A sarkadi A dy Endre Kísérleti Középiskolában im m ár a második érettségi vizsga zajlott le, 1993 júniusában, amelyen a fejlesztési program szerint összeállított tananyag tudásáról adtak szám ot a tanulók. Mindkét alkalom m al közepes ered
m ény született, s ezzel egyik érdekelt „fél" sem volt elégedett. Az eredm ények főleg azok várakozásának nem feleltek meg, akik - bár ilyen vagy olyan módon kötődtek a kísérlethez - nem vettek részt a fejlesztési program egészének kidolgozásában, a megvalósítás erőt és akaratot próbáló munkálataiban, s így nem ism erték (nem ismerhették) a folyamatot befolyásoló külső és b e ls ő ténye
zőket; nem élték át (nem élhették át) a kísérlet fennm aradásáért vívott, néha kilátástalannak tűnő, hitet romboló küzdelmet.
Sarkadon tehát nem született csoda, de a sok, a kísérlet céljainak megvalósítását iga
zoló rész-mozzanat, megérdemli a figyelmet, s alapot szolgáltathat a kísérlet eredm é
nyességének és működőképességének a megítéléséhez.
A tanulói teljesítm ények meghatározó okairól és az indulási kö
rülm ényekről
Elemzések egyértelműen kimutatták, hogy nagyon erős az összefüggés a tanulói te l
jesítmények és az alábbi tényezők között: a szülők iskolai végzettsége, általános művelt
sége, kulturális igényszintje: az a „mikro-szubkultúra", amelyben a család tagjainak a kul
túra alapvető értékeihez fűződő viszonya tükröződik; a szülők foglalkozása, a társadalmi munkamegosztásban és a presztizshierarchiában elfoglalt helye; az egyéb családi kö
rülmények, elsősorban a család „összetétele" és a mindennapi élet légköre (meghittség, gondoskodás ¡II. válás, alkoholizmus, félelemkeltés, megalázás stb ); a környezet kultú
rája, a település urbanizáltsági foka, tulajdonképpen az a szociokulturális közeg, am ely
ben a gyermek „alapszocializációja” végbemegy.
Egy-egy középiskola helyzetét, eredményességét az határozza meg, hogy a felsorolt tényezők szempontjából milyen a tanulók összetétele, s az, hogy melyik általános isko
lából és milyen tanulmányi eredménnyel érkeznek. A városi ún. „nagygim názium ok" és a „divatos" szakközépiskolák azért indulhatnak jelentős előnnyel a többi középiskolához képest, mert a túljelentkezés miatt tetszőleges szempontok alapján válogathatnak, s az eredményes előrehaladáshoz kedvező arányokat alakíthatnak ki. A fentiek alapján az is
kolák és az egyes tanulók között is már induláskor kialakulnak a szintkülönbségek, am e
lyek a kérdéskörben kompetens szakemberek álláspontja szerint az oktatás évei alatt lényegében állandósulnak ill. valamelyest növekszenek.
A kikerülhetetlen, objektív „alaphelyzet"(amelyhez minden célkitűzést, feladatot, alap
követelményt és -tevékenységet, a kísérleti részelemet is „igazítani” kell), a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskolában - a megye többi középfokú intézményéhez viszonyítva - hátrányosnak ítélhető. Olyan adatokkal is rendelkezünk, amelyek minden kétséget ki
záróan bizonyítják, hogy az utóbbi években Békés megyében ennek az iskolának a ta nulói indultak ill. indulnak a legkevesebb eséllyel a középiskolai érettségi megszerzése
KÉT SARKADI KÍSÉRLETI ÉVFOLYAM ÚTJA és a sikeres továbbtanulás lehetősége felé. Az értelm iségi és a szellem i foglalkozású szülők aránya itt a legalacsonyabb. Az 1988-as statisztikai adatok szerint a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban a szülők 51%-a, a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépis
kolában 35%-a szellemi munkát végzett. A megyei átlag 26% (a gimnáziumokban 33%, a szakközépiskolákban 22%) volt. Sarkadon ugyanebben az évben (az első kísérleti év
folyam indulásakor) a szülőknek csak 9%-a dolgozott szellem i munkakörben (a gimná
ziumi osztályokban 14%, a szakközépiskolaiban 5%). Még a hozzá „legközelebb" álló (környezetében és tanulói összetételében hasonló) Gyomaendrődön is magasabbak vol
tak az arányok (gimnázium: 24%, szakközépiskola: 8%).
