A Zichy-levéltárban, a h o n n a n Lukcsics P á l t ö b b igen é r d e k e s XVI. századi o k m á n y t tett közzé, találtam egy levelet, melyet a k i v á l ó író és államférfi Telegdy P á l kállai k a p i t á n y n a k , V á r d a y K a t a u r á n a k K i s v á r d á r a írt Vidócról, Csáktornya mellől.
A levélnek a z az é r d e k e s s é g e , hogy t a l á n a legrégibb Rimay-levél. 1590-ben kelt, még Balassi Bálint életében és benne Rircay arról beszél, hogy r ö v i d e s e n V e l e n c é b e n lesz. így t e h á t t é n y leg emlékeiből m e r í t e t t Rimay, mikor egy szerelmes v e r s é b e n így elemzi szerelmét:
Mert t e szépsígedben Szivem úgy merült be, Mint t e n g e r b e n Velencze.1
De olaszországi útja e g y ú t t a l megérteti velünk, miért érzünk b e n n e olykor P e t r a r c a - r e m i n i s c e n c í á k a t , mint p é l d á u l a b b a n az é n e k é b e n , hol a t e r m é s z e t tavaszí ragyogását írja le, fájlalva a szerelmes távollétét majd a t e r m é s z e t e t , amint az ő szépsége előtt hódol:2
Réten, völgyen, hegyen, Mert hol ő elmegyen, Dupláit szépség követi:
Vidámb m i n d e n virág, Az hová lépík s hág, Nagy szeme fényét veti:
M i n d e n e k e t vidít, Ébreszt, éleszt, indít Szépsígének termeti.
P e t r a r c a CLXV. szonettjében írta le, amint a k e d v e s t a l p a a l a t t jobban nő a fű, s l á b a felé fordulnak a virágok:
Come '1 candido píé per l'erba fresca I dolcí passi o n e s t a m e n t e move, V e r t ü che 'ntorno i fiori a p r a e rinove, D e le t e n e r e p i a n t e sue p a r c h ' e s c a . . ,
A CLXII. szonett, egyike a leghíresebbeknek, meg azt állítja, mint Rimay, hogy a virágok vidámak és boldogok, h a a k e d v e s a r r a megy:
Lieti fiori e felicí, e ben n a t e e r b e C h e madonna p e n s a n d o p r e m e r söle;
Píaggia ch'ascolti sue dolci p a r o l e , E del bel p í e d e alcun vestigio s e r b e , . .
A párhuzamot folytatni l e h e t n e a bokrok, a nappal, a vidék k é p é vel, melyet t e k i n t e t e felvidít.
1 Rimay J á n o s munkái, 21. 1.
2 U. o. 10. 1.
ADATTÁR 303
D e stílustörténetileg tán még é r d e k e s e b b a levélnek az a t a n ú sága, hogy Rimaynak m á r e b b e n a k o r b a n kialakult az a cikornyás ' m o n d a t k é p z é s e , mely prózájára annyira jellemző s megtaláljuk b e n n e a túlhajtott képhajszolásnak, sőt k é p z a v a r n a k a szintén csak Rimayt jellemző alkalmazását. Mindez, ne feledjük, Balassi Bálinttal egyidős:
tehát független Bálint ízlésétől, mert a nagy költő soha, egyetlen leve
lében sem alkalmaz ilyen álciceróí humanista stílust; az ő képei ter
m é s z e t e s e k még a k k o r is, ha antik szerzőkből k a p t a is őket. Rimay stílusát t e h á t nem lehet egyszerűen „ b a r o k k " - n a k elkönyvelni, vagy a k k o r a b a r o k k fogalmát igen k o r a i i d ő r e kell áthelyezni: i n k á b b m a g y a r á z n á m humanista p e d a n t é r i á b ó l . E b b e n a korban, különösen az epistoláris stílusban igen divatos a hasonlat erőltetése; ez a figura a r e t o r i k u s stílus legnagyobb igényű fegyvere s különösen előszavakban úgyszólván kötelező.
