfogástól, ekkor nyomul előtérbe nála magyar érzése, magyar hazája is é6 az 1825-i országgyűlésen már tel
jesen a magyar eszme szolgálatában van, sőt ezen az ország
gyűlésen ő az első, aki a főrendi táblán a latin helyett ma
gyarul tartotta beszédeit.
3. De ezen ingadozása mellett, jobban mondva, ha magyar hazáját az ausztriai közbirodalom keretében látja, ezt a magyár hazát, mint mondja, minden hibájával, hátramaradottsága mellett is szereti, mert mindenki jobb szemmel nézi hazáját, a szülőföldet, mint más o r s z á g o t; szeretné azonban, ha segíthetne hátra- maradottságán.
Már 1814-ben feljegyzi Stael D ’ Allemagne-jából a nép nevelésére vonatkozó azt a mondását, hogy a kormányok a népeknek igazi művelői, az állami nevelés maga azonban bármily jó is, tudományos embereket nevel és nem polgárokat, sem harcosokat, sem államférfiakat. 1816-ban1 úgy látja, hogy a nemzetek hasonlók az emberekhez. Amint az emberek gyermek
éveken át némi tökéletesedésre, kamaszévek után az életbe s itt vagy a tökéletesség felé vagy a romlásba jutnak, így járnak a nemzetek is, csak nagyobb méretben, mert míg az ember életében e szakokat hamar átéli, egy nemzet léte évezredekre, szakai századokra terjednek, a kamaszóvek pl. 300 évig is eltart
hatnak. Ehhez Széchenyi hozzáfűzi, szeretné tudni, hogy mi (a kamaszéveknek) hányadikát éljük.
1 N apló 1816 m árcius 17., 175. 1.
S Z É C H E N Y I É L E T E É S M Ű K Ö D É S E CLI
1819-ben Rousseau Du contrat social-jának olvasása közben1 szintén azt a gondolatot fejezi ki, hogy egy nemzet olyan mint az ember: születik, ifjú évein át a serdült, majd a férfikorba jut, innen az öregségbe és meghal. Egyetlen különbség az, hogy az ember testét halála után férgek eszik meg és léte megszűnik, míg a nemzet túlélt része még sok éven át tengődik.
A hasonlat egyes ember meg nép és nemzet közt megmarad- benne s mint az egyes embernél fontos a nevelés kérdése, külö
nösen fontosnak tartotta azt a nemzeteknél. Valóban minden
korra súlyos gondolatot fejez ki,2 amikor görögországi útjában Egina szigetén eltöpreng azon, hogy a kis sziget mennyi gondot okozott az athenieieknek. „Gyakran ugyanis néhány ember elegendő, hogy egy népet halhatatlan magasságra vigyen, de sokszor ezer esztendő is kevés egy nemzetet oly hangulatba hozni, hogy felemelkedjék és hogy oly férfiakat, amilyenek a görö
göknél voltak, megérthessen és megbecsüljön. Nevelésnek, ízlésnek és divatnak kell egyelőre az embereket arra. a magaslatra vinni, hogy életüket kevésre becsüljék, mert csak az a nemzet emelked- hetik minden más fölé és szabadíthatja meg magát a szolgaság
ból, amely a legnagyobb áldozatot képes hozni a dicsőségért és szabadságért,: a földi boldogságot és az életet,11 A népnek ne
velését oly fontosnak tartja, hogy nevelési rendszerében is fejte
geti. A z t véli,3 hogy egy keletkező népet boldoggá és dicsőség
vágyóvá csak úgy lehet tenni, ha az ország kiváló egyénei a szigorú szokások gyakorlását m utatják és játsszák a. nép előtt;
példát adnak, hogyan mondhatnak le mindenről a világon s hogyan kelljen megvetni minden testi öröm öt, sőt magát az életet, :,Ezek ugyan a világ legostobább chimerái, mondja, bármily szépen hangozzanak is és hasznosak, szükségesek is és bármily lelki megnyugvást és tartósan jóleső érzést, okozzanak is annak
— amire törekedni a célom — , aki meggyőződésből teljesíti, hogy ezen erények felvételével embertársait boldogságukhoz jut
tassa."
Talán a leghatározottabban nyilatkozik e kedves kérdéséről kustace-nak a nápolyiakról szóló véleménye nyomán. Egy nem
zetet4 védelmében naggyá és halhatatlanná csak a nagyobb részének nevelésével lehet. Aki a seregek győzelem ittasságát atta az utóbbi időkben, az be fogja látni, hogy a létét és szabadságát szerető országban az ifjúság nevelésének a haza iránti .élességek tekintetében teljesnek kell lennie. De ez a nevelés, s,|jnos, még név szerint sem ismeretes. Minden társadalmi
rend-1 N apló rend-18rend-19 május, 629.