Az első kísérleti évfolyam tanulói 3,9-es, a második évfolyambeliek 4,0-es átlaggal ér
keztek a 8. osztályból. A z is k o la -figyelembe véve vonzáskörzetének szociális és kultu
rális viszonyait - a közepes tanulók felvételét is vállalta. (Ez a kényszerből adódó állapot erősen befolyásolta a kísérlet küldetését, valamint a „kimeneti” eredményeket is.) Az első és a második kísérleti évfolyamra Sarkadról és a vonzáskörzet községeiből, falvaiból irat
koztak be a legtöbben (kb. 80%). A halmozottan hátrányos helyzetű Sarkad, bár a közel
múltban városi rangot kapott, alig-alig emelkedik ki környezetéből, hiszen - hogy csak az egyik legfontosabb tényezőt említsük - nagyon csekély számú értelmiséggel rendel
kezik (száz főből 1,8%). Távolabbi helységekből és a nagyobb városokból a tanulóknak 2 0% -a érkezett, elsősorban azok, akik másod- vagy harmadsorban jelentkezek a sarkadi középiskolába. A tanulók túlnyomó többsége legalább egy szempontból, 30-40 százalé
kuk pedig halmozottan (minimum három „vonatkozásban”) hátrányos helyzetű.
Amikor a nevelőtestület „nekivágott" a kísérletnek, azzal is tisztában volt, hogy az is
kolához „került" gyermekek tanulási tevékenységükben, attitűdjükben, valamint tanul
mányi stratégiájukban elmaradnak a tanulónépesség többségétől. Ön- és pályaism ere
tük kialakulatlan, a jelenből kilépni nem tudnak, még nem váltak sajátjukká a tudatos élet
hez szükséges képességek (mint pl. a választás, a döntés, a helyzetelemzés, az érték
felismerés stb ).
A fejlesztés céljáról és irányáról
A sarkadi középiskola tanárainak és vezetőinek a tények iránti tiszteletből fakadó rea
litásérzékkel (a mindenkori helyzetet rendszeresen kutató munkával elemezve, a tanítá
si-tanulási folyamatot állandó ellenőrzés alatt tartva) szembe kelleti nézniük az adott ál
lapot minden nehézségével, s a fejlesztés feladatait, területeit ebből kiindulva kellett meg
határozniuk.
A kérdés, amelyből a kísérlet egyik legfontosabb célja fogalmazódott meg, így vetődött fel: belenyugodhatnak-e a részvevők abba, hogy a bevezetőben említett környezeti té nyezők fátumként uralkodjanak a tanítási-tanulási folyamaton, és eleve determinálják a gyerm ek tanulmányi eredményét, vagy meggyőződéssel vallják, hogy az iskola még nem használta ki összes lehetőségét ezen a téren, hogy ki lehet munkálni olyan stratégiát, amellyel m egállíthatók a kedvezőtlen folyamatok, ill, mérsékelni lehet a hátrányos hely
zetből adódó káros hatásokat.
A kísérlet irányítói felismerték, hogy a fenti lehetőség az iskola lényegi működéseinek megváltoztatásában rejlik. így lett a fejlesztés egyik célja és egyben iránya is a belső kör
nyezet gyökeres, szervezett és tudatos átalakítása, a szerves fejlődés felerősítése. Bíztak abban, hogy az iskola így eredményesebben áll ellent a körülmények nyomásának, és jobban megvédi tanulóit a nem kívánt hatásoktól.
A négyéves tanítási-tanulási folyam at eredményeiről és jellem ző vonásairól
A tanítási-tanulási folyamat elméleti kidolgozásában a kísérlet irányítói két ciklusban gondolkodtak (1 -2. és 3-4. tanév), más-más célt, feladatot, szerepet és tartalmat tulajdo
nítva egy-egy szakasznak. Az eredmények is határozott választóvonalat „húztak” a cik
lusok között. Az első ciklus volt a „mozgalmasabb", a második - az érettségire való fel
készülés jegyében - nyugodtan, nagyobb megrázkódtatások nélkül zajlott le. Ez is indo
kolja, hogy csak az elsőről írunk részletesebben.