D e halljuk magát a levelet:
G e n e r o s o dominó P a u l o Telegdio de eadem etc. dominó mihi plurimum et veneran[do] et confiden[díssi]mo
G e n e r o s e domine mihi plurimum o b s e r v a n [ d i s s í ] m e . Post servi-viciorum meorum paratissimam Commen[dationem]. Istentöl the kegnek vgy ez uilagh zerént ualo mint uduösseges iauait ziubeöl k é r e m meg adatny. Emlekezúen a r r a minemö nagy zeretettel es affectíoual uoltunk eggyüt íakuan k e g d d e l egybe k ö t e l e z u e , melto volna ha zaz oda menő k ö u e t egi n a p reám talalnaís mindenik alt hogy irnék t e k e g n e k , az en Reghi k e g h e z ualo z e r e t e t e m s ío akaratom erösitesere, d e nem engettetik az oda m e n ő k n e k ö Ritkaságokért hogy az en te keghez ualo keduem es illyen z á n d o k o n túlem megh aranzot tczellyatt üsse, Mindazáltal hiszem az t e kegd g r a u i t a s s a n a k olly ío Neduessegel uálo Zöldelletit lenni, hogy az ighen r i t k a irasom alt való banassalís h e r u a d a s r a nem haiolhat, de megh t a r t t i a az uígoratt, mellyett az Züksegh az en arnikozasomra el ki teriezteni, adgiaís az isten ugy te kegre az ö híuesitö es sírosito (!) h a r m a t t i a t t hogy kegd mind uegiglen fogíatkozasnelkül ualo Zöldeílessel ellien.
Magham allapattía most ebben áll hogy it Battiam es Aniam hazánál lakom. Az mas h é t e n isten egessegem aduan Velenczeben b e menő Z a n d e k o m vagyon, h o n n a n ez Zegheni Rab Istuan neuö is, melly ez elöt k i s u a r d a b a lakott mostan é r k e z e t ki az Gályáról el zaladuan, k i alt m i é i t hogy t e k e g d e t i s meg k e r e s i a k a r t a m te k e g n e k irnom.
k e r u e n mind arra the k e d e t hogy kegd nekem parantsollyon írion s mind hogy te kegd ez zegen sok niomorusagh uallott R a b n a k segetseggel legyen, t á l a m iouendöben megh zolgalhatom t e k e g n e k mind ez két io es d í t s e r e t e s virtusait.
T a r t s i a meg az isten kegdet, í r t a m Chiaktornia mellet való Vidocz neuö faluchkaba, az vi z e r e n t való P ü n k ö s t napon. 1590.
Gen[erosae] do[minationis] V [ e s t ] r a e S[ervi]tor promiiss[imus]
J o a n n e s Rimái A levélből érdekes személyi a d a t o k is derülnek ki: Rimay bátyja és anyja Csáktornya mellett Vidócon élt ebben az időben s levél
vivőnek olykor a velencei gályákról szökött magyar r a b o k a t is fel
használta.
J e g y e z z ü k még meg itt., hogy Rimay Alsó-Sztregován, Balassi b i r t o k o n született. Ismeretségük is alighanem innen ered.
2 0 *
Rimayról különben csak minap olvastuk a Magyar Nemzet egyik t u d ó s í t á s á b a n , hogy a székelyudvarhelyi Székely Nemzeti Múzeum őriz egy latin Machiavellit (alighanem a P r i n c i p e fordítását), melyet a b e jegyzés szerint Balassi Bálint küldött Rímaynak Krakkóból, 1591.
januárjában. Míg H e r e p e i J á n o s igazgató t a n u l m á n y a megjelenik, addig is örömmel vehetjük tudomásul, hogy megkerült az e g y i k , k ö n y v , melyet Bálint ez évben újévi ajándékul küldött Rímaynak. Rimay Balassi Bálint hozzá írt levelének e küldeményre vonatkozó részét is ki a k a r t a a d n i Balassi-kiadásának előszavában:
„ K e g y e l m e d n e k uj esztendőbelí k e d v e s k e d ő ajándékom emléke-z e t i r e kültem k é t k ö n y v e t is; elolvasván mind végig Kegyelmed, k é r e m Kegyelmedet, irja meg felölök való t e t s z é s é t és opínióját. Igazán írha
tom Kegyelmednek, hogy semmi irásolvasásból efféle politikai tisztek
n e k igazgatása módjában annyit én nem okosodtam3 mint ez egy
mással ellenkedő k é t authornak Írásiból."
