Néhány szó a legújabb időben felmerült három eszme felől c. cikk részlete,

(E cikket nem egész terjedelmében közli Gyulai Pál V ö r ö s m a r t y Ö. M, VII. 373—380. 11. A 376. lapon a Szabadság c. rész e s z a v a k k a l végződik; „Ez ügy elintézése nem rögtönözhető" — a fogalmazványban erre nem az Egyenlőség c. rész, hanem az alábbi cikk következik:

Itt egyfelül sok szorgalom, másfélül sok t ü r e l e m kell.

A z o n b a n van egy, mit szabadságról szólván emlitetlen hagyni nem lehet.

Katonáink még folyvást külföldön s n a g y o b b r é s z t az olasz sza­

badság elnyomására használtatnak. Nem egyes lázongókról, rendbontók­

ról van itt szó, irtóháború ez, egy egész nemzetre, mely a régi nyomás ellen fiai minden vagyonának, legutolsó csepp v é r é n e k feláldozásával tiltakozik. Legborzasztóbb kitörése ez azon öldöklő rendszernek, mely-lyel a birodalom n é p e i egymás iránt folytonos gyűlöletben s r é m s é g ­ b e n t a r t a t t a k . Ha eddig szerencsétlenség volt, hogy ezt tűrnünk kellett, ezentúl tűrni s megengedni, miután ügyeink kezelésének függetlenségét jogunk van követelni, é p p e n o l y n e m z e t i becstelenség, mint oktalanság volna.

Semmi szerződés szerint nem lehet jogunk vagy kötelességünk dolgaiba avatkozni oly n e m z e t n e k , mely s z a b a d s á g á é r t küzd.

Hogy fog hangzani a világ előtt? A s z a b a d Magyarország az olasz szabadság elnyomására forditja erejét. Ez annyit tesz, mint meg­

hazudtolni a szabadságot. Legelső, legszüziebb pillanataiban. Mit v á r h a ­ tunk ez é p p e n oly irtózatos mint reménytelen h a r c b ó l ? G y ű l ö l e t é t azoknak, kiket pusztítani segítettünk, közutálatot és megvetést gyáva­

ságunkért, hogy nem m e r t ü n k visszalépni ott, hol v i t é z n e k lenni é p p e n -ugy ádázát, mint öngyilkolás

Mig vérünk künn pazaroltatik, az ország a l e g v é s z e s e b b é lehető átalakulás korában mindenfelül tárva és őrizetlenül áll.

S ha még k ö v e t k e z e t e s s é g volna e k e g y e t l e n eljárásban. D e mig mi az olasz föld m e g t a r t á s á é r t harcolunk, addig Zágráb, K o l o w r a t n e ­ v é b e n elszakadásra izgatta tik, s Kolowratnak minden b ü n t e t é s e az, hogy visszalépett, miután a meghasonlást előkészítette, vagy megen­

gedte, hogy n e v e a r r a elbitoroltassék. Sem K o l o w r a t , sem n e v é n e k bitorlója b ü n t e t v e , vagy leleplezve nincsenek.

Mig ügyeink ily felbomlásban vannak, a r e á n k n é z v e oly nagy

fi-gyeimet érdemlő A l d u n a elhanyagolva, addig seregeink java, mely a nemzeti haderőnek magva leetendett, a pusztulás határszélén áll, nem vihetvén egyebet magával sirjába, míítt harci dicstelenségét, a n é p e k utálatát, aiem h a g y h a t v á n egyebet maga után, mint átkot a nemzetre, mely őt ily n y o m o r ú a n elveszni engedte.

De ha d i a d a l m a s lesz az olaszhoni sereg, s az olasz megigázta-tik, vagy kízsaroltamegigázta-tik, mit v á r h a t u n k e diadal u t á n ? A düh s engesz-telenség szelleme mely e h á b o r ú t fenntartotta s bevégzendette, p o k o l l á t e h e t i e b é k é s országokat, s a visszatorlás r e t t e n t ő Istene veszi át az igazság fegyverét.

Régi b ű n e i n k é r t meglakoltunk, ezen uj n e m z e t i b ű n é r t meg fogunk lakolni.