' N apló 1819 február 6., 5 1 0 - 1 . 1.
Napló 1819 április, 572. 1.
4 N apló 1819 április 9., 5 7 7 - 8 . 1.
hoz tartozónak úgy kellene felnevekednie, hogy szükség esetén képes legyen hazáját védelmezni, de sajnos, erre nem oktatják őket, A fiatal embereket úgy kellene tehát nevelni, hogy kiskoruktól hozzászokjanak, hogy minden szenvedélyüket hazájuk dicsőségé
nek és javának alárendeljék.
4. Érdekes körülmény, hogy nagyon fogékony a régi (róm ai és g örög) nagy nemzetek dicsősége iránt s a jelen nemzetei k özött a legnagyobb lelkesedéssel nyilatkozik az amerikai Egyesült Állam okról, amikor Messinában két hadihajójukat, a hajók alkalm azottait megfigyeli.1 A nagy római birodalomhoz hason:
lítja azzal, hogy a római birodalom kicsiny méretben kezdődött.
Amint az Á zsiából üldözöttek, kalandorok (T rója elvesztése után) hoztak életet Európába, majdnem ugyanezen módon megy Európá
ból át Amerikába a műveltség és tökéletesedés. Amerikában azonban eddig ismeretlen nagy méretben kezdődik minden, azért nőnek oly nagyon hatalomban és műveltségben s az eddig tapasztaltakat és látottakat felülmúlja a mód, amellyel a töké
letesség felé sietnek. Ezért oly hő a kivánsága s ez marad még jó időre azontúl is, — nőismerősei el is nevezik tréfásan amerikai^
nak, — hogy az Egyesült Államokba utazzék, mert a volt országok Egyiptom , G örögország és Róma, a leendő ország pedig nekünk Am erika.2
5. Minthogy Széchenyi hazafias felfogását és egyéb elveit nem
csak naplójába jegyezte, hanem a társaságban is hangoztatta, nem is volt jó híre, állhatatlannak, megbízhatatlannak, túlzónak tartották, mint ez a következő időszakban többször kitűnik.
Ezért írta keleti útja elején,3 hogy ha az ember másoknál mélyebben és körültekintőbben gondolkozik és ehhez még önállósággal, függetlenséggel és szabadsággal is egybekötött úgynevezett eredetiség is járul, akkor sok más országban is félreértik az embert, Ausztriában azonban egyenesen kinevetik és bolondnak tartják.
Eléggé hiú azt gondolni, hogy ez igen sokszor történt meg vele, mert abban az országban, melyben született (bizonyosan A usztriát érti elsősorban), alig van ember, aki az előítéletektől és hamis nézetektől egészen menten itél. Ezért mondja ő maga S cio 4 szép vidékén, hogy hazáját (it t biztosan A usztriát é rti), melyet szeret, de amely őt nagyon határozott nézetei miatt nem használhatja, itt talán elfelejthetné. Ezt azonban csak keserű hangulatában írja, mert gondolatai nagyon gyakran vannak a hazával egybe
kötve. Nem képes attól elvonni semmi sem, még szerelme sem, sőt ez a bánatban csak erősebbé teszi benne a hazafias érzést,
1 N apló 1819 április 9., 589— 90. 1.
N apló 1819 május 9., 612. 1.
3 N a p ló 1818 augusztus 3., 235. 1.
’ N apló 1818 december 4., 457. 1.
G U I D R . V IS Z O T A G Y U L A S Z É C H E N Y I É L E T E É S M Ű K Ö D É S E C L III
Nem tudja elhomályosítani ezt még egyes olvasmánya sem.
Rousseau e tekintetben hírhedt Uu contrat social-jának olvasása után pl. így elmélkedik1 arról, hogy mi a haza. Nem tudom, azt sem tudom megmagyarázni, mi a szerelem és mégis az asz- szonyok iránti érzelem kisebb mint az, amelyet a szent ország, a szabad nép iránt érzünk. Csak azt tudom, hogy a levegő ott jobb, a fák, szántóföldek szebbek s hogy ott minden kedves nekünk ; mindig csak oda kívánkozunk és egyetlen óhajunk, hogy ott éljünk, ott haljunk.
