ELŐSZÓ
A szegedi árvíz, mely az Alföld legvirágzóbb városát dönté romba, egyike azon megrázó katasztrófáknak, miket sötét betlíkkel fog följegyezni a történelem.
Illő, hogy mi szemtanúk addig ü:1, míg az árvíz törté-netét a roppant anyaghalmazból gondos kezekkel nyomozva ki a selejtest és a tényeket, mihez hosszabb idő kell, valaki körülményesen megírná, könnyítsük meg feladatát, papírra vetve a benyomásokat, miket reánk tőn a szörnyű veszede-lem, melyben e sorok írója elejétől fogva végig élénk részt vett, vázoljuk nagyban a képet, s a részletek közül azokat, melyek még élénk emlékezetünkben élnek.
De még más célja is van e füzetnek.
Az árvízről, a mentési műveletekről, s általában e bor-zalmas katasztrófáról az időszaki sajtóban annyi ferdítés, annyi téves dolog lett megírva, hogy az érdeklődő, ki a la-pokból olvasta a dolgok állását, sokkal többet most sem tud, mint amikor semmit sem tudott. A fővárosi sajtó a helyi viszonyokat nem ismerő referensei illetéktelen emberek által informáltatva sokszor olyan dolgokról írtak, amiken azok a személyek csodálkoztak legjobban, akikről azok a dolgok írattak. Ilyen a Glück kereskedő és családjának elpusztulása, kiket agyonütött a beszakadó ház, ilyen a zsinagóga össze-omlása stb.
Legjobban jellemzi azonban az állapotokat két epizód.
A március 17-én itt járt király ama szavai:
»A veszély sokkal nagyobb, - mint aminőnek a lapok mondják.«
S Lukács kormánybiztos azon közmegbotránkozást oko-zott, a veszélyt célzatosan kisebbítő jelentése, melyet
őfel-I
VédPkPzés az árvíz ellPn 8zPgc<len: a va,;úli töltés eréísítése
•Az Arany Oroszlánhoz« dmzctt szegedi kávéház egykori épiilelP a századfordulón
II
-~~---;7:~1
<J
,.~".'!
Az elöntött szegedi Belváros látképe
ségének kérdezősködésére adott a halottak számának be-mondásában, midőn azokat hu8zonnégyre tette. De nyomban utol is érte a nemeztB az őfelségét is ámító hivatalnokot, mert egy derék pap rögtön sietett megjegyezni, hogy a veszély
első napján csak ő maga több egyént temetett el.
Ily részint téves, ré"lzint rosszakaratú, részint pedig fé-lénken takaródzó értesítések helyreigazítása szempontjából íratott e néhány ívnyire szorított története Szeged elpusztu-lásának.
Azért pedig oly gyorsan - mert alapos reményünk van hozzá -, hogy ha sokáig késleltetjük, egyszer csak azon vesszük magunkat észre, hogy az elpusztult Szegednek íme már semmi nyoma: egy új, fényesebb emelkedett helyette.
NÉMI ELŐZMÉNYEK
Gróf Széchenyi István lángelméjében támadt először a gondolat, hogy a szép kanyargó Tiszát, mely zúgva, búgva töri szét néha a gátot, szabályozni kellene. Azonban maga sem bízott a Tisza-szabályozás sikerében, 184.6-ban lehozatta Paleocapa Péter velencei mérnököt, ki mint európai tekintély volt ismeretes a vízműépítészet terén. - Paleocapa meg-vizsgálta a szabályozási terveket és műveleteket, s kimondá, hogy a Tisza-szabályozás eddig elfogadott rendszere előbb
utóbb Szegedet öli meg.
E szomorú jóslat lebegett Szeged fölött már harminc-három esztendeje ..
S ez a jóslat teljesedett be rajta, dacára a sok millió forintnak, mely bele lett ásva a Tisza töltéseibe a jobb- és balpartján egyaránt.
Három évvel ezelőtt már komoly veszély fenyegette Szegedet. Harminc év alatt hatalmas töltések készültek a Tisza mellett, melynek 240 mérföldnyi csavargó medre az átmetszések által egy lrnrmadrésszel megrövidült. A természet alkotta nagy medencék, az óriási árterek és öblözetek elzá-rattak a Tiszától. Az áradat, melynek hullámai egykor három hét múlva érték el Szegedet, most ide hömpölyögnek négy nap alatt. A meder eliszapodása [!] folyton nagyobb lőn.