Az első ciklus eredményei
Az első kísérleti évfolyam első tanévében gyors polarizálódást figyelhettünk meg a ta nulók között a szülők iskolázottsági szintjének különbségei és a foglalkozási csoportjai szerint. Különösen a segédmunkások és a csak általános iskolát végzett szülők gyerm e
kei maradtak le vagy nem feleltek meg a követelményeknek, valamint azok, akik nagyon rossz családi körülmények között éltek.
A második tanévben viszont örvendetes változások következtek be. Ezek közül itt most kettőt emelünk ki:
A tanulmányi színvonal egyenletesen és általánosan - a szociokulturális tényezők ha
tásaitól függetlenül - emelkedett az első tanévhez képest. A tanulmányi eredmények emelkedése mellett csökkentek a különbségek, és az előző tanévi eltérő eredm ények közeledtek egymáshoz.
Példánkban figyeljük meg, hogy a két gimnáziumi osztály (B és C) közül a „C" össze
tétele - a legerősebben ható külső tényezők szerint - mennyire kedvezőtlenebb volt, mint a „B" osztályé:
B C
Az apa seqédm unkás vaqy betanított munkás: 19% 30%
Az apa csak általános iskolát véqzett: 6% 24%
A tanulók közül ]ó családi körülmények között él: 83% 50%
Mindkét osztály 4,0 tanulmányi átlagott hozott az általános iskolából. Azonos szintről indultak tehát. Az első tanév végén mégis jelentősen eltértek eredményeik (a „B" javára).
A ciklus végére viszont minimálisra csökkent a két osztály közötti különbség:
Első tanév M ásodik tanév
B C B C
Dicséretet kapott 57% 48% 39% 38%
Meqfelelt: 23% 21% 54% 54%
Nem felelt meq: 20% 31% 7% 8%
Lem orzsolódott:
l--- —, " : r ; - i 7% ■ 14% 4% 4%
A második kísérleti évfolyam első ciklusa jelentősen különbözött az elsőtől. Itt a polarizálódási folyamat az egész cikluson át tartott, s az volt a jellemzője, hogy - ellentétben az első évfolyammal, ahol az első tanévben estek ki sokan - a második tanévben nőtt meg a lemorzsolódottak aránya
A sarkadi kísérlet indulási évétől egy másik Békés megyei középiskola ún. „kontroli
évfolyamának" néhány eredménye is rendelkezésre áll. így összehasonlíthatjuk az első ciklus végi lem orzsolódási százalékarányokat. A 2. táblázat adatai szembetűnő
különb-Lemorzsolódás az első ciklusban
Az apa foqlalkozási kateqóriáia Sarkadi középiskola „Kontroll évfo lyam"
I évf II. évf.
Értelmiséqi ill. eqyéb szellemi dolqozó 23% 14% 6%
Szakm unkás 21% 28% 40% (!)
Seqédmunkás, betanított munkás 25% 16% 37%
M ezőqazdasáqi fizikai dolqozó 33% 25% 67% (!)
„Eqyéb" foqlalkozáa kateqória 18% 24% 53% (!)
Átlaq-százalékok 19% 22% 36% (!)
KÉT SARKADI KÍSÉRLETI ÉVFOLYAM ÚTJA ségeket regisztrálnak: Sarkadon sokkal alacsonyabb a lemorzsolódási arány; a kimara
dottak - az egyes foglalkozási kategóriák között - a kísérleti évfolyamokon sokkal egyen
letesebben oszlanak meg.
Az érettségi vizsgák eredményeiről annyit mondhatunk, hogy a két kísérleti évfolyamon a beiratkozott tanulók 76%-a jutott el az érettségire (az első évjáratból 74%, a másodikon 78%).
A sarkadi iskolakísérlet „eredményességi m utatói”
és a tanítási-tanulási folyamat néhány tanulsága
Tekintve, hogy egy kiérleletlen folyamatról van szó, itt és most csakis a „kimutatható"
eredm ényeket ismertetjük. Sok, már észlelhető kedvező jelenségről azért nem írunk, mert még további megerősítésre szorulnak.
