Egyezések és eltérések
SZÉKELYEK Mai nyelvük
A székelyek nyelvét több szerző is vizsgálta már. A külön nyelv vagy nyelvjárás léte ugyanis fontos nyom lenne, amely fényt vethetne a székelyek külön történetére. A szer
zők álláspontja azonban egyértelmű abban a tekintetben, hogy nincs külön székely nyelv vagy nyelvjárás, sőt nincsenek jellegzetes székely archaizmusok sem.
„Egy oly magyar tájszólásnak, melynek önálló fejlődése csaknem fé l ezredévvel meg- előzte a többiét, az ősmagyar nyelv hangsajátosságai közül is csak meg kellett volna va
lamit őriznie!” - sóhajt fel Nagy Géza. - „Ha fennmaradt nyoma az árpád-kori magyar nyelv tompább kiejtésének: mi az oka, hogy nem akadunk az V-ik századbeli magyar nyelv hangsajátosságainak nyomaira? Hisz a székely nyelv, ha Attila halála után szakadt el a két testvérnép egymástól, azóta önállóan fejlődött s ötszáz éven át semmi befolyást sem gyakorolt rá a magyar nyelv. ... Valóban különös és példátlan volna, ha egy nép, mely egy másikból kivált, önálló fejlődésének adatait csakis azon időből bírná nyelvében fe l
mutatni, miután a hosszú elválás után ismét találkozik az elszakadt testvérével s attól fo g va egymás mellett, egymás kölcsönös hatása alatt élnek; ellenben a több századon át tartó teljes elszakadás alatti külön fejlődésnek semmi, de semmi nyoma sem maradna fenn! ”
Nagy Géza sorra veszi a székelyek mai nyelvének jellegzetes jövevényszavait, s meg
próbál hasznosíthatót találni közöttük:
7. ábra. Gyergyói székely népviselet Orbán Balázs nyomán
„Ez annál tanulságosabb, mert azon ötödfélszáz év alatt, mely a Netád37 melletti üt
közettől a honfoglalásig lefolyt, egészen más elemek környezték a dél-oroszországi pusz
taságon tartózkodó magyarokat, mint azokat, kik a hun birodalom bukása után esetleg a délkeleti Kárpátok közt kerestek menedéket. ” (Nagy/1886/72)
Nagy Géza fenti kiinduló hipotézise azonban eleve hibás, mert semmi okunk sincs a magyar és a székely nyelv közötti törvényszerű különbségek feltételezésére. Az ugyan
is még bizonyításra szorul, hogy a magyarul beszélők zöme a Hun Birodalom bukása és Árpád honfoglalása közötti időszakban a dél-orosz pusztákon élt, s nem a Kárpát-me
dencében.
Árpád magyarjai mintegy félmillióan voltak,38 a Duna-Tisza völgyében talált avar la
kosság pedig egymilliós lehetett. Ha ez a kép helyes, akkor a mai magyarság nyelvét a Kárpát-medencében talált nagy tömegű avarság magyar nyelve határozta meg. S az ava
rok nyelve az avar kortól a honfoglalásig azonosan fejlődhetett a székelyek nyelvével. Ezért törvényszerű, hogy a Nagy Géza által felhozott példák rendre könnyűnek bizonyulnak.
Közülük csak a szár szóról mondottakat vizsgáljuk meg, amelyet a szerző a törökből a székelybe külön átvett szónak tekint.
„szár (a. m. fehér, a csiki Szárhegy helynévben s a mellette levő, Orbán B. szerint tündöklőén fehérlő márványhegy, a Szármány, azaz fehér oldal nevében, továbbá e kife
jezésben: szárcsi ló, mely Kriza szerint a. m. feh ér bokájú ló; csuvas: szara, sár = fehér;
szárcsi a. m.fehérecske; megvolt e szó a kazár nyelvben is, hol a főváros neve Ibn Rusz- ta szerint: Szara-Sen, Konstantin császár szerint: Szar-Kel = aszpron hoszpition, azaz fehér szállás, csuvasul: Szara-Kil = fehér ház volt).”
A székely szár ‘fehér’ szó azonban nem számítható a székely jellegzetességek közé.