A Felső- és Közép-Tisza szabályozva lévén, az ár
ellenállha-145
talanul mehet Szeged felé, miután az Alsó-Tiszával még négy kanyarulatokkal [!] kell küzdenie. Minél magasabbak let-tek a töltések, annál magasabb lett a Tisza árja.
A legerősebb gát a Tisza felől védi Szegedet. Ezt maga Szeged emelte. S hasonló áttörhetetlen körtöltéssel akarta ma-gát körülvenni az 1876-i vízveszély védelmei után, de a ta-nult, s főleg a hatalmas emberek másképp akarták. Az ő ta-nácsuk abból állott, hogy Algyőn fölül a percsórai gátat kell fölépíteni, mert e gát lesz az, mely megmenti Algyőt, Tápét, Dorozsmát és Szegedet, s ezek húsz négyszög mérföldnyi ha-tárát. Ha pedig a percsómi gát valamikor ketté szakadna, Szegedet megmenti északról a baktói-szilléri töltés, keletről az Alföld - fiumei vasút-töltés, délr<íl pedig a Szent-Mihály-teleki és a Vöröskereszt melletti töltésvonal.
Ez a terv lett elfogadva és létesítve. Ez volt védelmi fegyvere Szegednek, midőn az emelkedő Tisza március első napjaiban fenyegetni kezdte.
KENDE KANUT a percsórai kormánybiztos
Kende Kanut magas, szikár ember, őszülő hajjal és sza-kállal. Prototípje az örök ifjúságnak. Csak valamivel komo-lyabb Beöthy Algernonnál, és csak valamivel kisebb mameluk Horváth Gyulánál.
Kende Kanut fiatal korában kitűnő bánásmódot tanúsí-tott a nők körében és igen ügyesen kucsérozott, eleganciával tudott mulatni a cigánnyal, s ruháit az első szabónál var-ratta.
S ezért lett () percsórai kormánybiztos.
*
Kende különben becsületes ember, s ő maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ő miként jutott a vízműépítészeti tudo-mányhoz. Dehát elvégre is azt gondolta, hogy az úr pokolban is úr, s már az magától beleszületik mindenfele tudományba.
Így fogadta el a percsórai kormánybiztosi hivatalt, hihetőleg
a fizetés kedvéért, s így jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe.
A kormány az első napokban,
*
midőn a Tisza rohamosan áradni kezdett, nagy indolenciát tanúsított. Még Kendét sem küldte le, kinek szavazatára a költségvetés tárgyalásánál szük-sége volt. Ebbeli mulasztását csak az menti, hogy Kende úgy sem értett a dologhoz.Kende iránt, dacára rokonszenves egyéniségének, elejé-
*
től fogva nem volt semmi bizalom, mert dilettantizmusát sem nem volt képes (s dicséretére legyen mondva), sem nem akarta takarni, már pedig éppen a szegedi szójárás szerint »a tanu-latlan doktor kész hóhér«.
SZEGED ELŐBBI FEKVÉSE ÉS HELYZETE
Az Alföld e tősgyökeres magyar városa, a különben 'is lapos vidék egy völgyében terjed el nagy darabon, mintegy hetedfél ezer házzal, s alig van egy-egy pontja, mely magasabb a Tisza vízszínénél, az az áradás pedig, mely a várost meg-kerülte, két lábnyival magasabbra duzzadt föl, mint maga a folyam. A házak legnagyobb része vályog; legföljebb az alját képezi néhány téglasor. Még az erősebb kőházak sincsenek mély alappal építve, még az emeletes házak egy része is pince nélküli, keskeny, alacsony fundamentomon.
Maga a talaj pedig homok, mely átázik, laza lesz és gyor-Han megroskad. A víz eláztat itt mindent. S már azalatt is, míg a víz az Alföld-fiumei vasúti töltésnél ólálkodott, bent a városban fakadó belvizek boríták el a legalacsonyabb pon-tokat.
Szegeden még eddig nem járt a Tisza árja, minélfogva gyarapodott, emelkedett és szépült a derék magyar város;
nemcsak második lett népességre nézve az országban, hanem egyike a legszebbeknek, vagyonos vidék központja, hatalmas kereskedelemmel s olyan élénk iparral, aminő aránylag egy város sem. Azonkívül Szeged volt a magyarság védbástyája, n. nemzetiségi elemek közvetlen szomszédságában.