„De végre az u r a l k o d ó h á z n a k tartozunk avval, hogy t a r t o m á n y a i t elszakadni ne engedjük." Ez a h a t a l m a s (érv)1 gördíttetík elénk. K é r ­ d e z t e k - e , b e n n ü n k e t akkor, m i d ő n az olasz birodalomrész csak alkot­

mányt követelt. H a l l g a t t a k - e országgyűlésünkre, mikor az a birodalmi r é s z e k számára a l k o t m á n y t a d a t n i indítványozott? S mert most m á r ez késő, mi t a r t o z u n k - e ezen b o r z a s z t ó h á b o r ú b a n elvérzeni? H a ez szabad volt most, h a k ö t e l e s s é g ü n k k é tétetik h á b o r ú t folytatni, melyet jó tanácsunk ellenére, egyezésünk nélkül k e z d e t t e k meg, nem sodor­

tattunk-e m i n d u n t a l a n uj meg uj vitába, melyet Magyarország vagy el­

veinél vagy é r d e k e i n é l fogva nem fogadhat el, mely végre fel fogja emészteni? Ha elég a bécsi k o r m á n y n a k viszályt, vagy háborút k e z d e n i , s nekünk azt üzennie: „adjatok pénzt, adjatok k a t o n á t " : ugy nincs há­

ború, melyet visszautasítanunk szabad volna. S nem legelső k ö t e l e s ­ ségünk volna-e m a g u n k i r á n t ? A szabadság és a tulajdon iránt meg­

ingatott eszmék h a d e r ő v e l is t á m o g a t o t t r e n d e t kívánnak, hol a n é p kiskorú, s az ámítás minden csábjainak k i t é v e van. Ezen fölül H c r -váthon, mely velünk együtt k é s z í t e t t magának alkotmányt, e l s z a k a d á s r a izgattatik egy kis p á r t által, m e l y e t ottani b a r á t i n k é r d e k é b e n is el­

nyomni még most l e h e t ő , s kötelességünk lett volna. S mi az olaszok ellen harcolunk! A dinasztiáhozi hűségünk, most legalább nem az enge­

dékenységben a régi k o r m á n y iránt, hanem a b b a n állott volna; az első jó tanácsot azon t e t t b e m e n ő határozattal támogatni, hogy a ma­

gyar seregek az olasz földről rögtön visszahozassanak, n e m engedni, hogy a régi k o r m á n y , vagy a n n a k utóda az u r a l k o d ó ház n e v é b e n olyan háborút kezdjen, m e l y n e k csak egy e r e d m é n y e bizonyos és ki­

m a r a d h a t a t l a n : ö r ö k és engesztelhetetlen gyűlölet. Mi a trónt m e g m e n t ­ h e t t ü k volna e gyűlölettől. Az utolsó nemesi országgyűlés ez egy fő-dologban m u l a s z t o t t a el k ö t e l e s s é g é t .

S mi célja e h á b o r ú n a k , mely már nem is belháború t ö b b é ? Ha ki azt hiszi, hogy Lombard, V e l e n c e újra megígáztatík, annak igen erős h i t e van, hogy a régi jó világ ismét visszatérhet. Mi ennek a h i t n e k a d u n k erőt olaszföldí h a d a i n k k a l . Lombard, Velence békés jövendője

1 Ez a szó a tollban m a r a d t a fogalmazványban, a másoló nem törődött vele.

ADATTÁR 297

csak az egyesült Olaszhonnal van. Kiszakasztva mindig teher lesz annak, aki birja: vagy elsorvad, vagy lázadásokban emészti fel magát, s ily b i r t o k é r t kell az egész m o n a r c h i á n a k erejét s jóllétét feláldozni.

Vagy az kívántatik, hogy fizesse meg, amiért fiai l e k o n c o l t a t t a k , jólléte feldulatott, hogy oly sok évig elnyomatva v o l t ? Fizgssen saját n y o m o r á é r t ? A gazdag L o m b a r d i a mig csak alkotmányt k é r t fizethe­

t e t t volna, a kimerült, elpusztult L o m b a r d i a nem fog fizethetni.

Azok, kik e h á b o r ú t akarják, egy k e g y e t l e n szeszélyért, kizsarolt, e r e j p é b e n megtört, minden vésznek kitárt monarchiát fognak átadni az u r a l k o d ó háznak. Nem hüség-e, nem kötelesség-e ez ellen tiltakozni, é p p e n magának a t r ó n n a k é r d e k é b e n ?

S hogy fogjuk mi magyarok, s a velünk egy fejedelem alatt élő n é p e k a megrenditett tulajdon szentségét, a bujtogatok, a ragadozok, e l á m í t o t t a k ellenében megőrizni s a szabadság megszilárdításához szük­

séges r e n d e t f e n n t a r t a n i ?

