Mindenek előtt érdemes szólni, ha röviden is, szent László ünnepeinek dátumá
ról. Az „elevatio” napjáról, június 27-ről, illetve annak helytálló voltáról már tárgyaltunk az előzőekben. A liturgikus könyvek túlnyomó részében ezt az ünnepet találjuk meg48. Lényegesen kevesebb helyen fordul elő „depositio”-jának napja, július 2949. Bár szent László halálának napját nem jegyezték föl krónikáink, s így a „depositio” napja is bizonytalan, mégsincs elegendő ok kétségbe vonni a liturgikus könyvekben megőrzött időpont helyes voltát ez utóbbira vonatkozóan50.
Amint a zsolozsma, úgy a mise saját szövegeinek vizsgálatánál is lényegesen kevesebb szövegemlék áll a kutató rendelkezésére, mint például szent István eseté
ben. Elsőnek a könyörgésekről szólva, a zsolozsma végzéséhez szükséges könyvek
ben föllelhető orációkat is számba vesszük.
A Pray kódex az első forrás, ahol két szent László - miséhez találjuk meg a szükséges könyörgéseket, összesen hatot.51
Az MR. 67. jelzetű breviáriumban a 207. folion a Pray kódex első, jellegzetes kollektáját találjuk meg, egy változással csupán. A Pray kódexben szereplő „pro
tectorem” helyett az MR. 67-ben „defensorem” áll. Azonban pótlólag, szép gót betűkkel még egy újabb könyörgést írtak hozzá.
A következő tanú a XIV. század első feléből származó, MR. 133. jelzetű zágrábi misekönyv, amelyben kollektaként már csak az MR. 67-es breviárium utólag beírt könyörgését olvashatjuk, amely lényegében nem, csupán nyelvi csiszoltságában változik. Már Kniewald Károly és Kühár Flóris fölvetették közös tanulmányuk
ban52 a kérdést, mi lehet a legősibb könyörgés időközbeni elhagyásának az oka ? Véleményünk szerint a nagy lovag-király vétkének és bűnbánatának feledésbe merülése volt az ok, mert a kollekta éppen ezekre céloz félreérthetetlenül. Nem lehet általánosítani azonban a kérdéses könyörgés eltűnését, mert az föllelhető az MR. 133-nál később írt könyvekben is53, sőt a premontreiek imádkozzák a XV. század közepén54, felső-Magyarországon a XV. század második felében.55
Feltehetően a szent László alapította zágrábi egyházmegyéből indult ki ez a korrekció, s a C.l.m.ae. 33-as jelzetű kalocsai breviárium is ezt látszik alátámasztani.
(Kalocsa és Zágráb szoros liturgikus kapcsolatban volt a középkor folyamán56.) A fentebb hozott példák alapján viszont világos az is, hogy az első és legősibb könyörgés elhagyása nem vált általánossá országszerte.
A később szerkesztett kollektának újabb variánsát57 találjuk a C.l.m.ae. 395-ös jelzetű XIV. századi missaléban, amely a nyomtatott könyvekben általánossá válik58. A mise 2. és 3. könyörgése változatlanul öröklődik a Pray kódex első könyörgés-sorozatából az említett könyvekben, míg egy domonkos rendi missale függelékben a C.l.m.ae. 395-ös kollektája mellett új secretát és complendát talá
lunk59.
Július 29-re vagyis a „depositio” napjára - amennyiben utalás van - az első könyörgés rendszerint a Pray kódex „alia missa” -jának a kollektája, míg a 2. és 3. könyörgés azonos a június 27-re adott mise megfelelő részeivel60.
A mise egyéb részei általában megegyeznek. Introitusként legelterjedtebb a commune-részből ismert „Os iusti” . A lecke mindenütt Sirák fia könyvének
143
a 47. fejezetéből van: „Dedit Dominus confessionem.. . ” , egy forrás kivételével61.
A graduale általában „Domine prevenisti eum” 62, ez esetben sem hiányzik a va
riáns63.
Az alleluja-versben nagyobb a változatosság, ez lehet akár a commune-részből kölcsönzött, mint az „Iste sanctus”64 vagy „Nihil proficiet” 65, és az „Amavit hunc”66; akár szent István király miséjéből, s csupán a név megváltoztatva.
Ez utóbbira két példát ismerünk:
I. „Sancte rex Ladislae succurre nobis tuis devotis famulis quae de tua semper sollempnitate
gaudeamus.”67 II. „Beatus vir sanctus rex Ladislaus,
qui fulget ut sol in caelo amplectens immortalitatem, gaudet in aeternum in paradiso.”68
A zsolozsma vizsgálatánál szóltunk már a „Salve rex benigne.. . ” kezdetű versről, ami a Patai breviáriumban antifona a Magnificathoz, a Missale Ultramontanorum- ban viszont alleluja-vers.