Tények, adatok, eredmények a második kísérleti évjáratban
Tények, adatok, eredm ények
Postaforg
szakközép Gimnázium Évfolyam
„A” "B" "C” ”B V C "
együtt Az ált iskolából hozott tanulmányi
átlagok: 4 3,9 4,1 4 4
Dicséretet kapott az első ciklus
véqón: 14 28 29 29 24
Nem felelt m eg a követelm ények
nek az első ciklus véqén: 12 31 22 26 21
Lem orzsolódott az érettségi vizs
g á k .) 10 33 26 29 22
Az é re ttsé gi e re d m é nyei
- százalékos": 81,8 83,3 79,2 81,2 81,4
- tanulmányi átlaq 3,28 3,53 3,12 3,31 3,30
- jeles eredmény: 3 fő 5 fő 1 fő 6 fő 9 fő
- figyelemre méltó
e re d m é n y ": 29% 43% 19% 30% 30%
- dicséret: 42% 50% 44% 47% 45%
- nem felelt meg: 3 fő 0 fő 2 fő 2 fő 5 fő
‘ A feleletek értékelése a következőképpen történt A jelölt m egfelelt az érettségi követelm é
nyeinek, ha 53-100% kozott teljesített Ezen belül /eles (5) eredm ényt ért el, ha 95-100, jó t (4), ha 84-94, közepeset (3), ha 65-83, elégségest (2), ha 53-64 százalék-pontot kapott Az 53 százalék alattiak m egism ételhetik az érettségi vizsgát
*' Ide soroltuk a jeleseket és azokat a jó eredm ényt elérőket (84-94), akik legalább egy é re tt
ségi tárgyból dicséretet érdem eltek (a dicséret kritériuma: 100%-os teljesítés).
Tények, adatok, eredmények a második kísérleti évfolyamon Az apák (gondviselők)
kategorizálás különböző szem pontok szerint
Á ltalá
nos isko
lai tanul
mányi átlag
A ciklus végén Az érettségi erdm ényei dicsére
tet ka pott
%
nem fe lelt meg
%
százalé
kos átlag tanul
mányi átlag
jeles (fő)
nem fe lelt meg
(fő)
Az apa értelmiségi 4.4 72 14 88,8 3,83 2 0
Az apa legmagasabb iskolai végzettsége;
gim názium, illetve szakközépiskola
4.2 28 14 82,6 3,43 2 0
Az apa csak általános
iskolát véqzett 3,8 20 20 81,7 3,32 2 1
Az apa felsőfokú vé g zettség nélküli szel
lemi dolqozó
4 23 15 81,6 3,36 0 0
Az apa szakm unkás 3,6 22 24 81,3 3,18 4 4
Az apa segédmunkás,
betanított m unkás 3,8 23 16 80,9 3,39 3 1
Az apa m ezőgazdasá-
qi fizikai dolqozó 4,2 0 25 77,9 3,50 0 0
Az apa az „egyéb" ka
tegóriához tartozik 4,1 16 26 79,8 3,14 0 0
Átlagok: 4 24 21 81,4 3,30 9
5
A lemorzsolódás mértéke (22%) az országos átlaghoz (20%) közelít. Ez a tény, tekin
tettel az iskola és a tanulók már vázolt körülményeire, valamint a „kontroli-évfolyam" m a
gas lemorzsolódási százalékára (36%), a kísérlet eredm ényességének egyik legbizto
sabb mutatója. Ezt a megállapítást alátámasztja a kezdeti és a befejező időszakban (az induláskor és az érettségin) a szülők iskolázottsági és foglalkozási kategóriáiban mért létszám-arányok összehasonlítása is, ugyanis ezek az arányok nem sokat változtak a négy év alatt. Csekély mértékben emelkedett azoknak a tanulóknak az aránya, akiknek szülei középiskolát végeztek (28%-ról 32%-ra), vagy felsőfokú végzettség nélkül szellemi munkakörben dolgoznak (1 1%-ról, 1 2%-ra), illetve azoknak is, akiknek szülei a foglalko
zási presztízshierarchia alján foglalnak helyet: segédmunkások, betanított munkások, mezőgazdasági fizikai dolgozók (27%-ról 29%-ra). Nem változott az arány az értelmiségi (6% - 6%) és a csak általános iskolát végzett szülők gyermekeinél (24% - 24%). Romlott a létszám-aránya a szakmunkások gyermekeinek (42%-ról 39%-ra) és ott, ahol az apa az „egyéb” kategóriába tartozik (17%-ról 16%-ra).