Ha pedig idegen országban halunk meg, könnyebben búcsú
zunk az élettől, ha barátunk megígéri, hogy porladó csontjainkat visszaviszi a hazába: ha nem volt megengedve az életben az ott- lakhatás, legyen megengedve földjében a sír, mert szerette azt minden hibáival.
Csak egy alkalommal, abbeli elkeseredésében, hogy Selina nem lehet az övé, gondol arra, hogy szülei halála után elhagyja ez országot (it t is első sorban A usztriát érti), e szerencsétlen vidéket, csontjai emlékezet nélkül idegen országban is nyugod
hatnak. De ez csak múló, felvillanó ötlet, amelyet csakhamar valódi érzése vált fel, hogy hazájáért, embertársaiért élve meg
mutassa, hogy boldoggá tette volna Selinát s így érdemes is volt reá.
Naplói ékesen bizonyítják már ez időben, hogy a hazafias érzelem, amelyet szerelmei mindig fokoztak, nemesen és tisztán lobogott benne. Egyenesen életcélja közé tartozik a vallás és a tiszta erkölcs ápolása mellett a hazáé is.
Egy nőismerősének szomorú sorsán elmélkedve, már 1818-ban2 azt írja Gabriella iránti meddő szerelmére is célozva, hogy ön
állóságra, függetlenségre és szabadságra fog törekedni a jövőre, mert jobbra született, mint hogy egy nő lábainál elsóhajtozza életét. Elég férfi és büszke, azonkívül gazdag, fiatal, van akarata mindenre, amit egy férfinak vállalni és teljesíteni nem szégyen:
bárcsak lehetne egykor, ha névtelenül és ismeretlenül is, sok embernek boldogságára és vigaszára. Ha ezt megtehetné, buzgón imádkoznék éjjeleken át, hogy a hazára és az emberiségre üdvöt hozó lény lehessen. 1819-ben3 pedig hazatértében Alfieri hazafias
"Témáinak hatása alatt elhatározza, hogy nem fog visszavonulni f^ípolyban, — bár kedves volna az előtte, — mert érzi, hogy tapasztalatai, egészen magára hagyott ifjúsága idővel kifejtendő Imádságával és szorgalmával alkalmassá fogják tenni, hogy sok hátai embert a jobb útra vezessen, boldogabbra, mint amilyenen 0 egyedül és magára hagyatva járt. Virágzó államban a tevéken'
1 N apló 1819 május, 633— 4. 1.
s N apló 1818 aug. 2, 224. 1.
3 Napló 1819 aug. 9, 609. 1.
CL IV D R . V IS Z O T A G Y U L A
polgár élete ugyanis pompás élet, mert minden, amit a hazáért tett, meg van jutalm azva és látja népét boldogságban és más nép felett kiemelkedni. Habár nem ilyen a hazája, hanem szűk, polgárai is gyengék és tudatlanok s ezeket dicsőségre vezetni már nem lehet, maradjanak hát visszavonultságukban boldogok, de menjen a jövő nemzedék egy lépéssel közelebb a világossághoz, hogy Széchenyi István németül és franciául írt, levelezett, olvasott és beszélt szüleivel és testvéreivel, barátaival, de volt nevelőjével is s hogy magyar nyelvi tudását csak jobbágyai és huszárjai tar
Német nyelvű írói művei közt vannak a) költem ények, b) fordí
tások és c) eredeti értekezések és d) egy regén ytervezete.
a) Költem ényei szoros kapcsolatban vannak szerelmeivel és olvasmányaival. Legtartalmasabb, legszebb, igazán önálló becsű legelső költeménye, amelyet Karolinára való visszaemlékezésképpen H18-ban keleti útja elején Olaszországban írt Alfieri drámáinak hatása alatt. A költemény egész berendezése, hangja erre mutat.