Minden országnak honn saját k a t o n á i r a van szüksége, hogy az á t a l a k u l á s t békével bevégezze, s támasza lehessen a t r ó n n a k , melynek megállása igen k é t e s leend, ha ezen országok az a n a r c h i a szörnyeinek h a g y a t n a k martalékul.2

Hogy minden országnak most saját k a t o n á i r a van szüksége, mig ezt b e nem látjuk, s n e m eszközöljük, nem teljesítettük legfőbb honfiúi é s alattvalói kötelességünket.3

2 Horvátországban sok b a r á t a i n k voltak, A nép maga a magyar országgyűléstől n y e r t e fölszabadulását, a kárpótlást csak a magyar nemzetgyűlés lesz képes eszközölni. Mi az olasz háború miatt saját jó b a r á t a i n k a t , e l v r o k o n a i n k a t hanyagoltuk el, s h a g y t u k védetlenül, Most meglehet, hogy már egész H o r v á t h o n fanatizálva van ellenünk és elszakadást akar. A z e l s z a k a d á s r a n é z v e minden m a g y a r egy v é l e ­ m é n y b e n van: inkább jó szomszéd, mint rossz b a r á t : legyen nekik az ő hítök szerint. De H o r v á t h o n n e m c s a k elszakadni, h a n e m hóditní is a k a r , izgatói már a m a g y a r földön járnak. Mi az olaszok meghódításá­

é r t harcolunk, mig m a g y a r hont magát a l e g s e t é t e b b vihr fenyegeti.

V é l e t l e n s é g - e ez? Vagy az abszolutizmus alattomos k e z e játszik-e az a n a r c h i a k ö r m e i v e l ? Vagy t e r m é s z e t e s bűnhődés lágyságunk és m a g y a r h a d a i n k e l p a z a r l á s á é r t ? H a k é t t a r t o m á n y elvesztéséről v a n szó, mely közöl egyik ausztriai, másik társországa a magyar honnak, a legszo­

r o s a b b szövetség szerint sem l e h e t ü n k k ö t e l e z v e előkelőleg az auszt­

riai t a r t o m á n y é r t küzdeni, míg saját társországunk, sőt Magyarhon in­

tegritása veszélyben forognak. (Vörösmarty jegyzete.)

3 E háborúról azért is kellett b ő v e b b e n szólani; m e r t a l e g k é n y e ­ s e b b tárgy a b é k e s h á b o r ú k é r d é s e , h a mindjárt k e z d e t b e n balul ér-telmeztetik s oldatik meg, vagy egyik vagy másik félnek romlására lesz. Semmi sincs oly nagyon é r d e k ü n k b e n , mint egyfelül a legszoro­

sabb szövetség a s z a b a d d á lett Ausztriával s általa a nagy n é m e t honnal. A német és magyar közt nincs t e r m é s z e t e s gyűlölség, mint n é m e l y népfajok közt, — általában a magyar é p p e n n e m erős a gyű­

l ö l e t b e n — sőt ellenkezőleg, a sokáig m e s t e r s é g e s e n t á p l á l t idegenség m e l l e t t igen sok r o k o n s z e n v e t s megférőséget találunk ,a k é t népfaj között, melyet most m á r a szabadság é r d e k e is s z o r o s a b b a n egymáshoz csatol. De éppen ezért nem szabad a szövetségnek egyoldalulag csak r á n k n e h e z e d n i . Belviszonyaínk n a p r ó l n a p r a súlyosodnak. H a az olasz h á b o r ú t a l e g t e r m é s z e t e s e b b e n akarjuk is magyarázni úgy, hogy az

Honn erősek sokkal biztosabb szövetségesei l e e n d e t t ü n k az auszt­

riai t a r t o m á n y o k n a k , míg így saját h a d e r ő n k b ő l kifosztottan és örökös ingadozásokban a b e l z a v a r g á s o k miatt. Ily i d ő k b e n minden igazságta­

lan k ö v e t e l é s h ü t e l e n s é g és árulás bélyegét viseli, s g y a n ú b a fojtja el a bizodalmat, m e l y r e egy uralkodó alatt élő szabad n e m z e t e k n e k most

•van legnagyobb szüksége.

Z á r a d é k u l csak egypár szót. Midőn ez e l m é l k e d é s e k e t megkez­

d e t t e m , a szabadság hajnala csaknem felhőtlen volt. A z ó t a felhők tor­

nyosultak s mindenfelül a vész döbörgését halljuk.