Most hát tudjuk, hogy Machiavelli volt az egyik könyv s m é l t á n k e l t e t t e fel Bálint bámulatát. Melyik volt a másik, talán azt is sikerűt majd egyszer megállapítani,
E C K H A R D T SÁNDOR.
3 Radvánszky Béla k i a d á s á b a n (253. 1.) nyilván elrontott szöveg á l l : „a mint én nem okoskodtam". Az eredetiben „annit" állhatott.
KÖNYVISMERTETÉS.
Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete, Tudományos rendszerezés.
Nyolcadik kötet, A magyar irodalom a XX. század első harmadában.
I—II. k. N. 8-r. 688 + 731 = 1419 1. Bpest, 1941.
Egy esztendejénél is t ö b b immár, hogy P i n t é r J e n ő n e k m u n k á b a n fáradhatatlan k e z é b ő l ö r ö k r e kiesett a toll. D e özvegyének gyöngéd gondja s k e g y e l e t e s á l d o z a t a halála után h a m a r o s a n mégis l e h e t ő v é tette koszorúinak gyarapítását azzal a munkával, amely nélkül csonka m a r a d t volna é l e t é n e k főműve. Két h a t a l m a s k ö t e t b e n k ö z r e b o c s á t o t t a férje hét k ö t e t e s nagy m ű v é n e k , Magyar I r o d a l o m t ö r t é n e t é nek befejező, nyolcadik kötetét, mely a XX. század első h a r m a d á n a k tudományos rendszerezését nyújtja. A tudós szerző annak idején sem e l é g e d e t t meg a XIX. század i r o d a l m á n a k teljes egészében megírt t ö r t é n e t é v e l , ami magában véve is új feladat, a megszokott m e s g y é k e n túlmenő elhatárolása volt i r o d a l m u n k n a k , hanem a t á r g y a l á s fonalát úgyszólván egészen az ő utolsó napjaiig, 1934-ig v e z e t t e , Művét az utolsó betűig ő írta meg, „ n y o m d a k é s z " állapotban h a g y t a h á t r a . Ki
a d á s á t ó l azonban húzódott. É r e z t e t á r g y á n a k kényes voltát. K o r t á r sakról nyilatkozni a vivisectio egy n e m e , különösen az, ha a „genus irritabile vatum"-ról van szó. Még fokozottabban áll ez arról a k o r szakról, amelyet tárgyalt. Egy lezajlott írói forradalom s egy ezt k ö v e t ő ellenforradalom volt ez. A forradalom h a r c o s a i mindig h a n -g o s a b b a k és in-gerlékenyebbek, mint az ellenforradalomé, s az olvasó
közönség és a sajtó rokonszenve is mellettük nyilatkozott h a n g o s a b -b a n és nem egyszer a kritika á l a r c a alatt támadó irodalompolitika a goromba személyeskedésekkel s a fölényeskedő, csúfondároskodó t á m a d á s o k k a l sem t a k a r é k o s k o d o t t . Ez a harc legkészségesebb segéd
c s a p a t á t az ifjúságban találta. P i n t é r J e n ő számára előkelő t á r s a d a l m i állása, iskoláink é l e t é b e n b e t ö l t ö t t v e z e t ő szerepe s minden harctól húzódó t e r m é s z e t e n a g y o n aggályossá tette, hogy esetleg ilyen p e r g ő t ű z n e k tegye ki magát s ezért munkájának kiadását jobb időkre t e t t e félre. A végzet azonban gyorsabb lábon járt s így özvegyére v á r t az a szomorú, de szép feladat, hogy anyagi áldozatot sem kímélve v a l ó r a váltsa férjének k e d v e s t e r v e z g e t é s é t s tudományos é l e t ü n k n e k Toldy F e r e n c t ő l k e z d v e mindvégig hangoztatott régi vágyát: a teljes magyar i r o d a l o m t ö r t é n e t e t . Ennél szebb, n e m e s e b b és h á l á r a
k ö t e l e z ő b b áldozatot nem is nyújthatott volna sem férje szellemének, sem t u d o m á n y u n k n a k .
A m e n n y i r e lehangoló csonkán m a r a d t alkotások látása, a n n y i r a megnyugtató, h a jelentősnek t e r v e z e t t m u n k á t alkotója fejezhet be.