Azért sem, mert megtalálható a magyar nyelv sárga és sárarany szavának tövében, meg a dunántúli Szár község és Szár László nevében is. A sárga és a sárarany esetében a Nap (és az arany) vallásos jelentőségű, világos színéhez kötődik. A fehér szín ennek megfe
lelően a helynevekben (Székesfehérvár, Nándorfehérvár, Gyulafehérvár stb.) az előkelők szálláshelyét jelzi s csak másodlagosan utalhat a város sárgásfehér mészkőfalaira (ha ilyen mészkőfalak egyáltalán voltak a névadáskor). A kazár Sarkéi helynév egyébként a magyarul tudók számára ma is érthető, csak Szárhely-nek kell írni.39 S azt eddig is tud
tuk, hogy a Kazár Birodalomban éltek magyarok.
Az idegen elemek összességét értékelve Nagy Géza is azt állapítja meg, hogy „a szé
kely táj szólásban lé v ő... török és szláv kölcsönszók egészben véve ugyanazok, melyek a magyarban. ” (Nagy/1886/73)
Pedig a különböző idegen hatásoknak különböző eredm ényt kellett volna szülniük s ennek a magyar és a székely nyelv idegen elemeiben vissza kellene tükröződniük.
Amiként visszatükröződik a nyugat-dunántúli magyar táj szólásokban az osztrák, a pa
lócban a tót és a csángóban az oláh.
Ha pedig nem találjuk ezt a feltételezett különbséget, akkor nem voltak különböző idegen hatások, mert nem volt (az avarhunokétól eltérő) külön székely történelem sem.40
37 Máshol Nedao. Egy ismeretlen folyó.
38 A z újabb és újabb találgatásokban - amelyeknek kiötlői nem tekintik hiteles forrásnak a krónikáinkat - en
nél jóval kisebb számok szerepelnek. Vékony Gábor például egy som ogyfajszi előadásában a csatlakozott népekkel együtt is legfeljebb húszezer honfoglalóról beszélt s azokat is török nyelvűnek gondolta, 39 Sarkéit Szárhelynek magyarázta már Gosztonyi Kálmán is „A kazar anyanemzet birodalma és n yelve” c.
munkájában. (Kéziratként közreadta a magyar A dóiján Baráti Kör, Bp., 1995.)
Székelyek 49
S ezt éppen a székelyek és a magyarok nyelvének mai azonossága bizonyítja. Azaz egy
azon jelenséget (t. i. azt, hogy nincs külön székely nyelv, vagy nyelvjárás) a hun történet cáfolására és bizonyítására egyaránt fel lehet használni.
S hogy e kettő közül melyiket kell választanunk?
Nyilvánvalóan azt, amelyet a székely hagyomány és a magyar krónikák adatai, a ré
gészeti és írástörténeti emlékek, meg a lehető legtöbb szempontú ellenőrzés eredményei alátámasztanak.
Kriza János szerint egységes székely nyelvjárás nincs, de van néhány egymástól is eltérő székely dialektus. Ez a jelenség is kétféleképpen értékelhető: látszólag a hun tör
ténet cáfolataként vagy igazolásaként egyaránt felhasználható.
A legnagyobb különbség - mutatja ki Kriza János - a keleti és a nyugati székely nyelvjárás között található. A keletibe tartozik a háromszéki, csiki, gyergyói, erdővidé
ki, bardóczszéki s részben a homoród-vidéki tájszólás. A nyugatiba tartozik a keresztur- fiszéki, havasalji s Marosszékből a sóvidéki tájszólás.
A különbség legszembeszökőbben a háromszéki és kereszturfíszéki tájszólás között mutatkozik. Ezek eltérő sajátságait Kriza tizenhárom pontban sorolja fel. Közülük a leg
fontosabbat az példázza, hogy a kereszturfíszéki beszédben általánosan ö-t használnak a háromszéki közép e helyén, például: „szöm - szem”, „szöröncse - szerencse”, „monyok - menyek”, sőt egy-két szóban ü-t is, mint: „csüpü - csepü”, „bütü - betű”, „bücsület - be
csület” stb. Ez képezi a legjellemzőbb különbséget a nyugati és a keleti székely tájszólás közt.
Ámde ugyanez a különbség megtalálható a magyar nyelvterületen belül is, melyet szintén az ö és a közép e oszt két fő ágra. E találkozás nem lehet a véletlen műve, hanem van annak bizonyára mélyebb oka is, és az nem lehet más, mint hogy a székelység a ma
gyarságból szakadt ki, még pedig a nyugati abból a részéből a magyarságnak, melyhez a somogyi, szegedi, kecskeméti stb. tartozik, - a keleti pedig abból, melyből a fejér- és komárom-megyei s egyéb közép e-t használó magyarok. (Vö. Nagy/1886/58!)