Olaszhoni h a d a i n k a t visszavárni most m á r hívságos gondolat, a nemzetőrség felállítása k é s e d e l m e s : leghelyesebb azok n é z e t e , kik ön­

k é n t e s e k rögtöni kiállítását indítványozzák. Kinek személyes szabad­

sága, vagy egy t a l p a l a t n y i földe van, nem méltó a n n a k bírására, h a a n n a k m e g v é d é s é h e z járulni nem akar. Az ö n k é n t e s e k legnagyobb része a nemzetőrség soraiból vállalkozhatík, Ha elhagyjuk magunkat, sem Isten, sem e m b e r nem segíthet rajtunk; d e ha e r ő n k lesz, lesznek szövetségeseink is, s a szerint fogunk becsültetní, amint a r r a még el­

lenfeleinket is k é n y s z e r í t e n i fogjuk.

(Akad. K é z i r a t t á r , Vörösmarty-szoba, Vörösmarty: Cikkek, t a n u l ­ mányok, 4. sz.. fol. 18—23. és 31—34. Hiányos másolata, Vörösmarty betoldásaival, m e l y e k a fogalmazvánnyal megegyeznek, u. o, 5. sz.)

2. Magyarország viszonya Ausztriához c. cikk r é s z l e t e . (Eleje közölve Vm. ö , M. VII. 368—72, — A 372. l a p alján a cikk ezzel a m o n d a t t a l végződik: ,,Nem ismerjük azokat, de látjuk, sőt érez­

zük, hogy e k é t k ö r ü l m é n y b e n veszélyek rejlenek." A k é z i r a t b a n e h e ­ l y e t t ez olvasható: Én mindebben az absolutismust és a muszka szövetsé­

get látom. A fogalmazványban e mondat u t á n V ö r ö s m a r t y odaírta n é v ­ jelét: V, — mintha vége lenne a cikknek Lehet, hogy önálló cikknek szánta, d e külön cím nélkül h a g y t a a k ö v e t k e z ő k e t ) :

Nincs idő arról szólanunk; illik-e a szabad m a g y a r nemzethez, mit n y o m a t á s á b a n k é n y t e l e n volt eltűrni, hogy h a d a i más ország ok szabadsága ellen h a r c o l j a n a k ? Nem akarom feszegetni, mi é r d e k e l e h e t A u s z t r i á n a k enerválni az öszves birodalmat, hogy L o m b a r d - V e l e n c e mindenáron m e g t a r t a s s á k , oly t a r t o m á n y , mely egészen idegennemü, m e l y n e k szimpátiája s jövendője egészen más delejtőt k ö v e t . Nem a k a r o k azon vsezélyről szólni, mely a szláv fajok, s mely az óhitűekről rá és r á n k egyaránt fenyegetve néz, nem azon m a g a s a b b r e n d e l t e t é s r ő l , mely p á l y á t neki nyugat, n e k ü n k k e l e t felé tűz ki. Nem azon oktalansággal m á r kiütött, mielőtt az új r e n d beállott volna, ha megengedjük, hogy n e k ü n k szövetségi t a r t o z á s u n k szerint is részt kell-e a b b a n vennünk;

de azóta kifejlett belállapotunk sürgetőleg parancsolja, hogy most leg­

először is magunkról gondoskodjunk, sőt, ha viszonyosság volna közöt­

tünk, mi k ö v e t e l h e t n ő k a szövetségi segélyt, mire azonban egy pilla­

natig sem lett v o l n a szükség, h a a magyar h a d e r ő k e z ü n k b e n s r e n ­ delkezésünkre van. (Vörösmarty jegyzete.)

ADATTÁR 299

vagy árulással határos könnyelműségről vagy bűnről, hogy midőn az összves birodalom átalakulásban, a rend és tulajdon minden oldalról fenyegetve van, akkor egy kiirtó háborúban elmerülve a védetlenül hagyott országokat a legvéresebb anarchiának vetjük áldozatul.

Minderről a sürgetőbb veszélyek tiltanak szólanom. Legyen tehát szabad csupán a viszonyosságról és a legszorosabb szövetségről egy pár szót mondani.

