HUN ÍRÁS A FORRÁSOKBAN
HUN HIEROGLIFÁK A kazakisztáni csontlemez
A kazakisztáni Zaman-Togaj 21. kurgánjából származó csontlemez rajzát Bóna István közli (1993/100). A hun, vagy hun kori leleten a sérülések miatt rekonstruálhatatlan jel
sorból a székely, j ”, „zs” és „g” rovásjelek világosan azonosíthatók (9. ábra), a „v” pedig feltételezhető. Közülük a „g” (ég) jel a szarvas nyakán azt jelezheti, hogy a hun mitoló
gia egyik - történeti forrásokból is ismert - alakját, az ég követeként megjelenő cso
daszarvast látjuk. Jelekkel ellátott szarvasok a hatti, szarmata és szkíta régészeti anyag
ból ismertek (Varga/1999/150, 154, 159).
A szeged-nagyszéksósi zabladísz
A Szeged-nagyszéksóson előkerült hun kincslelet há
rom, egymáshoz hasonló zabladísze a sarok hegyén álló keresztet ábrázolja (10. ábra).
A hegy a székely „s” (sarok), a kereszt pedig a „d”
(Du, Don, Duna, Thana) rovásjel változata. A kereszt azért hullámos, mert az Éden négy szent folyóját ábrá
zolja (közli: Bóna/1993/117).
Hun csatok
A Bóna István által (1993) közölt hun csatokon (11.
ábra) székely rovásjelekkel azonosítható szimbólu
mok láthatók, mégpedig a „b”, „ty”, „ f \ „s’\ „g”, „ü”
jelek és az „us-g” (ős-ég) jelösszevonás. Az utóbbi jel
montázs valódi íráshasználatra utal s - a jelösszevonás technológiáját tekintve - a kínai és a székely írásrend
szert köti össze.
A felső három csatot szembőlnézeti világmodellé teszi a tűre (eget tartó megszemé
lyesített világoszlopra) rajzolt, Nimródra utaló jel: a „b” (Bél „fiú az isteni triászban”
Varga/1999/125), és „ty” (atya „népének ősatyja”). Ez utóbbi csaton a csat íve az égboltot szimbolizálja s így az „e” rovásjel megfelelője. Az ív és a csat nyelve együtt a
„g” (ég/ág) rovásjel megfelelője. Tekintve, hogy a „ty” rovás a csat nyelvén jelenik meg, a csat együtt Ég-atya (eget alátámasztó isteni ősatya) értelmű jelmontázsnak tekinthető.
E csatok vésett szimbólumai vallásos jelentőségű magyar szójelek, azaz joggal nevez
zük őket hieroglifáknak „szent vésetek”-nek.
Székely rovásjelek hun tárgyakon 161
Hun szíjvégek
Az eddig megismert hun jelkincs a szíjvégeken is jelentkezik (12. ábra). A csornai szíj vég négy hullámvonala a szent folyók ábrázolása, az ár- pád-sávok előképe. Közülük kettő észak-déli, ket
tő pedig kelet-nyugati irányultságú. Ugyanúgy, ahogyan az a világmodellek közepén szokásos, vagy ahogyan az árpádsávokkal azonosított négy Kárpát-medencei folyó a természetben folyik.
Észak-déli a Duna és a Tisza, míg a Dráva és a Száva medre kelet-nyugat irányú. Az egyik fo
lyóábrázolás mellett élükre állított halmok látha
tók, a „magasba vezető út” kínai fogalomjelének s a székely rovásírás „m” (magas) betűjének ro
konai, amelyeknek változatai napjainkig megta
lálhatók népi fazekasmotívumaink között. A két
féle „m” alkalmazása magyarázó jellegű, mintha a hegyek rajzával a folyók vallásos jelentőségét kívánták volna hangsúlyozni. A szeged-nagy- széksósi hun szíjvégen a halmokra állított kettős kereszt látható. A halmok a székely „s” (sarok), a kettős kereszt pedig a székely „gy” (Egy) jellel ro- koníthatók, itt azonban nem írásjelként, hanem szimbólumként alkalmazták őket.
12. ábra. A csornai és a szeged-nagyszék- sósi hun szíj végek
A sopronkőhidai sótartó
Ez a IX. századi hieroglif felirat az Árpád előtti avarhun népesség hagyatéka (13. ábra).
Az avarok Baján kagánsága idején az Ennsig tolják ki országuk határait, s e nyugati te
rületeken az avar lakosság maradéka túlélte az Avar Birodalom bukását. Nagy Károly- nak és fiának (Pipinnek ) a VIII. század végén és a IX. század elején ellenük vezetett hadjáratai után az avarhun maradékok a Duna és a Száva közötti területen adót fizetnek a frankoknak. A horvátországi avar részleg az aquileai érsekséghez, a Dráva és Rába kö
zötti rész a salzburgi, a Rába és a Duna közötti pedig a passaui egyházmegyéhez kerül.