P i n t é r J e n ő e munkájának tárgyalásmódja, r e n d s z e r e z ő szempontja s beosztása hasonló a h é t első k ö t e t é h e z , d e t e r m é s z e t e s e n az anyag
n a k a gazdagsága s a r é s z l e t e k n e k á r a d ó bősége hasonlíthatatlanul alaposabb tárgyalást tesz nemcsak kívánatossá, hanem lehetővé is.
Nem tehetjük ugyan a magunkévá a szerző megállapítását az 1867—
1900. közt eltelt évek i r o d a l m á n a k „lassú mozgásá"-ról, m e r t hisz é p p e n ez a k o r z a v a r t a fel az addig nyugodt vízeket; d e azt a meg
állapítását elfogadhatjuk, hogy ezt a k o r t a századfordulón ,,a r o b b a n ó erejű szellemi roham lendülete váltja fel."
Ehhez a mozgalmas korszakhoz b e v e z e t é s ü l széles művelődési h á t t e r e t rajzol a szerző. Kiemeli a legfontosabb t ö r t é n e t i m o z z a n a t o kat, majd i s m e r t e t i az irodalmi műveltség fő tényezőit; az iskolákat, nyomdászatot, könyvkiadói t e v é k e n y s é g e t , hírlapokat, folyóiratokat, a színészetet, az irodalmi társaságokat, majd az írói t ö r e k v é s e k e t . Mindez v a l ó b a n teljes egészében megadja a m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t i k e r e tet, igen hasznos és annak, aki nem élte át a század három első év
tizedét, jelentős részben új és megvilágító lesz. Kiterjed ez a b e v e z e t é s az irodalmi é l e t n e k minden lényeges és é r d e k e s m o z z a n a t á r a . Kiemeli, hogy mily nagy változást, m e n n y i r e veszedelmes szakadást m u t a t e b b e n az újabb k o r b a n irodalmunk. Az új irodalom egy új k o r forrongó, nyugtalan lelkivilágába nyújt bepillantást. Elszomorító a rajza e n n e k az átalakulásnak, ennek az ízlés-válságnak. Lehangoló az a háttér, amelyet a kor társadalmi, erkölcsi és politikai viszonyairól az irodalmi és tudományos állapotok m e g é r t e t é s é r e rajzol; az anar
chiáról minden téren, a parlament csődjéről, a sajtó visszaéléseiről és a zsidóknak minden t é r e n való e l ő r e t ö r é s é r ő l . Ezek csakugyan nagy m é r t é k b e n magyarázzák az irodalmi alkotásokat. „Megrendült egy egész n e m z e d é k erkölcsi világa," — írja a szerző. Egy másik helyen pedig ekkori irodalmunk legjellemzőbb vonásául ezt emeli kí:
„A magyar irodalom szellemi és erkölcsi egysége e b b e n a korszak
b a n v é g z e t e s e n felbomlik." De viszont vigasztaló, reményt k e l t ő moz
zanatul m u t a t rá az elszakított t e r ü l e t e k anyagi erejében egyre fogyat
kozó m a g y a r s á g á n a k hősí erőfeszítésére; ,,A b a l s z e r e n c s e ö s s z e t ö r t e Magyarország egységét, d e a politikai h a t á r o k változása nem módo
síthatott az irodalmi h a t á r o k o n , A külön m e d r e k b e szorított írói t ö r e k v é s e k vizei mégis csak találkoztak az egységes magyar irodalom m e d e n c é j é b e n . " Annál m e g l e p ő b b n e k találja a csonka ország t e r ü letén a sok új irodalmi társulást, amikor a csonka országnak minden erejét a meglevők t á m o g a t á s á r a kellett volna összpontosítani. Tisztárt látja ő is azt, hogy a legtöbb ilyen új t á r s u l á s n a k sugallója az egyéni hiúság, a szereplési viszketeg volt.
Az irodalmi jelenségek t á r g y a l á s á b a n az író v e z e t ő szempontja bizonyos n e m e s é r t e l e m b e n v e t t s m e g é r t é s r e és az elvek
összebékí-KÖNYVISMERTETÉS 307
t é s é r e t ö r e k v ő k o n z e r v a t í v életszemlélet volt. Lehetőleg tárgyilagos k é p e t igyekszik nyújtani még azokról az írókról is, akikről a leg
szélsőségesebb és a l e g é l e s e b b e n ütköző vélemények álltak szemben egymással. Méltányos állásfoglalásának azzal is igyekszik súlyt adni, hogy nemcsak a maga v é l e m é n y é t mondja el, hanem ehhez hozzá
fűzi a számottevőbb bírálatok elismerő, majd kifogásoló ítéleteit.