10* 147
Jegyezzük ide a főbb statisztikai adatokat a »volt«-ról, hogy majdan összehasonlíthassuk a »lesz«-szel. Szeged 70 ezer lakosa közt csak 30 ezernek volt megjelölhető a foglalkozása.
Van 14 OOO vállalkozó, hivatalnok, munkás és mezei gazdá-szattal foglalkozó, 2092 egyén az intelligens osztályhoz sora-kozik, 4768 az iparos létszám, 2000 egyén a kereskedő világ-hoz, 2200 személy háztulajdonosi minőségben van bejegyezve, 3700 személy szolgálattal keresi kenyerét.
Megjelölhetetlen foglalkozásúnak marad tehát negyven-ezer lakos. Mármost milyen foglalkozásnál keressük meg ezek nagyobb részét, ha nem a mezőn, Szeged óriási határában, melynek nagy része kitűnő termőföld, s mely most kevés ki-vétellel a víz alatt van.
Szeged az eddigi árvizek történetében hallatlan számú házat vesztett aránylag. Meg kell azonban a történelmi igaz-ság nevében jegyezni, hogy kivált a külvárosban kevés volt a magasabb értékű ház. Az emeletes házak tekintetében
Sze-ged Magyarországon a hetvenegyedik helyet foglalta el. Vagyo-nosságának három főforrása a kereskedelem, ipar, a mezőgaz
daság és az állattenyésztés. - Ez utóbbi kettő legfőképp.
Szegednek 704 7 lova, 300 szamara, 9000 darab szarvas-marhája, 119 kecskéje, 26 892 db sertés és 1330 kas méhe volt.
(Ez óriási állományból valószínűleg csak igen kevés marad-hatott.)
116 kisebb-nagyobb iparvállalata volt; ebből 4 az élel-mezési, 13 a ruházati, 13 az építészeti, 23 a szövészet- és takács iparra esik, 17 a faiparra, 20 az érciparra, 22 a bőr- és papír-, 3 pedig az 0111.j- és zsfriparra.
Ami Szeged nagyiparát illeti, bírt egy gőzmalommal,
mely egy gőzgéppel 68 OOO mázsa lisztet gyártott, volt egy szeszgyára, melynek gyártmánya 500 OOO akóra rúg, ehhez járul még a tégla-részvénygyár és a gyufagyár, mely 250 mun-kásnak adott kenyeret.
Hitelintézetei közül fölemlítendő: a »Szegedi Kereske-delmi- és Iparbank«, mely 1867-hen alapíttatott 2000 rész-vénnyel s 200 OOO Ft. részvénytőkével, továbbá a kitűnő ügykezelés alatt levő »Kézműves bank« 100 OOO Ft alaptőké
vel, a »Szeged-Csongrádi Takarékpénztár« 19 millió értékkel, a »Szegedi Altalános Takarékpénztár« 80 ezer alaptőke mellett
165 ezer érdekelt betéttel és 178 OOO váltó-tárcával, a »Szegedi Téglagyár Társulat« 120 ezer Ft részvénytőkével, a »Lég-Hzeszvilágítási Társulat«, 310 ezer forint részvénytőkével, s végül a »Gyártelep Részvény Társulat« 500 OOO forint
rész-vénytőkével.
Az Alföld- fiumei vasút Szegeden 241 539 forint bevételt csinál. E bevételből áruszállításra 137 145 forint esik. A Sze-gedre érkező küldemények a két vasúttal 50 OOO tonnát, a hajóval érkezők pedig 60 ezer tonnát képviselnek.
Ezen adatokkal kívántam bemutatni Szegedet mint üzletpiacot, s ezek jellemzik gazdasági fejlettségét is.
HAIW A VÍZZEL
A veszély március l-én lett föltűnőbbé. A Tisza vize majdnem elérte a 25 lábat a 0 fölött. A lakosság, mely eddig a »jam alios vidi ventos« melegítő tudatával látszólagos non chalance-szal nézte a Tisza áradását, meghökkent. A vész-bizottság, mely Taschler főkapitány elnöklete alatt alakult meg, elrendelte a kényszermunkát, a közigazgatási ügykeze-lés a legszükségesebb rendőri teendőket kivéve megszüntettet-vén, a város összes tisztikara a védelmi munkában való
közreműködésre használtatott. Lázas tevékenység folyt min-denütt. Március 2-án 21 darab ponton érkezett le 30 hidász kíséretében.