A négy év folyamán megállták a helyüket az alacsony iskolázottságú szülők gyermekei.
3,8-del érkeztek, ennek ellenére legtöbb „mutatójuk'’ megegyezik az átlaggal, illetve közel áll ahhoz. Lemorzsolódási arányuk 22%-os. Örvendetes, hogy míg az első ciklus végi eredményeik kevéssel az átlag alatt voltak, az érettségi vizsgán már a fölött szerepeltek.
A kétkezi munkások gyerm ekei sem vallottak szégyent. 25%-uk morzsolódott le, ez tulajdonképpen „arányos" a hozott gyengébb tanulmányi eredménnyel (3,7). Létszám arányuk összességében csak egy százalékkal csökkent (69-ről 6 8-ra). Az érettségi vizs
gán a legjobbak között legalább olyan arányban vannak jelen, mint amilyen arányt kép
viselnek az évfolyamon. Külön feltűnik a segédmunkások gyerm ekeinek középiskolai te l
jesítménye. 3,8-del érkeztek, de már az első ciklus végén az átlag fölött teljesítettek, főleg ami a lemorzsolódás mértékét (16%) és a „nem feleltek meg" arányát (16%) illeti. Érett
ségi eredményük átlagos.
Külön kell szólni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókról (a második évfolyam ta nulóinak 41%-a tartozott közéjük). Átlag alatti eredménnyel érkeztek az első osztályba (3,8), de ez az újabb (a többit tetéző) hátrány - a középiskolában elért eredmények közül - csupán a lemorzsolódásban mutatkozott meg (27%). Ez az arány a vártnál alacso
KÉT SARKADI KÍSÉRLETI ÉVFOLYAM ÚTJA nyabb, vélem ényünk szerint az iskola megtartó képességét bizonyítja. A többi eredm é
nyük (az első ciklus végi dicséretek, a „nem felelt meg” aránya, az érettségin kapott osz
tályzatok) pontosan megegyezik az évfolyam-átlaggal, és megközelíti a szellemi dolgo
zók gyerm ekeinek teljesítményét.
Kik azok a tanulók, akikkel eddig nem „boldogult" a kísérleti iskola? Elsősorban azok, akik az általános iskolából közepessel érkeztek, illetve akik az első kísérleti évfolyamon az első osztályban nem feleltek meg, és a második évjárattal újrakezdték a tanulást.
Ö sszegezve: a vizsgált évfolyamok eredményei a második tanévtől kezdve jobbak vol
tak annál, mint amit a vonatkozó szakirodalom és a körülmények ismeretében „statiszti
kailag" várni lehetett. Ez annak tulajdonítható, hogy a külső környezet és a családi körül
mények befolyásolhatatlannak hitt hatásmechanizmusának hatékonysága a négy év alatt lelassult, majd megállt (a második tanév végi állapot „konzerválódott", illetve a ked
vezőbb jelenségek kerültek túlsúlyba). Eközben a kísérlet irányítói és a nevelői kollektíva által kialakított belső mechanizmus egyre erősebb befolyást gyakorolt az iskolai folyam a
tokra.
Annak ellenére, hogy az intenzív iskolafejlesztés folyamata kedvezőnek egyáltalán nem mondható körülmények között, sok hibával, előre fel nem ismerhető gátló tényező
vel, sőt néha kudarccal volt terhes, az iskolakísérlet közössége úgy érzi, tevékenysége nem volt hiábavaló. Az iskola tanárai és vezetői szerint a kezdeti eredmények alapján a kísérlet hosszabb távon is megérdemelné az anyagi és erkölcsi megbecsülést. Úgy gon
dolják, hogy ebben a hátrányos helyzetű „régióban" ez mindnyájuk (tanulók, tanárok, szü
lők) érdeke lenne. Meggyőződésük, hogy az intenzív iskolafejlesztés további támogatása nemcsak a város és a megye, hanem egész oktatásügyünk javát is szolgálná.