Maga is hivatkozik E l ő s z a v á b a n arra, hogy „Az igazságra irányuló t ö r e k v é s és a tárgyilagos jószándék nem hiányzott a szerzőből, de ez még — jól tudom — nem minden." Hozzá tehetjük; „Nem minden, d e sok," Tárgyilagosan ír még olyan e s e t e k b e n is, ahol n e h é z megőriznie ezt a tárgyilagosságot. Talán csak Szabó Dezsővel szemben, akit rosszmájú pamflet-írónak mond, érezzük, hogy a személyében m e g b á n t o t t író k e s e r ű s é g e szól belőle.
A nagy és szétágazó anyag rendszerezése nem volt k ö n n y ű feladat. Előbb a k i e m e l k e d ő egyéniségekről szól. A k ö z é r d e k ű iroda
lomnak k é t vezéralakjául P r o h á s z k a Ottokárt és Ravasz Lászlót emeli ki, majd a szónoklat és politika, az irodalomtörténet és kritika t ö b b i képviselőiről s a történelmi és nyelvészeti irányokról szól. Ezt h á r o m kiemelkedő r e g é n y - és d r á m a í r ó (Herczeg F e r e n c , G á r d o n y i Géza és Móricz Zsigmond) s h á r o m költő (Ady Endre, Babits Mihály s Kosztolányi Dezső) monográfia-szerű b e m u t a t á s a k ö v e t i . A mű egész koncepciójából kitetszően az új költészet kialakulásának t e n gelyéül Adyt tekinti. Amit róla ír, az igen alapos m é l t a t á s és olvas
m á n y n a k is igen é r d e k k e l t ő , A k e v é s b b é kiemelkedő í r ó k a t k é t osz
t á l y b a (Lírikusok, A regény és színmű) osztva k i s e b b c s o p o r t o k b a n tárgyalja (Hagyományőrzők, Impresszionisták, szimbolisták [a második osztályban: Analizálok, s t í l r o m a n t i k u s o k ] , Naturalisták, szocialisták, expresszionisták; A katolikus irány, A zsidó irány; Költőnők, 111. író
nők s az első osztálynál: A n é p k ö l t é s z e t , A műfordítás; a második osztályban: A színműirodalom s Az ifjúsági irodalom. Látnivaló, hogy a csoportosításnál változó szempontok érvényesülnek, elébb stílus, a z t á n vallás, végül nem szerint történik a csoportosítás.
Megállapításaiban tárgyilagos igyekszik lenni, de bizony a m é r leg nem egyszer billen, még pedig — meg kell állapítanunk — j o b b felé. A hagyományőrző lírikusok közt, minthogy h a t á r o z o t t r o k o n szenvvel van maga az irány iránt, sok csekély értékű verselményről ír meg nem é r d e m e l t méltánylással.
Befejezésül rövid visszapillantást k a p u n k a költői irányok ö s s z e foglalásául. Itt ügyes összeállítást találunk „Költői v e z é r m u n k á k é s korjellemző szépirodalmi alkotások e b b e n a k o r s z a k b a n " címmel. Még k é t rövidebb fejezet zárja b e az á t t e k i n t é s t : Idegen országok és elcsatolt területek magyar irodalmá-ról s a Magyarországi német, tót, szerb, ruszin és román irodalomról a XX. század első harmadában címmel.