Ez volt az első jel, mely arra emlékeztetett, hogy hátha ezek a pontonok nemsokára itt fognak átsikamlani Szeged utcái között, hol most mi járunk-kelünk ..
A pontonok, melyek ott állottak a városháza előtt, úgy
tűntek föl, mint megannyi készen álló koporsó. Mintha figyel-meztetnének, hogy: itt temetésre készülnek.
A város borongó hangulatot öltött, dacára a verőfényes
napoknak, melyek ragyogó fényt, tavaszi zománcot öntöttek i:;z0t és megaranyozták az öreg ismerős épületeket ... haláluk
előtt.
Az utcák elvesztették szokott jellegüket; néptelenebbek lettek, s csak siető embereket lehetett látni végig menni; a sétálások megszűntek; még akinek nem volt is dolga, restellte észrevétetni, hogy nincs. A korzó mutatta legjobban a
meg-149
változott képet; ezelőtt rajként hemzsegett rajta a tarkábbnál tarkább közönség, most a verőfény sem csalt ki senkit.
Mintha egyetlenegy ember lett volna az egész város, egyetlenegy ember, akinek valami nagy baja van, aki nem mer mosolyogni, vagy nem tud, mintha egyetlenegy szív lett volna az egész város, melyet összeszorított valami aggodal-mas előérzett. .
Március 4-ig a víz elérte az eddig soha nem tapasztalt magasságot, 25 láb 6 hüvelyket, s ezalatt a Maros is folyton emelkedett, siettetve a katasztrófát. Taschler védbizottsági elnök március 3-án bocsátotta ki elsejét ama kiáltványoknak, melyek a lehető legtapintatlanabbul voltak szerkesztve.
~~ kiáltványban nyugalomra és a rendeletek pontos teljesí-tésére hívja föl a közönséget, jelezve egyszersmind, hogy a percsórai gát esetleges elszakadását ágyúlövés fogja tudtára adni a népnek.
Míg idebent éjjel-nappal hazafias virrasztás címén ülé-sezett a vízvédelmi bizottság a legkülönbözőbb elemekkel föl-eresztve, s more patrio prókátori okoskodásokkal pótolva a szakértelmet s határozva jót, rosszat, addig a percsórai töl-tésen lázas hévvel folyt a munka. A kormánybiztos, Kende Kanut is előballagott valahonnan a tizenkettedik órában, s miután 15 ezer forint erejéig megcsapolta a város pénztárát, s miután a Pallavicini őrgrófra kivetett összeget nem bírta beinkasszálni, a helyszínre utazott erősíteni a töltést, mely ha átszakad, Szeged halálos veszedelemben forog, mert akkor a hátulsó töltések, melyek csak 22 lábnyi magasak, bajosan fognak a vad áradatnak ellenállhatni. Ez volt az általános hit Szegeden, s a percsórai gátba volt vetve minden remény.
S volt remény, dacára Kende Kanut egy hirtelen közfor-galomba jött nyilatkozatának, mely szerint ő nemigen bízik a töltés szilárdságában. E reményt leginkább három kipróbált szegedi ember (akik a »szegedi hősök« nevet is megérdemlik) ottléte támasztotta. Novák József városi ügyész, Váradi Ignác és Szekerke József bizottsági tag dolgoztak ott sza-kadatlan eréllyel. ..
-- Míg azok ott vannak, semmit sem kell félni - mon-dogatták az emberek egymásnak biztatgatólag. - Ösmerik ezek a vizet; és megfogják. Saját testükkel is megfogják.
Én felvidéki ember létemre naivságnak hittem az ilyen beszédet, hogy valaki a vizet megfogná; hiszen nem nyúl az vagy pintyőke, dc végre is ami annyi száz embernek rendü-letlen, habár rusztikus hitét képezi, némi tiszteletre készt, s magam is hinni kezdtem már, hogy addig csakugyan nem jöhet a víz, míg Novák, Vára<Jy és Szckerkc őrzik.