E két utóbbiról 871-ig vannak hiteles emlékeink: az ekkor készült Conversio Bogoario- rum et Carantanorumban egykorú pannóniai avarokról, a salzburgi érsekség keresztény híveiről történik említés; az „avarok vagy hunok” pannóniai országáról intézkedik a 843-as verduni szerződés s néhány ide vonatkozó további IX. századi oklevél is. A horvátországi töredékről utoljára Bíborbanszületett Konstantin beszél 950 körül. A XII. század végén szereplő Viterboi Gotfried szerint a magyarság Pannóniát az avaroktól foglalta el. A Nagy Károly engedelmével Szombathely és Petronell közt, saját kagánja vezetésével letelepe
dett avarság (akikről a kortárs Einhard a 811., 822. és 826. évnél is beszámol) megmaradt a Hunalantnak is nevezett nyugatmagyarországi részeken. Említi az avarokat a Sanctgal- leni Évkönyv is a 863. évnél. AIX. századi nyugati oklevelek e területet és az Enns felé eső avar szomszédságot rendszerint Avariának, Hunniának, avarok vagy hunok földjé
nek nevezik (Sebestyén/1899/23-26)
A fenti adatok egyértelműen bizonyítják, hogy közvetlenül Árpád magyarjainak meg
jelenése előtt avarok (és hunok) éltek saját állami szervezetben e tájakon. Ezért kézen
fekvő az a következtetés, hogy tőlük származik a sopronkőhidai sótartó felirata.
E felirat három jelből áll, azonban kétszer is (mindkét, álarcot viselő ló testén) megje
lenik s a szimmetrikus elhelyezésből következően a jelek irányultsága és a két szöveg ol
vasási sorrendje is kétféle. E három jel együttesen csak a székely rovásírásban fordul elő.10 Olvasatuk a székely ábécének megfelelő betűzéssel „m” „us” „s” lenne, ami sem
mi értelmet nem ad.
Más a helyzet, ha e jelsort hieroglif feliratnak (szent vésetnek, vallási jelentőségű szó
jelek sorozatának) tekintjük. Amennyiben azokkal a fogalomértékekkel értelmezzük őket, amelyeket az előző kötetünkben a sopronkőhidai jelek elemzése előtt kikövetkeztettünk, akkor a „magas ősi/isteni sarok” értelmezés adódik. S ezt az értelmezést alátámasztja a sótartó rajza is, amely az északi sarkon elképzelt világfát ábrázolja a szokásos szimmet
rikus szerkezetű kompozíció tengelyeként. Erről a világfáról a hun és a magyar hagyo
mányból tudjuk, hogy isteni ősapánkkal azonos (vö. a Hadak útjához kötődő őstisztelettel, amelyről Ipolyi tájékoztat!)
13. ábra. A sopronkőhidai sótartó és hieroglif felirata: „magas, ős sarok”
10 A középső „us” jelnek pontos analógiái vannak a legkorábbi sumér képjelek és a hettita hieroglifák között (az előbbiben a napisten jelképeként, az utóbbiban „isten” fogalomjelként). Felbukkan az „us” szibériai sá
mánábrázolások fejdíszeként is. A nagyszámú ótürk feliratos emlékeken mindössze egyetlen grafikai meg
felelője ismert, ott is az „n”/„nt” jele (Vasziljev/1983/145). Ez az ótürk „n”/„nt” a grafikai változatai alapján a világközép jele, amelyet a forrás, kút, vagy barlang rajzával szimbolizáltak. Ezért a fenti egyetlen ótürk előfordulás inkább a székely „ly” (lyuk) tartalmi és grafikai változata lehet, s nem az „us” jelé.
Székely rovásjelek hun tárgyakon 163
A sótartóról a régészeti kutatás csak azt tudja bizonyosan, hogy IX.
századi, de nem köti etnikumhoz. A tárgy párhuzamai a dalmát tenger
part északi részén kerültek elő, ahol Bíborbanszületett Konstantin bizán
ci császár szerint még 950 táján is él
tek avarok. A felirat a fenti történeti és írástörténeti összefüggések alap
ján a legnagyobb valószínűséggel avar
hun eredetű és magyar nyelvű. A to
vábbiakban tehát nincs sok értelme a hunok és az avarok nyelvéről folyta
tott polémiáknak, vagy e három nép egymástól való éles elkülönítésének, hanem visszatérhetünk ahhoz a króni-
kás hagyományhoz, amelyike népneve- 14. ábra. XII. századi magyar ezüstdénár két mintegy szinonimaként használta. a hun uralkodóház nemzetségjelével
A Nimród tamga hun és magyar változatai
E jelcsoport11 a hun-bolgár-magyar jelhasználat (s egyúttal az uralkodóházak) genetikus kapcsolatának bizonyítéka. A jelcsoport tagjai közé tartozik egy XII. századi magyar ezüstdénár szimbóluma (14. ábra), a székely „ty” (atya) rovásjel, a bolgár uralkodók nem
zetségjele (15. ábra), a kínai fu „atya” fogalomjel (Varga/1998/ 37), egy kusán érem12 szimbóluma, a boszporuszi uralkodók nemzetségjele (Varga/1999/123), a szilágysom- lyói gepida kincs egyik hun boglárjának két jele (21. ábra) stb.
E tamga a származástudat jelképe s a bolgár és a magyar dinasztia - ahol használata kimutatható - egyaránt Atillát tekintette ősének. A jel tehát hun örökség mindkét hun
utód népnél. A tamgában megőrződött közös származástudatot erősítik meg a magyar és a bolgár kútfők is. Krónikáinknak az Árpád-ház felmenőit felsoroló királylistájában meg
található Nimród és Attila neve; s a bolgár fejedelmi lista élén is szerepel Avitihol, akit a történészek Atillával azonosítanak (fia pedig Imik, akinek a története és az életkora Csaba királyfiéval azonos).