A székely és a magyarországi ö-ző nyelvjárások azonban más jellemzőikben olyany- nyira eltérnek egymástól, hogy indokolatlan lenne egymásból származtatni őket. S ugyan
ez mondható el az e-ző nyelvjárásokra is.
Nagy Géza így értékeli a nyelvi képet:
„A székelyek és a magyarok egy nyelvet beszélnek, ha nem is teljesen egyféleképpen.
Ez vagy azonos eredetre, vagy pedig a két nép közötti nagyon belső érintkezésre vall, melynek következtében valamelyik a másik nyelvét eltanulta. Bármelyik eset álljon is, a magyarok és a székelyek nyelvének, melyet ma beszélnek, eltérő fejlődése azon időktől kezdődik, midőn a két nép elvált egymástól, tehát ha igazuk van a krónikáinknak, akkor az V. század közepétől. E külön fejlődésnek meg is volt az eredménye. A székelyek nyel
vében oly sajátságok keletkeztek, melyek sok tekintetben különböznek a közönséges ma
gyar nyelvtől. Az a kérdés már most, hogy e különbségek milyen természetűek? Olyanok- e, hogy azok csakis egy már az V. század óta külön fejlődött magyar nyelvben keletkez
hettek, vagy pedig olyanok, amelyek az V. századnál sokkal későbbi fejlemények ? Hun- falvynak ez irányban tett kutatásai teljesen megdöntik az Attila visszamaradt hunjaitól való származás elméletét. Ugyanis nincs olyan, egymással szembeállítható speciális szé- 40
40 Árpád népének volt - a magyarság tömegeit adó avarhunokétól eltérő - külön történelme, ami a honfogla
lók néhány (törökösnek mondott) méltóság- és személynevében hagyott némi nyomot. Ez a nyom azonban hamar elenyészett.
kely és magyar nyelvsajátosság, mint a németben a fel- és alnémet nyelvjárásoknál. Sőt, mi több, azon egymástól többé-kevésbé eltérő tájszólások, melyeket a székelyek által la
kott területen beszélnek, nyelvészeti szempontból még csak egy ideális tájszólási egysé
get sem képeznek. Annak, amit székely tájszólásnak mondunk, inkább csak földrajzi semmint nyelvészeti alapja van. Vannak ugyan székely tájszólások, de azok sok tekintet
ben közelebb állnak egyik, vagy másik magyar tájszóláshoz, mint egymáshoz. 44 Azonban Nagy Géza - Hunfalvyra épülő - fenti érvelése nem eléggé körültekintő.
Amennyiben ugyanis a székelység az avarhunok közül szakadt ki, akkor a hun törté
netben annak a magyarázatát is megtaláljuk, hogy a székely dialektusok miért emlékez
tetnek a különböző magyar táj szólásokra.
Attila halála után s később az Avar Birodalom összeomlásakor is a nyugati germá
nok csapásai elől menekülők a Tiszától keletre eső területekre igyekeztek. Az avarhun nyelvjárások ez alkalmakkor kerültek Erdélybe, s belőlük lettek a különböző székely nyelvjárások. A gót és frank uralom alatt továbbélő hunok és avarok aztán az eredeti nyugati területeken is megőrizték a nyelvjárásaikat s talán ennek köszönhetők a székely nyelvjárások ma is felismerhető magyarországi párhuzamai.
S hogy a lakosság - a gót és frank uralom ellenére - Attila idejétől napjainkig folya
matosan fennmaradhatott nyugaton, azt a földrajzi neveink is bizonyítják. A Vas-megyei Velemér község például a közelben birtokos Valamír gót királynak, Attila szövetségesé
nek a nevét; a közeli Bajánsenye pedig Baján avar uralkodó emlékét őrzi.
Azaz a székelyek és a magyarok nyelvének alapvető azonossága nem cáfolja, hanem inkább bizonyítja avarhun eredetünket.
S az erdélyi nyelvjárások eltérései is lehetőséget adnak a hun történet igazolására.
Benkő Loránd például a mezőségi és a csángó nyelvjárás hasonlósága alapján azt való
színűsíti, hogy a mezőségi csoport már a korai avar korban letelepedett és ott él azóta is (Benkő/1991/58). így akár Csaba királyfi visszatérő seregének leszármazottait is tisztel
hetjük a mezőségiekben.