Március 5-én délben az Ujszegcdre közleked6 tiszai hajó-híd, kivált az előrelátó Pillich Kálmán korábbi sürgetésére, nagynchczcn beköttctctt s ezzel erős lélegzetet vett mindenki, mert most már veszély esetére volt egy út, amerre menekülni lehet a népnek. A vízvédelmi bizottság, melyben Taschleren kívül Dáni főispán, Pálfy polgármester, Reizner főjegyző és Zombory tanácsnok vettek kiváló részt, nem sújthatók az önteltség és a hatalommali kacérkodás vádjával. Maga a fő
ispán csak igen csekély hatáskört tartott meg magának, éppen annyit, amennyinek meg bírt felelni, nemkülönben a szerény Pálfy. Csupán Taschler mert többet erejénél. De őt is folyton ellensúlyozta a többiek higgadtsága.
A vízvédelmi bizottság »sanior pars«-a csakhamar magaB-latára emelkedett azon tudatnak, hogy tanácskozása laikus nézetek levében úszik, s megrettent még azon gondolatra is, hogy a saját ambíciója veszélyt hozhasson a váror-;ra, s mihelyt imminensebb lett a veszély, maga kereste meg a kormányt komisszárius kinevezése és szakértő leküldése iránt. Ugyan-csak március 5-én le is jött Boros Frigyes főmérnök, s azontúl élénk részt vett s irányadó volt a vízvédelmi bizottság ülé-seiben.
E napon jött le Lukács György miniszteri tanácsos is, a sunyi természetek szokásával magával hozva zsebében a kormánybiztosi kinevezést és a statáriumot is, anélkül azon-ban, hogy ezt nem tudom miféle magas, csak az ő nagy talen-tuma előtt érthető polititrrhól elárulta volna, eleinte csupán úgy gerálta magát, hogy ő személyes meggyőződést jött sze-rezni a várost fenyegető veszély mérvéről, hogy annak alap-ján a helyzetr61 kimerítő jelentést tehessen a kormánynak.
Már ez együgyű lépése előre vetette árnyékát azon tehetet-len aprólékos és nevetséges taktikának, mellyel a szegény öreg apó nem sok vizet zavart meg, - és azon erélyesség-hiánynak, mely egyrészben Szeged szerencsétlenségének oka.
151
A közvélemény legszívesebben Dánit látta volna kormány-biztosnak, ki ha mint kormányközeg nem bírja is a város
népszerűségét, de mihelyt nagyobb bajok távol lökik a
lát-körből a politikai párttusák lándzsáit, egyszerre a »magáénak<c látja őt minden szegedi ember, s szívesebben engedelmeskedik még kérésének is, mint bármely idegen parancsnak.
E napon nagy mérveket öltött a munka a belső töltéseken is, az államvaspályai töltést ezer meg ezer ember magasította, rajként lepte el a nép. Az általános kényszermunka alól senki sem vonta ki magát; igazságosan volt az fölosztva és minden kivétel nélkül.* Estefelé megtekintettem a munkát, s azon
meggyőz{)désre jutottam, hogy csak 11, szegedi ember tud a töltésen dolgozni. KeJlő felügyelet néfüül is bizonyos össz-hangzatos rendben ment a szakszerfü1éget kívánó munka:
mintha valamennyinek tanult mesten;ége lenne a gátépítés.
- Beleszülettek, mint a, cigány a muz~;ik1:i.b11-mondtam ott valakinek.
- Hátha még 1876-ban és 77-bcn látta volna: akkor még a kisasszonyok is kinn dolgoztak.
- A szobalány meg persze bögrébe hordta utánuk a kávét.
Az általános munkakedvet látva, a hősies védelem a biz-tonság érzetét kölcsönzé a lakosságnak. Záloga volt az a menekvésnek.
Csendes este következett be. A szőke Tisza alig mozdult medrében s egész nap nem áradt semmit. Nyájasan, biztatón csillogott ki széles medréből a partjain hullámzó néptömegre.
Március 5-én este mindenki nyugodtan feküdt le a több napi kimerültség után.
S íme, éjfél után 2 óra 45 perckor két ágyúlövés dörgése riasztotta föl Szeged aluvó népét.