Az általánosan ismert szekvenciáról e kötetben másutt szó van. Az evangéliumi szakasznál két változat ismeretes:
1. Vigilate quia nescitis69 2. Nemo accendit lucernam70.
Offertorium ének s a communio egyöntetűen a commune-részből van. Az előbbi a „Veritas mea” , ez utóbbi a „Beatus servum” , kivéve a domonkos missalet, ahol áldozásra a „Semel juravi” található.
A szepesi71 és az esztergomi ordinárius72 szerint ezen az ünnepen Credo nincs, s Esztergomban a liturgikus szín zöld szent László ünenpén. Ezzel ellentétben Egerben van Credo, mert a haza pátrónusa László király, s az ünnepi szín arany
sárga73.
Szent László király liturgikus tisztelete így bontakozik ki előttünk az adatok sokaságából a maga változatosságában kisebb részleteket tekintve, ugyanakkor egyöntetűségében a szent király saját szövegeire vonatkozóan a középkori Magyar- ország liturgikus gyakorlata alapján.
JEGYZETEK
1. Dissertatio - historico - critica de Sancto Ladislao Hungariae Rege a Gregorio Pray hungaro presbytero seculari conscripta, Posonii, 1774. 5-15. p.
2. Pray: Dissertatio . . . 5. p.
3. Acta Sanctorum Junii T. V. Venetis, 1744. 315-327. p.
4. Bunyitay Vince: Szent László király emlékezete, Bp., 1892. 38. p.
5. Hermann Egyed: A katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig, München, Aurora könyvek, 1973. 92. p.
6. Horváth János: A Gellért legendák keletkezése és kora; Memoria Saeculorum Hungariae, I., Középkori kútfőink kritikus kérdései, Bp., 1974. 156-158. p.
7. Dictionnaire de théologie catholique; Canonisation címszónál.
Dictionnaire de droit canonique, T. II., col. 12., a cikkely írója R. Naz.
Dictionnaire de Spiritualité, T. II., col. 77-85., a cikkely írója Ludwig Hert- ling.
8. Mansi XIV. Cap. 51., c. 75 = de Consecr. dist. I. Corpora sactorum.
9. Vö. Horváth, i. m. 159. p.
10. Horváth, i. m. uo.
11. Dict. de Spiritualité T. II. 777. c.
12. Horváth, i. m. uo.
13. Dict. de Spiritualité, T. II. 78. c.
14. S. Gauthier de Pontoise, a. D. 1153, Acta Sanctorum, 8. avril, p.763.
15. Mabillon, ASB, IX. 109. p.
16. Horváth, i. m. 160. p.
17. Hildesheimi Szt. Godardnál, Acta Sanctorum, mai, 4, 586. p.
18. Corpus iuris canonici, Decretal, I, III, tit. XLV. c. I.
19. Vö. Dict. de droit can. T. IV., col. 880.
20. Vö. Dict. de droit can. T. II. col. 12.
21. Horváth i. m. p. 158.
22. A latin eredeti: Thomas Spalatensis: Historia Salonitanorum, c. 23. Megjelent Gombos: C atalogus... T. III. p. 2227. nr. 4781.
Szükséges itt korrigálni Horváth J. idézett művét. III. Béla nem III. Incétől, hanem III. Celesztintől (1191-1196) kérte a szentté avatást. Gombos a kérdéses szövegben Ince neve után egy zárójelbe tett fölkiáltójellel jelezte Spalatói
Tamás tévedését.
Vö.: Watterich: Romanorum Pontificium . . . T. II.
23. Gregorius de Chresentiora vonatkozóan lásd Eubel: Hierarchia catholica Medii Aevi, T. I. p. 483. „Bernát Bolognában tanult, így mint az új egyházi kánoni jog ism e rő je ...” (Wehli Tünde: Perugiai Bernát kó d exe... Ars Hungarica 1975/2, p. 205.) a kanonizáció folyamán érvényesíthette jogi
tudá-1 0 Athleta patriae
145
sát. Jelentőségét mutatja, hogy hamarosan, 1198-ban spalotai érseknek jelöli Imre király, egykori neveltje. Ld. G am s: Series episcoporum, p. 420.