Erdély dicsőségéről 425 év távlatából
Id. NYIREDY SZABOLCS
Török Tamás em lékének Bár családom Székelyföldről származik, magam m ár Budapesten születtem az első világháború után. így az elemi iskolától az egyetemig bezárólag minden tanulmányomat fővárosunkban végeztem. Nagyon szerettem a történelmet, de emlékezetem szerint - s ebben több kortársam is megerősített - soha egyetlen szót sem hallottunk történelemórákon „ Tordá"-ról, vagyis a vallásszabadság g o n dolatának és törvénybe iktatásának m agyar földön való megszületéséről. Ebben feltehetően kulcsszerepe volt az akkori Magyarország hivatalos történelm ét fém je lz ő Hóman-Szekfű-féle Magyar Történet cím ű munkának, mely szerint „hiába szólt az ediktum a türelemről, ha hatása olyan rövid életű volt, hogy életre kelte után néhány évvel kemény megtorlásokat hoztak vallási ügyekben. (...) A z edik- tum ot Szekfű rossz példát adó lázadásnak tekintette az »Istentől rendelt hatalom ellen« (...); eléggé egyértelműen elítélte és kicsinyítette jelentőségét" - am int Török Tamás Torda cím ű írásában a Hitelben (1993/3. sz.) kifejti
Gondolkozzunk csak el egy kicsit: Az 1848/49-es, vagy az 1956-os forradalom és sza
badságharc elhallgatása, meg nem történtnek tekintése indokolt lett volna, illetve lenne csak azért, mert utánuk - reakcióként - a megtorlás esztendei következtek7
Kétségtelen, hogy az 1986-ban megjelent háromkötetes Erdély története című munka új fezetetet nyitott az Erdéllyel kapcsolatos történelem, kutatási eredmények, valamint értékelések rögzítésében. De az elhallgatás bűvköréből még ez a munka sem tudott ki
lépni: Amikor 1987. február 12-én a Kossuth Klubban tartott eszmecsere során kifejtettük, hogy hiányoljuk az 1568-as tordai országgyűlés ismertetését, a fejezet írójától azt a v á laszt kaptuk, hogy „az 1548-ban megszületett törvényt ítélte kiemelendőnek, mely elő
ször foglalkozott a vallási megosztottság jelenségével, s azt szentesítette". A mű 1989- ben ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent - rövidített - átdolgozása (Erdély rövid története) pótolta az említett hiányosságokat. A Művelődés és reformáció.
A vallási türelem című fejezetéből idézünk:
„Az 1560-as évek végére tehát Erdély vallási viszonyai igencsak szokatlan képet mu
tatnak: három protestáns felekezet is létezik benne, sőt a katolicizmus sem tűnt el telje
sen: a csiki és háromszéki székelyek, valamint a Részek nemességének egy része mind
végig megmaradt ősei hitén. A románok többsége pedig megmaradt ortodoxnak.
Erdélyi sajtáság, hogy itt szervezett vallásüldözésre gyakorlatilag sosem került sor A katolikusnak maradt öreg János király (Szapolyai János - a szerk.) egyfajta bölcs türe
lemmel viselkedett hittételek fölött marakodó papja iránt. György barátot nyersebb term é
szete nagy ritkán erőszakos cselekedetekre is ragadta, s ő hozatta az utolsó, a vallási újításokat eltiltó törvényt is (1545). Az 1548-as tordai országgyűlés azonban már elismeri az evangélikusok létezését, s csak a további újításokat tilalmazza.
A két, eredetileg »bevett felekezet« közül 1556 után a katolikusok háttérbe szorulnak, közben megerősödik a kálvini, majd az antitrinitárius irányzat. Az 1568-as ország
gyűlésen pedig II. János (alias János Z sig m o n dfejedelem - a szerk.) törvényt hozat az evangélium hirdetésének és magyarázatának teljes szabadságáról, mert az hit Istennek ajándéka. Bár a törvény a katolikusokra nem vonatkozott, olyan, Európában páratlan szellemi szabadságot teremtett, amelyben a kolozsvári teológus-csoport (Dávid,
Paleo-ERDÉLY DICSŐSÉGÉRŐL - 425 ÉV TÁVLATÁBÓL logus, Gllrius) a hit legkényesebb kérdéseit is feszegethette. A nekiszabadult újítókat előbb maga II. János próbálta újabb törvénnyel fékezni, azután Báthory István a törvény mellé még szigorú könyvcenzúrát is életbe léptetett. A teológiai nyugtalanság csökkent, közben az uralkodó megmentette a katolicizmust - így végeredményben állandósult egy kisebb fajta csoda: egy országban, egy időben négy elismert felekezet élt egymás mellett, töb- bé-kevésbé békésen. A görögkeleti egyházat pedig, bár nem tekintették egyenrangúnak, azért megtűrték".