A Tisza átvágta Petresnél a percsórai töltést. A leghatal-masabb kapu megnyílt a rakoncátlan elem ereje előtt ..
Zúgva közeledett hatalmas hullámgyűrűkben, hogy össze-zúzza Szegedet.
*
Még e sorok írója is kirendeltetett, dacára annak, hogy nin·csenek elég érdemei arra, hogy már ily rövid idő alatt honosfttassék.
LUKÁCS GYÖRGY szegedi kormánybizim;
Lukács György 61 éves, de legalább úgy néz ki, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nemrég azt mondta a parlament-ben éppen Lukács kormánybiztosra célozva, hogy ő már 61 évvel is látott nagy dolgokat elkövetni.
Az meglehet. Lukács György miatt azonban bízvást be-húnyva tarthatta egész életében excellenciás szemeit, mert Lukács György már 10 éves korában is túl volt a hatvanegy éven.
Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az
*
emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsét-len, Szeged egy körte miatt lett az.
Homloka magas, de csak a hajdeficit teszi azzá. A feje búbján egy nagy dudorodás van, egy töltés alakú kidomboro-dás fut végig.
Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ili, hogy akinek a fején is ilyen gát van, az lesz a legkülönb ember a szegedi gáton.
Mert hogy mi más incidens folytán küldte Szegedre kommiszárusnak, a nyomozó történelem soha sem fogja ki-süthetni.
Lukács György helyettes államtitkárnak három neveze-
*
tes dolgára fogunk Szegeden emlékezni.
Hogy igen édesdeden és igen sokat alszik. (Tehát jó lelki-ismerete van.)
Hogy igen jó étvággyal bír (tehát még nem is olyan öreg), s hogy igen jól van mindenről értesülve.
Erről őfelsége a király is meggyőződhetett.
Lukács kormánybiztos szerepe tulajdonképpen ott kez-dődött, mikor Herrich kezdett szerepelni. Ők ketten egészítik ki egymást, azzal a különbséggel, hogy Magyarországra nézve sokkal jobb lenne, ha Herrich lenne belügyminiszteri tanácsos, s Lukács a közlekedésügyi, dacára, hogy Herrich sokkal jobban érti a maga szakmáját, mint Lukács Györgyét, Lukács l53
György pedig éppen annyira nem érti a Herrich szakmáját, hogy talán még magáét is jobban.
Hanem hát vannak esetek, amikor még az is baj, ha az ember túlságosan érti a maga dolgát.
Ha Lukácsra nem lehet is ráfogni a lángelmét, az az egy
*
azonban bizonyos, hogy gondos stiliszta.
Ittléte alatt folyton egy plakátot fogalmazott a néphez;
de hát ezen irodalmi remek sehogy sem akart sikerülni. Meg-írta kétszer, meg összetépte. Valami nagyon szépet akart.
Végre is Herrich figyelmeztette:
- Vigyázz Gyurka! Még egy8zcr nyakadon vé8z az a plakát. Eltalálja borítani a víz a várost, 8 nem le8z hova ki-ragasztani.
Ekkor aztán megjelent a plakát utolsó fogalmazványa.
Már csak legyen mégis valami kézzelfogható jele, hogy ő vala-mikor kormánybiztos volt.
Hanem az igaz, hogy nagyszerű i8 volt.
Egész Szeged úgy megijedt a stílusától, hogy nyomban kihurcolkodott.
Bakaynak azonban annyira megtetszett, hogy a poHt-humus makulatúrákat is elvitte és fölolvasta a »ház«-nak.
De már most nem dicsérem tovább. Az a két Tisza dolga.
A VESZÉLY A PITVARBAN Az első nap
A petresi szakadásnak híre, mely 5-én este 10 órakor történt, méltó aggodalomba ejtette az egész várost. Prak-tikus emberek, mint Pillich Kálmán és a percsórai töltéH egyik derék védelmezője: Novák József kimondták, hogy ők nem bíznak többé Szeged megmaradásában. Kivált ez utóbbi nyilatkozata szájról-szájra járt, növelve a rémületet, melyet már maga a tény okozott.
A percsorai vonal, melyen a ·szakadás vagy száz öllel a percsórai kereszttöltés alatt esett, a védgát legerősebb
pontjának tartatott, méltán volt tehát fájdalmas hatása
pontjának tartatott, méltán volt tehát fájdalmas hatása