24. Pray: Dissertatio. . . p. 8.
25. Bunyitay Vince: Szent László emlékezete, p. 38.
26. Koller József: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, T. I. 394 és 407., 410. kk.
27. Mezey László: A Pray kódex keletkezésének problémái, Magyar Könyvszemle, 1971, 1-24. pp.
28. Balics Lajos: A római Katolikus Egyház története Magyarországban, II. kötet, I. rész, p. 168.
29. Ez utóbbi a helytálló, mert a Váradi regestrumban (341. oklevél) találkozunk Tekus nevével: „Tekus, azon Dénes kézműves fia, ki szent László király testé
nek felemelésekor kinyitotta a sírt, és e tette miatt a legdicsőbb Béla királytól örök szabadságot nyert .. . ” (Gy. Ruitz Izabella fordítása, László király emlé
kezete, Magyar Helikon, 1977, p. 63.) - Az eredeti szöveg: Karácsonyi János - Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba - lajstrom, Bp. 1903, p. 288.
30. Vö. Danielik János: Szent Erzsébet élete, p. 135.
31. Bunyitay Vince: A váradi egyházmegye története, 2. kötet, 60-61. p.
32. Bunyitay, i. m. 62. p.
33. Vö. Documanta artis paulinorum 1. kötet, p. 216.
Nagy Iván: Anjou-kori okmánytár, I. 531-, és 550. p.
Documenta artis paulinorum 2. kötet, p. 309.
34. Bunyitay: Emlékkönyv, p. 48. A monostor a Szent István első vértanú tisztele
tére épített első magyar premontrei egyház volt, a Körös jobb partján.
35. Bunyitay: A váradi káptalan legrégibb statútumai, p. 71.
36. Fejér György: Codex dipl. IX., 1. p. 58.
37. Fejér: Codex dipl. X. 2. p. 286.
38. Fejér: Codex dipl. X. 4. p. 54. és p. 519.
39. Vö. a Legenda 8. fejezetével.
40. Mezey László: Szent István XIII. századi verses históriája, - Magyar Századok Bp. 1948. 41-55. pp.
41. Dreves: Analecta Hymnica T. XXVI. 227-230., Dankó: Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungariae, pp. 175-184.
Legutóbb Dreves alapján Falvy Zoltán: Drei Reimoffizien aus Ungarn und ihre Musik, pp. 43-48.
42. V ö.: Mezey László: Problémák és megoldások a kódexkutatásban, Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve, 1960. p. 159-165.
43. V ö.: Kniewald Károly: A magyar szentek legrégibb zsolozsmái, Theológia, 1943. pp. 229-231.
44. Csanád Béla: Szent István és Szent László középkori zsolozsmái - Kézirat a Bp-i Róm. Kát. Hittudományi Akadémia könyvtárában.
45. Dankó: VH. p. 184. „E Graduali Ecclesiae Patayensis, 1663.”
46. Szentpétery: SRH. II. p. 517.
47. Szentpétery, i. m. uott
48. Összesen 31 kéziratos szerkönyvből ismert. A későbbiekben ez a szám még növekedhet.
49. Radó Libri liturgici. . . alapján 14 liturgikus kódexből ismert.
50. Vö. Kniewald-Kühár: Magyar szentek ünnepei és miséi a Pray kódexben, Pannonhalmi Szemle 1939, p. 16.
51. Az első kollekta-könyörgés tartalmával kapcsolatban ismét Mezey László tanulmányára utalunk.
52. Yö. Kniewald-Kühár: i. m. p. 17.
53. C. 1. m. ae. 91, C. 1. m. ae. 95.
54. Bibi. Univ. Bp.: C. 1. 36, C. 1. 74.
55. C. 1. m. ae. 400.
56. Erről bővebben lásd Mezey László bevezetését a Codex Albensishez.
57. A „gloria immortalitatis sublimasti” helyett „diversis decorasti miraculis” van.
58. Missale Ultramontanorum 1480.
Missale Strigoniense 1484, 1512, 1514.
Missale fratrum heremitarum Ord. diri Pauli 1514.
Missale Zagrabiense 1511.
59. C. 1. m. ae. 318.
60. Pl. Missale Zagrabiense 1511.
Missale fratrum heremitarum, Ord. divi Pauli 1514.
61. Missale Ultramontanorum 1480.
62. Pl. C. 1. m. ae. 95, C. 1. m. ae. 395, Missale Ultramontanorum.
63. C. 1. m. ae. 318.
64. C. 1. m. ae. 95.
65. C. 1. m. ae. 318.
66. C. 1. m. ae. 395.
67. Missale fratrum heremitarum Ord. divi Pauli 1491, 1514.
68. C. 1. m. ae. 95.
69. C. 1. m. ae. 318, C. 1. m. ae. 395, Missale Ultramontanorum, Missale Strigoni
ense 1484.
70. C. 1. m. ae. 95. Missale Strigoniense 1512, Missale fratrum heremitarum Ord.
divi Pauli 1514.
71. Kiadta Dankó VH-ban, Ordinarius Scepusiensis sive Strigoniensis. p. 554.
72. Ordinarius Strig. ex a. 1509.
73. Kandra Kabos: Ordinarius, Eger 1905, p. 157-158.
10*
147