A könyv, végső megállapításunk gyanánt elmondhatjuk, becsüle
t e s e n oldotta meg azt a feladatot, amelyet maga elé t ű z ö t t : össze
foglaló k é p e t ad a m a g y a r irodalom eddig kifejtett munkájáról s
eddig elért e r e d m é n y e i r ő l . Aki tájékozódni a k a r felőle vagy b e l e a k a r kapcsolódni e b b e a munkába, elődei t e v é k e n y s é g é r ő l megbízható tájékozást n y e r belőle. Ilyen hasznos és szükséges v e z e t ő n e k szánta szerzője is. V a n n a k bizonyára fogyatkozásai is, d e az bizonyos, hogy erényeível és fogyatkozásaival együtt legalább is félszázadig ez lesz a magyar irodalom t ö r t é n e t é n e k általánosságban elfogadott k é p e . Meg
nyugtatásul szolgálhat egyik tudós bírálójának megállapítása: „Amit az ő felfogása szerinti „pozitív" i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s t e r é n tehetség, lelkesség, k i v é t e l e s szorgalom, műgond az e l r e n d e z é s b e n , lelkiismere
tesség az é r t é k e l é s b e n s elsősorban buzgó anyaggyűjtés megalkothat, azt ő hiánytalanul b e l e is vitte k ö n y v é b e . " Gondosan számba v e t t mindent, amit írókra és m ű v e k r e nézve felvilágosítónak tartott. T á r gyalja az írók életrajzát, rávilágít emberi és írói egyéniségükre, sze
m e l v é n y e k e t s tartalmi tájékoztatást ad írói műveikről, útbaigazító részleteket k o r t á r s a k és kritikusok nyilatkozataiból s a művek kiadá
sára vonatkozó adatokat, a művek jegyzékét s a rájuk vonatkozó bib
liográfiát.
Pintér J e n ő munkájával, özvegye k e g y e l e t e s áldozatával hálára k ö t e l e z t e t u d o m á n y u n k a t . KÉKY L A J O S .
Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. 12 képpel (A Magyar Történelmi Társulat könyvei, VII.) Franklin, 290 lap.
A könyv feltett kérdése: „Hogyan bontakozik ki a magyar költé
szet a középkor századain keresztül, hogyan volt lehetséges, hogy bár a tatárjárás elpusztította, nagy hősi korszaka után, ki t u d t a fejleszteni örökségéből a későkori, középkori és renaissance-korí v i r á g z á s t ? " En
nek megoldására a szerző a következő eljárást használja, összevegyíti a mienkkel az európai középkori irodalmat, főkép az Á r p á d h á z rokoni kapcsolatai a l a p j á n feltételezve, hogy a nyugati jelenségekhez hasonlók nálunk is virágozhattak. Ennek valószínűvé tételére valósággal szökell feltevésről feltevésre, megcsinálja a következtetések egész láncolatát, hogy a célzott végeredményhez eljusson. Kevés ebben a bízalmatkeltő, a megnyugtató; mintha a történeti anekdotázás egy fajtája volna. Több
ször adja idegen irodalmak verseit tetszetős átültetésekben, valahogy a honi költészet elveszettekül feltételezett d a r a b j a i t kívánva sejtetni bennük, némíkép a mi irodalmunkban beiktatni azokat.
Feltevéseiben messzire elmegy. Még a valóságban nem létező hős
dalaink versformájára is van hipotézise (107. 1.), sőt szerepel ebben a könyvében egy egészen új műfaj, a szerző saját szövegezése szerint:
„a kikövetkeztethető irodalmi emlékek" (119. 1.) Feltételezései olykor naivak (vagy műnaívság rejtőzik mögöttük?) íme p é l d á u l : „Az udvar Provenceban s nemsokára már Magyarországon is kisiet a tavaszi rétre,
KÖNYVISMERTETÉS 309 a napsütötte mezőkre, az illatos erdőbe játszani és énekelni. Ez az élet öntudatosságának csúcsa!" Mintha nálunk a királyi udvar megvárta volna, míg a Provenceban tesznek kirándulásokat s csak azután k a p o t t volna bátorságot hozzájuk!
Előadásának ez a feltevése« jellege erősen tükröződik stílusában.
Ebben csak úgy tolong a bizonyára, talán, a feltehető, a hihető, a ható ige sűrű használata, a nem valószínűtlen, az úgylátszik, a valószínűleg, a kétségtelen, hogy, a kellett hogy legyen (ezt különösen kedveli a sza
batosabb .kellett lennie' helyett), a talán, joggal, az alkalmasint, a bi
zonyosan, a nyilván, az a gyanúnk, mindenesetre, meg kellett történnie, el kellett terjednie, — mintegy láncszemeiül a hídnak a sejdítések rohanó folyóján keresztül. Belébátorodva aztán feltevéseibe (Gyulai P á l azt m o n d a n á : megittasulva tőlük) végül aztán bizonyosnak jelenti ki az elején még csak föltételezettet, Az ilyen előadásban a z t á n nincs nyu
godt vonalvezetés, annál több a kapkodás, ami csak a mindenre elké
szült olvasót nem hozza ki a béketűrésből.