Azt, a kérdést veti fel, miért nem jöttek akkor segítségére a képzelődés, azután életének hű kísérője, a szerencsés könnyelmű
ség meg a bosszú istennői, amikor őt (K arolin át) szeretni kényszerült. A képzelődés azt válaszolja: élete álom volt e meg
nevezhetetlen időig, nem ismerte a csendes megelégedettségnek sem örömét, sem fájdalmát, maga volt világa magának, szívében gyermekségének derengő tavasza, ekkor a képzelődés magához vonta és szerelmi lendületet adott neki. Társult a képzelődéssel, s vidám életben, gondtalanul és fájdalmat nem ismerve élt, nyugodtan, amíg ő (K arolin a) nem jött. Ezután csak reá gondolt, reá (a könnyelműségre), többé nem figyelt, elfeledte azonnal tanítását, s már soha sem találkozhatnak. A bosszú istennőinek válasza:
a képzelődés és a könnyelműség magukkal vonták élete tavaszán, elfogulatlanul és öntudatlanul vétkezett rövid örömért., tönkre
tette az ártatlanságot s ezt nem tudja helyrehozni; szeretve volt, miatt egyaránt figyelemreméltó, lendületes és megkapó. Többi költeményei sokkal gyengébbek, csak szárnypróbálgatások. így a Karolinára emlékeztető Wenn alles um mich still ward und finster1 (1818 V III.) és a Gabriella iránti szerelmének hatása alatt készült Wenn des sterbenden Tages letzter SonnenstrahV (1818 V II .), az Einem Kranz habé ich mir geflochten'* (1818 V III.) kezdetű egyaránt bús hangú költeménye. Lelki erjedésének papjaiban 1819 áprilisában szerelmeire való visszaemlékezéssel írta Byron hatása alatt lch wagte einen Blick in mein 1 mieres' kezdetű búskomor költeményét, Selina iránti szerelmének hatása alatt készültek Es gibt Schmerzen, die von Wenigen gekannt '
C L VI D lí. V IS Z O T A G Y U L A
b) Fordításai jelentéktelen kísérletek. Gyakorlatképpen, rész
ben egyik kísérője segítségével egyes részleteket1 lefordított Plató Phaidros-ábél, de ez a fordítás csaknem szóról szóra egyező gróf Stolberg Friedrichnek 1804-ben kiadott fordításával. Lefordította Byron Manfred-jének (I I . f., 1. jel.) 11 sorá t2 is.
c) Sokkal jelentősebbek elmélkedései, illetőleg értekezései. Itt is vannak töredékes kísérletei. Jelentős gondolatokat tartalmaz
nak saját életére, múltjára, jövőjére, követendő céljára vonat
kozó, továbbá vallásos elmélkedései. IL 3. jelzésű jegyzőkönyve (855— 7. 1.) azt mutatja, hogy ily vallásbölcseleti elmélkedésekbe külön is belékezdett. Különös kedvvel foglalkozott azzal a kér
déssel, hogyan hozható kapcsolatba az életbölcseség a lélek töké
letességével. Ehhez a kérdéshez is (Sonderbare Begebenheiten in dem Leben, und die Frage in wie weit die Lebensklugheit mit dér Vollkommenheit dér Seele in Verbindung sein könne) külön kötetben fo g o tt hozzá (I I I . 5. jelzésű), de ez is töredékes maradt.
Töredékes elmélkedése a katonai állapotokról és a harcképességről is (5 9 — 62. 1.), amely sötét képet nyújt a korabeli felszerelés
ről, hadseregszervezetről, de világos képet ad bátorságáról, vak
merőén bátor nézeteiről. Jelentősebb az egyéni és nemzetneve
nak alárendelni tudjunk. A legfontosabbaknak tartja egy vissza
maradt országban, hogy a falusi iskolák jók legyenek, de sajnos, ilyet nem ismer. A z atya helyzete nehéz, hogy meddig tartson a szeretet, hol kezdődjék a szigor. Az egyik apa meg van elé
gedve, ha fia jó keresztény lesz, mással nem törődik, a másik csudaférfit akar nevelni. Minthogy az ifjúkori nevelés a leg
fontosabb, a nevelés módjának megválasztása tekintetében mindent el kell követnünk. Néha a terv kiváló, de a gyermek gyenge tehetségű, sokkal rosszabb azonban az, ha a gyermok kiváló, de hálátlan nevelője iránt. Még ebben az esetben sem szabad azon
ban a nemes tervet feladni, hogy fiatal embertársainkat jólétre segítsük. Meg van elégedve, ha növendéke jó, kedves és testi és szellemi képességeit gyakorolni tudja, mert jobb az emberiségre,
1 202— 3. és 212— 4. I.
nösen az asszonyok iránti kötelességeket, Ezenkívül sok nyelven kell jól beszélnie, írnia, anyanyelvét pedig tökéletesen; a törté
lemi fáradtságot. A gyakorlatoknak megerőltetőknek kell lenniök és az egész testre kell kiterjedniük. Fontos még, hogy az ifjú
lemi fáradtságot. A gyakorlatoknak megerőltetőknek kell lenniök és az egész testre kell kiterjedniük. Fontos még, hogy az ifjú