A munka idegen nyelvű fordításai külföldi reprezentálásra hivatottak. A német kiadás Kurze Geschichte Siebenbürgens (1990), a francia Histoire de la Transylvanie (1991) címmel jelent meg, az angol sajtó alatt. Ezt a célt szem előtt tartva viszont a szöveg meg
ítélésünk szerint sajnos nem domborítja ki az esemény világtörténelmi jelentőségét.
De napjainkra társadalmi és politikai szempontból is sok mindenen túlléptünk, ideje tehát, hogy a vallásszabadság törvénybe iktatásával kapcsolatban is megváltozzék, a realitásokhoz igazodjék közgondolkodásunk. Lássuk: Hogy áll ez a kérdés?
A tordai országgyűlés: 1568. január 6-13.
A magyarországi sajtóban az utóbbi évek során 1993. január 18-án jelent meg az első cikk az 1568. évi tordai országgyűlésről Elsőként a világon Tordán: vallási türelem címmel a Magyar Nemzet hasábjain. Hankó Ildikó a nevezetes évforduló kapcsán igen szépen és tárgyilagosan ismertette az eseményeket. Történelmi visszaemlékezését ezekkel a so
rokkal zárta: „Az elmúlt héten ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Tordán a ne
vezetes évfordulóról. Szolgáljon az is évtizedeken át megtört nemzettudatunk erősítésé
re, hogy ez a nemzet tett tanúbizonyságot először Európában arról, hogy tud és akar együtt élni más vallást követő testvéreivel".
A Népszabadság 1993. február 24-i számában közölte január elején küldött kéziratom alapján A tordai országgyűlés címmel reflexióimat, melyeket a lap egyik korábbi szám á
ban megjelent cikkhez fűztem. írásomban annak a vágyamnak adtam kifejezést, hogy
„Jó lenne, ha beleívódnék a magyar köztudatba, hogy létezik egy olyan fogalom - a tü relem - amelyről unos-untalan hallhatunk a rádióban és a televízióban, olvashatunk a sajtóban (bár megélését a közéletben sajnos igen sokszor nem tapasztaljuk), melynek törvénybe iktatásával hazánk nemcsak Európát, hanem az egész világot megelőzte, mégpedig abban a korszakban, amikor máglyán égették meg az „eretnek"-eket (pl. 1553- ban Genfben Szervét Mihály spanyol reformátort) és Franciaországban ezerszámra mé
szárolták le a hugenottákat, a kor francia protestánsait (Párizs, 1572. augusztusi Szent Bertalan-éj). S megemlítettem azt is, hogy az erdélyi magyar köztudat az 1568. január 6-tól 13-ig tartott gyűlést nevezi „a tordai országgyűlés”-nek. Ennek a tordai ország
gyűlésnek a kiemelkedő voltát tanúsítja az is, hogy a múlt század végén Torda-Aranyos vármegye és Torda városa a millenniumra éppen ennek az országgyűlésnek festette meg azt a jelenetét a korszak neves festőművészével, Körösfői Kriesch Aladárral, amikor Dá
vid Ferenc János Zsigm ondie\ede\em és az erdélyi rendek jelenlétében kihirdeti a vallási türelmet és a lelkiismereti szabadságot. A törvény szövege „önmagáért beszél”, m agya
rázni, kommentálni tehát fölösleges lenne; idéznünk azonban - akárhányszor is - kell:
„Urunk ő felsége miképen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az re- ligió dolgárol végezött, azonképen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősiti, tud
niillik hogy midőn helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerént és a község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszeritéssel ne kénszeritse az ü lelke azon meg nem nyugodván de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik, ezért penig senki a superintendensek közül se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításért mert az hit Istennek ajándéka, ez hal
lásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon."
Torda, 1993. január 13.
A megemlékezést abból az alkalomból írtam, hogy 425 évvel ezelőtt zajlott le a neve
zetes országgyűlés, s e jubileum alkalmából az erdélyi Unitárius Egyház január 13-án ünnepélyes rendkívüli főtanácsi ülést tartott Tordán.