Ahol azonban kézzel fogható irodalmat talál, megállja helyét s ez arra késztet, hogy jó véleménnyel is legyünk róla. Szép például a Bécsi Képes Krónika tárgyalása. Nem kis ügyességet fejt ki közismert tartalomnak újszerű fogalmazásában. Nagy feneket kerít, mikor a Toldi mondáról szóló feltevések közt válogatva, végül is a közkeletűnél köt ki. Tant de bruit! . . . Bizonyos adatait meg szinte periodikusan, pár
huzamos gondolatritmus-szerüen ismétli. Van előadásában többször mesterkéltség is („Az álom megjósolta fejedelem (Álmos t, i.) akkor kezdetét hozta az új hazába indulásnak"). Beszél (133. 1,) az Immaculata Conceptióról, de a karácsonnyal kapcsolatban, ami abban az eléggé el
terjedt tévedésben osztozásra vall, hogy ez Krisztus (pedig Szűz Mária!) születésére értendő.
A könyvhöz csatolt bibliográfia az embarras de richesse esete. F e lesleges külföldi művek ily tömegére hivatkozni honi irodalom- és műve
lődéstörténeti kérdések eldöntésénél. Mintha nem is a téma megvilágí
tását, hanem az iró erudíciójának bizonyítását a k a r n á k szolgálni. Egy ellenmondásra kell még rámutatnunk könyve utószavában. Szerző a középkori életből igyekezett a középkori irodalom elősarjadását meg
értetni, s az nem egy esetben sikerült, legalább is tetszetős lapokat íratott vele. Nyíltan is megmondja, hogy az újabb magyar irodalom-történetírásnak Thienemann elmélete nyomán járó, társadalmi szem
pontú tárgyalását érvényesíti (262, 1.). Mégis úgy folytatja: ,,a hangsúlyt az alkotásra és az élő tárgyra helyeztük". Sajnos,"ezt könyve nem na
gyon bizonyítja. Efféle eljárással, nem sokkal több fantázia igénybevé
tele mellett, jövendő korok irodalmának képét is meg lehetne festeni.
VÄRDAI BÉLA.
Lengyel Tamás: Gróf Teleki László. (Magyar Életrajzok. S z e r keszti: Szekfű Gyula.) Budapest (1942), Franklin-Társulat. 8-r., 178 1.
Az Eckhardt Sándor szerkesztésében megjelenő, Magyar írók c.
sorozat párjául a F r a n k l i n - T á r s u l a t egészen egyező kiállításban, Szekfű G y u l a szerkesztésében, egy második sorozatot indított most meg a ma
gyar történelem nagyjainak életrajzából. A kettő együtt pótolja a Ma
gyar Történeti Életrajzok megszűnésével okozott, érezhető hiányt. Szekfű sorozatának most megjelent, elsó kötete, gr, Teleki László életrajza minket is érdekel: a Kegyenc szerzőjének neve nemzeti történelmünk
nek és irodalmunk történetének egyformán külön-külön l a p j á r a tarto
zik. Teleki Lászlónak eddig k o m o l y a n számbavehető életrajza nem volt.
Mérei Kálmánnak éppen félszázaddal ezelőtt megjelent könyvén kívül s o k a n foglalkoztak a Kegyenc erényeivel és hibáival, más síkon Tele
kinek az abszolutizmus éveiben, külföldön folytatott diplomáciai tevé
kenysége és öngyilkosságának t ö r t é n e t e volt a kutatásoknak és fölte
véseknek tárgya, de életének öszefoglaló megírására nem került sor.
H a l á l á n a k félszázados évfordulóján Romhányi Gyula, folyóiratunkban közölt tanulmánya sok becses a d a t o t tárt föl a költő életéből, különösen ifjúságából, első költői kísérletein és drámatervein kívül megtalálta és k i a d t a a Kegyenc vázlatát és első kidolgozását is; most pedig Lengyel T a m á s , az abszolutizmus k o r á n a k buzgó, fiatal kutatója pótolja a z életrajznak eddig jogosan érzett hiányát.