Mi Horvát és Tótországgal együtt hoztuk a törvényeket. Mind a két tartomány a régi osztrák kormány befolyása alatt többnyire elle­

nünk szavazott nemcsak a nemzetiség kérdéseiben, hanem a szabadsá­

géiban is. Mindemellett a szabadság kíviva s a Társországokkal közzé­

téve lőn s nemzetiségök, mennyire az ország egységével megférhetőnek tartaték, biztosíttatott. Ekkor a régi kormány végerőlködéssel elvetette a veszedelem magvát, a királyi helytartó s magyar kormány mellőzé­

sével kinevezte bánnak Jelasicsot az illyr párt hü emberét. Mi jámbor magyarok, kik hűség és törvényesség korláti közt járunk, elnéztük e botrányos hibát, nem is gyanítván, hogy a régi kormánynak ezen árulása az új bécsi kormány s az osztrák nép irántunk! megfoghatlan ellenszenve által gyámolittassék. Azonban Jelasics mellőzve a magyar király által meghatalmazott helytartót s minisztériumot, kik az öszves magyar birodalom kormányzásával bízattak meg, az ausztriai császárra hivatkozva proklamácíót bocsátott, mely tökéletes elszakadást hirdet.

Ha mi olaszhoni és egyebütt tanyázó magyar seregeinket vissza­

hívtuk volna, ha Horváthonban nem volnának barátaink, kik velünk a legszívesebben csatlakozni akarnak, kik talán a többség, ha a fegy­

veres hatalommal ellátott s Ausztria részéről pártolt bán terrorizmusa alatt nem állnának, azt kellene — igazságosak levén — mondanunk:

jól van: Horváthon nem akar bennünket, Lombard-Velence nem akarja Ausztriát, — mi nem akarjuk Ausztriát az olasz tartományok vissza­

foglalásában segíteni, nincs jogunk követelni, hogy Ausztria bennün-liet segítsen.

Azonban .ellenkezőleg van a dolog. Jelasics az ausztría császár és magyar király nevében a királyi helytartó magyar kormány meliő-zésével teszi intézkedéseit; Jelasics nemcsak elszakadásra izgat, hanem hódításra is Magyarország ellen, proklamácíót elhintvén a Bánság alsó-részeiben s vérengzéseket idézvén elő, melyeket borzasztó hallani.

Midőn ezek történnek egyfelől, Bécsből csehtót felszólalások in­

téztetnek másfelül a felvidékiekhez. Őszinteség-e ez, viszonyosság-e?

Van-e ebben azon szent szövetségnek legkisebb eszméje is, melynek egy fejedelem alatt élő nemzetek között lennie kellene?

Mi tettleg harcolunk Olaszországban, egy ausztriai tartomány meg­

tartásáért, őrtállni segítünk Cseh-Morvaországban, Galíciában s Auszt­

riának még csak szándéka sincs bennünket szövetségileg segíteni? Mit tecz ehelyett Ausztria? Haragszik, hogy neki több katonát nem adunk, holott magunknak sincs, haragszik, hogy adósságot nem fizetünk, mi­

előtt arról a nemzetgyűlés véleményét s határzatát kimondhatta volna,

s mi, k i k n e k p é n z t á r a i a régi osztrákos k o r m á n y által ü r e s e n h a ­ g y a t t a k !

H a h a d s e r e g e i n k v í s s z a b o c s á t t a t n a k , nincs szükségünk külső s e ­ gítségre; h a szövetségi h a r c b a n s ő r k ö d é s b e n távol vannak, úgy teljes viszonzást van jogunk k ö v e t e l n i Ausztria részéről, s visszautasítását minden m e g t á m a d á s n a k , mely a magyar birodalom integritása ellen intéztetik.

H a Ausztria tisztán szabadságot akar, n e m egyszersmind hódítást és zsarnokságot, k ö n n y e n eligazodhatunk; m e g a d v á n minden országnak mit magunknak k ö v e t e l ü n k ; ha erőszakos összetartását akarja a monarchiának, legyen k ö v e t k e z e t e s és igazságos irántunk, k i k n e k h a d ­ seregét bitorolja.

Egyoldalú szövetség, mely b e n n ü n k e t elhanyagol, mig őket s e ­ gíti, hűtlenség és hazaárulás, m e l y n e k k ö z r o m l á s a vége.

(Akad. kézirattár, Vörösmarty-szoba, Vörösmarty: Cikkek és t a ­ nulmányok 6. sz. q—z lap.)

In document FŐURAINK A FELVILÁGOSODÁS IRODALMÁBAN. (Pldal 59-64)