Kovács Lajos kolozsvári unitárius püspök megnyitó beszédéből közöljük az alábbiakat:
„...Lelki szemeink elé próbáljuk idézni azt a 425 esztendővel ezelőtt, 1568. január 6. és 13. közötti napokban végbement történelmi jelentőségű eseményt, atordai országgyűlés határozatát, mely a lelkiismereti és vallásszabadság törvényét kimondva, az unitarizmus állami elismerését és egyházunk megalapítását jelentette. Ennek az egész Európában példa nélkül álló történelmi eseménynek a középpontjában a XVI. század nagyszerű hősi világának kiemelkedő személyisége, az erdélyi reformáció egyik legkiválóbb képviselője, D ávid Ferenc áll. Mert egyházunk alapítója és első püspöke példaképe az igazság és világosság felé nehéz lelki tusák, gyötrő vívódások árán fokozatosan közeledő rendkívüli vallástörténeti személyiségnek. Mindent elsöprő erővel lángolt lelkében az igazság szün
telen, fáradhatatlan keresése, az igazság utáni olthatatlan lelki és szellemi szomjúsága, mely egész reformátori munkáját meghatározta. Ehhez a szüntelen, lázas kereséshez természetszerűen, szervesen kapcsolódott a szabadság iránti szent rajongása, mely a tordai országgyűlés nagyszerű határozatában csúcsosodott ki és a türelmesség nemes eszméjével elszakíthatatlanul egybeforrva, nevét hallhatatlanná tette...”
Dávid Ferenc
Hely hiányában itt sem életrajzot, sem életművet nem ismertethetünk, ezért csak né
hány vázlatos adatot közlünk, valamint néhány protestáns egyháztörténelmi és magyar irodalmi forrásból idézünk, utóbbiakat Török Tamás Unitáriusok című könyve (1992) alap
ján.
1520 körül született Kolozsvárt szász nemzetiségű apa (Hertel Dávid) és magyar anya gyermekeként. Apja keresztneve után - a kor szokása szerint - Franciscus Davidis-nak, illetve Dávid Ferenc-nek nevezte magát.
Erdélyben megkezdett teológiai tanulmányait az oderamenti Frankfurtban és Witten- bergben folytatta öt esztendőn keresztül. Ekkor vált a reformáció hívévé. Reformátori te vékenysége beilleszkedik az erdélyi reformáció fejlődéstörténetébe.
Erdélyben először a lutheri reformáció vert gyökeret az 1540-es években, melyhez a szász nemzetiségű közösség csatlakozott. Dávid Ferencet 1557-ben a magyar lutherá
nusok püspökévé választották. Az 1550-es évek végén a lutherinél radikálisabb helvét (svájci), vagy sacramentárius (azaz kálvini) reformáció jelentkezett; a magyarság több
sége a hitújulásnak ezt a formáját fogadta el; ennek lett Dávid Ferenc a püspöke.
Az új vallási helyzetet fejezte ki az 1548., majd az 1564. évi tordai országgyűlés, amikor a reformáció lutheri, majd kálvini irányát nyilvánították bevett vallásnak és követőiknek szabad vallásgyakorlatot biztosítottak.
1568-ban elvi alapon - és nem valamely felekezet számára - mondta ki a tordai o r
szággyűlés a vallásszabadságot.
János Zsigmond fejedelem halála (1571) után a katolikus Báthoriak kerültek az erdélyi trónra, akik a reformációt „befejezetí’-nek tekintették - Dávid Ferenctől eltérően, aki a
„sem per reformanda" elvét vallotta és élte meg s ezért 1572-ben az országgyűléssel megtiltatták a további „vallási újítást” A fejedelmi papságból kitaszított Dávid Ferencet krisztológiai tanaiért perbe fogták és holtig tartó várfogságra ítélték. Déva várának cellá
jában, 1579. november 7-én halt meg.
Révész Imre református püspök egyháztörténelmi munkájában (1925) így ír: „(...) az antitrinitarizmus (...) hatása akkor dagad meg egyszerre, amikor Blandrata György, János Zsigm ond udvari orvosa, a műkedvelő teológus, aki a vértanú Servet Mihály radikálisan, s a Socinus Faustus higgadtabban szentháromság-ellenes tanaiért lelkesedett, megnyeri e fölfogásnak Dávid Ferencet, az erdélyi református egyház szervezőjét, a fejedelem ud
vari papját. Ez a szász eredetű lángeszű ember, aki a reformációhoz már érett férfi ko