ö r ü l ü n k Lengyel Tamás könyvének, amely egészében is, minden részletében is sikerült munka. Közvetlen, egyszerű, nyugodt formában, nagyképűség és fellengzés nélkül, komoly, arányos szerkezettel, nemes önmérséklettel adja elő mondanivalóit. Végigvezet Teleki László egész pályafutásán, mindenütt alaposan mérlegelve az eseményeket s a z o k b a n hőse szerepét. Adatszerüség dolgában sincsen benne kifogásolnivaló.
Nem vitatkozik, nem harcol. Elmondja és összefoglalja, amit Telekiről tud, nem bocsátkozik föltevésekbe és megokoiatlan következtetésekbe, A simán folyó életrajzban mégis jól domborodik ki a cselekvésre t e r mett, agilis, nagyszerű egyéniség képe, egészen idegeinek összeroppaná
sáig, ami — a Lengyeltől jól rajzolt helyzetben — öngyilkosságra k é n y -ezerítette, A könyvnek ez a belső művésziessége jól emelkedik ki az egyszerűnek, majdnem jelentéktelennek mutatkozó elbeszélésből, amely láthatólag tudatosan kerül minden szóvirágot és költőiséget.
Teleki életének három nagy mozzanata van. Az egyik a Kegyenc megjelenése, a másik a forradalmi szereplése, főként az emigrációban, az utolsó az 1861-iki országgyűlés története, amelyhez öngyilkossága fűződik. Az elsőt illetőleg tudvalevőleg nagyon ellentétes fölfogások élnek irodalmunk történetében, az egyik végleten Salamon Ferenccel és Zilahy Károllyal, a másikon' B a y e r Józseffel és Vértesy Jenővel;
Lengyel Tamás megállapítja, hogy a darabnak sikere nem volt, s
Vörös-KÖNYVISMERTETÉS 311 marty hivatott kritikáját teszi magáévá: a Kegyenc elhibázott alkotás, de egy nagy színműíró erényeível. „Csak a romantikusok tudtak elkép
zelni olyan embert, aki egész életét, bodogságát, sőt családját is föl
áldozza azért, hogy bosszút álljon." — F o r r a d a l m i szerepléséből kiemeli, hogy igazi vezető-szerep nem jutott neki s elemébe csak akkor jutott, mikor igen nehéz viszonyok között, az emigrációban a szálaknak lega
lább egy része kezében futhatott össze. A bonyolult események sodrában Lengyel teljesen tájékozott: kis részletekbe nem bocsátkozva, világo
san, okosan tájékoztat a politika hátterében lejátszódott eseményekről s azokban Teleki hivatásáról. Épen így rajzolta meg a tragikus vég történetét. Nem fogadja el a mende-mondákat a k i r á l y n a k adott ígéret megszegéséről: Teleki, Ferenc József kívánságának, hogy „vor der H a n d " tartózkodjék a politikától, csak addig volt lekötelezettje, míg a király maga hívta meg a főrendiházba, az országgyűlésre. E tekintet
ben Teleki nem érezhetett lelkifurdalást. Összeomló k e d é l y á l l a p o t a ak
kor dőlt teljesen romba, mikor — készen rá, hogy az uralkodó poli
tikája ellen a legridegebben szóllaljon föl —• Deák F e r e n c szövegét el
olvasta, érveit és a beszéd „felséges szerkezetét" megismerte. Beszéde már készen volt. Most érezte, hogy vagy forradalomba kergeti nemzetét., vagy félre kell állnia s utat kell adnia a Deák F e r e n c igazának: ez és nem egyéni dilemma a d t a kezébe a fegyvert. Az események alakulásá
nak ilyen, helyesebb megvilágítása, amelyet Lengyel Tamás tesz ma
gáévá, párhuzamosan a szervezetét egyre jobban aláásó idegbaj rajzá
val, tiszta képét adja a tragédiának. Teleki László egyéniségét pedig még nagyobbnak, még kiválóbbnak mutatja meg.
A köny jegyzetei Szekfű Gyula ismert módszeréhez alkalmaz
k o d n a k : a kötet végén, fejezetenként összefoglalva tájékoztatnak a fejezet forrásairól. GÁLOS REZSŐ,
Waldapfel József: Katona József. F r a n k l i n - T á r s . (év és hely nél
Waldapfel József: Katona József. F r a n k l i n - T á r s . (év és hely nél